Most új vizekre evezek ebben a sorozatban. Eddig kizárólag fizikai Nobel-díjasokról volt szó, akik számára a tudomány és az istenhit egymást kiegészítő – vagy akár feltételező – jelenségek. Most is lesz egy fizikai Nobel-díjas (Joseph H. Taylor, aki 1993-ban kapott megosztott Nobel-díjat egy kettőscsillag rendszerben lévő pulzár felfedezéséért, mely lehetőséget adott a gravitáció tanulmányozására és megalapozta az univerzum keletkezésének elméletét), mostantól azonban elkezdek olyan tudósokat idézni, akik a fiziológia és orvostudomány valamint a kémia területén végzett kutatásaikért részesültek Nobel-díjban. Közülük elsőként Alexis Carrel következik, aki a vérerek, érsebészet és szervátültetési kutatásaiért kapta meg a rangos kitüntetést 1912-ben.
Joseph H. Taylor Jr. (fizikai Nobel-díj)
„A tudományos felfedezés egyben vallásos felfedezés is. Nincs összeütközés a tudomány és a vallás között. Az Istenről való ismeretünk minden alkalommal tágabb lesz, amikor a világról valamilyen felfedezést teszünk.” (Joshua Brown 2002. szept 24-i leveléből, melyet T. Dimitrovnak írt. Brown Taylor barátjaként és lelkészeként idézi a tudóst.)
A vallással való kapcsolatára vonatkozó kérdésre a kvéker hátterű asztrofizikus ezt felelte:
„Aktívan részt veszünk a Barátok Vallásos Társaságában, vagyis a kvékerek közt, és ez fontos része az életünknek. (…) A hitközösségben töltött idő feleségemnek és nekem arra ad módot, hogy kapcsolatban legyünk életfilozófiánkkal, ami arról szól, hogy miért vagyunk a földön és mit tehetünk másokért. A kvékerek olyan keresztények csoportja, akik szerint lehet közvetlen kapcsolat egyének és a Lélek között, akit Istennek nevezhetünk. Szemlélődés és befelé figyelés által hatékonyan kommunikálhatunk ezzel a Lélekkel és tanulhatunk magunkról is és arról, hogy hogyan kell viselkednünk ezen a földön.” (Hargittai István: Candid Science IV: Conversations with Famous Physicists. Imperial College Press, 2004, 665-666)
Alexis Carrel (fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj)
Carrel Reflections on Life c. könyvében (New York: Hawthorn Books, 1952) azt írja: „Jézus ismeri a világunkat. Ő nem vet meg bennünket, mint Arisztotelész Istene. Beszélhetünk hozzá és ő válaszol nekünk. Bár olyan személy, mint mi vagyunk, ő Isten, aki mindenek felett áll.” (6.7.)
„Millikan, Eddington és Jeans hiszik, ahogy Newton, hogy a kozmosz egy teremtő Intelligencia terméke.” (Uo., 6.6.)
„Miért vagyunk itt? Honnan jöttünk? Mik vagyunk? Abszurd dolog a lélek továbbélésében hinni? Csak a vallás ajánl teljes megoldást az emberi problémára. Mindenek felett a kereszténység adott világos választ az emberi lélek szükségeire.” (Uo., 6.5.)
„Isten szükségessége az imádságban mutatja meg magát. Az ima a kétségbeesés kiáltása; segélykiáltás; szeretethimnusz. Az imádság ad nekünk erőt ahhoz, hogy elhordozzuk a szorongató terheket, reményt, amikor nincs logikus ok a reményre, állhatatosságot válságos időkben.” (Uo., 6.7.)
„Egy mindenható, nem anyagi Lény szeret bennünket. Ez a Lény imában megközelíthető. Minden teremtménynél jobban kell szeretnünk őt. Egymást is szeretnünk kell. Új kor kezdődött. Megtaláltuk az egyetlen habarcsot, ami minden embert összeköthet egymással. Az emberiség mégis úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja ezt az új elvet, amikor közösségi életét megszervezi. Messze áll attól, hogy megértse: egyedül a kölcsönös szeretet képes megmenteni a megoszlástól, romlástól és káosztól. Azt sem ismerte fel, hogy egyetlen tudományos felfedezés sem volt olyan jelentős, mint az, amikor a keresztre feszített Jézus kinyilatkoztatta a szeretet törvényét. Mert ez a törvény valójában az emberi társadalmak túlélése.” (Uo., 6.3.)
„A kereszténység az erkölcs legmagasabb formáját kínálja az emberiségnek. Olyan Istent mutat be, akit csodálhatunk, mert karnyújtásra van tőlünk, és akit szeretnünk kell.” (Uo., 4.9.)
„Sima gőg azt gondolni, hogy a természetet mi korrigálhatjuk, hiszen a természet Isten munkája.” (Uo., 6.2.)
„A keresztény erkölcs összehasonlíthatatlanul erőteljesebb, mint a laikus erkölcs. Ezért az emberi akarat soha nem fog lelkesen engedelmeskedni az ésszerű viselkedés törvényeinek, hacsak nem úgy fogadja az élet törvényeit, mint egy személyes Isten parancsait. Sajnos a legtöbb modern ember nem képes a felebarát szeretete érdekében cselekedni, mert az egyetlen dolog, amit szeretnek, önmaguk.” (Uo., 2.6.)
„Jézus ismeri a világunkat. Bárhol vagyunk a nappal vagy az éjszaka bármely pillanatában, Jézus rendelkezésünkre áll. Elérhetjük pusztán azáltal, hogy vágyakozásunkkal és szeretetünkkel odafordulunk hozzá. Megfigyelhető tény, hogy még a tudomány és technológia által megteremtett társadalomban is makacsul jelen van az Isten iránti igény.” (Uo., 7.6.)
„Szeretnék Isten rendelkezésére állni, mint a füst a szélben.” (James D. Newton: Uncommon Friends: Life with Thomas Edison, Henry Ford, Harvey Firestone, Alexis Carrel, and Charles Lindbergh. New York: Harvest Books, 1989)
Kedves Ádám, Alexis Carrel alakját annyira megkedveltem az elmúlt években, hogy írtam is róla egy összefoglalót. Az ő életének nagy „pozitív traumája” az volt, hogy közvetlen orvosi szemtanúja lett egy Lourdes-hoz köthető csodálatos gyógyulásnak. Ennek az esetnek a dokumentálását nem merte teljesen publikálni életében, mert félt az orvostársak megbélyegzésétől. Vívódásai minden „tudományos emberre” jellemzőek, akik szemben találják magukat a hit eseményeivel. http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1334:a-ketked-orvos-es-a-csodalatos-gyogyulas-&catid=43:lelki&Itemid=69
Lívia,
Lourdes-ot most nem kommentálnám, viszont a cikked utolsó mondatában olvasható idézet felemelő: „Amikor valaki saját halálához érkezik, felfogja az összes dolog semmiségét. Híres lettem. A világ rólam és munkámról beszélt, mégis csak gyermek vagyok az Isten előtt, méghozzá egy szegény gyermek”.
Nem is értem – mert a sorozat arra utal – mintha a vallás/a Teremtőbe vetett hit ellentétben állna a tudással, tudománnyal. Ezek nem szembeállíthatóak, csak volt egy korszak, a deklarált és kényszerített ateizmusé, ahonnan ez belénk szivárgott valahogy.
Nem ugyanazon pályán „ütközik” e két dolog! Ahhoz, hogy a teremtettségig eljussunk, a magas öntudatunknak kell lejjebb szállni, és ez lelkiségi kérdés: pusztán azon az alapon jogos ez, hogy nem mi vagyunk a saját LÉTÜNK okozója! Ezt a kicsi gondolati lépést ne lehetne megtenni? Gondolatban, melynek feltétele a lélek hozzáállása, a kevélység „fegyvereinek” letétele.
Ha valaki a tudás/tudomány nevében tagadja a Teremtőt, ezt nem teszi meg, egy egyszerűen belátható igazság előtt NEM HAJOL MEG és ez nem tudás/nemtudás kérdése. Vagyis a hit és tudomány ellentéte teljesen hamis, más dimenzióban érvényesek és ezért nem is szembe állíthatók.
Hasonlóan, Lívia által említett sebészorvos csodálatos gyógyulásokat látott, emberi beavatkozás nélkülieket, ám nem csodálatos az ÖSSZES SEBNEK gyógyulása, amihez csak egy összeillesztés, összevarrás kell, ügyesen vagy nem ?!”Ebcsont beforr” mondja a közmondás is, arra, ha nem is nagyon törődnek a sérüléssel, hiszen „magától” gyógyul meg.
A beteget műtét után befektetik az ágyba GYÓGYULNI. A gyógyulás ott következik be, nem a műtőasztalon, az némi segítség csak a „természetes” folyamathoz képest.
De már ebben a szövegben, ami Alexis Carrelről szól: ” Carrel kitalálta, hogy ha az ér végét háromszögletűre húzza szét, a varrás sokkal biztosabb, és az összevarrt ér utána az eredeti átmérőjére fog visszazsugorodni. Gyorsan hírnévre tett szert, amikor eredményeit közölte az orvosi folyóiratokban, de kollégái irigysége miatt nem kapott megfelelő elismerést.”
Az irigység miatt nem kapott elismerést ahelyett, hogy „természetesen” elismerték volna? Ilyen a Nobel díj is egy-egy felfedezésért. A tudomány kis lépésekkel halad. Ám azt bajos felfedezni, ami az egész energia-kérdést megoldja és hihetetlen olcsón mindannyiunk számára, fizettek is életükért sokan ezért.
Ismerek is valakit, aki bámulatos eredményt ért el, titkolni kényszerül, vagyis igyekszik óvatosan bánni vele, nem írja le (nem részletezem): azt mondta rá valaki, „talált volna ki valami kisebbet” 🙂 hm hogy azzal „többre jutott volna”.
Még miránk is, akik ott voltunk a bemutatóján, azt mondták: „nem féltek, ilyen helyre elmenni”?!
Javítom: életükkel fizettek ezért.
Persze megértem Ádámot, hogy írja ezt a sorozatot, a „nagyágyúkat” hozza, hátha rájuk hallgatnak, vagy kiderül, a tudomány és a Teremtőbe vetett hit és bizalom nem „összeegyeztethetetlen”. Mint az előbb írtam, meggyőződésem hogy hibás a kiindulás, csak kényszerű 🙁 Aki NEM AKAR, nem fog erre megváltozni, mellette ágyúkat sütögethetnek, nem fogja meghallani, nem fogja másként gondolni, mert nem gondolati kérdés ez hanem lelkiségi.
Ez a sorozat azért hasznos, mert segít eloszlatni a materialista tudomány kizárólagos értékébe vetett hitet, ami annyira az emberekbe rögzült különösen a 20. században. Ez a propaganda (a tudomány megoldást ad fokozatosan minden problémánkra, vagyis Isten fölöslegessé válik) ma is folyik. Kellenek az effajta ellensúlyok.
Kedves Lívia, nem állítottam, hogy nem fontos a tudományba vetett hit mellé a tudósok állásfoglalásáról beszélni, sőt, ez szinte általános iskolai szint, elemi. Ez a könyv is arra szolgál http://bookline.hu/product/home.action?_v=Vladimir_Vukanovic_Tudomany_es_hit&id=50992&type=22 a Kálvin Kiadótól elérhető.
Nekem ez lett most a kedvencem: „Szeretnék Isten rendelkezésére állni, mint a füst a szélben.” Ez lett a heti idézetünk a Talitán.
A kvékerek olyan keresztények csoportja, akik szerint lehet közvetlen kapcsolat egyének és a Lélek között, akit Istennek nevezhetünk. Szemlélődés és befelé figyelés által hatékonyan kommunikálhatunk ezzel a Lélekkel és tanulhatunk magunkról is és arról, hogy hogyan kell viselkednünk ezen a földön
___
Hát ide nem kell barlangászfelszerelés a teológiai mélységekhez 🙂
Valóban. Ezért vezettem be az előző bejegyzést így:
Ezzel a sorozattal nem azt akarom bizonyítani, hogy van Isten (ezt már az első cikkben is leszögeztem), hiszen Isten létezését nem az dönti el, hogy hány Nobel-díjas hisz benne. Az idézetekkel annak az állításnak a képtelenségét akarom megmutatni, hogy az Isten létezésébe vetett hit a tudománnyal kapcsolatos tudatlanságból fakadna. Közben természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy természettudós vallással kapcsolatos gondolatai nem érnek többet egy teológus által megfogalmazott gondolatoknál. (Ha Istent akarom megismerni, inkább a teológusokat olvasom.) Viszont abban a kérdésben, hogy a tudomány aláásta-e az istenhitet, az istenhívő Nobel-díjasok szava sokat nyom a latban.