Ne égjetek ki!
Kedves menekülteket segítők! Nagyjából mostanra sokan elfáradtatok és az érzelmi kiégés határán jártok. A teher viszont egyre csak nő. Vannak, akik most mozdulnának rá a segítésre (nagyon helyesen!) és tőletek kérnek tanácsokat, akik pár nap alatt veteránokká nőttetek a szemükben. Talán ti is úgy éreztek, hogy egy örökkévalóság telt már el az első menekült könnyei óta, amin először megrendültetek. Mások anyagi erőforrásokat bíznak rátok, és ti ennek a felelőssége alatt is roskadoztok. És tudjátok, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Azt is sejtitek, hogy az adakozó kedv el fog apadni, sokan a túlvállalásban meg fognak keseredni, és az emberek, akikről gondoskodni kell, még mindig itt vannak.
Gyermekek veszélyben
Az autón az orosz felirat (дети) azt jelenti: gyermekek. A határon sok belső-Ukrajnából (főleg Harkivból) érkező autón láttuk ezt a szót. Azért írják ki (jellemzően a szélvédőn egy papírra, de akár a képen látható formában is), hátha így nem lőnek rájuk. És az autókban tényleg ott ülnek a gyerekek – pelenkás babáktól kiskamaszokig mindenféle korosztály. Az egyik kocsiban, amit megállítottunk, tizenhat (!) gyerek ült az apa és az anya mögött, és amikor rákérdeztünk, megerősítették, hogy mind saját gyermekük. A segítségközpontokban is rengeteg gyermeket láttam. Egy statisztika szerint a háború kezdete óta már másfél millió gyermek hagyta el Ukrajnát. A legutóbbi, akit az édesanyjával a repülőtérre vittünk, hogy kijussanak a háború borzalmaiból, spanyolországi ismerősökhöz tartott, majd onnan talán Németországba mennek tovább.
Hol kezdődik a fundamentalizmus?
Slavoj Žižek A törékeny abszolútum című kötetben elmésen fejtegeti, mennyire nem egyszerű eldönteni, „hol kezdődik a Balkán”. „A szerbek számára a Balkán odalenn délen van, Koszovóban vagy Boszniában, és ők azok, akik megvédik a keresztény civilizációt Európának ettől a Másik felétől. A horvátok szerint az ortodox, despotikus és bizánci Szerbiában kezdődik, mellyel szemben Horvátország védelmezi a nyugati demokratikus értékeket; mi szlovének úgy véljük, Horvátország a határ és mi vagyunk a békés Mitteleuropa utolsó védőbástyája. Sok olasz és osztrák számára a Balkán pereme Szlovénia, a szláv hordák nyugati előretolt hadállása. A legtöbb német szerint azonban történelmi kapcsolat miatt már magát Ausztriát is megfertőzte a balkáni korrupció és a kontárság; sok észak-német úgy hiszi, hogy Bajorország – a maga katolikus, provinciális tendenciáival – sem mentes a balkáni szennyeződéstől. Számos arrogáns francia szemében a maga balkáni, keleti brutalitásával egész Németország vált idegenné a francia kifinomultságtól.” (6-7) A briteket pedig a kontinentális Európa emlékezteti a balkáni Török Birodalomra – mondja Žižek.
Ukrajnából, Ukrajnába
A háború kezdete óta elsősorban Ukrajnára és a menekülőkre irányul a figyelem. Nekem is nagyon nehéz másra fókuszálnom, folyamatosan keresem a lehetőséget, hogy valamit tehessek ebben a borzasztó helyzetben. Amikor tudtam, a határra mentem vagy felajánlásokat szerveztem, amikor nem tudtam, fel-alá járkáltam a lakásban. Pár napja büszkén gondoltam a fiamra, aki egy busznyi emberért ment a határra, de szinte fájt, hogy nem lehetek én is ott. Lélekben állandóan Ukrajnában vagyok. Két nap tétovázás és vergődés után tegnap lehetőségem nyílt, hogy Győri Máté barátomhoz csatlakozva kimenjek Kárpátaljára, az ukrán határ másik oldalára. Beregszászra és Kígyósra vittünk adományokat a Baptista Szeretetszolgálat hét kisbuszával. Jó volt tenni valami kézzelfoghatót, valahogy csak ebben találok most békességet.
Miért a Nyugatról írok, és nem Putyinról?
A minap nekem szegezték a kérdést, hogy miért nem írok többet Oroszországról, Putyinról, miért a Nyugatot teszem még most is a bírálataim tárgyává, amikor Ukrajna megtámadásával egészen nyilvánvalóvá vált, hogy keletről jön az igazi veszély. A kérdés fontos (bár kissé félreérti a szerepemet), ezért megpróbálom röviden megválaszolni. Mielőtt azonban hozzákezdek, arra kérem az olvasót, vessen egy pillantást a fejlécre. A nevem mellett három szó áll: teológia, spiritualitás, kultúra. Ami nincs ott, az a politika. Bár érdekel a politika, nem vagyok sem politikai elemző, sem politikai újságíró, sem politikai aktivista. Hívő teológus vagyok, aki a kultúrával is foglalkozik. Ez a különbség fontos.
A forradalmi blöff törékeny üressége
A magvas gondolatok jóllakatnak, a magtalanok ürességérzetet hagynak maguk után. Slavoj Žižek szlovén filozófus A törékeny abszolútum – avagy miért érdemes harcolni a keresztény örökségért? (Typotex, 2011) c. könyvét olvasva folyamatosan mindkettőt éreztem. Voltak pillanatok, amikor sikerült ráharapnom egy-egy valódi gondolatra, amit ízlelgethettem, utána viszont oldalakon át rendre a puffasztott semmi következett. A kötet nagyjából ezt a ciklust járja be ismétlődő monotonitással. Elindul egy fejezet valami izgalmas felvetéssel (pl. hol kezdődik a Balkán? miért szeretjük a Coca Colát?), majd teljesen értelmetlen szóförgeteg követi, amelyről a legjobb szándékkal is lehetetlenség eldönteni, hogy jelent-e bármit. A végén egy hasonlóan talányos és semmitmondó konklúzió, köztük esetleg egy-egy bravúros gondolat. Mindez háromszáz oldalon keresztül.
A Nyugat Dosztojevszkij nélkül
A napokban terjedt el a hír, hogy a Milánói Egyetemen eltörölték a Dosztojevszkijről szóló kurzust. Paolo Neri olasz író oktatta volna a tárgyat. Az egyetem vezetése arról értesítette az írót, hogy az Ukrajna elleni katonai támadás miatt nem akarnak belső vitákat az egyetemen, ezért az előadássorozatot nem lehet most megtartani. Neri egy rövid videóban megdöbbenéssel és könnyezve mondja el az esetet. Könnyezik akkor is, amikor az Ukrajnában zajló szörnyűségekről beszél, meg akkor is, amikor bejelenti: Olaszországban ma olyan helyzet állt elő, hogy nem lehet Dosztojevszkijt tanítani. Éppen Dosztojevszkijt. Neri rámutat a dolog különös iróniájára: az orosz íróóriást 1849-ben azért ítélték halálra, mert tiltott könyveket olvasott. Most az ő könyveit nem lehet oktatni.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK