Megrendítő könnyek a határon
Nálam különb emberek sokkal áldozatosabban vesznek részt a segítségnyújtásban, szinte szégyellem is, hogy a magam szerepét szóba hozom. De talán mégis helyénvaló, ha megírom a saját közvetlen tapasztalataimat is arról a felfoghatatlanul tragikus helyzetről, ami a szemünk láttára bontakozik ki a háború kezdete óta. Tegnap reggeltől estig az ukrán határnál voltunk fogadni a menekülőket. Néhányan a gyülekezetünkből a Baptista Szeretetszolgálattal vettük fel a kapcsolatot, hogy miben tudunk az anyagiakon túl is segíteni. Azt hallottuk, hogy a határon nagy szükség van logisztikai és egyéb segítségre, ezért oda mentünk. A tiszabecsi iskolában alakítottak ki egy fogadópontot, ahova érkeznek az adományok és a menekültek. Néhányan egészen a határállomáshoz telepedtünk ki egy hosszú asztallal, ahol a beérkező autókba adtunk be italt, élelmet, tisztálkodási szereket, gyerekeknek csokit, bébiételt, pelenkát, esetleg játékot. Még most is csak könnyek között tudok írni arról, amit átéltünk.
Öt igei tanács a menekültek megsegítéséhez
Nagyszerű látni, hogy mennyien fognak össze az Ukrajnából érkező menekültek megsegítésében. Ezek a tömegek (vagy egy jelentős részük) most tényleg ránk vannak bízva. Több tízezer menekülő embertársunk vár befogadásra. Ez egy történelmi helyzet, amelyben nemzeti és személyes felelősségünk van. A kérdés inkább az, hogy keresztény egyénekként hogyan tudunk most jól segítséget nyújtani. A teljesség igénye nélkül öt igeverset szeretnék mutatni, amelyek a felelős segítségnyújtásról szólnak.
Viszontválasz Monostori Tibornak – Bolyki László vendégposztja
(Az alábbiakban Bolyki László viszontválaszát közlöm Monostori Tibor videóüzenetére. Előzmény: Monostori Tibor Decemberi állásfoglalása és Bolyki László válasza. Az én válaszom a Decemberi állásfoglalásra itt olvasható.)
Ébresztő
Ma reggel arra ébredtem, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Gyorsan elolvastam néhány cikket, majd a Biblia után nyúltam. Mára Jóel könyve következett, így azt olvastam végig. Jóel próféta egy egészen más korba repített vissza, és különös erővel hatott most rám Isten szava. A próféta így kezdi Izráelnek szóló jövendöléseit: „Halljátok meg ezt, ti, vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyesmi a ti időtökben vagy őseitek idejében? Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!” (Jóel 1,2-3) Történelmi idők lehettek, sajátos tanulságokkal. De mit kellett elmondaniuk a gyermekeiknek és unokáiknak? Hát ezt: „Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár.” (4) Csapás csapást ért Izráelben. Mikor véget ért az egyik hullám, jött a következő. Amikor annak vége lett, következett a másik. Majd még egy. A székely mondást élték át: „a baj csőstül jön, és még gyün is hozzá”.
Az Isten országa (6) – Az ország eljövetele
Keresztelő János bejelentette az Isten országa küszöbönálló eljövetelét, a Messiás érkezését, a közeledő szétválasztást és ítéletet. Később azt is meg kellett értenie, hogy a Messiás eljövetele először nem hoz még ítéletet. „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,17) Ez az Isten jókedvének esztendeje, de még nem a bosszúállása napja. Most azt nézzük meg, hogyan érkezett meg Jézus személyében és szolgálatában az Isten országa. Ez főleg a szinoptikus evangélisták, Máté, Márk és Lukács témája. János is beszélt az Isten országáról, csak ő inkább az örök élet és a világosság szavakkal illette (pl. „múlik a sötétség, és fénylik már az igazi világosság”).
Az Isten országa (5) – Az ország beköszöntése
A Biblia tehát két világkorszakról beszél. A jelenlegi világkorszak ura a Sátán, a korszakok ura Isten, de várjuk az eljövendő korszakot, amelyben Isten lesz az egyetlen úr. Az ószövetségi próféták megjövendölték, hogy Isten uralma be fog törni a jelen valóságába, és az eljövendő kor felváltja majd a jelenlegit. Ez a jó hír a Messiás eljöveteléhez kapcsolódik, aki véget vet a gonosz uralmának. Jézus születése körül angyalok hirdették a küszöbön álló változást: megszületett „az Úr Krisztus a Dávid városában” (Lk 2,11) Az ország eljövetelét azonban egy másik küldött, Keresztelő János jelentette be nyilvánosan, egész Izráel füle hallatára.
Istenfélelem és gonoszság
Sokak szerint az istenfélelem a gonoszság egyik fő forrása, mert úgy gondolják, hogy az istenfélelemnek nevezett attitűd végső soron az elnyomó hatalmi struktúrák fenntartását szolgálja. Akik az istenfélelem alapján élnek, akár a legocsmányabb bűnöket is képesek eltakarni vele. Jól ábrázolja ezt A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) c. Hulu sorozat, melynek disztópikus világában Isten nevében tartanak fenn egy rettenetes zsarnokságot, ahol az egyik legkibírhatatlanabb kellék a gonoszságot elfedő kegyes nyelvezet. Ez nem csak képzelt világokban lehet így. Richard Dawkins és Christopher Hitchens vehemens valláskritikáikban a vallásokat tették felelőssé a világban lévő konfliktusokért, háborúkért, erőszakért és elnyomásért, hiszen aki féli Istent, az maga is félelmet terjeszt, és jó eséllyel félelemben tart másokat.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK