Hodász Andrásnak keresztény szeretettel
Kedves Hodász András! Tudom, kapsz mostanában hideget-meleget, de engedd meg, hogy legutóbbi nyilvános megszólalásod kapcsán én is megszólítsalak, mert van néhány kérdésem. Ezt írtad ki az Instagramra: „Hosszú időbe telt, de megértettem, hogy keresztényként kötelességem gyűlölni a melegeket, bevándorlókat, másképp gondolkodókat, de legfőképp a pápát, ezt a demens vénembert, akinek van mersze szeretet hirdetni, ja és persze azokat a papokat, akik ellenzéki politikusokkal szerepelnek egy fényképen.”
Marx és Sátán
Döbbenetes könyvet fejeztem be. A szerző Richard Wurmbrand romániai lelkész, aki tizennégy évet töltött kommunista börtönökben. Wurmbrandot Visky András erdélyi drámaírón keresztül szerettem meg. A Fogoly vagyok c. könyvecskében édesapja Wurmbrandról szóló visszaemlékezéseit szabdalta kiváló dramaturgiai érzékkel rövid történetfoszlányokra. Ezekből ismertem meg „Richárd rabbi” szárnyaló szellemét. Az én példányomba András a konyhaasztalukon tréfás üzenetet firkantott, utalva egy beszélgetésünkre: „Ádám! Ez itt egy fölfelé pörgető mókuskerék! Szeretettel, öleléssel: András. 2003. június 12.” Azóta végigolvastam Wurmbrand több könyvét, a Beszédek a magánzárkában-t másodszor is, a Mélységben járattad őket c. életrajzi regényét pedig a feleségemmel olvassuk éppen újra. Régi ismerősként köszöntöm a történeteit. Valóban fölfelé pörgettek. Egy viszont eddig kimaradt: a Marx és Sátán (Stephanus, 1997). Ez az a könyv, ami újdonságként robbant most a lelkembe.
Szakmai minőségbiztosítás vagy ideológiai bullying?
Sorra jönnek a hírek, hogy Ausztrália egyes tartományaitól és az USA egyes államaitól Kanadán át Franciaországig betiltják és kriminalizálják a nemi orientáció megváltozására irányuló terápiákat (hivatalos nevén: SOCE), illetve több országban azt is, ha valaki ilyet ajánl vagy a változásért imádkozik (Kanadában pl. idéntől a pszichológusokat és lelkészeket fenyegető büntetés akár öt év börtön). Angliában néhány hete elhalasztották a döntést, miután több ezer keresztény vezető jelezte, hogy nemcsak ellenzik a törvényt, de készek börtönbe is menni, ha a tiltás érvénybe lép. A terápiák teljesen szokatlan és meghökkentő betiltása és kriminalizálása mögött az a feltételezés áll (vagy legalábbis arra hivatkoznak), hogy ezek a terápiás beavatkozások (amelyeket rendre a senki által nem használt „konverziós terápia” elnevezéssel csúfolnak) növelik a pszichés és szociális sérülés kockázatát.
Apaáldozat
Emlékszünk még Fekete-Győr András babahordozós fotójára, és arra, hogy mit írt Rákay Philip az újraposztolt fotó fölé? Emlékszünk, milyen botrány kerekedett belőle? Csak a politikai dimenzió miatt nem szólaltam meg akkor, mert egyébként elképesztően tanulságos mind a kép, mind a reakció. Politikai szempontból tőlem lehetne fordítva is: a jobboldali médiaszemélyiség van babahordozóban és a momentumos politikus írja a kép alá, hogy „szép új világ”. Ez a kérdés messze túlmutat a politikán. Sőt, éppen onnan szeretném most kivinni. De bevallom: a fotót látva bennem is összerándult belül valami. Pedig lehet, hogy Fekete-Győr András csodálatos édesapa. Sőt, példamutató édesapa. Talán még a babahordozóban is. Nem tartom magam példaapának, de én is pelenkáztam időnként a fiaimat. Ezt teljesen okénak tartottam. Nem olyan ösztönös szeretettel csináltam, mint a feleségem, inkább levittem a szemetet, vagy elmentem vásárolni, de ha kellett, én is bevállaltam. Az ölembe is vettem őket, babakocsit is toltam, és amennyire tőlem tellett, igyekeztem gyakori érintéssel is kifejezni a fiaim iránti szeretetemet. Nem kell egy apának hidegnek lennie.
Bolyki László válasza Monostori Tibornak – vendégposzt
(Az alábbiakban Bolyki László válaszát közlöm Monostori Tibor korábbi cikkére, amelyben a történész a Magyarországi Evangélikus Egyházban szolgálók által kiadott és azóta ezrek által aláírt „Novemberi állásfoglalás” c. dokumentumra reagált. Az én válaszom itt olvasható.)
A szabadság piszoárja
Sok filmsorozat a következő hatalmi képletről szól. Az embereket fogva tartja valamilyen „rendszer”, de aztán jön egy „forradalmár” (ez manapság jellemzően egy férfiakat megszégyenítő, erős, bátor nő), aki tudatára ébred helyzetüknek, és rengeteg áldozat árán végül mindenkit felszabadít. Az aktuális rendszer nem szükséges, hogy olyan kegyetlen vagy brutális legyen, mint mondjuk A szolgálólány meséjének Gileádja, elég ok a lázadásra az is, hogy a rendszer az egyén számára meghatározott életpályákat biztosít. Figyeljük meg: a cél általában nem is egy új rendszer felépítése, hanem a meglévő lerombolása. Bármi áron. Ezeknek a sorozatoknak ugyanis van egy filozófiai alapvetése, amely ezer és ezer láthatatlan fonállal szövi át a mai nyugati kultúrákat. Az alapvetés ez: az egyén nem szabad, amíg bármi akadályozza a maximális önrendelkezésben.
Központi és periférikus igazságok: az eszkatológia példája
A hitben vannak központi igazságok és kevésbé központi igazságok. A kevésbé központi igazságok sem lényegtelenek, csak nem központiak. Többek közt azért vagyok teológus, mert minden fontos számomra, amit Isten kijelentett (a legutolsó nemzetségtáblázat vagy a legkevésbé ismert kispróféta legkevésbé ismert próféciája is), és szeretném megérteni és jól érteni Isten számunkra kijelentett igéjét. De teológusként az is egyértelmű számomra, hogy a Bibliában nem minden kérdés ugyanolyan fontos, és nem is minden kérdés ugyanolyan világos. Bár sokat foglalkozom a Szentírás megértésével, nekem sincs mindenről ugyanolyan mély meggyőződésem, van, amiről egyáltalán nincs is meggyőződésem. Illetve nem minden meggyőződésemről gondolom, hogy ugyanolyan fontos.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK