A gyülekezetek többsége (talán mind) távkapcsolatokba ment át. Fura ez az új helyzet, de ha azt gondoljuk, hogy a virtuális jelenlét a 21. század technológiai vívmánya, emlékezzünk arra, hogy régen is voltak olyan eszközök, amelyek által a fizikai jelenlétet pótolhatta valamiféle szimbolikus, virtuális kommunikáció. Ilyen eszköz volt az írás, amely képes volt rögzíteni a kommunikációt olyanok számára, akik nem voltak testben jelen, vagy a hajózás, az utak, a lovak és a ló-vontatta szekerek, amelyek távoli vidékekre is hatékonyan el tudtak juttatni üzeneteket, hogy aki távol volt, valamiképpen közelivé válhasson. Ezek a technológiai vívmányok tették lehetségessé, hogy Pál apostol anélkül tarthatott kapcsolatot gyülekezetekkel, hogy személyesen ott lett volna közöttük. Hadd mutassak néhány példát erre a lelki jelenlétre:

1Kor 5,3 „Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett.”

2Kor 10,11 „Gondoljon az ilyen arra, hogy amilyenek távollétünkben vagyunk leveleinkben, szóval, olyanok leszünk ottlétünkkor is, tettel.”

2Kor 13,2 „Előre megmondtam, és most előre kijelentem, ahogy második ottlétemkor, most a távollétemben is azoknak, akik régebben vétkeztek, és a többieknek is, hogy ha ismét odamegyek, nem fogok kegyelmezni.”

2Kor 13,10 „Azért írom mindezt távollétemben, hogy ha jelen leszek, ne járjak el keményen azzal a hatalommal, melyet az Úr nekem építésre adott, és nem rombolásra.”

Fil 1,27 „Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért”

Fil 2,12 „Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket”

Kol 2,5 „Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát.”

Ezekből az utalásokból látszik, hogy az apostol távollétében – amikor nem lehetett jelen testben – is kommunikált a gyülekezetekkel. Nem tesz egyenlőségjelet fizikai jelenléte és virtuális jelenléte közé, ezért mi se gondoljuk, hogy a virtuális (ma leginkább online) jelenlét pótolhatja a személyes, testi jelenlétet. Illetve éppen a „pótol” szó itt a megfelelő, hiszen ténylegesen erről van szó: a virtuális jelenlét egyfajta pótjelenlét. Nem az igazi, de egy időre helyettesítheti az igazit. Különleges helyzetekben és időszakokban hálásak lehetünk azokért az eszközökért, amelyek részben legalább pótolni tudják a fizikai jelenlétet, most éppen az online technológiákért. Csak tartsuk észben, hogy a virtuális jelenlét egy időre pótolhatja ugyan az ottlétet, de nem azonos vele. Amire Pál vágyott, és ami a dolgok rendes menete, az a személyes, fizikai jelenlét. Reméljük, nemsokára mi is újra megölelhetjük egymást gyülekezeteinkben, de addig az apostoli példát követve nyugodtan és bátran éljünk a pótmegoldásokkal!