Éjszakai álmomban egy kép jött elém, ami összefoglalta mindazt, ami a párizsi olimpia kapcsán a tudatalattimban kavargott. Az álomképen Jean Valjeant láttam, ahogy a párizsi csatornában menti Mariust, a megsebesült forradalmárt. A hátán cipeli őt élettelenül, miközben a nyakáig hullámzik a Szajnába távozó ürülék. Felébredve megtaláltam az álomkép mását. Ez az itt fent. Victor Hugo regényében Jean Valjean megjárja a poklok poklát, és az út legnehezebb része a saját lelkén át vezet. Azt lopja meg, aki segített neki, majd annak nagylelkű kegyelmét éli át, akit meglopott. Ez kényszeríti a térdeire. A kegyelmet átélt Jean Valjean később könyörülni tud a forradalmáron, akit kis híján elkap az ítélet. Lemegy vele a kanális mocskába, mint a jó pásztor, és a vállaira emelve, heroikus erőfeszítésekkel megmenti őt. A párizsi olimpia erre a kanálisra emlékeztetett. Jean Valjean pedig arra, hogy a hitüket megvalló, saját mocskukból megmosott keresztények az egyetlenek, akik ma is megmenthetik a forradalmárokat.
Nagyon találó párhuzam!
Szerintem a keresztények nem menthetnek meg Senkit, sőt maguk is küzködnek a saját „mocskaikból” való megtisztulásukért. A Szajna ürülékes vize jó példa, ebbe szinte mindenki megmártózott az élete során, az olimpia szellemisége is ehhez hasonló. Nekünk nem kell ebben a trágylében járnunk, sőt ügyelnünk kell arra, hogy ebből meg tudjunk szabadulni, ki tudjunk jönni, Jézus vérével meg tudjunk mosdani. A világ pora mindig a lábunkra akar tapadni, le kell mosni, akár bűnbánó könnyek által.
Ha valóban hervadhatatlan koszorúért hajtunk, akkor nem a Szajna vizében kell úsznunk tovább.
Én bennem inkább ez az ige tőrt fel:
2Pét 2:20 Mert ha megmenekültek a világ mocskos dolgaitól az Úr és a Szabadító, Jézus, a Messiás megismerése által, de újra belekeveredtek ezekbe, és vereséget szenvedtek, végül rosszabb állapotba kerültek, mint az elején voltak.
2Pét 2:21 Hiszen jobb volt nekik, hogy nem is tudtak az igazságosság útjáról, mint megismerni azt, aztán mégis elfordulni a szent parancstól, amelyet kaptak.
2Pét 2:22 De megvalósult rajtuk az igaz példázat: „A kutya visszatér saját hányadékához”; és „megfürdik a koca – azért, hogy fetrengjen a sárban”.
Jézus már megtette az útat értünk, kihúzott a Szajna vizéből, hogy többet ne mocskoljuk össze azt a ruhát, amely az Ő ábrázata mi bennünk.
„Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett.” (Júd 22-23)