A Wheaton College egyik legkülönlegesebb épülete a Marion E. Wade Center, ahova ittlétem óta már háromszor ellátogattam. A Wade Center hét ismert brit író – Owen Barfield, G. K. Chesterton, C. S. Lewis, George MacDonald, Dorothy L. Sayers, J. R. R. Tolkien és Charles Williams – hagyatékát ápolja. A gyűjtemény Clyde S. Kilby amerikai irodalmár (Wheaton College professzor) álma volt, aki először a C. S. Lewis és közte folyó levelezést tette közzé Lewis-kutatók számára. Kilby közbenjárására a Wheaton College-ban talált otthonra Lewis saját könyvtára is. A gyűjtemény fokozatosan bővült, majd Marion E. Wade üzletember családja adományai révén jött létre – és költözött külön épületbe – a Wade Center. A gyűjtemény ma több mint 12 000 kötetből és több mint 65 000 oldalnyi kéziratból és levelezésből áll. A központ múzeumként is és kutatóközpontként is működik, ahova a világ minden tájáról érkeznek érdeklődők és kutatók.

A Wade Centerbe lépve az embert azonnal „brit” hangulat fogja el. Bár az épület stílusa utánzat, minden nemesen rendezett és ízlésesen kialakított. A recepció mellett elhaladva baloldalt a hét író képe és rövid életrajza látható. A szemben lévő helyiségben különleges tárgyi emlékekkel találkozunk. Dorothy Sayers szemüvege és notesze mellett Owen Barfield pipája és sakktáblája egyenesen az Inklings füstös társaságába vezet, ahol a képzelet szabadon szárnyalhat észak régi mítoszai felé, az eltűnt világ felé, melyben a nap bágyadt, a szenvedély sötét, a szépség kegyetlen, az öröm fájdalmas, a jó és a gonosz szívbemarkolóan valóságos. A többi mítoszkedvelővel együtt pipázó Barfieldról írta annak idején Tolkien, hogy az egyetlen ember, aki szócsatákban képes leszerelni C. S. Lewist.

Lewis ónkupája és pipája is a kiállított tárgyak közt van, sőt, a teáskanna is, melyben minden nap háromszor maga főzte teáját, mint a bűntudatos faun, aki Lucy-t a fehér boszorkányhoz akarta csalni. Lewis bögréje is a vitrinben csücsül. Vannak azonban ennél is érdekesebb tárgyak. Az ablakhoz közel jobboldalt látható Lewis íróasztala, amit Oxfordban használt és végül saját otthonába, a Kilnsbe költöztetett. Tőle balra pedig Tolkien íróasztala, rajta egy saját kézzel írt levél, azzal a kalligrafikus kézírással, amit a középföldi irodalomban már megszokhattunk: „Ez volt első asztalom, a feleségem vette nekem 1929-ben. Egészen 1971-ben bekövetkezett haláláig elsődlegesen ezt használtam irodalmi munkáimhoz.” A hobbitot, A gyűrűk ura nagy részét és más könyveit Tolkien ezen az asztalon írta. Szent áhítattal érintettem meg a fafelületet, melyen Bilbó és Gandalf alakja életre kelt.

A kiállítás legérdekesebb darabja azonban kétségkívül a Ruhásszekrény, mely a Narnia meséket ihlette. Igen, a Ruhásszekrény létezik! Lewis nagyapja készítette, a szekrény annak idején Jack gyerekkori belfasti otthonának volt meghatározó bútordarabja. Gyönyörű tölgyfaszekrényről van szó, melyhez a Wheaton College 1973-ban egy aukció során jutott hozzá. A szekrényt hajóval szállították Londonból Chicagóba. Kinyitottam az ajtaját, ott voltak a bundák… és egy felirat: „Vigyázat! Belépés saját kockázatra! A Wade Center semmilyen felelősséget nem vállal azokért a személyekért, akik eltűnnek vagy elvesznek a szekrényben.”

Lélekben beléptem… és egy olvasóteremben találtam magam, ahol izgalmas felfedezésre tettem szert. A következő bejegyzésben ezt mesélem el.