Sok fejtöréstől óvhat meg bennünket, ha két dolgot minden politikai választáskor szem előtt tartunk. Az egyik az, hogy bármennyire is szeretnénk cizellálni a véleményünket, végül csak egy szavazatunk van, és abból a kínálatból kell választanunk, amit elénk tesznek. A másik az, hogy akárkire is szavazunk, mindig csomagok közül választunk.
Az ideális helyzet az lenne, ha választhatnánk olyan csomagot, amelyben nincsenek romlott termékek. De nem ideális világban élünk, hanem olyanban, ahol a választék inkább ilyesmi szokott lenni:
A) CSOMAG: becsületes politikus, rossz vezető, keresztény szempontból öt jó társadalmi cél, egy vitatható, kettő vállalhatatlan.
B) CSOMAG: korrupt politikus, erős vezető, keresztény szempontból egy jó társadalmi cél, három ártalmas és nem támogatható.
C) CSOMAG: becsületes politikus, kompetens vezető, keresztény szempontból több kulcsfontosságú társadalmi cél támogathatatlan.
Vagy ezek bármilyen más (optimálisabb vagy kevésbé optimális) keveréke. A jelenlegi bűnös világban ez a realitás. Mi következik ebből?
Az ország és a város jólétén kell munkálkodnunk (Jer 29,7), ezért azt a csomagot kell támogatnunk, amelyiket keresztény nézőpontból összességében a jobbnak vagy a legkevésbé rossznak ítéljük. Mérlegelhetünk gazdasági vagy társadalompolitikai célokat, figyelembe vehetünk világnézeti, ideológiai és erkölcsi szempontokat, a szabadság vagy a méltányosság kérdéseit, nemzeti vagy nemzetközi érdekeket, az életpártiságot és a könyörületet, a rendet és a vallásszabadságot, a politikusok karakterét és alkalmasságát, vagy bármit, ami a politikai közösség vezetésében fontos.
Mivel minden politikai csomagban sok elem van, és nem mindegyik lesz számunkra ugyanolyan fontos, természetes, hogy még keresztények között is lesznek véleménykülönbségek azzal kapcsolatban, hogy melyik csomagra érdemes szavazni. Lehet erős és mély meggyőződésünk, igazunk is lehet a téteket illetően, de mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy politikai választásokon nem Messiást választunk, de még csak nem is a gyülekezetünk lelkipásztorát. Egy romlott világban tökéletlen ajánlatok között mérlegelünk. Van politikai felelősségünk, de a világ nem az egyház, a társadalom java pedig nem azonos az Isten országával.
Akkor nem szavazhatok I. Viktor királyra és Fletó Messiásra sem? 😉
Tanácstalan vagyok 2022 tekintetében…
#troll
Ellenkezőleg. Pont arról szól Ádám cikke, hogy nem bűn egyik mellett sem dönteni, és nem a keresztény hit próbaköve, hogy a megfelelő jelöltre szavaztál.
Ok, de nem bűn egyikkel sem részt vállalni, ha vállalhatatlanok. Van az a szint, amikor már talán ez a józan opció.
Hmmm, na jó, jó, de mit gondolnak minderröl az amish-ok?
https://twitter.com/45F0RLIFE/status/1323462879744528384
(He, he, bocsánat, de ideát mi most nagyon izgulunk…)
Ha jó ügyet rosszul képviselek, én vagyok a legbotránkoztatóbb.
Ha rossz ügyet jól képviselek, én vagyok a legveszélyesebb.
„Az amerikai elnöktől egy alkalommal megkérdezték, mit gondol arról az állításról, hogy az embereknek két rossz jelölt közül kellett választaniuk az elnökválasztáskor. Az elnök azt válaszolta, hogy amíg nem a Názáreti Jézus lesz az elnökjelölt, addig mindig két rossz jelölt lesz. ”
(internetről, parokia honlap, „Néróért imádkozni” c. cikk 2018.06.19.)
„Sok fejtöréstől óvhat meg bennünket, ha két dolgot minden politikai választáskor szem előtt tartunk.”
Hármat.
A harmadik: ne hallgass a közvéleménykutatókra 🙂
A kijelentett Ige alapján hitem és meggyőződésem szerint Isten az, aki királyokat és politikai vezetőket támaszt (Dán 2,21/b). Nagyszerű vívmány a polgárok választási lehetősége, mely felelőséggel jár. Ugyanakkor bizonyos vagyok abban, minden korban, legyen az egy nemzet felemelkedése, vagy hanyatlása, az kerül vezető pozícióba, akivel Isten az aktuális tervét kivitelezheti. Ez történik napjainkban is.
„Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erő. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a sötétségben; és világosság lakozik vele!” (Da 2:20-22)
szia Ádám,
mi a véleményed?
rengeteg poszt,video van arról,hogy megprófétálták Trump győzelmét. (nem sorolnám fel őket)
mi lenne a helyes magatartás a prófétálók részéről? 1. bocs tévedtem 2. választási csalás…
Isten (ha valóban ő szólt) ne kalkulált volna választási csalásokkal? Tehát Biden győzelme esetén az 1. opció a helyes. Meg a tanulságai.
Zsoltárok 118:9 és 146:3
(Lukács ev. 19:14)
Ádám írta – vagy idézte? – az egyik posztban:
„A görögök filozófiát csináltak az evangéliumból, a rómaiak intézményt, az európaiak kultúrát, az amerikaiak bizniszt.”
Szerintem ideillik. És elgondolkodtató, hogy a youtube próféták mellényúltak.
Ajánlom Michael Brown tegnapi írását, amely pontosan ezt a kérdést feszegeti: mi történt a sok próféciával, amelyek Trump győzelmét hirdették?
https://askdrbrown.org/library/presidential-election-corruption-and-deception
Abraham Lincoln:
„Nem kötelességem nyerni, de kötelességem igaznak maradni. Nem kötelességem a siker, de kötelességem aszerint a világosság szerint élni, amit kaptam.”
(internetről)
Én nem szeretem a tehetetlenséget, ezért elmegyek szavazni akkor is, ha előáll a „melyik ujjam harapjam meg” dilemma. Attól, hogy Isten terve valami – pl. a büntetés -, a saját képére és hasonlatosságára teremtett, cselekvő embernek. Ábrahám, aki „Isten barátjának” neveztetik, szintén bevetette a kárenyhítési intézkedését, amikor Szodoma beígért pusztulása előtt megpróbált alkut kötni az Úrral.
Egy idevágó gondolat Dr. R. C. Sproul tollából:
“…to be a governor is to be a minister of God, and that since only God can make one a governor, God would hold him accountable for how he governs. That is true of any ruler in any nation and in any situation. However, God sees a world ruled by corrupt kings, those who deviate from righteousness and justice.”
(Who is Jesus?, Chapter Five – The Offices of Christ)
„Tekintetem a hegyek felé emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.”
(121. Zsoltár 1-2.)