Prometheus: Darwinon túl, Jézuson innen?

2012 jún. 9. | Divinity, Filozófia, Művészet, Tudomány | 6 hozzászólás

Aki a Prometheus magyarországi premierje idején az Alienről ír cikket, az nem kerülheti meg, hogy ne írjon utána valamit a Prometheusról is. Úgyhogy kicsit kelletlenül, de elmentem a moziba, és megnéztem Ridley Scott Alien-Genezisét. Azért kelletlenül, mert bevallom, tartottam attól, hogy megint egy feleslegesen elnyújtott sorozat ötlettelen, azonos sémára felépített darabjával ütöm agyon a drága időmet. A félelmem csak részben igazolódott, a Prometheus látvány tekintetében egészen kiváló film volt, tulajdonképpen érdekesnek mondható gondolatokkal, még ha ezek azért elég egyértelműek és egyszerűek voltak is. Viszont pont az egyszerűen megfogalmazott kérdések miatt a film egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet.

Korábban az egyik beharangozóban már megszellőztették, hogy a Prometheus filozófikusabb lesz, mint az eddigi Alien-filmek. „A nagy kérdések mozgatják a történetet majdnem végig: kik vagyunk? honnan jöttünk?” – mondta a kameráknak Logan Marshall-Green, aki az új filmben az egyik tudóst alakítja. A történet másik tudósa, Elizabeth Shaw „a teremtőinket keresi, a lét céljáról akar többet tudni” – tette hozzá a karaktert alakító Noomi Raplace. És valóban. A film egyáltalán nem próbálja sem leplezni, sem árnyalni, hogy miről szól. Ennek megfelelően mind a kérdésfelvetésből, mind a válaszokból hiányzik a valódi komplexitás. Mondhatná erre valaki, hogy ugyan mit várunk egy szórakoztató sci-fitől, de a film kapcsán engem éppen ez a nyíltság gondolkodtatott el.

Ridley Scott profittudatos rendezőként valószínűleg arra számíthatott, hogy a célközönséget ezek a kérdések így, ebben a formában foglalkoztatják. Vagyis azzal számolt, hogy a huszonegyedik századi nyugati emberek egyáltalán nem békéltek meg a darwini eredetmítosz válaszaival. Ha Scott esetében nem is mély filozófusról van szó, szerintem figyelemre méltó, hogy a rendező évtizedekkel első szörnyfilmje után hajlandó újragondolni a kérdést, vajon a világ tényleg véletlenszerűen állatarcú és eredendően kegyetlen hely-e. Mi van, ha mégsem az, ha mégiscsak terv áll a létünk mögött, és nem pusztán az evolúciós táplálékláncban helyezkedünk el valahol középen?

Kicsit mulatságosnak tartom, hogy az evolucionisták materialista útkeresése rendszeresen az ufóknál köt ki, de betudom ezt az intelligens tervezés utáni elfojtott vágyakozásnak, rendezőknél és forgatókönyvíróknál esetleg egy ilyen vágy kiszolgálásának. Figyelemre méltó, hogy a Prometheusban nem egyszerű hívők, hanem az őstörténetet kutató tudósok jutnak arra a felismerésre, hogy alkotóink egy távoli galaxisból jöttek, jeleket hagyva hátra, hogy megtaláljuk őket. Az intelligens tervezés gondolata a filmben egyértelműen a darwini evolúciós genezis alternatívájaként jelenik meg. Az egyik szereplő ezt ki is mondja: „Háromszáz év darwinizmust egyszerűen kidobunk? Hol vannak a tények?” A tények a filmben megérkeznek, pontosabban a szereplők érkeznek meg a tényekhez. Ezek azonban sokkal ijesztőbbek, mint a hozzájuk fűzött remények.

Amint a tudósok rájönnek, hogy kik az alkotóik, szembesülnek azzal a kérdéssel is, hogy mi végre lettek megteremtve. „Miért terveztek engem?” – kérdezi az android a kutatás egyik vezetőjétől. „Mert képesek voltunk rá” – válaszolja Charles, a tudós. „Mi van akkor, ha magukat is ezért tervezték? Megelégedne ezzel a válasszal? Mit adna azért, hogy megtudja a valódi választ a miért kérdésre?” „Mindent megadnék érte” – feleli Charles. Az android ezután kéretlenül is megmutatja neki a választ. A válasz borzalmasabb, mint amit elképzelhetett. Tömegpusztító fegyver kísérleti alanyának – és végül eszközének – lenni nem az az egzisztenciális beteljesedés, amit az életünk értelmének keresésekor remélünk. Főleg, ha erre végül a dolgot átélve sem jöhetünk rá.

A Prometheusban kívülállóként egyfajta választ kapunk tehát az emberiség eredetére és eltervezett céljára. A válaszok azonban messzebbre is mutatnak. Nem csak előre, Darwinon túlra, hanem vissza is, a kereszténység előtti múltba. Ridley Scott a darwinizmus zsákutcájából egyenesen a görög mitológiába repít bennünket, az istenekhez, akiktől annakidején a lázadó Prometheus ellopta a tüzet. Az istenek ezúttal azonban földönkívüliek (mint Däniken könyveiben), akik a film első kockáiban megitatják Pandora szelencéjének tartalmát a paradicsomi szépségű bolygón hátrahagyott társukkal. A későbbi kiírthatatlan parazita szörnyek ősei gyaníthatóan ekkor jönnek létre. Hogy a meztelen félistent az emberek segítése miatt büntetik-e, mint az eredeti mitológiában, vagy valami más oka volt végzetes kínjainak, az a filmből nem derül ki. Az istenekkel kapcsolatot kereső hajó neve azonban szintén Prometheus, ami sokféle asszociációt lehetővé tesz. Egy biztos: az emberiség származása, küszöbön álló végzete, és a gonosz eredete egyaránt összeköthető az UFO-istenek akaratával, és talán azzal is, hogy kicsúszott a kezükből a kezdeményezés.

Van azonban a filmnek még egy érdekessége. A főhős – Elizabeth Shaw – a nyakában hord egy keresztet. A kereszt egyszer látványosan lekerül Shaw doktor nyakáról, máskor ugyanolyan hangsúlyos mozzanatként visszakerül oda. Scott valami miatt tehát bele akarta keverni a filmbe a kereszténységet. A darwini eredetmítosz már nem az egyedüli magyarázat az Alien-univerzumban, az Alien egykori materialista-evolucionista egyértelműsége ezúttal megnyílik más lehetőségek előtt is. A Prometheusban a keresztény hit a darwinizmus és a poszt-darwini mitologikus scientizmus alternatívájaként jelenik meg, és a film végéig ki is tart, persze kissé megszeppenten mozogva az ufós világ kellékei között.

Vajon a rendező azt ismerte fel, hogy bármily meglepő, az amerikai fogyasztók jelentős része számára a keresztnek a huszonegyedik században is nagyobb a vonzereje, mint a véletlen szelekciónak? Vagy maga Scott is olyan forgatókönyvre vágyott, melyben a keresztény magyarázat valós lehetőségként jelenik meg? Kissé meglepő módon a filmben explicite elhangzik, hogy az UFO-istenek a megértést kereső hit számára nem jelenthetnek végső választ az eredet kérdésére. „Ki tervezte őket?” – kérdezi a főhős teljes joggal, és a tagadást sürgető hang ellenére magán hagyja a keresztet. Ez érdekes fejlemény az Úr 2093. esztendejében.

6 hozzászólás

  1. va

    Szerintem tök rossz film volt, kb. minden szempontból.

  2. jobbagyp

    Én még nem láttam, de most kedvet csináltál hozzá 🙂

  3. Sytka

    No, végül én is megnéztem. Többet kaptam a vártnál: ebben benne van a sokféle lehúzó kritikák keze. Ridley Scott saját magának tette magasra a mércét még a hetvenes évek végén. Az emberek szerintem szinte lehetetlen vártak tőle: teremtsen még egy legendát a régi Alien film után. Ha így nézzük, Scott leverte ezt a lécet. Minden más szempontból úgy vélem, ez a film nagyon erős. A történet és a feszültség kettőse első perctől a végéig kitart, nagyon kevéssé torpan meg. A szereplők szerintem teljesen jók, a látvány pedig olyan elsőrangú, hogy nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen néznivaló mozit.
    A keresztény motívum pedig búvópatakként tényleg ott van a filmben. Ez nagyon érdekes – mindenre számítottam, csak arra nem, hogy a hit szerepet kap majd ebben a sorozatban.

    A történet viszont nem teljesen ráncmentes, csomó kérdésre nem válaszol, nem árul el sok mindent… lehet, hogy az előzmény is folytatódni fog?

  4. Csaba

    Megnéztem én is a filmet. Nagyon nem tetszett. Nekem olyan volt, mintha Scott egyszerűen csak leporolta volna az Alien filmjét, hozzáadott még egy csipet humanoid fűszert ufo ruhába öltöztetve, álfilozófiai töltettel, no meg a mai modern 3D technikával feljavított látványelemekkel átitatva. Még a droid segéd is ott van, aki ugyanúgy emberszerű, már-már bölcselkedő, mint a Ripley hadnagy mellett lévő volt anno.
    Annyiban különbözik csak lényegében, hogy a kutatóhajó a Teremtő(k) megismerése céljából kel útra, mivel több régészeti leleten is ismétlődő motívumokra leltek a Földön (kis emberalakok leborulnak egy nagyobb alak előtt, aki 4-5 pöttyre mutat).
    Nagyon sok minden nem derül ki ebből a story-ból, de az igen, hogy csupán „hit” alapján költöttek csillárd’ dollárt arra, hogy néhány kiválasztott ember hibernálva eljusson a „pöttyökhöz”, hátha ott vannak a tervezőink, akik állítólag hívnak. Na de már miért hívnának? Megterveztek minket a Földön és lerajzolták a barlangfalra (meg máshova), hogy menjünk utánuk (ha majd képesek leszünk rá), mert ők majd egyszer feltehetőleg lesznek olyan barmok, hogy csinálnak majd egy parazita lényt (ez lenne a tömegpusztító), aki először polipszerű és csak úgy tud létezni, ha elkap egy humanoid dns-ű gazdaszervezetet, amiben (-ből) kifejlődve majd létezik? És akkor mi van? Mire jó ez? Semmire csak hát így lesz Alien-klón a film, amit majd el lehet adni a csipsz-zabáló mozinézőknek (én is azt zabáltam 0,75-ös kólaszörpből hígitott folyékony műanyaggal 🙂
    Ennek már az Alien-ben sem volt semmi értelme!

    Na persze, volt még benne a „honnan jöttünk, mi végre vagyunk” fő kérdésen felül két filozófiai szál, ami minden volt csak nem izgalmas (ill. nem újdonság). Az öreg, gyűröttarcú gazdag fószer örökélet-keresése, haláltól való félelme, továbbá a nácinéni-leánya önzősége (emberi gyarlóságok), meg a zűrhajó’kappitány és pilótái önfeláldozása. Utóbbi egy szimpla jócselekedet, akiknek a törvény a szívükbe van írva (mondhatnánk, de erről egyáltalán nem szól a film). Az előbbi meg egy nettó baromság, hogy a csilliárdos gyűrött bácsinak annyi bölcsessége nem volt, hogy először csak a jóságos droidot engedje a humanoid teremtő közelébe és csak akkor lépjen vele kapcsolatba, ha az már biztonságos. Scott csinálhatott volna belöle legalább egy Yoda-potlékot, hogy ne csak egy szánalmas mellékszereplőt lássunk a fószerben, aki csak éppenhogy nem mondta ki hollywood-i konkurense refrénjét: „nem spóroltam semmin”. Hát nem vaze, de agyat neked sem adott a teremtőd…

    És akkor egy szót a keresztről. Ebben a filmben a kereszténység, mint motívum sem jelenik meg, mert senki nem mondja magát hívőnek, pláne kereszténynek, legeljebb egy apró jelenet utalhatott ilyesmire: de ha az is lenne a fönéni, akkor meg ugye felemás igában van, mert a fiúja/férje [?] még rá is kérdez egyszer, hogy „és akkor még mindig hiszel?”. Hogy miben, az attól még nem derül ki, hogy kereszt lóg a néni nyakában. Aki a Biblia Istenében hisz (és nem pl. Daenikenében), az vajon nekiállna űrhajoval humanoid teremtőket kergetni a zűrben’?! Szerintem nem.
    Ez a kereszt itt egy egyszerű emléktárgy, ami apucira emlékeztet, aki réges régen beszélt már a kicsi lányának a paradicsomról és szinonímáiról, de pokolról, pláne az Úr Jézus Krisztusról már nem.

    Az a humanoid teremtő meg olyan bárgyú volt, hogy kb. 2000 éves hibernálás után láthatóan nem tudott mit kezdeni szeretett teremtményeivel, mint simán csak lemészárolni őket, hogy aztán a polip meg simán elkapja és saját gazdatestévé tegye. Szánalmas 🙁

    Ez a film csak azért született, hogy legyen a mai divat szerint még több része, amikor is Dr. Shawn kalandozásain izgulhatunk, még több chips-et, meg cola szörpöt kajálva! Az egyetlen anti-alien izgalom viszont abban rejlik, hogy most a végén nem volt polip-bébi a csomagtartóban :)))

  5. endi

    ezt a kisfilmet nézzétek meg, a zeitgeist film ostobaságainak tökéletes művészi kifejeződése… (amúgy vizuálisan nagyon magas szintű)

    a „modern világ” fiataljai imádják az ilyeneket!

    https://vimeo.com/44583147#at=0

  6. endi

    Folyt.: Jézust zseniálisan szemét módon ábrázolják benne…

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK