„Áldott az ÚR, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét uramtól!” (1Móz 24,27a)

A Genezis egyik leggyönyörűbb története az, ahogy Ábrahám szolgája megtalálja Rebekát (Rivkát) Izsáknak (Jicháknak) feleségül. Rebeka szép testű és szép lelkű leány, Izsák is beleszeret, mikor végül meglátja őt. (Lábán kapzsi természete is megvillan, amikor észreveszi az arany karpereceket, ez fontos lesz még a későbbiekben.) Engem azonban a történetben a szolga viselkedése nyűgöz le igazán. Ez az ember mindvégig Ábrahám javát keresi, az ő érdekében cselekszik, és mikor sikerrel jár, nem bír egy percig sem maradni, annyira szeretné elvinni a hírt urának, hogy az ÚR szerencséssé tette az útját. Ennek az embernek ezen az úton válik meglepően személyessé az a kapcsolat, ami eddig Ábrahámot fűzte Istenhez, de még azt a jó szerencsét is Ábrahám iránti szeretetként értelmezi, amit ő él át. Ebben az emberben az a lenyűgöző, hogy egyáltalán nem önmaga érdekli. Ez a szolga belsőleg szabad.

Amikor elérkezik Arám-Naharaimba, ahová Ábrahám küldte, eldönti, hogy nem fog hosszasan keresgélni, hanem ura Istenét kéri, hogy segítsen neki. Azt kéri, küldje hozzá azt a lányt, akit Izsáknak szán. Legyen ez a lány abban különleges, hogy amikor inni kér tőle, a tevéit is megitatja. Legyen a lány szolgálatkész és nagylelkű. Arra azonban még a szolga sem gondolt, hogy pont Ábrahám rokona lesz az a lány, akit az ÚR elsőre hozzá vezet! A szöveg hangsúlyozza, hogy a szolga még be sem fejezte imáját, amikor jött Rebeka korsóval a vállán. A szolga némán gyönyörködik a jelenetben, issza a látványt (מִשְׁתָּאֵ֖ה לָ֑הּ), és alig akarja elhinni, hogy az ÚR jó szerencséssé tette az útját. Ezt a jelenetet kétszer is elmeséli ezután, először Rebekának, majd Rebeka anyjának és fivérének, mert egyszerűen nem tud túllépni azon, hogy ez a csoda vele történt meg. De nem is vele, hanem urával, Ábrahámmal, aki kegyelmet talált Isten előtt.

Az igazán szabad ember az, aki ennyire meg tud feledkezni önmagáról. A szolga úgy él Istennel kapcsolatban, hogy közben Ábrahám és Izsák érdekét keresi. Miután megtalálta Rebekát, tíz napig pihenhetne Lábán és Rebeka házában, ehetne, ihatna, még időben is lenne, de ő azonnal indulni akar, hogy ne várakoztassa meg urát. Be akar számolni a csodáról. Akarja látni az öreg Ábrahám örömét. Akarja látni Izsákot, amint megpillantja a gyönyörű Rebekát. Ez a szolga teljesen szabad önmagától. Ez a szolga boldog.

„Urunk, add nekünk is ennek a szolgának a belső szabadságát! Hadd kössön le bennünket is annyira a másik ember öröme, hogy észre se vegyük, mennyire boldogok vagyunk!”