„Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek!” (1Móz 31,3)
Amikor Isten azt mondja Jákóbnak, hogy térjen vissza atyái földjére, többszörös konfliktus felvállalására hívja őt. Egyrészt szembekerül Lábánnal, akinek nem csak vejévé, de idővel jól tejelő „fejőstehenévé” is vált, ezért nyilván nem akarja majd elengedni. Másrészt Jákóbnak hazatérve szembe kell majd néznie bátyjával, Ézsauval, akitől elcsalta az atyai áldást, és apjával, Izsákkal is, akitől rettentő ambivalens hangulatban kellett elbúcsúznia a kecskeszőrös incidens után. Isten ezekbe a konfliktusokba küldi Jákóbot.
Az ÚR azonban azt is hozzáteszi: „én veled leszek!” (וְאֶֽהְיֶ֖ה עִמָּֽךְ) Úgy küldi Jákóbot, hogy önmagát ajánlja útitársként és védelemként. Jákóbnak nem kell félnie. Lábán félelmetes manipulátor, ki szeretne összeakaszkodni vele, különösen, ha az ember a lányait vette feleségül? Ézsau haragja izzó parázsként lobbanhat lángra az első találkozáskor, ki akarna e tűz közelébe kerülni? És hát Izsák… még belegondolni is fájdalmas, micsoda tövissel az oldalán készülhet az elmenetelre az élők földjéről. E tövis Jákób csalása. Isten azonban ezt mondja Jákóbnak: „Én veled leszek!”
Időnként egyszerűbbnek tűnik a konfliktusok kikerülése. Egy rossz helyzetben sokszor azért maradunk benne, mert jobban félünk a változással járó bajoktól, mint attól, hogy végleg beleragadunk a nyomorúságba. De Isten útja gyakran a konfliktusok felvállalásán keresztül vezet. Néha tovább kell lépnünk. Néha határt kell húznunk. Néha a másik szemébe kell néznünk, kimondva az igazat vagy bevallva a vétket. Ahogy Jákóbot, Isten bennünket is arra hívhat, hogy szembenézzünk a Lábánunkkal és kilépjünk a hatalma alól. Vagy hogy útra keljünk és bevállaljuk az út végén ránk leselkedő veszélyt, akár a saját múltunk szennyesével való szembesülést is.
Isten velünk lesz, ha ő küld. Nekünk is azt ígéri: „Én veled leszek.”
„Urunk, annyira nehéz elindulni, amikor a változás megbontja a kapcsolatainkban kialkudott viszonyokat. Segíts elhinni, hogy velünk leszel az úton, ha te küldesz!”
„„Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz,
én veled leszek!” (1Móz 31,3)”
„………………………………………………………………………………….
Isten velünk lesz, ha ő küld. …………………………………………….”
Úgy gondolom, ez a poszt kulcsmondata: Isten velünk lesz, ha Ő küld.
Időnként foglalkoztat a szülőföld jelentősége, ezért a poszt üzenetén túl
(konfliktushelyzet felvállalása) erre is fókuszáltam. Jelen történetben az
engedelmesség a szülőföldre való visszatérésre vonatkozik. A szülőföldnek
jelentősége van az emberek életére, mivel Isten könyvébe feljegyzi, beírja:
„Az Úr beírja, feljegyzi a népet: ez ott született! …..” (Zsoltár 87:6)
Az oda való visszatérés személyiségre gyakorolt pozitív hatása egyértelmű a
Zsolt. 87:7 verse szerint:
„És táncolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.”
Ott Isten forrássá válhat az élet minden területén.
Néhány mérföldkő, miként vált Isten forrássá Jákób életébe már a szülőföldje felé haladva:
– találkozik Isten Angyalaival (1Móz.32:1)
– küzdött Istennel, aki megáldotta őt (1Móz.32:29)
– rendeződik konfliktusa bátyjával Ézsauval (1 Móz. 33:16)
– oltárt épít, amit „Isten, Izrael Istene” nevez (1 Móz. 33:20)
– megkapja Istentől az „Izrael” nevet (1Móz. 35:10)
– megszületik utolsó fia, Benjámin, meghal Rákhel – forrás fájdalomban – (1Móz. 35:18)
– Sekhemben a király fia megerőszakolja lányát Dínát – forrás fájdalomban – (1Móz.34:2)
– megérkezik szülőföldjére Mamréba, apja Izsák halála előtt (1Móz.35:27)
Gyönyörű!
Bizonyos vagyok abban, minden engedelmesség közelebb viszi Isten gyermekeit
ahhoz, hogy Ő egyre inkább forrássá váljon életük legkülönbözőbb területein.
Íme egy parallel hely :
„….És elméne onnan Dávid Micpába, Moáb földére, és monda Moáb királyának: Hadd jőjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.
4
És vivé őket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.
5
Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, hanem eredj és menj el Júda földére. Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.
6
És meghallotta Saul, hogy előtűnt Dávid és azok az emberek, akik vele valának….” (I.Sám.22.)
Mennyivel egyszerűbb lett volna meglapulni Moáb földén és megvárni amíg Saul meghal. Ehelyett vissza lett küldve Dávid a konfliktusba. Mihelyt előtűnt Saul ismét üldözni kezdte.