„Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32,29)

Amikor Jákób az idegennel küzdött a Jabbók révénél, és közeledett a hajnal, az idegen új nevet adott neki. Az új név: Izráel, pontosabban Jiszráél (יִשְׂרָאֵל). Azt jelenti: Isten harcosa vagy Istennel harcoló. Jákób küzdött Istennel és emberekkel és győzött. Megbirkózott Istennel, majd e küzdelem által szellemi értelemben kipróbált harcosa lett. Jákóbból Izráel.

Jákób harca azonban különös harc. Jákób Istennel birkózik, de nem tudja őt legyőzni. Viszont el sem engedi őt. Akkor sem engedi el, amikor Isten megérinti a csípőjét. Jákób nem engedi el Istent, míg meg nem áldja. Nem engedi el, míg rá nem ragyog arcának fénye. Míg színről-színre nem látja meg az Urat. Míg fel nem kel a nap a szívében is, noha reggelre virradva testileg már sánta.

Jákób a gyengeségében győz. Akkor győz, amikor már csak a hit kezével kapaszkodik Istenbe, kifordult csípővel, sántán. Amikor már látja lelke nyomorúságát, és kárnak és szemétnek tud ítélni mindent, csak hogy megnyerje Őt. Jákób úgy nyer, hogy veszít, és úgy veszít, hogy győz. Ő Isten harcosa, a mindenkori Izráel.

A Szentírás később a Messiást azonosítja Izráellel. Az ÚR par excellence harcosa a Messiás. Az ÚR Szolgája Jiszráél. Az, aki eltört csípővel győz. Aki erőtlenség által arat diadalmat. Akinek a gyengesége az Isten ereje. Krisztus lett az Izráel. Ő az olajfa, amelybe mi, pogányok is beoltattunk. Krisztus a király, akinek trónja a kereszt, koronája pedig a töviskoszorú. Istennél minden fordítva van. A győztes veszít, hogy veszítve győzzön, mert a hit győzi le a világot, a keresztre feszített Messiásban.

A Zsidókhoz írt levél szerint Jákób akkor volt a hit hőse, amikor élete végén a botja végére hajolva imádkozott (12,21). Ekkor már tudta, hogy Isten az erőtleneket választotta ki, hogy megszégyenítse az erőseket, a semmiket, hogy megszégyenítse a valakiket. Az Isten harcosai mind sánta harcosok. Az Isten harcosai Isten által legyőzöttek, akik mégsem engedték el őt. Ezért győztesek, az Istenbe kapaszkodó hit miatt. Isten harcosai a Messiást követik, akinek az oldalát dárda szúrta át.

„Urunk, te gyöngeség által győzted le a világot! Fogadj bennünket is a seregedbe, hogy az erőtlenségeinkben a te erőd mutatkozhasson meg!”