„És megszaggatta Jákób a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. Fiai és leányai mind vigasztalni igyekeztek, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek el fiamhoz a halottak hazájába. Így siratgatta őt az apja.” (1Móz 37,34-35)
József testvérei levágtak egy kecskebakot, majd fogták az öccsük színes ruháját és a bak vérébe mártották, hogy így tárják apjuk elé bizonyítékként: „Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem?” (32) Elképesztően cinikus húzás volt, de tükrözte a szívük indulatát, amely tele volt keserű irigységgel. Jákób felismeri József ruháját, és megérti, hogy kedves fiát vadállat tépte szét. Jákób gyásza hatalmas. Vigasztalhatatlan, szinte elemészti az olthatatlan bánat. József meghalt, semmi és senki nem hozhatja már vissza őt az élők közé.
Fontos mozzanat, hogy Jákób látta a bizonyítékokat! A gyásza tehát megalapozott volt. Saját kezével tapintotta a köpenyt és saját szemével látta rajta a vérfoltokat. József pedig eltűnt, könnyű volt összekötni a szálakat: nyilván vadállat tépte szét. A hírről saját fiai számoltak be, miért kételkedett volna? Empirikus (szinte már tudományos) bizonyítékok szóltak a szomorú hír mellett: József meghalt. Jákób hitt a bizonyítékoknak, és a szívére hatalmas árnyékot vetett a szomorúság. Semmilyen emberi vigasztalás nem tudta eloszlatni. Jákób gyásza bizonyítékokra támaszkodott. József minden kétséget kizáróan halott volt.
Nem ismerős a minta? A liberális bibliakritika „bizonyítékai” pont úgy vették el az egyház örömét, ahogy a vérbe mártott köntös Jákóbét. Az egyház a bizonyítékokat látva elkönyvelte: a régi hit halott. A darwinizmus „bizonyítékai” keresztények generációit győzte meg arról, hogy a Szentírás eredettörténete téves. Ismert pszichológiai kísérletek bizonyították, hogy a korábban bölcsességnek hitt bibliai rendelkezések valójában tudatlanok az emberi természettel kapcsolatban, ártalmasak és gonoszak. Posztmodern teoretikusok bizonyították be, hogy a kereszténység igazsága csak egy a közösségi hagyományok közül, abszolút értelemben nem igaz, nem is lehet igaz. LMBTQ-ideológusok harsogják, társadalomtudományi kutatásokat lobogtatva, hogy a keresztény hit homofób, transzfób, kirekesztő, és úgy általában véve erkölcstelen és meghaladott. Hány és hány keresztény hajtotta meg a fejét a „bizonyítékok” előtt, megszomorodva, vigasztalanul?
Csakhogy Jákób történetében az empirikus bizonyíték hamis volt! Mi, olvasók tudjuk, amit Jákób nem tudott: József élt, midjáni kereskedők húzták fel a kútból, hogy eladják Egyiptomba. Talán már el is jutott Potifár házába, amikor Jákób a színes ruha véres rongyait fogta a kezébe. A bizonyítékokat a testvérek fabrikálták. A „tények”, amelyekre az érzékszervek támaszkodtak, megbízhatatlanok voltak, a tényfeltárás pedig elégtelen. Jákób nem vizsgált meg más lehetőségeket. Elkönyvelte a bizonyítékot, és sok-sok éven át hazugságban élt, noha azt gondolta, az igazság elfogadásával birkózik. Hány és hány esetben derült már ki a keresztény hittel szemben emelt ellenvetésekről is, hogy fabrikáltak, nem tényeken alapulnak, hamisak! Hány és hány esetben derült már ki tudományosnak mondott tényekről, hogy rossz előfeltevések, téves számítások, vagy akár emberi csalás állt mögöttük! Pedig mennyire igaznak tűntek…
Jákób vigasztalan, de oktalan gyásza jogosan tesz óvatossá bennünket, amikor a hit elleni bizonyítékokat szemléljük. Ne hamarkodjuk el a kételyt! Egyáltalán nem biztos, hogy a vér Józsefé. Egyáltalán nem biztos, hogy József halott. Egyáltalán nem biztos, hogy meg kell szaggatnunk a ruhánkat és le kell hajtanunk a fejünket. Tartsuk nyitva az elménket a meglepetésekre!
„Urunk, Te igaz vagy és tőled távol áll minden csalárdság. Őrizz meg bennünket a hazug bizonyítékoktól!”
„…………………………………………………………………..
„Urunk,…………………… Őrizz meg bennünket a hazug bizonyítékoktól!””
Nem vagyok biztos, hogy Isten megőrzi övéit a hazug bizonyítékokkal való
szembesülésektől, velük való találkozásoktól. Továbbá, ha tudnánk, hogy
a bizonyítékok hazugok, egyből elutasítanánk. Ezért bennem a kérés így
fogalmazódik meg:
„Urunk, őrizz meg bennünket a bizonyítékok azonnali, feltétel nélküli elfogadásától. Adjunk időt azok alapos megvizsgálására Igéd világosságában!”
„…….. Jákób hitt a bizonyítékoknak, és a szívére hatalmas árnyékot vetett
a szomorúság. ………………………………………………………”
Van egy sejtésem, hogy Jákób e szomorú esemény által a hit iskolájában is
képzést kapott. Ugyanis miután József elmondta álmait atyjának, Jákób kérdése
ez volt:
– Avagy elmegyünk-é én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat
előtted a földig? – majd megdorgálta, ám elméjében tartotta ezt a dolgot.
Bár nem olvasunk arról, Isten ezt követően miként munkálkodott benne, de az
biztos, fiának álma nyomot hagyott Jákóbban. Továbbá úgy vélem, nem hagyta őt
magára (bizonyság nélkül) a tragikus hír hallatán sem. Talán egy csendes,
emlékeztető hang megszólalt szívében, ám fájdalmában hite csorbát szenvedett.
Kedves Erzsébet, dolgozik benned az Írás: „mindent vizsgáljatok meg, ami jó, tartsátok meg”! 🙂
Borzadva hallottam tegnap a VNTV egy beszélgetését, és nem túlzás ez a kifejezés ! Némi változás tapasztalható ugyan itt: mostanában nem TÖRÖLTE az egyértelműen keresztény kommentemet a „VNTV” hanem, még meg is köszönte … Most már keresNÉK Istent … De sajnos, nem volt komoly !
Ez után régebbi beszélgetést találtam, ahol ömlött belőle a szó: „bizonyítékok vannak” arról hogy Jézus nem halt meg hanem még sokáig élt ami igaz, sőt ma is, a mennyben … De nem így gondolta: hosszú földi életéről „vannak bizonyítékok”(?)!
Ugyanakkor, e helyről hallottam a torinói lepel „perdöntő” hitelességéről Dr.Egely György fizikustól. A kormeghatározásra van egy meglepő bizonyíték, amit nem tudott Viz László sem még (ő azért mindenfélét írt… )
https://www.youtube.com/watch?v=UWcHmDQdKkA a 10. perctől
Igen… én pl. megtérésem után éreztem, hogy vmi. nem stimmel a korábbi tudományos világképpel…
Matrix filmből idéznék:
Morpheus: Pontosan tudom, hogy mire gondolsz. Elmondom, miért vagy itt. Azért, mert tudsz valamit. Bár nem tudod megmagyarázni, de érzed. Érezted egész életedben. Valami baj van a világgal. Nem tudod mi az, csak azt, hogy van. Mint egy szilánk az agyadban… ami megőrjít. Ez az érzés hozott el hozzám. Tudod, hogy miről beszélek?………..
Amikor rádöbbentem hit által, hogy teremtett a világ, mintha egy belső teher, egy bilincs hullott volna le rólam , ami a hitemet, belső szabadságomat gátolta.Mélyebben belegondolva, egyszerűen nem lehetek egyszerre keresztény és evolucionista, Jézus az eredendő bűn és következményei miatt halt meg, ha az evolúció igaz, akkor Jézus hazug, de mivel 100% bizonyossá vált Jézus valóságos és Igaz mivolta, ezért számomra nem volt kétséges, mit választok, minek , Kinek hiszek..
Jó példa a Mátrix említése fentebb mert tágabb értelemben is kitekintést ad mi a hit.
A hit nemcsak a bibliai világképet hatja át. Az embernek szüksége van a mágiára mindenképpen és nem az az elsődleges kérdés hogy igaz-e vagy sem. Ha az indián népek békességet találtak abban hogy az évszakok változását az ősök szellemei okozzák akkor nem igazán hálás dolog felnyitni a szemüket hogy a föld tengelyének 23°-os elhajlása okozza. Nem hálás feladat továbbá a gyerekeknek idő előtt megmondani hogy sem Mikulás nincs sem karácsonyi angyalka/jézuska, hanem apukáék teszik az ajándékot a fa alá. Minden ilyen szemfelnyitás óriási törést okoz az ember lelkében:
„…..azt mondták, minden ember nézzen szembe a realitással, az itt és mosttal. Ami nincs annak ell kell tűnnie….aztán egy vasárnap reggel felsorakoztatták és falhoz állították Mikulás apót, a Fejetlen lovast és Hófehérkét, a Nagyszakállú Manót és Lúdanyót és lelőtték őket és a Fantom Riksa hamvait szétszórták, a Szivárványtündért színképelemzőbe szórták, Babszemjankót pedig felszolgálták gesztenyepürének egy biológusbálon….” – Ray Bradbury.
„……a mi utunk pedig elvisz minket ezen az óceánon. Hat hónapig megyünk még és naponta iszunk a bölcsek vizéből s ekkor hangosabban halljuk majd ezt a zenét – s ekkor felkel a nap utoljára és nem nyugszik le többet, s nincs többé alkonyat ó Paracelsus. S ifjan s halhatatlan testtel, halhatatlan lélekkel folytatjuk utunkat a légtengeren át hatszáz évig s hatszáz év múlva a Külső burok nyílik meg előttünk…ismét hatszáz év és megnyílik a Kristályég előttünk. Ott beszélünk a szárnyas emberekkel, mert addig megtanulunk beszélni az ő nyelvükön, a szférák nyelvén, mely hangjegyekkel fejezi ki a mély, mély gondolatot……” – Karinthy
Jákób amíg halottnak hitte Józsefet egyetlen egyszer sem mutatott be égőáldozatot Istennek. Mihelyt megtudta hogy él, az első dolga volt az áldozatbemutatás és Isten hosszú idő óta újból megnyilatkozott, akkor kiderült, hogy minden Isten terve volt. A József és testvéreiben fölveti a kérdést Thomas Mann hogy miért nem üzent József Jákóbnak miután király lett hogy „élek és jól vagyok” (A halottak hallgatásáról). Aki kellően régóta hisz az átmegy hasonló kríziseken.
Az igazi hit mindig a hihetetlen határán mozog. A kételkedés nélküli hit veszélyes fanatizmushoz vezethet. Mégis sokak célja a kételkedés nélküli hitre való eljutás. Nem jó, ne tegyék. A Jeruzsálem c. svéd film művészien ábrázolja a túlfűtött hitből fakadó sorsdöntő cselekedeteket és az utána következő törést, majd kijózanodást.
A hitnek és tudománynak nem kéne bántani egymást:
„…..ők tudtak a természetben és a természettel élni. Nem arra törekedtek hogy emberek legyenek és ne maradjon bennük semmi az állatból. Mi elkövettük ezt a hibát amikor Darwin megjelent. Keblünkre öleltük őt is, Huxleyt is Freudot is boldog mosollyal. Azután fölfedeztük hogy Darwin és a vallásaink nem férnek össze. Legalábbis azt hittük hogy nem férnek össze. Ostobák voltunk, megpróbáltuk odébb taszigálni Darwint, Huxleyt és Freudot. Nem mozdultak. Akkor mi idióták megpróbáltuk lerombolni a vallást. Elvesztettük hitünket és azon tűnődtünk hogy mire való az élet…..a hit mindig válaszolt minden kérdésre, de Darwinnal és Freuddal kiöntöttük az egészet a kanálisba. Elveszett emberek voltunk és vagyunk…..ők tudták hogyan egyesítsék a tudományt és vallást hogy a kettő váll váll mellett dolgozzék és egyik se tagadja hanem gazdagítsa a másikat. Ők rájöttek, hogy fennmaradásuk érdekében nem szabad megkérdezniük többé hogy miért élnek. Az élet válasz önmagára. Az élet újabb élet létrehozása és olyan szép élet élése amilyen csak lehetséges….ők rájöttek hogy azt a kérdést „miért élünk egyáltalán” mindig háború és reménytelenség idején tették fel, amikor erre úgysem lehetett válaszolni. És amint a civilizáció kitisztult és megnyugodott a kérdés megint értelmetlenné vált. Az élet jó volt és nem volt szüksége bizonyítékokra. Ők elegyítették a vallást, a művészetet és tudományt, mert végül a tudomány sem más, mint egy csoda vizsgálata amelyet úgysem tudunk megmagyarázni és a művészet is ennek a csodának a tolmácsolása. Sohasem engedték meg hogy a tudomány összezúzza az esztétikusat, a szépet…..” – Ray Bradbury
@Vándor
Ray Bradbury melyik irásában található ez?
Ildi
A Marsbéli Krónikákban. Az első idézet „A második Usher-ház”-ból egy részlet, az utolsó idézet „A harmadik expedíció”-ból. Szerintem a Fahrenheit 451 mellett a másik legjobb írása a „civilizáció” pusztításáról, a „marslakók” pedig természetesen a földön letűnt természeti népek (pl. az inkák).
@vándor
Köszönöm!
@vándor
Fiatal felnőttként olvastam utoljára a Marsbéli krónikákat. Akkor még nem hittem, és nem is hoztam összefüggésbe a hittel.
Most elolvastam újra A harmadik expedíciót. Nekem Ézs 65, 17-25. jutott eszembe róla az elején egy régebben hallott igehirdetés nyomán. A vége pedig olyan, ahogyan mi, emberek fenntartjuk a saját kis menyországainkat valójában. Áldozatokat hozunk.
A valódi mennyországhoz Isten kell, csak vele lehet áldozatok nélkül mennyországot fenntartani. Csakhogy ahhoz mindannyiunk hite kell.
Ildi
Én 17 évesen olvastam először és nem igazán asszociáltam róla a Bibliára, hanem a hihetetlen valóságlátása és az abból fakadó zseniális módon való közlése ragadott meg, amely ugyanakkor hihetetlen költőiséggel és erős, átütő szuggesztivitással keveredik (pl. a „Rakétanyár” többdimenziós ábrázolása egy oldalban, semmi fölösleges mondaninavaló, tökéletes arányok, egy betűvel sincs több mint ami kell).
Persze amikor Isten valósággá válik az egyén számára akkor rádöbben hogy Isten maga a költészet, az ősforrás, ami az emberi szellemmel keveredve érthetővé és élvezhetővé teszi a mindenség hangját az időben élő földiek számára, kitekinthetnek egy pillanatra a végtelenbe és akiben költői véna van az rárezdül, majd rádöbben, hogy akár hívő az adott művész, akár nem a mindenség szólalt meg rajta keresztül a ritka, kivételes pillanatban ha tudtán kívül is.
@vándor
Középiskolásként és fiatal felnőttként is olvastam. Nekem sem a Biblia jutott eszembe róla. Mostanra meg már el is felejtettem. Jó volt újra olvasni.
Amit most leírtál, annál szebben nem hallottam megfogalmazni, milyen is az Istennel kapcsolatban lenni. Köszönöm!
Immáron 31 éve „húzom” az ő „gyönyörűséges” igáját. Óriási győzelmeket és próbákat is éltem meg, de megérte.
Örülök, hogy van valaki aki Ray Bradbury-t hasonlóképpen fölfedezte. Óriási kincsek vannak a művészetben, számomra egy kapu a transzcendensbe.
Amikor 7 éve elkezdtem Krisztust követni, az első kérdések egyike az volt, hogy lehet-e Jézus szerint élni. Eleinte azt a választ kaptam, hogy képtelenség. De rá kellett jönnöm, hogy bár nem tudom mindig megtartani az ő tanítását, mégis amit Jézus tanít, az élethez a legjobb útmutató. Számomra a legnagyobb Istenbizonyíték, hogy amit ő tanít, az működik, az jó, az gyönyörűséges, az boldogító. A testvérem akkor azt kérdezte, hogy akkor ez is csak valamiféle pszichológia csupán? De nem. Nem egy a sok közül, hanem a jó, a szép, az igaz. Az egyetlen valóban helyes. Számomra a legnagyobb istenbizonyíték ez. Emellett az, hogy volt valaki, aki a legjobbkor született meg, a legjobb helyen ahhoz, hogy a tanítása megmaradjon két évezreden át. Hogy bármennyire is elkalandozunk tőle, mindig képesek legyünk visszatérni a forráshoz, Jézushoz.
@vándor
Nekem is nagy élmény mindig ha olyan emberrel beszélek, aki felismeri, micsoda kincs van a művészetben. Számomra főleg az irodalomban. Talán mert a Biblia egésze a szó erejében és a szó megmaradásában hisz. „Meséld el fiaidnak!”