„Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.” (1Móz 2,9)
Egyetlen fa volt a kertben, amelyről az ember nem ehetett: a jó és rossz tudásának fája (עֵץ הַדַּ֖עַת ט֥וֹב וָרָֽע). A kígyó hazudott az asszonynak, amikor megkérdezte: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (3,1) A kígyó ravasz volt. Lehet kérdezve is hazudni. Az igazság az volt, hogy Isten bőségesen ellátta az embert élvezetes gyümölcsökkel, a kert minden fájáról ehetett. Egyet kivéve: a jó és rossz tudásának fáját.
Isten próba elé állította az embert. Egyetlen tiltással (mert csak egy volt) szabaddá tette számára az engedelmességet. A tiltott fa jelezte, hogy az Édenből van kijárat. Nem kötelező Istennel élni, nem kötelező örökké élni, nem kötelező az engedelmesség. Az ember nem robot, hanem képmás. A szeretet viszonozható vagy elvethető. A bizalom választás. Az ember kiléphet a kapcsolatból. Az ember kiléphet az életből. Választhatja az egyedüllétet. Választhatja az istenkedést. Választhatja a halált.
A tudás (דַּ֫עַת) sokfélét jelenthet. Jelentheti az ismeretet, a megismerést, de a megkülönböztetést, a bölcsességet is. Itt minden bizonnyal arról van szó, hogy aki eszik a fáról, az a jó és rossz közötti döntőbíróvá válik. Ő tudja, mi a jó és mi a rossz. Aki eszik a fáról, nem fogadja el Isten bölcsességét, hanem maga határozza meg a jó és a rossz mibenlétét. A jó és rossz tudásának fája tehát az emberi autonómia szimbóluma. Ha az ember eszik belőle, olyan lesz, mint az Isten, jónak és rossznak tudója. Isten szerepébe lép, ő dönt jóról és rosszról. Magának szab törvényt. A függőségből a függetlenség állapotába lép. (Vagy annak illúziójába.) Öntörvényű lesz.
Az ember szabaddá válhatott Istentől, hogy önmaga szolgája legyen. Mégis félelmes ez a választás. Ostoba és fatális.
„Urunk, rajtad kívül senki nem tudhatja, mi a jó és mi a rossz. Miért keresnénk máshol bölcsességet?”
Ami számomra elgondolkodtató, az
1. egyrészt a jó és rossz tudásának fája gyümölcsének mélyreható hatása Ádámra és Évára (avagy az emberre és asszonyra…), pl. ahogy észrevették a meztelenségüket. Akár az is felmerül, hogy itt az ember átprogramozása történt.
2. nem tudom mennyire szaladok előre, ha akarom ide, ha akarom, a 22. vershez kapcsolódik az, hogy (legalábbis az én olvasatomban) az ember egyáltalán nem evett az élet fájáról… csak találgatni tudunk, hogy milyen hatása lehetett volna az élet fájának gyümölcsének az ősemberpárra, meg rajtuk keresztül az emberiségre.
Dzsaszper,
a második pontoddal kapcsolatban személy szerint hajlanék arra, hogy – ugyan nincs megemlítve, de – evett az ember az élet fájáról, a bűnesetet megelőzően. Hamár az ember odáig jutott, hogy a tiltott fának a gyümölcsével szemezett, akkor – feltételezve az ember jóra való törekvését – addigra valószínűleg megkóstolta a kert összes fájának gyümölcsét. Lehet, hogy kicsit be is telt velük (tág családunkban ez valós „probléma” az étkezés kapcsán). A kérubokkal való elzárása az Édennek az élet fájával való rendszeres „közösség” lehetőségét zárta el, mert az Örökkévaló nem vállal közösséget a bűnnel. A Jel22-ben említett Élet Fája folyamatosan termi a gyümölcseit, és hozza a leveleit, amik a nemzetek gyógyítására valók. Ha egyszeri fogyasztás elegendő lenne, akkor a folytontermő állapotra nincs szükség, mert a teremtmények száma véges, az örökkévalóság pedig végtelen. Nem tudom, hogy van-e olyan ige, ami azt jelzi, hogy az Élet Fája gyümölcsének egyszeri fogyasztása elegendő. Mert talán az 1Móz3:22 sem zárja ki, hogy rendszeres fogyasztásról lenne szó. De lehet, hogy rosszul gondolkodom.
„……. Akár az is felmerül, hogy itt az ember átprogramozása történt. …..”
Köszöntelek Dzsaszper!
Örömet jelentene számomra, ha írhatnék neked néhány gondolatot, kérdést
e föntebbi megjegyzéseddel kapcsolatban. Email cím:laudatory52@gmail.com
Kedves wkm,
én sem vagyok teljesen meggyőződve a fenti olvasat igazáról, és teljesen elfogadhatónak tartom a te olvasatodat is. Leginkább spekulálni tudunk, és ezt nem árt, ha el is ismerjük 🙂
Programozóként érdekes annak a felvetése, hogy az ember a jó és rossz tudásának fájával akár egy firmware-frissítést is kaphatott.
Ez egy kicsit átértelmezheti a halált is: ami lehet a kígyó „ajándéka” is az embernek, amit Isten előre látott. Ez passzolna ahhoz, amely szerint az ördög embergyilkos volt kezdettől fogva… amely szerint nem csupán az Isten ellen lázadás önmagában halálos, hanem a gyümölcs, aminek fogyasztására a kígyó rászedte az embert, programozhatta be a halált. Mint egy mai számítógépes vírus…
De ismétlem, mindez csupán spekuláció, semmi több.
Dzsaszper,
kevés közöm nekem is van a proramozáshoz, ezért hozzád hasonlóan én is sokszor a programozót/mérnököt látom az Örökkévalóban. A spekulációval kapcsolatban is egyetértek. A gyümölcs „vírus” szerű működése érdekes felvetés, és technikailag talán nem is kizárható, hogy így valósította meg ezt az Örökkévaló. Mert ugye rögtön a gyümölcs elfogyasztása után döbbentek rá, hogy Ők mezítelenek, tehát alaposan megváltozott bennük valami.
Kedves Ádám,
a predesztináció kérdésében egyértelműen a kálvini tanok mellett foglalsz állást. Most mégis azt írod, hogy az ember saját döntése volt az, hogy egyen a tiltott gyümölcsből
Amikor kálvinistákkal beszéltem ők azon az állásponton vannak, hogy a bűnbeesés is Istentől eleve elrendelt volt, nem az ember szabad akaratán múlott (ugyan így tekintenek Júdásra, a Jézust elítélő és megfeszítő emberekre, hogy ez bár mind az ő bűnük, Isten rendelte el, hogy ezt cselekedjék).
Akkor ez most hogy van?
Dzsaszper, kérdésedre – idézem – „csak találgatni tudunk, hogy milyen hatása lehetett volna az élet fájának gyümölcsének az ősemberpárra, meg rajtuk keresztül az emberiségre”: Popper Péter találgatott. Azt gondolta, hogy akkor rögzült volna a halál ami a tiltott fáról való evés okozott. Mert, ugye „ha erről eszel, meghalsz”.
Szerintem egyszerűen ellentétes a kettő: létrejött a bűn következménye, a halál. Innen nem lehetett áttáncolni kicsit az Élet fájához, mert akkor még egyszer mondtunk volna ellent az Istennek! Nem gondolom, hogy ehhez Ádámnak kedve lett volna ezek után, DE az ígéretet rögtön megkaptuk az Asszonnyal, aki megtapossa a kígyó fejét vagyis legyőzi a halált.
Szerbusztok!
A halált nem az asszony győzi le, hanem Krisztus, a Sátán nem a halál. Szerintem is igaza van Popper Péternek a halál a testünkre vonatkozik viszont az örök élet mind három részünkre talán itt van az első és második halál értelme. Szerény véleményem szerint.
Több kérdést + jó téma felvetést érzek még megválaszolatlannak így felfrissíteném ezt a komment folyamat ha benne vagytok. Van még ebben sok jó diskurzus:)
Először egyéni érdeklődésem miatt mostanában a Genezissel foglalkozom, és nagyon hasznosnak találom ezeket a naplójegyzeteket! (Köszönjük Ádám. Csak bátorítás; lehet, hogy úgy tűnik, kevésbé “érdekes” egy ilyen vagy az Exodus-hoz hasonló sorozat a blog olvasótáborán belül, és inkább mondjuk a különálló cikkekre érkezik több/sok komment, a saját tapasztalatom, hogy ha különösen érdekel mondjuk az 1Mózes és rátalálok utolag is a sorozatra, végig rágom magam rajta és sokat tanulok.)
Szóval kezdésként merült fel: HA->
“Egyetlen fa volt a kertben, amelyről az ember nem ehetett: a jó és rossz tudásának fája” ->
Mit mondhatunk a másik fáról, az élet fájáról.
1. Az ember ehetett róla?(=nem volt tiltás) Valószínű igen…
2. Az ember evett róla? Az 1Moz 3:22b* alapján nem látom megalapozottnak, hogy evett (bár elgondolkodtatott a fenti “időszakos” érvelés).
3. Ha nem evett korábban az élet fájáról, miért nem evett? – ez mondjuk egyszerűen belátható akár a tiltás (hiányának) pszichológiája miatt, akár még a bűneset fertőzése előtti lét okán.
Kiváncsi vagyok Ádám Te mit gondolsz ezekről? Áldást! TK
“… ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen”