„Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?” (1Móz 3,8)
Csak találgathatunk, miért nem tekintett Isten Kain áldozatára, miközben Ábelét viszont elfogadta. Azt tudjuk, hogy Ábel a juhok közül vitt Istennek áldozatot (az elsőszülött kövérjét), Kain pedig a föld gyümölcséből. Ábel áldozata tehát véresáldozat volt, Kainé pedig a munkája gyümölcse. Ábel talán megfigyelte, hogy Isten maga is állat feláldozása árán takarta be az ősszülők mezítelenségét, és megértette, hogy helyettes engesztelésre van szükség ahhoz, hogy Isten rá és az áldozatára tekinthessen. Ebben az esetben Ábel a tulajdonított igazság példája, Kain pedig azé, amikor a saját igazságunk által akarjuk Isten tetszését elnyerni. Az Újszövetségből tudjuk, hogy az Isten báránya veszi el a világ bűnét, nem a mi kezünk munkája.
Akármi is az oka annak, hogy Isten nem tekintett Kain áldozatára, az idősebb fiúból dacos haragot vált ez ki. Dühös Istenre is és a testvérére is. Féltékenység tölti ki a szívét és nem az égre, hanem a földre néz. A lehorgasztott fej (וַֽיִּפְּל֖וּ פָּנָֽיו) talán nem csak azt jelzi, hogy Kain el van keseredve, de azt is, hogy a szíve bezárult Isten felé és nem fentről várja a vigasztalást. A földre néz. Isten meg is kérdezi tőle: „miért horgasztod le a fejed?” (וְלָ֖מָּה נָפְל֥וּ פָנֶֽיךָ) Miért a földet bámulod, miért nem nézel fel? Kain metakommunikációja fontos, mert tükrözi a szívét. Egybecseng a szavaival is, amelyekből az Isten iránti keserűség árad.
Isten kérdésére először nem is felel. Sőt, pontosan az ellenkezőjét teszi, mint amire Isten figyelmezteti. Isten azt mondja: „a bűn az ajtó előtt leselkedik és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta”. Kainnak van tehát lehetősége arra, hogy ne nyelje el a bűn, hanem Ábelhez hasonlóan áldozatot mutasson be önmagáért, önmaga helyett. Kain azonban kihívja a testvérét a mezőre és megöli őt. Mikor Isten megint megszólítja és a testvére felől kérdezi, Kain cinikusan azt feleli: „Őrizője vagyok a testvéremnek?!” Mikor Isten jelzi, hogy tud a gyilkosságról, és büntetést helyez kilátásba, Kain sértődötten így felel: „Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.” Sem megbánás nincs benne, sem annak elismerése, hogy Isten büntetése igazságos.
„Ezután elment Kain az ÚR színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.” (4,16) Már Ádám is kelet felé húzódott Édentől, hiszen a kerúbok az Éden keleti oldalát védték, de Kain tovább vonul kelet felé. Ábrahámmal ellentétben ő nem azt a várost várta, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten (Zsid 11,10), hanem maga épített várost, „és a fia nevéről Énóknak nevezte el” (4,17). Kain eldöntötte, hogy ez a föld a végleges otthona. A menny bezáródott számára. Itt akar élni, itt akar letelepedni, az utódaiban képzeli el a folytatást. Reményeit a fia testesíti meg. Nem Kain utódja hívta segítségül az ÚR nevét (mint Sét utódja, Énós – 4,26), hanem Kain látta a segítséget az utódjában. Kain lehorgasztott fejjel tervezi a jövőt. Kain számára a földi város a maradandó, a fiába vetett reménység is egybefonódik a város csalóka szilárdságával.
„Urunk, ha nem látjuk be a szívünk gonoszságát, nem hiszünk a véráldozat szükségességében sem, és a ránk vágyódó bűn eluralkodik rajtunk. Dacosan, keserű szívvel és lehorgasztott fejjel keresünk magunknak védelmet itt a földön, és nem hívjuk a nevedet segítségül. Végül tőled elszakadva halunk meg. Őrizz meg bennünket ettől!”
Kedves Ádám! Nagyon megérintett az írás, talán a mai világunkban sokan járunk így, lehorgasztott fejjel, Istentől távol. Kell a szabadítás! Köszönöm a remek írást, Istené legyen a dicsőség! Viktor
„Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Káin, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.”
(Zsidókhoz írt levél 11:4)
Én nem vagyok hívő, de ez az ige mindig nagyon mélyen megérintett, életem egy nehéz időszakában hirtelen az eszembe jutott és éreztem, hogy mintha Isten szólna hozzám benne. Káin ugyanis egyfajta narcisztikus dühből követte el a gyilkosságot. Először csak úgy érezte, hibázott, és elcsüggedt, elkeseredett – Isten figyelmeztette, hogy ebben a lelkiállapotban közeledik a bűn, „az ajtó előtt fekszik”, vagyis a saját értéktelenségünk, hibás voltunk érzése szüli bennünk a bűnt, a gyűlöletet és bosszűvágyat mások ellen. Én is mindig ilyen voltam, a hibáimat, az értéktelenségemet nem bírtam elviselni – és ebből fakadt bennem a harag mások ellen. Isten figyelmeztette Káint: ezen a típusú érzásen, „komplexuson” uralkodni kell, harag, bosszúvágy, gyűlölködés fenyeget bennünket akkor, amikor úgy érezzük, hogy „nem jól cselekedtünk”, hogy hibáztunk.
Miklós!
Ha még nem hívő de Isten igéje meg tudja érinteni akkor bíztatom,hogy keresse az Urat és megadja a hit kegyelmét!
„Akiket nekem ad az Atya, azok mind hozzám jönnek. Én pedig senkit sem utasítok vissza, hanem mindenkit befogadok, aki hozzám jön.Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.Ő pedig azt akarja, hogy senkit ne veszítsek el azok közül, akiket nekem adott, hanem mindegyiket feltámasszam az utolsó napon.Aki látja a Fiút és hisz benne, az örökké él, én pedig feltámasztom az utolsó napon. Atyám ezt akarja.”(János evangéliuma 6)
„Aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak.
(…)
Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos… ”
(I. János lev. 3:10b-12, 15a)
Jézus mondta:
„… a világ engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak.”
(János ev. 7:7b)
„… a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?”
(Máté ev. 20:15b, Jézus példázatbeli mondata)
Az elutasításnál nincsen megalázóbb és fájdalmasabb dolog az ember számára: nem kellesz mint házastárs, nem kellesz mint gyermek, nem kellesz mint kolléga, alkalmatlan vagy, nem kellesz mint barát, szerető, nem kell az istentiszteleted nem kell az áldozatod.
Isten Kaint megjelölte (Kain bélyege), de ez úgy tűnik az ő védelmét szolgálta, hogy meg ne öljék őt.
Mivel Ábel utódok nélkül halt meg, úgy tűnik mi mindnyájan Kaintól származunk-a Biblia szerint.
Vándor,
Van némi kavar ebben a témában, de az 1Móz5 alapján úgy tűnik, hogy Ádám Sét fiának a leszármazottja Noé.
Wkm
Ciki, de teljesen elfelejtettem Séth-et (na meg a többi fiakat és lányokat akik egyébként egymással éltek nemi életet ha benépesítették a földet).
Vándor,
Egyébként az is bekavar némileg, hogy úgy tűnik, hogy Sétnek, és – az előző fejezetben tárgyalt – Káin utódai között van némi keveredés. De úgy rémlik, hogy talán volt már a blogon erről szó, csak már nem emléxem a lehetséges magyarázatokra.
A testvérházasság egyáltalán nem okozott gondot akkoriban, hiszen a genetikai hibák még szinte nem is voltak. Ahogy a generációk váltják egymást úgy halmozódik az emberiségben ez. Amíg Ábrahám koráig nem volt ennek szinte semmi negatív hatása, addig a középkorra már nagyon is. Manapság már az unokatestvérek közötti házasság is veszélyes ilyen szempontból. Ahol pl vallási okok miatt erőltetik manapság a testvér/rokonházasságot (tudtommal ilyen Pakisztán is), ott a fogyatékos gyerekek aránya sokkal magasabb, mint az ettől tartózkodó országokban. A fejlett országokban a belterjes családokban szintén sok fogyatékos született (több uralkodóház is ilyen volt, pl habsburg ház).
Szenzációs a történet és az okfejtése, és remek hozzá szólások miatt felüdítő ezaz oldal.
Mindenkinek sok síkert.
Egy kérdés erejéig visszahoznám az emberiség elterjedése kapcsán a vérfertőző (közeli rokoni) kapcsolatot.
Szerintetek Káin-nak (meg a kezdeti embereknek) ki lett a felesége?
Úgy tűnik, hogy távolabbi vidéken talált magának társat. Igen ám, de akkor Isten más embereket is teremtett máshol, mint Ádám és Éva az édenkertben?
Szerintem ezzel semmi probléma nincs, Isten bármit megtehet, még akár e második forgatókönyv esetén is megállhat Ádám elsősége (lásd-> tavaly (2020) tavaszi vita evangelikál teológusi körökben).
A nehézséget szerintem inkább a vérfertőző kapcsolat (=Káin & húga) okozná. Ez bűn a Biblia szerint. Isten tiltja + részletezi pl. a 3 Mózes 18:7-18-ban. Mit gondoltok? Köszönöm
Szia ΙΧΘΥΣ,
szerintem a vérfertőzés nem volt tiltott addig, ameddig nem volt tiltott (lásd pl. Ábrahám és Sára kapcsolata, ekkor még a deut 27:22 nem volt kimondva). Ha szigorúan vesszük, Ádám és Éva még szorosabb vérségi kapcsolatban álltak egymással mint bárki más (Éva konkrétan Ádámból lett „kiklónozva” némi kromoszomális reengineering mellett :)), mégsem merül fel a vérfertőzés problémája.
Ettől függetlenül a bibliai szöveg szerintem megengedi, hogy legyenek emberek a kerten kívül is – lehet amellett érvelni, hogy míg a Gen 1-ben az általános teremtésről van szó – az ember tekintetében is -, a Gen 2 egy ettől független, speciális teremtésről szól, ami az Édenre (ami egy közel-keleti helyszín) és az ottani állatokra és annak lakóira, egy konkrét Ádám ill. Éva nevű személyre vonatkozik (bár Ádám mint konkrét személy a bűnbeesésig meg sem jelenik – ott is csak pontozás függő, hogy konkrétan Ádámról van-e szó, vagy általában emberről – akár kollektív értelemben is -, és pár verssel később jelenik meg egyértelműen Éva mint személy). A mainstream értelmezés ezt kizárja és úgy tartja, hogy Káin a harmadik ember a történelemben. Ennek nyilván teológiai okai is vannak (pl. áteredő bűn kérdése stb.) + általában nem is volt sok értelme ezeken gondolkodni egészen addig, ameddig a modern korban nem merült fel az egész hominid és prehistory probléma (bár Káin felesége miatt az ókorban is már létezett az a nézet, hogy voltak emberek a kerten kívül is, tehát nem új dologról van szó). Én a magam részéről nem teljesen tudom eldönteni a kérdést.
Steve
Ha a probléma az lett volna, hogy Káin (aki szakmáját tekintve földművelő) miért nem vett meg néhány áldozni való állatot Ábeltől, hogy azzal áldozzon, akkor Isten ezt simán közölhette volna vele, hiszen beszélő viszonyban voltak. Isten közölt is egy problémát vele, felhívta a figyelmét a szívének állapotára, és az abból eredő kockázatra, hogy nem ő fog uralkodni a bűnön, hanem az rajta. És ő ahelyett, hogy hallgatott volna Istenre, egyre jobban megkeményítette magát. De valószínű, hogy a folyamat már jóval előbb megkezdődött, ezért nem volt kedves Káin áldozata Isten előtt.
De akár az is utalhat Káin szíve állapotára, hogy nem látta szükségét engesztelő véráldozatnak. Mint azok a zsidók, akikről Pál beszél: „Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Mert azzal, hogy Isten igazságát nem értették meg, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni, nem engedelmeskedtek Isten igazságának.” (Róm 10,2-3) „Az ÚR rátekintett Ábelre és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett.” (1Móz 4,4) Sokszor éppen az áldozat értelmezése mutatja meg a szív indulatait.