„És őrizetben tartotta őket három napig. Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek, ha élni akartok! Hiszen én is félem az Istent! Ha becsületesek vagytok, maradjon fogságban egyik testvéretek a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének.” (1Móz 42,17-19)

Az időnek nagy szerepe lehet abban, hogy érzelmileg terhelt kapcsolatokban helyes döntéseket tudjunk hozni. Józsefet váratlanul éri, amikor az éhínség idején Egyiptomba érkező vásárlók között felfedezi saját testvéreit. A testvérek nem ismerik őt fel, de ő felismeri őket. Józsefnek ekkor már két fia is született, akik nevei tükrözik József elhatározását, hogy elfogadja sorsát Egyiptomban. Manassé (מְנַשֶּׁ֑ה): „Elfeledtette velem (כִּֽי־נַשַּׁ֤נִי) Isten minden gyötrelmemet.” Efráim (אֶפְרָ֑יִם): „Megszaporított engem (כִּֽי־הִפְרַ֥נִי) Isten nyomorúságom földjén.” A testvérek megjelenése azonban mindent felborít, és Józsefnek idő kell, míg felméri, hogyan akarja kezelni a váratlan helyzetet.

József láthatóan ürügyet keres arra, hogy a testvéreket ott tartsa. Először talán a harag munkál benne, de leginkább időt akar nyerni, hogy lássa, mit kell tennie. Hatalma lehetőséget ad neki arra, hogy bosszút álljon testvérein az ellene elkövetett gonoszságért, de talán maga sem tudja, hogy ezt akarja-e. Amikor hallja, hogy a testvérei róla beszélnek, és a bűntudat gyötri őket miatta, József elsírja magát. Innentől bizonyosan nem a bosszú mozgatja, de még mindig nem tudja, mit akar tenni. Ezért elfogatja mindegyiküket és börtönbe veti őket, amig megszületik benne a helyes stratégia. Egyben jelzi nekik, hogy ő is féli az Istent: olyan döntést fog hozni, amely az Istenhez képest születik meg, nem olyat, amit személyes bosszú mozgat.

Három napra van szüksége ahhoz, hogy összeálljon a fejében a terv. Ez a terv kegyelmes, de József nem siettetheti a végkimenetelt. A három nap elteltével megváltoztatja eredeti döntését, és csak Simeont tartja fogságban, a többieket hazaküldi a gabonával (és titokban a pénzzel is, amit érte fizettek), és megígérteti velük, hogy elhozzák hozzá legkisebb testvérüket, Benjámint. József terve az istenfélelemből fakadt, és abból, hogy időt szánt rá. Az idő szükséges volt a jó döntéshez, mert korrigálta őt és kiérlelte benne a megfelelő tervet.

Fontos kérdésekben jó és időtálló döntések ritkán születnek azonnal. József végzetesen rossz döntést hozhatott volna, ha nem nyer időt magának, hogy Isten előtt végiggondolja a stratégiát. Az erős érzelmek könnyen elvihették volna őt a gyors bosszú vagy az idő előtti feloldozás irányába. József lelkében le kellett ülepednie a sokkhatásnak, amit a testvérek felbukkanása idézett elő, és meg kellett benne érnie a helyes válasznak. A gondolkodási idő bölcs lépés volt. Kapcsolati krízishelyzetben téttel járó, hosszútávú döntéseket nem szabad hirtelen, nagy érzelmek hatására meghozni. A gondolkodási idő és a késleltetett reakció rengeteg téves ítélettől menthet meg.

„Urunk, tegyél bennünket türelmessé, és őrizz meg bennünket az elhamarkodott döntésektől!”