„Mondd meg Izráel fiainak: Ha egy asszony teherbe esik, és fiút szül, tisztátalan lesz hét napig, ugyanolyan tisztátalan, mint a havi tisztulása idején.” (3Móz 12,2)
Miért lett az asszony tisztátalanná a szülése után? A szaporodás Isten parancsa volt, a gyermek pedig ajándék, tehát a szülés önmagában nem indokolta a megtisztulást. Az ok minden bizonnyal az volt, hogy a szülés során az asszony sok vért vesztett, és a Tóra szerint a testből távozó folyadékok tisztátalanná tették az embert. Ez volt a menstruáció okozta tisztátalanság oka is. A szülés e tekintetben olyan volt, mint a menstruáció, amikor napokon át sok vér távozik a nők testéből.
A tisztátalanság nem volt azonos a vétkességgel. A vétek minden esetben tisztátalanná tett, de a tisztátalanság nem volt minden esetben vétek. Viszont a tisztátalanság minden esetben kizárt a szenttel való érintkezésből, és azokat is tisztátalanná tette, akik a tisztátalant megérintették. Ez nem volt feltétlenül baj, hiszen volt útja a megtisztulásnak: aki az asszonyról ez időben gondoskodott, meg tudott tisztulni a törvény által előírt módon. A szülés utáni hetekben az asszony viszont el volt különítve, és csak a megfelelő áldozat bemutatása után nyilváníttatott újra tisztává.
A szülő nő a szülés utáni időszakban tehát el volt különítve, és csak óvatosan és előrelátással látogathatták őt az emberek. A mi kultúránknál sokkal kevésbé individualista izráeli társadalomban egy ilyen rendelkezés nagy áldás lehetett a nőknek. Az elkülönítés biztonságos burkot vont köréjük, kímélte az anyát a szülés utáni napokban (akkoriban nem volt fájdalomcsillapítás), és védte a nőt is és a kisgyermeket is a fertőzésektől, ami az akkori higiéniai körülmények között komoly jelentőséggel bírt.
A közösségbe való visszatérés valódi ünnep volt, és egyben arra való emlékezés is, hogy a szentek közé engesztelő áldozat útján tartozhatunk. A fiúgyermeket körülmetélték, a lánygyermek utáni megtisztulás ideje pedig kétszer olyan hosszú ideig tartott, mint a fiúgyermek után, és mindkettő esetében vétekáldozatra (חטָּאת) volt szükség engesztelésül. A tisztátalan státusz nem mindig a vétkességből származott, de mindig a vétkességre emlékeztetett, és hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
„Urunk, csodáljuk bölcsességedet, kegyelmedet, emberszeretetedet, és köszönjük, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus engesztelő áldozata által néped közösségéhez tartozhatunk!”
0 hozzászólás