„Mivel testi fogyatékossága van, nem mehet oda, hogy bemutassa Istenének a kenyerét. Istenének a kenyeréből, az igen szentből és a szentből egyaránt ehet.” (3Móz 21,21b-22)
A fejezet az ószövetségi lévita papokkal szemben támasztott követelményekről szól. Az egyik követelmény az volt, hogy a papokon nem lehetett testi fogyatékosság. Ennek az az oka, hogy a papok a tökéletes Istent képviselték a nép előtt, az ÚR szent templomában, de az is elképzelhető, hogy szolgálatuk egyben a bűneset előtti hibátlan emberiséget is szimbolizálta Isten előtt. Mindenesetre a fogyatékkal élők nem mehettek be Isten szentélyébe, hogy ott Isten kenyerét bemutassák neki. Ugyanakkor a kenyeret ők is megehették.
Könnyen félreérthetjük a törvényt, ha azt gondoljuk, hogy Isten elvetette magától a fogyatékkal élő embereket. Erről szó sincs! A Tóra hangsúlyozza, hogy ők ugyanúgy Isten vendégei: az igen szent kenyerekből is ehetnek. A papi szolgálatból való felmentésük tehát nem a közösségből való kizárást jelentette, és a személyes értéküket sem csökkentette. Ahogy a tisztasági törvények kapcsán is láttuk, a Tóra tele van szimbólumokkal, amelyek önmagukban nem morálisak, még ha morális elvekre is hívják fel a figyelmet. A morális elv itt egyrészt az, hogy végül tökéletes közbenjáróra lesz szükségünk, másrészt az, hogy Isten megbecsüli az övéit, ha tökéletlenek is.
Dávid, a Messiás előképe, odaültette asztalához a fogyatékkal élő Méfibósetet, Jónatán fiát, aki a király kenyerét ette élete hátralevő részében (2Sám 9). Mindennap megtisztelt vendég volt a király asztalánál. Papi szolgálatot nem végezhetett volna, ahogy egyébként a léviták többsége és a nép elsöprő többsége sem. De a papi szolgálat soha nem jog volt, hanem elsősorban kötelesség. Isten asztalánál vendégeskedni pedig kiváltság és kegyelem.
Jézus tökéletes pappá lett. Hibátlan és szeplőtelen bárányként adta értünk az életét. Bűntelenségét előre jelezte a fenti szabály, hogy csak testi fogyatékosság nélküli pap tölthetett be papi szolgálatot. Jézus tökéletes ember volt és tökéletes Isten. Ezért lehetett Megváltónkká, mi pedig általa Isten asztalának vendégei. Vele együtt ehetjük Isten kenyerét.
„Urunk, áldjuk nevedet, hogy fogyatékosságaink ellenére asztalod vendégei lehetünk! Köszönjük hibátlan papunkat, Jézust!”
V.ö.: I. Tim 3:1-7, Tit 1:5-9
„Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen…”
„A püspök ugyanis mint Isten sáfára legyen feddhetetlen…”
.
A mi elöljáróinknak LELKI értelemben kell feddhetetlennek (hibátlannak, megtámadhatatlannak) lenniük, hogy jó példaképek legyenek.
Nekik is, a magunk helyén pedig nekünk is erre kell törekedni.
Az Úr kegyelmének nagysága mindenki felé kiárad, főleg akkor, ha a „tökéletesnek” látszó meghívottak elutasítják az Ő eljövendő királyságát e földi királyságért:
Luk 14:16 Jézus pedig azt mondta neki: – Egy ember nagy lakomát rendezett, amelyre sokakat meghívott.
Luk 14:17 Mikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már készen áll minden!”
Luk 14:18 De azok egytől egyig mindannyian elkezdték kimenteni magukat. Az első azt mondta neki: „Földet vettem, muszáj kimennem, hogy megnézzem! Ments ki, kérlek!”
Luk 14:19 A másik így szólt: „Öt járom ökröt vettem, s most megyek, hogy kipróbáljam őket! Ments ki, kérlek!”
Luk 14:20 Megint egy másik azt mondta: „Megnősültem, ezért nem mehetek!”
Luk 14:21 Mikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. Megharagudott erre a házigazda, és azt mondta a szolgájának: „Eredj ki tüstént a város utcáira és az útkereszteződésekre, s vezesd be ide a koldusokat, nyomorékokat, vakokat és sántákat!”
Luk 14:22 Majd a szolga azt mondta: „Uram, megvan, amit parancsoltál, de még van hely!”
Luk 14:23 Erre az úr azt mondta a szolgának: „Menj ki az utakra, a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni onnan is embereket, hogy megteljen a házam!
Luk 14:24 Mert azt mondom nektek, hogy azok közül a férfiak közül, akiket meghívtam, egy sem fogja megkóstolni a lakomámat!”
Ján 9:41 Ha vakok volnátok – felelt nekik Jézus -, nem volna bűnötök. De ti most azt mondjátok, hogy láttok: a ti bűnötök megmarad.
A világ látása a bűnökhöz való ragaszkodással is járhat, inkább vakok legyünk e világra, hogy a bűneink bocsánatot nyerjenek Krisztus vére által!
Maran atha, Marana tha!
„Azután szólt Jézus ahhoz is, aki Őt meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk…”
(Lukács ev. 14:12-14)
.
Nincs miből viszonoznunk