„Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvénye körül táborozzanak, nagycsaládjaik jelvényeivel ellátva, a kijelentés sátrától távolabbra, körös-körül táborozzanak.” (4Móz 2,2)
Egy Kr. e. 13. századi egyiptomi ábrázoláson azt látjuk, ahogy II. Rámszesz fáraó sátrát (amely egy hosszabb külső és egy rövidebb belső helyiségből áll) egyiptomi seregek veszik körül, teljes védelmet biztosítva a királynak. Hasonló történik Izráel táborában is, csak ott középen nem egy földi uralkodó sátra áll, hanem a királyok Királyának lakóhelye.
Az izráeli törzsek rendezetten helyezkednek el a Találkozás Sátra körül. Észak felől Dán, Áser és Naftali törzsei (Dán vezetésével), nyugaton Efraim, Manassé és Benjámin törzse (Efraim vezetésével), dél felől Rúben, Simeon és Gád törzsei (Rúben vezetésével), keleten pedig Júda, Issakár és Zebulon törzsei (Júda vezetésével). A Szentély és a törzsek között Lévi törzsének sátrai álltak. Azon az oldalon, ahol Júda törzse volt, a papok, a többi oldalon Merári, Gersón és Kehát nemzetsége. A léviták a többi törzstől is védték Isten Sátorát, hogy senki ne érintkezhessen annak felszerelésével illetéktelenül.
Izráel az ÚR népe volt. Az ÚR volt a középpontban. Minden az ÚR köré rendeződött. Minden az Úrról szólt.
A zsidókhoz írt levél szerzője szerint Krisztus melkisédeki papsága átvette a lévita papság helyét (Zsid 7), ő lett a Közbenjáró Isten és ember között, ő lett a garanciája az új szövetségnek. Nem védik már a léviták a Szentélyt, Krisztus által van szabad bejárásunk a Király lakhelyére.
Szabad bejárásunk van, de ne felejtsük el: továbbra is az ÚR jelenlétéről van szó! A királyok Királya van a táborban velünk. Tisztelet jár neki és engedelmesség. Hódolat és magasztalás.
„Urunk, megtiszteltetés, hogy a táborunkban vagy! Seregek Ura, Krisztusért kérünk, maradj köztünk!”
0 hozzászólás