„Oszd be a lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között.” (4Móz 3,9)
Szeretnénk egészen az ÚR tulajdonaivá válni? A lévitákról Isten mondja: „egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között”. A héber szövegben ez úgy van, hogy „átadottak, átadottak” (נְתוּנִ֙ם נְתוּנִ֥ם). Az ismétlés a hangsúlyt jelöli: teljesen, egészen átadottak. A léviták egészen az ÚR tulajdonába kerültek. Egészen az övéi.
Ebből következett különleges státuszuk Izráelben. Lévi fiainak nem sorsoltak úgy földet, mint a többi törzsnek, mert az ő örökségük maga az ÚR volt. Az ÚR hajlékát szolgálták, és a többi törzs gondoskodott róluk. Egészen az ÚRéi voltak. Közel az ÚR hajlékához.
Ezt is olvassuk a fejezetben: „Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja Izráel fiai között: legyenek azért a léviták az enyéim. Mert minden elsőszülött az enyém. Amikor megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen. Én vagyok az ÚR.” (12-13)
A léviták tehát az elsőszülötteket váltották ki. Ez olyannyira így volt, hogy külön fizetni kellett azokért az elsőszülöttekért, akik a léviták számán felül voltak, tehát ha a két szám (az összes elsőszülöttek száma és a léviták száma) nem fedte egymást teljesen. A léviták lettek az elsőszülöttek.
Az elsőszülött fiúk helyére léptek a léviták, akiknek a helyére lépett végül maga a Fiú (vö. Zsid 7). Minden elsőszülött Izráelben teljesen az ÚRé volt, ahogy az ÚRé a Fiú, a teremtés elsőszülöttje, a teremtés örököse (vö. Kol 1,15), aki által minden létrejött.
Lévitának lenni kiváltság volt. Teljes átadottság. Szent függőség. Borzongató kiválasztottság. Örömteli felelősség. Ijesztő közelség.
Szeretnénk egészen az ÚRéi lenni? Megtiszteltetésnek tartanánk a lehetőséget? Nyomasztónak? Izgalmasnak? Menekülnénk tőle? Vagy teljes szívvel megragadnánk?
„Urunk, bár a közelségedre gondolva sokféle érzés kavarog bennünk, ne az érzéseinkre nézz, egyszerűen csak hadd legyünk mi is egészen a Tiéid!”
0 hozzászólás