„Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az ÚR. De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét.” (2Móz 12,12-13)
Három fontos mozzanat van ebben a néhány mondatban, amelyek megalapozzák a pészah (פֶּ֫סַח), sőt, az egész megváltás jelentését.
Az első mozzanat az ítélet. „Ítéletet tartok – én, az ÚR.” Maga Isten tartott ítéletet Egyiptom földjén, és maga Isten tart ítéletet az idők végén. Minden modern hiedelemmel ellentétben a Jóisten ítél. Az egyik leglényegesebb tudnivaló vele kapcsolatban az, hogy ítéletet tart majd az egész föld felett. Ő mindenek bírája, az igaz Isten.
A másik fontos mozzanat az, hogy az ítélet Egyiptom isteneiről is szól. A szöveg nem teszi egyértelművé, hogy ezek az istenek démoni fejedelemségek voltak-e, akiket az egyiptomiak istenként imádtak, vagy üres bálványok, de akármelyikről is volt szó, az ítélet nyilvánvalóvá tette az igazság és a hamisság közötti különbséget. Isten ítélete leleplezi a sátáni megtévesztést.
A harmadik mozzanat a kihagyás. Isten azt mondja: „akkor kihagylak (וּפָסַחְתִּ֖י) benneteket”. A pászáhti (kihagylak) miatt nevezték az ünnepet pészah-nak. Isten kihagyta az ítéletből mindazokat, akiknek a házán ott volt jelként a vér. A vér azt jelezte, hogy az ítélet már végre lett hajtva. Az izráeli elsőszülöttek helyett egy bárány halt meg. Az Isten báránya. Nekik csak magukra kellett venniük a jelet.
„Urunk, köszönjük, hogy ítélsz! Köszönjük, hogy leleplezed a hamisságot! És köszönjük, hogy a rajtunk lévő vér – a Bárány vére – megment bennünket is az ítélettől!”
„…… Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, ……”
Néhány ide kapcsolódó gondolat C.H.Mackintosh – tól:
„………. Isten nem azt mondta, „Ha ti látni fogjátok a vért, és azt teljes értéke szerint értékelitek, akkor megkíméllek benneteket.” ………………………. A vér kívül volt, a nép belül, tehát a vért nem látta, de Isten látta, és ez elegendő volt. Ennek az igazságnak alkalmazása a bűnös békességének kérdésében nagyon egyszerű. Miután az Úr Jézus az Ő drága vérét a bűnért kiontotta, Ő maga vitte azt Isten elé: (Zsidó 9:12). Isten bizonyságtétele pedig biztosítja a hívő bűnöst, hogy az ő javára minden rendbe jött, de nem azáltal, hogy ezt a vért nagyra becsüli, hanem a vér saját ereje által. Isten szemében ennek a vérnek olyan nagy az értéke, hogy azért minden bűnt meg tud bocsátani és a bűnöst magához tudja fogadni mint Krisztusban teljesen megigazultat. Hogyan élvezhetne az ember valaha is tartós békességet, ha békessége a vér saját értékelésétől függne. Semmiképpen sem, mert a legmagasabb emberi értékelés is messze elmaradna a vér isteni értéke mögött. ………………………… Vagy elegendő békességünk alapjául a vér egyedül, vagy sohasem lehet békességünk. ………………………………….. Kétség nélkül Izrael népét is érdekelte a vér, és bizonnyal foglalkoztatta gondolatait, de Isten nem azt mondta: „Ha látom érdeklődéseteket a vér iránt, megkíméllek benneteket.” Óh, nem, a vért teljes értékében és isteni erejében kapta Izrael. ………………………………………………”
Nagyon jó gondolatok az Exodus sorozatban.
És Erzsébet hozzászólása és idézete is izgalmas.