„És így szóltak Mózeshez: Te beszélj velünk, és mi hallgatni fogunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!” (2Móz 20,19)
Időnként mi is jobban bízunk az emberek közvetítésében, mint Isten közelségében. Isten szentsége veszélyes ránk. „Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. A nép, látva mindezt, remegni kezdett, és távolabbra húzódott.” (18) Így húzódunk mi is távolabb, amikor megsejtjük a szentség fenyegető jelenlétét.
A népnek jó oka volt arra, hogy hátrébb lépjen és arra kérje Mózest, inkább ő beszéljen velük. Az emberi szó meglágyítja Isten Szavát, elveszi érdességét, hozzáigazítja a szív erőtlenségéhez és lázadásához. De ha nem teszi is, ha meghagyja az isteni Szó tiszta sugárzását, akkor sincs benne az a Jelenlét, amely Isten közelségében és közvetlenségében fojtogatja az emberi önrendelkezést.
Mózes azt válaszolja a népnek: „Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!” (20) Isten közeledése nyilvánvalóvá tette a nép szívének az állapotát, de nem azért jött, hogy elpusztítsa őket. A nép reakciója viszont nem a bűnbánat és a megalázkodás, hanem az, hogy távolabb lépnek a hegytől. Menjen fel Mózes a hegyre, és beszéljen hozzájuk a jövőben is csak Mózes!
Az emberek azóta is könnyebbnek látják, ha Isten szava elől emberek mögé bújhatnak. Az egyház tanítását lehet kritizálni, Isten szavát nem. Emberek írásait végtelen hermeneutikai feladatok elé állíthatjuk, félelem nélkül, Istennel ezt nem tennénk meg, ha a közelünkben lenne. Ez az egyik oka annak, hogy sokan ma az egyházban is félnek a Szentírást Isten szavának mondani. Legyen inkább csak ember szava, attól nem remegnek a térdeink.
„Urunk, a szentséged megijeszt bennünket, de add meg nekünk a kegyelmet, hogy ne akarjunk távol lépni tőled, ne akarjunk távol tartani téged az életünktől, és ne akarjunk emberek fedezéke mögé bújni a Szavad elől!”
„……….. – Isten legyen távol!”
Remélem nem megyek elébe egy esetleges tematikusra tervezett posztsorozatnak, ha megosztom azon gondolataim, melyek a föntebbi téma hatására fogalmazónak meg bennem.
Mérhetetlen szívem öröme a megismert kegyelemért, ami felszabadít az Istenhez való közeledésre. Felbecsülhetetlen értékűek azon Igék, amik egyértelművé teszik, ezen közeledésnek alapja az Úr Jézus Krisztus drága vére. Az alábbi egy ezek közül:
„Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol voltatok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.” (Efézus 2:13)
és aminek köszönhetőek az alábbihoz hasonló énekek:
https://www.youtube.com/watch?v=WyxXGdG3-Io