„A nincstelennek se kedvezz peres ügyében!” (2Móz 23,3)
Azért érdekes ez a mondat, mert csak akkor van értelme, ha a törvény egyébként hangsúlyosan védi a nincsteleneket a gazdagokkal szemben. És hát pontosan erről van szó: az Ószövetség számos alkalommal tiltja a személyválogatást, az igazság elferdítését, a gazdagok és előkelők előnyben részesítését. A bírói ítéletek nem kedvezhettek a jómódúaknak, és súlyos bűnnek számított a vesztegetés elfogadása. De ez nem történhetett fordítva sem.
A Tóra itt arról rendelkezik, hogy a törvény a szegényt, a nincstelent (דַּל) sem részesítheti előnyben a gazdaggal szemben. A jog legyen teljesen vak a személy státuszát illetően. Ahhoz, hogy a jogosság uralkodjon Izráelben, a törvény nem kedvezhet a nincstelennek sem. Ahogy a gazdag felé nem lenghet ki az igazságosság, úgy nem hajolhat a szegény felé sem. A jog nem diszkriminálhat (הָדַר) sem negatív, sem pozitív módon, különben jogtalansággá válik.
Az igazságosságot ma sokan a végeredményhez igazítanák. Akkor igazságos szerintük egy döntés, ha a szegény gazdagabb lesz, a gazdag pedig szegényebb, vagyis ha kettejük anyagi helyzete a kiegyenlítődés felé mozdul el. Ez az igazságfogalom azonban távol áll a Tóra igazságfogalmától. Voltak törvények, amelyek a társadalmi különbségek növekedését gátolták, ilyen volt például az ötven évenként sorra kerülő nagy örömünnep évének törvénye, de ezek a törvények nem az ítéletet hajlították a szegények felé, hanem kiszámítható módon szabályozták a tulajdonviszonyokat. A szegényekért vállalt felelősség is benne volt a jogrendben, illetve Isten elvárta ezt a népe tagjaitól. A peres ügyekben a nincsteleneknek való kedvezést azonban határozottan tiltotta a törvény, mert igazságtalan.
A gazdag ne hivatkozzon a gazdagságára, amikor peres ügyben keres igazságot. A szegény se hivatkozzon a szegénységére, amikor peres ügyben keres igazságot. Mindketten az igazságra törekedjenek, és a bírók is csak ezt tegyék. Az igazság kérdésében nincs interszekcionális áldozati hierarchia. Nincsenek kedvezményezett csoportok. Nincs személyválogatás. A törvény előtt mindenki egyforma. Mert Isten szereti a jogosságot, és ezt várja el az emberektől is.
„Urunk, köszönjük, hogy te igaz vagy. Köszönjük, hogy nem vagy személyválogató! Segíts, hogy mi se legyünk azok!”
„……. Az igazság kérdésében nincs interszekcionális áldozati hierarchia. ……. Mert Isten szereti a jogosságot, ……”
Ám tapasztalom, ennek gyakorlati alkalmazása sokszor sérül. Ha csak személyes életem helyezem górcső alá, látom, voltam részrehajló szegények és gazdagok fele, valamint különböző élethelyzetekben egyaránt.
Istentől tanítottnak (János 6.45) kell lennem ahhoz, hogy életemben az isteni jogosság teret nyerjen, ami ha érvényre jut, óriási ellenszéllel találom szembe magam, de bizonyos vagyok abban, ilyenkor: „.. az Úr mellettem áll és megerősít engem: ……” (2 Tim. 4:17/a)