„Becalél és Oholíáb mindazokkal a hozzáértő emberekkel együtt, akiknek bölcsességet és értelmet adott az ÚR, hogy el tudják készíteni a szentély különböző istentiszteleti eszközeit, készítsék el azokat egészen úgy, ahogyan megparancsolta az ÚR!” (2Móz 36,1)
A fenti szavakból kiderül, hogy Isten nem mindenkinek adott bölcsességet és értelmet (חכְמָ֤ה וּתְבוּנָה) ahhoz, hogy az istentisztelet eszközein dolgozzon. Ez a bölcsesség és értelem ajándék volt, Isten annak adta, akinek akarta. A bölcsesség (hokmah) itt inkább egyfajta alapattitűd, míg az értelem (tevúnah) konkrét hozzáértést, képességet jelent: mindkettőre szükség volt a felszerelések elkészítéséhez.
Természetesen nem volt céltalan annak az izráelitának az élete sem, aki ezt a bölcsességet és értelmet nem kapta meg. Jób azt mondja a struccról, hogy „Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben”. „De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.” (Jób 39,18) A strucc is Isten alkotása, de nem az értelmével emelkedik ki, hanem a gyorsaságával. Az izráeliek többsége sem azt az adományt kapta Istentől, hogy képes legyen az istentiszteleti felszerelések elkészítésére.
Hiba lett volna, ha azok, akik nem kaptak ilyesfajta értelmet, irigykedni kezdtek volna azokra, akiket Isten felruházott vele. Még nagyobb hiba lett volna, ha úgy kezdtek volna viselkedni, mint akik szintén kaptak értelmet és bölcsességet Istentől erre a munkára, és versenyre keltek volna a valóban megajándékozottakkal. Nem, azoknak kellett az istentiszteleti felszereléseket elkészíteni, akiknek az ÚR adott hozzá bölcsességet.
Fontos elv ez az újszövetségi gyülekezetekben is. A kéz vagy a láb ne akarjon szem vagy fül lenni, mert Isten nem arra tervezte őt. Isten mindenkit pontosan arra a helyre akar tenni, amelyre alkotott bennünket. „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.” (1Kor 12,4-5) Tiszteljük Istent azzal, hogy elfogadjuk Isten népén belül a magunk szolgálatát.
„Urunk, taníts minket örülni a másoknak adott bölcsességnek, és segíts megtalálnunk a saját helyünket és feladatunkat, amelyre kiválasztottál!”
„„Urunk, taníts minket örülni a másoknak adott bölcsességnek, ………….”
Tapasztalataim alapján kijelentem, ebben az osztályba tanulva, valóban sok örömbe van részem. Hívő testvérekkel való személyes, vagy virtuális találkozáskor arra fókuszálok, amit Isten Szelleme munkál életükben, ezért újabb és újabb értékeket fedezek fel.
„……… és segíts megtalálnunk a saját helyünket és feladatunkat, amelyre kiválasztottál!””
Ebben az osztályba tanulva pedig identitásom erősödik. Itt elsősorban Uramra figyelek, így a visszahúzó erők hatása csökken. Személyiségemre pozitívan hat, hogy a teremtő Isten feladattal bíz meg, amire fel is készít. Ha osztályt kell ismételnem nem szégyenít meg, hanem bátorít, és sikeres vizsga esetén további feladatok várnak.