„Azután a homlokdíszt készítették el, a szent fejdíszt színaranyból, és felírták rá, ahogy a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Az ÚR szent tulajdona!” (2Móz 39,30)

A főpap fejdísze teljesen egyértelművé tette, hogy Áron és utódai az Úrhoz tartoztak. Kódes l’Ádonáj (‎קֹ֖דֶשׁ לַיהוָֽה). Szentség az ÚRnak. Az ÚRnak szentelt. Az ÚR szent tulajdona. A főpap Jáhve számára volt elkülönítve, hozzá tartozott. A homlokdíszt kék bíbor zsinórra fűzve rákötötték a süveg elejére, hogy minden izráeli észrevegye. Úgy kellett minden izráelinek a főpapra tekintenie, mint Isten tulajdonára.

A főpap az emberek közül való volt, osztozott gyengeségeikben, de mégis tőlük elkülönítve létezett, mint az ÚR szentsége. A főpapnak hordania kellett szolgálata jelvényét, amely őt megkülönböztette népe tagjaitól. Ő mutatta be az engesztelést. Ő vitte be a vért a szentek szentjébe. Ő viselte a hósent, rajta négy sorban a drágakövekkel, amelyek Izráel tizenkét törzsét jelképezték. A főpap képviselte a népet Isten előtt.

A Zsidókhoz írt levél szerint azért kellett Istennek emberré lennie, azért kellett mindenben hasonlóvá lennie hozzánk, hogy „irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért” (Zsid 2,17). Jézus egy volt közülünk, mégis az ÚR szent tulajdona. Kódes l’Ádonáj. Az ÚR Szentje.

És mivel Őbenne mi is papok nemzetsége vagyunk (1Pt 2,9; Jel 1,6) bizonyos értelemben ránk is igaz ez a megjelölés. Mi is Kódes l’Ádonáj vagyunk a nemzetek közt. Az ÚR szent tulajdona. Szentség az ÚRnak. Elválasztott nép. Szentek közössége. Communio sanctorum. Isten evangéliumának papi szolgálatát végezzük, hogy a népek áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen (vö. Róm 15,16). Így gondolunk magunkra?

„Urunk, köszönjük a főpapodat, Jézus Krisztust! Köszönjük, hogy benne mi is szent tulajdonod lehetünk, a népek számára papi közbenjárók, akik a te fenséges dolgaidat hirdetik!”