„Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az ÚR pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az ÚR Egyiptom földjére. Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják.” (2Móz 9,23-24)

Amikor öklömnyi jégdarabok hullanak az égből, nincs sok esélye a mezőn tartózkodó embernek a túlélésre. Egy jégdarab képes autók vastag szélvédőit is betörni, hát még egy ember koponyáját, ha nem tud időben elrejtőzni előle. Márpedig nyílt terepen nem igazán tud. Az égből aláhulló jégdarabok tökéletes képei az isteni ítéletnek: mintha milliónyi mennyei kalapács csapkodná a tájat. Egyiptomban pontosan ez volt a helyzet. Az ÚR támasztott mennydörgést és jégesőt.

A jégeső a Szentírásban máskor is az ítélet eszköze. A híres gibeóni csatában, amikor Izráel fiai egy nap alatt több nap csatáját vívták meg győzelemmel, jégeső hullott az emóriakra az Ajjálón-völgyben. „Ahogy menekültek Izráel elől, az ÚR heves jégesőt hullatott rájuk az égből a bét-hóróni lejtőn egészen Azékáig, és meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel öltek meg Izráel fiai.” (Józs 10,11)

A Jelenések könyvében ezt olvassuk: „az égből jégeső esett az emberekre mázsás szemekben, és káromolták az emberek Istent a jégeső csapása miatt, mert ez a csapás igen nagy volt” (Jel 16,21). A könyvben az utolsó ítélet egyik jelképe is a jégeső: „És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.” (Jel 11,19).

Az egyiptomi csapásoknál viszont ezúttal azt is olvassuk: „Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak.” (2Móz 9,26) A jégeső mindenütt pusztított embert és állatot, a héberek lakhelye azonban érintetlen maradt. Szolgák voltak Egyiptomban, de Isten hallotta segélykiáltásukat és úton van már számukra a szabadulás.

Pál mondja a thesszalonikai hívőknek: „Mert úgy igazságos Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt.” (2Thessz 1,6-7a). Világossá teszi, hogy az utolsó ítéletre gondol: „Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek” (2Thessz 1,7b-10).

Van tehát ítélet, de van menedék is. A végső ítélet elől egyedül Jézus Krisztus a menedék, ezért kulcskérdés, hogy hiszünk-e benne és engedelmeskedünk-e evangéliumának.

„Urunk, tőled jön az ítélet is és a szabadulás is! A Te oldaladon akarunk lenni!”