Aki végighallgat egy beszélgetést Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutatóval, az nagyon közel kerül ahhoz, hogy mentálisan maga is összeomoljon. Stumpf-Biró szerint ez az utolsó évtized, ami egyáltalán még hasonlít az ezelőtti évtizedekhez, utána véget ér a globális-ipari civilizáció. Az összeomlás szerinte sokkal gyorsabban következik be, mint ahogy felépült az a komplex rendszer, amelyet megszoktunk. A civilizációnk nem hanyatlani fog, hanem összeomlani, mert a szétesés exponenciálisan fog végbemenni. Az exponencialitás olyan, mintha egy A4-es papírlapot kezdenénk félbe hajtogatni: az 50. hajtásnál a lap már annyira vastag lenne (persze ha ezt fizikailag is meg tudnánk csinálni), hogy a magasságával a Nap közelébe kerülnénk. A 48. hajtásnál viszont még szinte elképzelhetetlenül messze lenne a Naptól. Stumpf-Biró szerint a civilizációnk összeomlása jelenleg a 49. hajtásnál tart. Még messzinek tűnik, de már el tudjuk képzelni. Ha a mostani rend összeomlik, talán az egyiptomi vagy a római civilizáció szintjére hullunk vissza.
Tehát a kilátások nem túl rózsásak. Én persze kulturális érdeklődésű egyszerű teológusként nem tudom, hogy a Stumpf-Biró által felvázolt jövőkép mennyire reális, de azt természetesen érzékelem, hogy nem a 90-es évek felhőtlen optimizmusa vesz körül. Steven Pinker haladáshite időnként már Pangloss mester csökönyös derűlátására emlékeztet, és jelentős ráncfelvarrásra vár Harari jövőképe is, amelyben legyőztük a járványokat, a háborúkat és az éhínséget, és már csak a boldogság, a halhatatlanság és az istenné válás feladata áll előttünk. Úgy tűnik, ennél borúlátóbb forgatókönyvek valósulnak meg. A 2001-es támadás a New York-i ikertornyok ellen jelezte, hogy egy korszak vége elkezdődött, és nem olyan vidám formában, ahogy a történelem végét Fukuyama elképzelte. A 2008-as gazdasági válság azt üzente, hogy a globális gazdaság rendkívül sérülékeny. Aztán jött a tömeges migráció, Greta Thunberg és a közeli klímakatasztrófa réme, a két évig tartó világjárvány, amely talán csak az első fecske a világjárványok korában, majd kitört az ukrajnai háború, megszülettek az európai szankciók, és végleg zárójelbe tették azt, amit a globális kapitalizmus progresszív világáról ismertünk. És csak most jön a valószínűsíthető afrikai éhínség, valamint a katonai konfliktusok is gyorsan eszkalálódhatnak, amiből akár még egy harmadik világháború, sőt, egy atomháború is lehet. És ki tudja, még mi.
Stump-Biró szerint az összeomlás fő oka az ember, aki nem tud mértékkel használni erőforrásokat, különösen, ha az szinte korlátlanul áll rendelkezésre, mint az elmúlt századokban a fosszilis energia. Ráadásul annyira komplex és törékeny globális rendszer jött létre, hogy annak összeomlása elkerülhetetlen. Az összeomlás-kutató szerint a folyamat mindenképpen végbe fog menni, nem tudjuk már megakadályozni. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, az alkalmazkodás, azt pedig mentálisan kell elvégeznünk. Azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy nem folytathatjuk az eddigi pazarló életmódot. Egyszerűsíteni kell az életünkön és hozzá kell szoktatnunk magunkat a veszteségekhez. Olyan ez, mint amikor egy léghajó süllyedni kezd, és arról kell döntenünk, hogy mit dobunk ki a kosárból. Minél inkább fel vagyunk készülve a veszteségekre, annál könnyebb lesz megélni, amikor az összeomlás bekövetkezik. Nehéz világ jön, ahol a kapcsolatok, az irgalom és a szeretet nagyon fel fognak értékelődni. „Mély alkalmazkodásra” (deep adaptation) van szükség, ez lesz a túlélés záloga, nem az erkélyen gondozott paradicsompalánta vagy a tetőre szerelt napkollektor.
Az összeomlás rémképe már most is tömegek pszichés összezuhanásához vezet. Rengetegen fordulnak pszichológushoz vagy mentálhigiénés szakemberhez, hogy megoldást találjanak a jövővel kapcsolatos szorongásra. Stumpf-Biró prognózisait hallgatva én is azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon le kell-e majd mondanom a fogkefémről és a körömcsipeszemről is, vagy elég, ha csak a melegvíz és a reggeli kávé nélkül képzelem el a jövőmet. Szinte én is szorongani kezdtem attól, ami jön. Persze a kétely is rám vigyorgott. Emlékszem, hogy gyerekkoromban is voltak olyan hangok, amelyek a civilizáció összeomlását jelezték előre. A Római Klub 1972-es jelentése például egészen apokaliptikus viszonyokat prognosztizált az ezredforduló környékére, amelyek végül nem következtek be. De lehet, hogy a mostani helyzet tényleg komolyabb ennél, és az összeomlás megkerülhetetlen közelségbe került. Lehet, hogy a civilizációnk repedései azt mutatják, hogy a folyamat már el is kezdődött. Lehet, hogy a józan ítélet ma az, ha valóban a közelgő összeomlással számolunk, és nem azzal, hogy a civilizációnk kisebb döccenők után tovább fog fejlődni. Lehet, hogy tényleg azoknak van igazuk, akik szerint jön az apokalipszis, de legalábbis valami nagyon komoly katasztrófa.
Az eredetileg Jem Bendell által javasolt „mély alkalmazkodás” annyiban feltétlenül bölcs hozzáállás, hogy a gazdagság mindig is szorosabb kapcsolatban állt a megelégedéssel, mint a felhalmozással. Pál apostol írta kétezer évvel ezelőtt: „Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel…” (1Tim 6,6) A globális civilizáció, amely a „fejlett” világban soha nem látott gyarapodást és jólétet hozott, nem feltétlenül járult hozzá az emberek boldogságához is. Sőt, a választási lehetőségek bővülése valójában a szorongást növelte, nem az elégedettséget. Az Egyesült Államokban lakosságarányosan is jóval többen kerestek fel terapeutát, mint a világ boldogságindexét vezető Costa Ricában, ahol lényegesen kevesebb vagyonnal rendelkeznek az emberek. Van tehát igazság a Mély Alkalmazkodás mozgalom ajánlásaiban: a rugalmasság, a lemondás, egyes régi szokások helyreállítása vagy épp a kiengesztelődés segíthet a közelgő katasztrófa elviselésében, ahogy az együttérzés, a kíváncsiság, a tisztelet és az erőszakmentesség is. Persze lehet ez egy újabb végidős szekta viselkedési kódexe is.
De ha már szóba kerültek a végidők, hadd mondjam el a Jelenések könyvéből vett képpel, mi ad nekem keresztényként reményt, amikor a közeli összeomlás forgatókönyvéről olvasok. Bár a Biblia utolsó könyve is gyakran vált szekták rejtjeles kézikönyvévé, én most a kép lehető legkevésbé szektás értelmezésére támaszkodom. János egyik jelenése négy lovasról szól, akik egyenként egy fehér, egy tűzvörös, egy fekete és egy fakó színű lovon ülnek (Jel 6,1-8). Ők az apokalipszis lovasai. Ezeket a félelmetes alakokat a képzőművészet sokszor és sokféleképpen ábrázolta, mert régóta mélyen megragadja az emberek képzeletét. A vörösfekete lovon ülő elveszi a békességet a földről, a fekete lovon ülő a jólétet és az igazságosságot, a fakó lovon ülő pedig a Halál, aki hatalmat kapott arra, hogy öljön karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadállatai által. Vagyis a három ló jelképezi a háborút, az éhínséget és a járványokat, amelyeket Harari szerint az emberiség már legyőzött. A kép legáltalánosabb, legegyszerűbb jelentése az, hogy a földön lesz ezután is háború, járvány és éhínség.
De a reménységet nekem nem az adja, hogy erre fel tudunk készülni. Nem abba kapaszkodom, hogy a krízisre készülve mindenről le tudok mondani, vagy hogy a szívemből ki tudom irtani a ragaszkodást, amely a szenvedést okozza. Ez a buddhizmus tana. Én keresztényként nem az alkalmazkodást lehetővé tévő rugalmasságban bízom, nem mások együttérzésében, vagy hogy egy vidéki tanyán valahogy megúszhatom a civilizáció összeomlását. Nem. Nem abban bízom, hogy a járványra, az éhínségre és a háborúra fel lehet készülni. Abban bízom, aki szintén János látomásában szerepel. Az apokalipszis első lovasában van a reménységem, aki egy fehér lovon ül, „korona adatott neki, és győzelmesen vonul ki, hogy újra győzzön” (Jel 6,2). Hitem szerint ez a lovas ugyanis a feltámadt Jézus, akit Isten Úrrá tett mindenek felett. A többi lovas őt követi. Krisztus azért lovagol ki, hogy győzzön. A történelem az ő kezében van. Ő volt méltó arra, hogy feltörje a történelem lepecsételt tekercsét (Jel 5), az ő kezében van a jövő, az ítélet, a megbékélés és az újjáteremtés. Akármi is jön a civilizációnkra, Krisztus marad az Úr, a háború, a járványok és az éhínség is neki van alávetve.
Abraham Kuyper holland teológus-miniszterelnök mondta: „Nincs egyetlen négyzetcentiméter az emberi létezés egész területén, amelyről Krisztus, aki mindenek felett szuverén úr, ne kiáltaná ki: Enyém!” A korai keresztények az oroszlánok elé vetve is megvallották: Küriosz Iészúsz! Az egyiptomi kopt keresztények a lefejezésük előtti pillanatokban azt kiáltották: Ya rabbi Yasu! Hitték, hogy Jézussal ők is életre támadnak. A romániai keresztények a kommunista börtönökben a láncaikat használták hangszerként, amikor Jézust dicsőítették. Hitték, hogy eljön az Isten örök országa, amely felülmúlja minden civilizáció dicsőségét. A keresztények kétezer éve hiszik, hogy Jézus feltámadt a halálból, felment a mennybe, az Atya jobbjára ült, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. A keresztények hiszik, hogy minden hatalom Krisztusnak adatott mennyen és földön, és ő velünk lesz minden napon a világ végezetéig. Azután jön a dicsőség. Ez nem „mély alkalmazkodás”. Ez reménység. Méghozzá élő reménység, amely nem szégyenít meg (1Pt 1,3).
Kedves Ádám!
Máshonnan kiindulva, de épp ezekben a hetekben foglalkoztatott engem is a reménység, egy prédikációm is Péter első levelének jól ismert soraiból indult ki.
Nagyon köszönöm ezt az írást, jó ugyanahhoz az Istenhez tartozni!
Élő reménység!
Szívemben folyamatosan pulzáló valóság.
A posztot olvasva újból és újból az Isten Szelleme által inspirált imádságok zengenek szívemben:
„Köszönöm Uram, hogy tudom, Te vagy az aki megengeded és kontrollálod a háborúkat, járványokat, katasztrófákat, migrációt.
Továbbá köszönöm abból a bizonyosságból fakadó békét, hogy tudom, minden az általad meghatározott cél felé halad itt a földön, az univerzumban és azon túl. Jövel Uram Jézus! Néped visszavár! Népeddel együtt én is visszavárlak!”
Kedves Ádám!
Kicsit OFF a téma, de nem akartam ezért e-mailt írni. Olvastad esetleg Emmanuel Carrére – Isten országa című könyvét? Azon gondolkodom, hogy megveszem és elolvasom, de érdekelne valakinek a személyes véleménye, hogy érdemes-e rászánni az időt.
Én nem olvastam.
Gazdasági krízisben is van okunk az örömre:
Hab 3:17 Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
Hab 3:18 De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vigadok az én szabadító Istenemben.
„…………. De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vigadok az én szabadító Istenemben.”
Kegyelem, hogy az eltelt évek közepette (Hab. 3:2) én is átélhettem „aszályos, veszteséges” időszakokat. Ha ezek csupán próbák voltak, akkor ezt az is megerősítette, hogy a nehézségek között, Habakukhoz hasonlóan, örömem volt az Úrban.
Ha viszont engedetlen tetteim vetésének aratásai miatt kerültem ilyen élethelyzetbe, akkor az Úrban való örömet nélkülöznöm kell. Ilyenkor kizárólag az engedetlenség fel és beismerése után lesz újból valóság életemben.
A Krisztus várásába vetett hithűség és reménység az igazi szellemi alap minden hívőnek, nemcsak a bővölködés, hanem a szűkölködés idejében is. Az apokalipszis négy lovasából az első szerintem is a Krisztus személyét tükrözi vissza, de nem szabad elfelejteni, hogy a következő három egyfajta nagy nyomorúság állapotának a kialakulásához vezető gonosz szellemi lények személyét sugallják bennünk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a jelen állapot még mindig a szülési, vajúdási időszak kezdete, ami szakaszos fájdalmakkal jár, először gyengébbek, majd idő előrehaladtával sokkal erősebbek és hullámokban feltörő. A környezetünkben zajló események mind-mind olyan jelek, amik felhívják a figyelmünket arra, hogy a Krisztus eljövetele közel van. Sajnos a keresztény közösségekben nem beszélünk eleget a dánieli prófécia égben megjelenő kősziklájáról (even), mely az utolsó birodalom(ak)ra esik, szakad, hullik; a figyelmünk csak a földi eseményekre koncentrálódik (covid, háborúk, földrengések, éhínségek, járványok, migráció, gazdasági helyzet, országok-vezetők válságai stb.), miközben az égi/mennyei jelek nekünk hívőknek adatnak (Máté 16/2-3): ”Ő (Jézus) ezt válaszolta nekik: mikor esteledik, azt mondjátok: jó idő lesz, mert vöröslik az ég, és reggel: ma zivatar lesz, mert vörös és borult az ég: az ég arculatát/ábrázatát tehát meg tudjátok ítélni, de az idő(szako)k (kairosz) jeleinek megítélésére nem vagytok képesek?” Azon mehetne inkább a vita/párbeszéd, hogy az égi kősziklát a rabbinikus hagyományok alapján szimbolikusan kell/lehet csak értelmezni vagy a szó fizikai értelmezésére is kell/lehet gondolni? De/és vajon miért nem? A világot nem ezek a földi események fogják alapjaiban felfor(gatni)dítani, hanem az a kőszikla/aszteroida, amely abba be fog csapódni. De ha a 2030-as évekre várjunk a világ egyfajta globális átalakulást, akkor miért nem beszélünk az Apophis nevéről „elkeresztelt” aszteroida 2029-es Földbe való ütközésének lehetőségéről és veszélyéről? Vagy lehet, hogy a mi hitünk valós reménységéről (Zsoltárok 18)? Vajon ennek az égi kőszikla darabnak van/nincs prófétikus üzenete az emberiség számára? Mi az oka annak, hogy a világ egész figyelme teljesen horizontális, a vertikális eseményekre pedig kevés figyelem hárul? „A kőszikla (even), amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett! Az Úrtól lett/származott/született/történt ez, csodálatos/csodára képes ez a mi szemeink előtt! (Zsoltárok 118/22-23).” A próba kősziklája (Ézsaiás 28/16) lesz a történelem legjobban várt eseménye. A Krisztus láthatatlan visszatérése tehát közel van, ezt nemcsak a földi, de már az égi jelek is bizonyítják. Gyere Uram, Jézus! Mert még/már csak parányi, nagyon parányi idő, és aki eljön, itt lesz és nem késik.
Kedves Ádám!
Ez egy jó cikk, köszönjük szépen, de látom, mennyire tartasz a „szektás bibliaértelmezésektől” – nyilván jó okkal, de szerintem ennek az igeszakasznak egy bővebb és más értelmezési lehetőségeket is legalább megpendítő vizsgálata még nem tesz senkit szektássá, ellenben a hallgatás nem feltétlenül segíti elő az ilyen kényes témák őszinte megbeszélését.
Nagyon röviden írok. Szerintetek az Úr Jézus Krisztus jó helyen van az Apokalipszis négy lovasának társáságában? Sőt mi több, hogy Ő vezeti is őket? Íjjal, egy távolsági fegyverrel a kezében? Hol használt Isten bármelyik szolgája íjat a Szentírásban (úgy, hogy annak jó vége is lett)? Nimród?
Az Örökkévaló seregének fővezére Józsué idejében kivont karddal a kezében jelent meg (Józs 5:13), és tudjuk, hogy Ő a megtestesülés előtti Krisztus volt. A Jelenések könyve végén (19:15-16) az Úr Jézus Krisztus ismét csak egy éles karddal, és egészen másféle ékesítéssel a fején jelenik meg, mint a Jel 6 „íjásza” (a használt görög szó más, illetve nyilván számszerű eltérés is van a két személy koronái között).
Tehát nem lett volna jobb minden lehetőséget legalább röviden megemlíteni? Biztos, hogy a fenti kép így méltó a feltámadott Királyhoz?
Kedves Sándor!
Széles olvasóközönségnek írtam, ezért hangsúlyoztam, hogy az apokalipszis lovasait a lehető legáltalánosabb értelemben veszem. Ami a fehér lovast illeti: szerintem erős érvek szólnak amellett, hogy az Krisztust jelképezi. Magának a könyvnek a szövegkörnyezetéből és szimbólumrendszeréből is ez következik (különösen: Jel 3,21; 5,5; 19,11-15), de a Szentírás tágabb képi utalásaiból is.
Habakuk például a közeledő ítéletet így vezeti be: „URam, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, URam. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra! Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsősége betölti a földet. Ragyogása olyan, mint a napfény, sugarak támadnak kezéből: abban rejlik az ereje. Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad. Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Szétporladnak az ősi hegyek, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár. Látom, amint omladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai. A folyamok ellen lobbantál haragra, URam? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal? Íjad (τόξον) harcra kész, tegzed nyilakkal tele.” (Hab 3,2-9)
Az ÚRhoz tehát teljesen illik a kép, hogy lovon ülve, íjjal a kezében győzzön, és jövetele nyomorúságos ítéletet is hozzon a világra. Krisztus győzelme a Jelenések könyve egyik (ha nem a) legfontosabb üzenete (pl. Jel 3,21; 5,5; 17,14).
A 45. zsoltár szimbólumaira is egyértelműen rímel a Jel 6,2 fehér lovasa: „Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát! E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson! Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba.” (Zsolt 45,4-6) A 45. zsoltár messiási zsoltár, a Jel 6,2-vel való párhuzam teljesen egyértelmű: „És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja (τόξον) volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.”
Tehát igen, a kép szerintem méltó a feltámadott Királyhoz.
Igen, de ha az első lovas volt Krisztus és most az előrejelzések szerint a háború és gazdasági válság jön akkor az első ló már elhaladt nemigaz? És most jön a második, harmadik, negyedik. Úgy látom egymás után jönnek, nem egyszerre.
Végül is volt egy világméretű ébredés a ’80-as, 90-es években. Az lehet hogy a fehér ló volt-már ha megbízhatunk a Jelenések könyvében. Merthogy tankokról, vadászgépekről egy szó sem esik benne az utolsó háború kapcsán csak lovasokról meg íjakról, az meg már letűnt technika.
Kedves Sándor!
Látom megelőzött Ádám, kiegészítem néhány saját gondolattal. Igen érdekes kérdés a 4 lovas személyeinek beazonosítása, elég sok teológiai tanulmányt hallgattam én is erről. Először azt kell letisztázni, hogy Krisztus két megjelenését várjuk, az első egy láthatatlan, a második egy látható. A láthatatlan (felhőben) azért lényeges, mert az egyház/eklézsia elragadtatását is erre az eseményre tesszük. Szerintem az egyház egy nagy tévelygés állapotában van és a Krisztus megjelenését nem tudja sehova tenni (egyszer csak, nagy hirtelen valamikor, talán ma, de lehet akár holnap, vagy talán a kürtzengés ünnepén, vagy a 7 éves, nem is tudom mikor kezdődő nagy nyomorúság idejének kezdetére, stb..). Meg kell hagyni, az elmúlt évezredek is hagytak elég sok találgatást ezekre a napokra. Én számomra is van egy „elmélet”, de sokkal inkább logikusabb az igék összerakásával megérteni, hogy mely időpont vagy időszak lehet. Minden egyfajta sorrendszerűségre vall, de a Krisztus megjelenése és az eklézsia elragadtatása (kezében íj, mellyel villámokat szór) a Zsoltárok 18/14-15-ben is kiolvasható, de a 18/35-is igen beszédes kép. A Zsoltárok 18-ban a Krisztus két visszajövetelét is látjuk egyszerre megnyilvánulni. Mózestől a Jelenésekig bezárólag Krisztus megjelenéseit (testben megszületése, láthatatlan égi eljövetele, földi, látható megjelenése) mindig égi események jelezték, mely óriási természeti, klímaváltozásokkal járó, látható, érzékelhető formában nyilvánult meg és nyilvánul majd meg. Ma egyáltalán nem foglalkozik egyetlen teológus azzal a kérdéssel, hogy vajon mi okozhatja majd ezt a klímafelfordulást/katasztrófát a Krisztus eljövetelekor? Természetes jelenség-e vagy egy hirtelen bekövetkező, váratlan, ki nem számítható Isten általi spontán beavatkozás? Ezen én is sokat gondolkodom, de arra jutottam, hogy a látható valóságban lehet érzékelhető az Isten beavatkozásának az ideje, de annak végbemenetele az Isten spontán és szuverén akaratán/tervén múlik, valósul meg. Ha az a kérdés, hogy Krisztus miért van a lovasok között, akkor azt gondolom, hogy mi nem korlátozhatjuk őt oda, ahova mi akarjuk. Megkérdezhetném, hogy miért volt a kereszten a két bűnös lator között, vagy miért volt lent az alvilágban halála után, vagy miért evett és ivott bűnösökkel szent létére, miért nem dobta a házasság törő asszonyra a követ, miért jelent meg és hívta el az „egyházgyilkos” Pált és miért stb…? Miért ne jelenhetne meg a három gonosz szellemi lovas előtt? Még jó, hogy megjelenik, mert Ő a mi szabadítónk a nagy nyomorúság kezdete előtt. A karddal való második megjelenése az Antikrisztus Birodalmának a legvégén lesz, a sok korona a fején jelentheti a legyőzött birodalmak koronáinak a megszerzését is. A feltámadott királyhoz méltó, hogy újra győzzön és neki adjanak minden királyi koronát vagy koszorút (Jelenések 4/10-11).
Ezek képek! Költői, metaforikus nyelvezet…
Kedves Vándor!
Még légy Te is türelmes a lovakkal kapcsolatosan, én ezt a képet még későbbre teszem időben, sokan már a lovasok jelenéről beszélnek és hogy már most a harmadik lovas idejében járunk. Ez eléggé összezavarja a hívőket. A jelek most a vajúdás jelei, az eklézsia újjá(ki)születése előtt állunk, az lesz az igazi esemény, ami azután jön, vagy akár annak a pillanatától az vonatkozik a többi lóra és lovasra. De reméljük, akkor mi már nem leszünk itt a Földön, hanem a mennyei otthonunkban az Atyánál és a Krisztusnál.
deepadaptation.hu – „Előfordulhat, hogy témában való elmélyülés egy bizonyos ponton túl hatással lehet az ember kedélyállapotára. A szorongás és a depresszió gyakori reakció az összeomlás lehetőségének vizsgálatakor.
Fontos, hogy képesek legyünk mind önmagunkat, mind a témát kívülről szemlélni, és a helyén kezelni. Amennyiben akár másokon, akár magadon érzékeled, hogy nem sikerül a depresszióval megbirkóznod, kérjük vedd igénybe szakember segítségét!”
Érdekes, akik régen hirdették a közeledő világvégét, nem foglalkoztak sokat az emberek életérzéseivel, hiszen vagy egyszerűen ítéletet hirdettek, vagy a menny vagy az új, jobb világ reménységét. Ebben a mozgalomban az ítéletnek nincs helye, mert csak magunkat okolhatjuk, a reménynek sincs, mert amíg valami/valaki másban reménykedünk, nem cselekszünk. Csak a bánatnak van helye, és a készülődésnek a katasztrófára. Mert csak katasztrófáról van szó, nem apokalipszisről – az ugyanis, ha jól értem, az utolsó idők, a végső napok spirituális háttérének a „leleplezése”, nem pusztán történések előrejelzése. Egy biztos, a történelem túl közel jött…
Hát igen a szimbólumok. Kérdés, meddig feszíthető hogy még megmaradjon a kapcsolat afelé amit szimbolizál és ne mást jelentsen.
Jó régen egyszer nekiszegeztem Istennek a kérdést pont a Jelenések könyve kapcsán, amikor megnyílik az ég és fehér lovakon jönnek a mennyei seregek:
„hogy gondolod hogy a lovaiddal szembe tudsz szállni az aknavetők, tankok és vadászgépek ellen?”
Nem sokkal utána belebotlottam az És.31.3.-ba:
„….hiszen Égyiptom ember és nem Isten, és lovai hús és nem lélek…”
Akkor megértettem hogy ezek nem fizikai lovak lesznek hanem szellemi testtel rendelkező lovak és ezeknek nem árt a fizikai fegyver.
Mindenesetre érezhető sokszor ha a próféta konkrét dolgot mond és nem szimbolikusat:
„…és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya…”
Ez totál egy meteort jelent. És mivel János nem tudta hogy az űrben keringenek kövek ezért csillagnak írja le, valójában lángol és húzza a csóvát maga után. És valószínű hogy életében nem látott meteort ebben a nagyságban hullani mert az ritka (mi sem láttunk), akkor viszont a látomásnak hitelesnek kell lenni.
Aztán itt egy másik leírás, ami szerintem detto ráillik a harckocsikra, tankokra, csak hát a próféta a maga módján írja le, mivel nem ismerte a tankot (Náh. 2.):
„….Pusztító jön ellened! Őrizd a várat, figyeld az utat…gyűjtsd össze minden erődet!…..Vitézeinek pajzsa vörös, a katonák ruházata bíborszínű, harci szekere acélosan ragyog….és dárdáikat rengetik….”
a „dárda” simán lehet egy harckocsi lövegtornya az ágyúval amit dárdának nevez és az hogy „rengeti” az lehet azért ahogy előretör a gödrös terepen a tank és gyorsan „bólogat” hol lefelé hol fölfelé. Aztán így folytatja:
„…Harci szekerek robognak az utcákon, összevissza száguldoznak a tereken. Csillogásuk olyan, mint a fáklyáké, gyorsak, mint a villámok…”
Most mai fejjel azért megkísért hogy kiakadjak Istenre amikor azt a feladatot adja a vörös-fekete lovasnak hogy az emberek egymást öljék. Most mi értelme van ennek? Van elég bajunk enélkül is, van elég gyilkosság enélkül is. Minek felturbózni még egy isteni beavatkozással?
Kedves Batvan, legyen úgy ahogy mondod, ámbár amikor emberek agonizálnak a földön kicsit fura a mennyei hazában a narancslevet szürcsölni és kiáltani hogy a „bárányé a tisztesség aki a trónon ül!”
Ádámnak van egy írása az „elragadtatásról” melyben kifejezi kétségeit azzal az értelmezéssel szemben hogy a veszedelem elől elragadtatunk…azt mondja ha jól emlékszem hogy ez kb. száz éves tanítás és az egyháztörténelem során soha nem vallották, valamint megmosolyognák a régi mártírok is ha ezzel vígasztalnák őket. Merthogy az elragadtatás azt is jelentheti mint a római hódítók esetében, hogy elé mennek a városból az emberek és együtt vonulnak be, ergo nem a mennybe megyünk csak Krisztus elé a levegőbe és rögtön visszajövünk. Valami efféle volt.
A magam részéről jelenleg túl zajos az óriási kataklizma is meg a hozsannázás a mennyben. Én valami nyugodtabbra vágynék. Egy idézet a Mester és Margaritából, ami nekem a legszimpatikusabb megoldás lenne:
„…..Elhallgattak mindketten, s a tetőteraszról elnézték, amint a bérházak felső emeletein a nyugatra néző ablakokban vakító napfényszilánkok gyúltak ki. Woland szeme ugyanúgy égett, mint azok az ablakok, pedig háttal ült a leáldozó napnak.
Figyelmét akkor egy kerek torony vonta magára, amely mögötte emelkedett ki a háztetőből. A körbástya falából sárfoltos, rongyos chitonba öltözött, komor arcú férfi lépett ki; fekete szakálla volt, lábán maga készítette szandál.
Ejha! – kiáltott fel Woland, és csúfondárosan tekintett a jövevényre. – Téged aztán igazán nem vártalak! Mi járatban vagy, hívatlan vendég?
Hozzád jöttem, gonoszság szelleme, árnyak fejedelme – válaszolta az érkező, és összevont szemöldöke alól dühösen méregette Wolandot.
Ha hozzám jöttél, miért nem kívánsz jó napot, valaha-volt vámszedő? – rivallt rá Woland.
Mert azt szeretném, ha leáldozna a napod – válaszolta a jövevény orcátlanul.
Pedig bele kell törődnöd – válaszolta Woland, és ajkát gúnyos mosolyra húzta. – Mihelyt megjelentél itt a tetőn, máris elvetetted a sulykot. Megmondom, miben van a hiba: a hanghordozásodban. Úgy ejtetted ki a szavakat, mintha nem ismernéd el az árnyékot, sem a gonoszságot. De légy szíves egy pillanatig eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad
képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden tárgy, minden ember, kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba
vagy.
Nem óhajtok veled vitatkozni, vén szofista – felelte Lévi Máté.
Nem is volnál rá képes, hogy velem vitatkozzál, mert, amint már említettem, ostoba vagy – torkolta le Woland, majd megkérdezte: – Nos, miért jöttél? Mondd el röviden, ne untass.
Ő küldött.
És mit üzen általad, te rabszolga?
Nem vagyok rabszolga. A tanítványa vagyok – felelte Lévi Máté egyre dühösebben.
Más-más nyelven beszélünk, mint mindig, de ez mit sem változtat azon, amiről beszélünk – állapította meg Woland. – Nos?…
Elolvasta a Mester regényét – mondta Lévi Máté. – És arra kér, vedd magadhoz a Mestert, Margaritájával együtt, és jutalmazd őket örök nyugalommal. Nem túlságosan nehéz feladat ez neked, gonoszság szelleme?
Nekem semmi sem nehéz, ezt jól tudod – válaszolta Woland, s rövid szünet után megkérdezte: – De miért nem veszitek őt magatokhoz, a fénybe?
Mert nem érdemli meg a fényt. Nyugodalmat érdemel – válaszolta Lévi csüggedten.
Mondd meg, hogy meglesz – felelte Woland, és felvillanó szemmel ráförmedt Lévire: – Most pedig hagyjál magunkra.
Uram kéreti, hogy az asszonyt, aki szereti a Mestert, és érette szenvedett, szintén vegyétek magatokhoz – fordult Lévi Máté Wolandhoz, s most először könyörgőre vált a hangja.
Nélküled nem is jutott volna eszünkbe! Hordd el magad!
Lévi Máté eltűnt, Woland pedig magához intette Azazellót, és kiadta a parancsot:
Szállj el hozzájuk, intézz el mindent.
…………A hold segített Margaritának, fényesebben világított, mint a legjobb villanylámpa……Megállították lovukat. Woland a Mesterhez fordult:
Regényét elolvasták, és csak egyetlen kifogás merült fel: hogy, sajnos, befejezetlen…..
Woland most Margaritához fordult:
Margarita Nyikolajevna! Senki sem vonhatja kétségbe, hogy maga a legszebb jövőt igyekezett kitalálni a Mesternek, de az, amit én ajánlok, és amit Jesua kért a maguk számára, az még annál is sokkal szebb!
Woland szelíden, meggyőzően folytatta beszédét:
Mester, maga javíthatatlan romantikus, nem szeretne barátnőjével virágzó cseresznyefák alatt sétálgatni, esténként pedig Schubertet hallgatni? Nem esnék jól gyertyafénynél, lúdtollal írnia új műveit? Nem akarna, mint Faust, lombikok fölé görnyedni abban a reményben, hogy sikerül új homunculust létrehoznia? Oda menjen, oda, oda! Ott már várja a háza, öreg szolgája, már égnek a gyertyák, s nemsokára kialszanak, mert jő a hajnal. Ezen az úton induljon el, Mester, csakis ezen! Éljen boldogul, mennem kell, itt az időm!
Éljen boldogul! – válaszolt egyszerre a Mester és Margarita.
A fekete Woland ekkor – úttalan utat választva – beleugrott az űrbe, s egész kísérete nyomon követte. Eltűntek a sziklák, a köves térség, a holdsugárösvény, Jerusalaim városa. Eltűntek a fekete lovak is. A Mester és
barátnője megpillantották a Woland ígérte hajnalt. Máris pirkadt, közvetlenül az éjféli hold nyomán. És a Mester barátnőjével mohos kis kőhídon ment át a reggel első sugaraiban. A patak elmaradt mögöttük, homokos úton haladtak tovább.
Hallgasd a csendet – szólt Margarita, és a föveny surrogott meztelen talpa alatt. – Hallgasd és élvezd, ami életedben sosem adatott meg neked: a csendet. Nézd, ott van előttünk örök hajlékod, amelyet jutalmul kaptál. Már látom a földig érő ablakot, a felfutó vadszőlőt, felkúszik egészen a tetőig. Ott a házad, a te örök lakod. Esténként, tudom, majd eljönnek hozzád
azok, akiket szeretsz, akik érdekelnek, és nem bosszantanak. Játszanak, énekelnek neked, és meglátod, milyen andalító a szoba a gyertyafényben. Fölteszed elmaradhatatlan ócska kis sapkádat, és elalszol, elalszol mosolyogva. Az álom erősít, gondolataid feltisztulnak. Engem pedig soha többé el nem kergetsz magad mellől. Én fogom őrizni álmodat…
Így beszélt Margarita, miközben a Mesterrel örök hajlékuk felé haladt, és a Mesternek úgy tetszett, Margarita szavai éppúgy áradnak, csobognak, ahogy csobogott, suttogott az imént elhagyott patak. Emlékezete, meggyötört, nyugtalan emlékezete lassan elcsitult. Visszanyerte szabadságát. Valaki elbocsátotta, mint ahogy ő is elbocsátotta maga teremtette hősét. Ez a hős
visszahozhatatlanul eltűnt a homályban, miután megbocsájtottak neki vasárnapra virradó éjjel; eltűnt a csillagjós-király fia, Judea kegyetlen ötödik helytartója, Ponczius Pilátus lovag………….”
Hát, nem tudom, ezekkel a hasonlatokkal sztem mindig baj van, hiszen az A4-es papír és a Föld nevű bolygó között van némi különbség, és a civilizáció fejlődéséről sem igazán a papírlap felezgetése jut eszembe. Én a világ mai helyzetével kapcsolatban azt gondolom, hogy nemzet nemzet ellen támad, és ez itt még nem a vég.
„Ne gondoljátok, hogy békességet szerezni jöttem a földre; nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.” (Mt 10:34)
” Ítélet végett jöttem a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.” (Jn 9:39)
„Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.” (Jel 3:21)
„Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16:33)
„Miután Jézus elfogadta az ecetet, azt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva kibocsátotta lelkét.” (Jn 19:30)
„Ne sírj! Íme, győzött a Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és hét pecsétjét.” (Jel 5:5)
” Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne féljen!” (Jn 14:27b)
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.” (Jel 19:11-14)
Az apokalipszis fehér lovon ülő első lovasa (Jel 6:2) inkább az ( „újra” győzzön) hamis béketeremtő, mint a NATO, az ENSZ, mint az egészségügyi kérdésekben a nemzetállamok feletti korlátlan hatalommal felruházott WHO, vagy mint számos vallási vezető.
„Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Mt 24:24)
Kedves Vándor!
Köszönöm a bő írásod, ha még van mód itt pörögni a meteor/aszteroida vonalon, akkor kicsit bővebben is kifejteném ezeket a gondolatokat. Ma a próféciák szó szerinti (lényi-tárgyi), szimbolikus, metaforikus, allegorikus képeinek a kiboncolása az egyik legvitatottabb témakör. Azt kell legelőször tisztázni, hogy mi az alapja az igék vizsgálatának. Az első lépésben szerintem a szó valós képének (élő- létező lényi-tárgyi valóságának a beazonosítása) a megértése, feltárása, ezek után pedig a szó szimbolikus tartalmának a megértése. A rabbi írásmagyarázat alapján úgy tudom, hogy a szó nem veszítheti el a fizikai valóságát, ha az a valóságban is megfogható és nem csak szellemi-lelki üzenetet, gondolatot tartalmaz. Azaz most a prófétikus időszakba lépve a próféciák újra értelmezése, újra gondolása előtt áll az egyház minden szereplője, legyen az tanító, bibliamagyarázó vagy a legkisebb hívő is. A fő kérdéskörbe a kőszikla/aszteroida is fókuszba fog kerülni, mert ezt nemcsak a világ nagy vezetői és űrkutatással foglalkozó szakemberei, csillagászai, tudósai, mérnökei, fizikusai teszik csak meg, de remélhetőleg az eklézsia minden szereplője is. Jézus emberi testben való eljövetelét, megszületését a keleti csillagászok/mágusok/asztrológusok (magosz) fedezték fel legelőször, hogy megszületett a Messiás, mert látták a csillagát (aszter), majd vezette őket a csillag a születésének a helyére Bethlehembe. Erre az egész Jeruzsálem zavarba/rémületbe jött királyostul, főpapostul, írástudóstul. Heródes a csillag megjelenésének az időpontját vizsgálta, majd a csillagászokat kérte, hogy visszafelé, ha tényleg így van és megtalálták (mert Ő nem hitt annak a bizonyosságában) jelezzék felé, hogy Ő is tiszteletét tegye (amit sejtünk, hogy miért is mondott és mi is lett volna az a tisztelet), a csillag pedig vezette őket egészen a csecsemő fölé. Mikor meglátták a csillagot igen megörültek, itt a csillag szó egyértelműen Jézusra utal, nem arra a csillagra, amelyik vezette Őket. Tehát a szó fizikai és szimbolikus értelmében is lehet egy csillagnál Jézusra gondolni vagy utalni. Azaz ha a Krisztus e világba való beszületésének az állapotát egy csillag is eredményezte, akkor feltételezhető, hogy az eklézsia mennyei beszületésének az állapotában is egy csillag játszhat tárgyi szerepet.. A folytatás este, mert dolgoznom is kell….
Folytatás: Felvetődik egy kérdés: Lehet-e a dánieli kőszikla fizikai, anyag jellegű valóság a bibliai igék vizsgálata alapján? A vizsgálat célja nem felrúgni az összes rabbinikus hagyományt és az egyházban is elfogadott elméletet, nézetet, hitvallást, hanem sokkal inkább még jobban ráfókuszálni arra, hogy valójában lehet-e egy szimbolikus kép valóságos is. A valóság hamarosan úgyis kiderül, viszont ahogy az éremnek is két oldala van, így lehetséges, hogy mindkét oldalra megfelelő tanulmányt kell lefolytatni. Több közösség- és gyülekezetvezető, valamint a rabbinikus hagyomány alapján is az állapítható meg, hogy a Dániel könyvének 2. részében található álomban megjelenő nabukodonozori szobor nemesfémmel meghatározott birodalmai csak szimbolikus értelmezésűek, így a leszakadó kő és a hegy szintén szimbolikus értelemmel bír. A történelem is igen jól bizonyította és bizonyítja, hogy ezen Birodalmak legmeghatározóbb fémanyagai mind felépítésükre, rendszerükre, működésükre, gazdaságukra, kereskedelmükre, harcászatukra igen jelentős hatással voltak, azaz a szó szerinti fizikai valóságában is jellemezték ezeket nemcsak szimbolikusan. Röviden megpróbálom összefoglalni az eddigi birodalmakat.
1. BABILON BIRODALOM (arany birodalom)
Az arany szobor és annak feje a valóságban is beteljesült, amiről Dániel könyvének 3. része is beszámol, ez leginkább a babiloni kort jelképezi (Kr. e. 626-539). Dániel 2/31 már a látomásban is megemlíti a szobor elkészülését, a kb. 30 méter magas és 3 méter széles aranyszobron Nabukodonozor előtt állt, azaz nagy valószínűséggel a szobor a nap fényétől ragyoghatott és fel is forrósodott, ezért is olyan félelmetes a látványa, nehéz volt ránézni (Dániel 2/31). Hogy miért épített egy olyan szobrot, ami minden részében arany volt az igen érdekes kérdés lehet, de talán azért, mert nem volt hajlandó elfogadni az Istentől kapott álmot, így fellázadt az ellen és az egész emberi világkorszakban a babiloni birodalmat akarta érvényre juttatni. Ezt akarta láttatni maga előtt és az egész alattvalói előtt, nem törődve az Isteni kinyilatkoztatással. A Dániel könyvének 4. részében válik talán egyértelművé, hogy a király felmagasztalásának Isten általi ítélet lett az eredménye. A király kegyelmet nyert, de a birodalma megbukott, a szobor milétéről nem tudunk, de Hérodotosz, az ókori történész feljegyzéséből tudjuk, hogy az arany nagy bősége ékesítette a Babilon városát, várfalát.
2. MÉD-PERZSA BIRODALOM (ezüst birodalom)
Az ezüst mellkas és karok Méd-Perzsiát képviselik (Kr. e. 539-331). A két kar a két nemzetet, a mellkas annak egységét, összeolvadását jelképezi. Az ezüst az aranynál kevésbé értékes, mint ahogy a Méd-Perzsa Birodalom sem érte utol soha Babilon pompáját. Azért is találó az ezüst jelkép a perzsákra, mert az adórendszerükben ezüstöt használtak.
3. GÖRÖG BIRODALOM (réz vagy bronz birodalom)
A réz vagy bronz has és oldalak Görögországot szimbolizálják (Kr. e. 331-168). A görögök rézedényekkel kereskedtek. Katonáik réz páncélzatot viseltek. A sisakjuk, a pajzsuk és a csatabárdjuk rézből készült. Hérodotosz leírja, hogy az egyiptomi I. Pszammetik a behatoló görög kalózokat egy jóslat beteljesítőinek látta, ami szerint rézemberek jönnek a tenger felől.
4. RÓMAI BIRODALOM (vas birodalom)
A vaslábak találó jelképei Rómának (Kr. e. 168 – Kr. u. 476). Dániel magyarázata szerint a vas a Római Birodalom lehengerlő erejére utal, ami minden más birodalmonál tovább maradt fenn. A birodalom jellemzésére tehát a vas nemcsak szimbolikus, hanem valóságos tárgyi bizonyíték, nehézfémként is megjelent évszázadokon keresztül, hiszen a vasat mindenhol bányászták a birodalom területén, a harcászat legfontosabb eszköze volt. A két láb pedig a keleti-nyugati birodalmat is jelképezi.
5. MODERNKORI RÓMAI-BABILONI BIRODALOM (acél birodalom)?
A két lábfej egyértelműen már egy kevert kétpólósú birodalmi rendszert vetít elénk, a részben vas, részben cserép vagy agyag (ami szén alapból épül fel) keverékéből álló lábfejek egy megosztott és kettéváló birodalomra utalnak, ennek egyik pólusa törékenyebb (lehetséges, hogy ez az európai-nyugati világrész), másik része erősebb lesz (kelet európai-ázsiai világrész), ez az utolsó nagy birodalmi állapotot mutatja be. Az acél a vas és a szén keverékéből, ötvözetéből épül fel, azaz az utolsó birodalom akár nevezhető acél birodalomnak is, ez korunk legjellegzetesebb anyaga, az ipar számos területén is használják. Az acél bármennyire is ellenálló anyag, de láthatóan mégis törékeny, mert a rozsdásodás folyamata károsítani tudja. Ami érdekes még, hogy a vas és az agyagcserép keveréke, elegye a vasbeton gyártásnak is megfelel, ez az építőipar egyik legfontosabb eleme az épületek készítésénél.
Tehát az álomban látott szobor minden nemesféme visszatükröződik a történelmi valóságában, azaz a birodalmakra jellemző nemesfém szimbólumok a szó fizikai, anyagi és tárgyi valóságában is léteztek, léteznek, mely emberi szemmel jól látható és kézzel tapintható formát öltött. Nabukodonozor történelmi aranyszobráról sincsenek tárgyi bizonyítékaink, de annak valóságáról, mint hívők nem kételkedünk, nem szimbolikusan értelmezzük. A részeit pedig a birodalmakat jellemző fémek alapanyaga igen jól ábrázolja és visszatükrözi, amely így egy egységes szobor képét adja vissza, de a szó fizikai és tárgyi valóságában is, mind birodalmi-hatalmi képében szintén jelen volt és van. Tehát azt kijelenteni, hogy az álomban megjelenő szobornak nincs a jelenben látható képmása, leképződménye az nem fedné a valóságot. Ha tehát a fémek mindegyike csak szimbolikus lenne, akkor arra a történelmi tárgyi tények erősen rácáfolnának.
A kérdés ezek után a kő szimbolikus és/vagy fizikai értelmezésében válik ezután igen érdekessé, azaz beléphetünk-e abba a gondolkodásvilágba, hogy a kő (even) egy tárgyi valóság is, és akkor mi lehet az? A rabbi hagyományok értelmezésében a dánieli kő-szikla egy szimbolikus jelkép, ami a Messiás eljövetelére mutat, hasonlóan a többi birodalmak nemesfémeihez. A héber even (eben) szónak több jelentése is van: kő, kőszikla, sziklaszírt, emlékezet tárgyának köve, oltárkő, botránykő, sarokkő, drágakő, jégeső köve. Ézsaiás 28/16-ban ezt a követ próbakőnek (bóhan) nevezi az ige. A bóhan szó jelentése: próba, vizsgálat, bevizsgálás, ami etimológiai bahán szóból származik: tüzetesen megvizsgál, kipróbál, próbának vet alá, figyeli, megfigyeli, őrködik (figyelemmel nézi). Tehát egyfajta várakozás/őrködés előtt áll a teremtett világ, hogy a mennyei világ/királyság betörjön a földi, materiális világba/királyságba. Ha pedig betörésről beszélünk, akkor az nem egyfajta finom ajtónyitásról fog szólni, hanem egy hangos, zajos, a földi légkört megrázó, klimatikus, univerzális és látható, hallható, érzékelhető természeti eseményről, mely vélhetően egyrészt mennyei, égi Istentől származó eseményként, de vélhető egy természetes, légköri reakcióként is leképződik, megjelenik. Jézus nem csendes „tolvajként” fog megjelenni, hanem hangosként, betöri a földi ajtót és elviszi azt, ami az Övé. De milyen még ez a kő? Drága, értékes, megbecsült, ragyogó, pompás, tekintélyes (jákár), de egyben nyomós és súlyos is. Egy szeglet-kő (pinná), ami sarokkő, az ék csúcsa, hegye, egy vár saroktornyát, bástyáját is jelenti, de főembert, elöljárót is jelképez. Rokon szava a páná, ami szintén beszédes: odafordulni, elfordul, megfordul, visszafordul, hátra arcot vet/csinál, odafigyel, odapillant, valamerre néz. Mi jellemzi még? Erős alapú (jászad múszád). Jászad jelentése: megalapoz, alapzatot, alapot vet, kijelöl, rögzít, elrendel, meghatároz, lefektet, múszád jelentése: alapzat, valami alapja, tehát a két szóból megállapítható, hogy ez olyan, mint amikor a Templomnak az alapköveit lefektették Salamon idejében, majd erre épült rá maga a Templom.
Ma a hívők vagy nem hívők minden eseményt megvizsgálnak, Istentől vagy a Sátántól származik-e, a világ pedig azt nézi, hogy természetes vagy egyéb tudományosan megmagyarázható, levezethető esetleg egy paranormális eseménnyel állunk e szemben. Ezzel nincs is baj, mert a vizsgálatot Isten az emberek kezébe adta, az embernek pedig döntenie kell, hogy a vizsgálat alapján kinek, vagy minek az álláspontjával azonosul. Mérlegre, ítéletre tesszük a környezetünkben zajló események sorozatát az életünkben és a bennünk létrejött következtetések alapján mérlegelünk, ítélkezünk, hogy az mi is volt, vagy mi is lehet. Így vizsgálom én is meg az Isten igéjében a prófétai igéket, azaz ebben az esetben vizsgálatra teszem a kő szerepét, de hiszek a Krisztusban, mint Messiásban és várom a visszajövetelét/megjelenését, hiszem: „Ő az, aki megváltoztatja az időket és alkalmakat; királyokat mozdít el és királyokat támaszt, bölcsességet ad a bölcseknek és ismeretet az értelemmel bíróknak. Ő az, aki fölfedi a mélységes és rejtett dolgokat/titkokat, és ismeri, ami a sötétségben van; nála világosság/fényesség/megvilágosodás honol/lakik! Atyáim Istene, Neked adok hálát és dicsérlek, mert bölcsességet és erőt/képességet adtál nekem, és most tudattad/megismertetted velem, amiért könyörögtünk Hozzád, mert a király dolgát megismertetted velem!” Dániel 2/21-23.
Tehát ha a kő-szikla egy valóságos tárgyi anyag, akkor annak kell, hogy legyen az ember által is látható, érzékelhető formája is. A „haváh havá hazáh” (nézed) egy folyamatos állapotot is jelent, figyelni, szemlélni, érzékelni, tapasztalni igék is szinonimái, ha csak ebből indulok ki, akkor már az ige is egyfajta tárgyi képre utal. A kő-szikla a szobor lábfejére csap, ráesik, rázúdul vagy leesik „valami” kivágott részből, de egyértelműen nem emberi kéz által lett kivágva. Ez inkább arra utal, hogy egy olyan kő-szikla darab lehet, ami nem földi eredetű, hanem kozmikus, ezt az ige szava maga erősíti meg. A kő-szikla, ami megjelenik nem a szobor más részére vágódott, ezzel is azt fejezi ki a logosz, hogy ez a birodalmak melyik korszakában fog megjelenni. A kő-szikla viszont segíthet egyfajta időmeghatározásban is, hiszen, ha a birodalmi korszakot tudjuk/ismerjük, akkor maga a kő-szikla beazonosítása már egy földi mércével is kiszámolható, kiszámítható. Ha a kő csak egy szimbolikus kép lenne, akkor minek is kellene annak kivágatni/kihasadni emberi kéz nélkül? Mellesleg a kő-szikla egy hatalmas hegyből lesz kivágva/leszakadva, ami azért is érdekes, mert a hegy Isten személyének szimbóluma, de hatalmas kérdés még, hogy az ezékeli templom hegye lehet-e az a fizikai hegy, ami Izrael földjén emelkedik. A Kő-szikla a birodalmat darabra/apróra zúzta/őrölte (dökak), és később a Szellem felkapta őket és eltüntette az emléküket/nyomuk sem maradt. A Dániel 2/44-ben a dökak (szétzúz) és a szúf (véget vet, véget ér, befejeződik) igék valószínűleg két különböző időbeli eseményt emel ki előttünk. A dánieli égből jövő kő-szikla leglényegesebb üzenete a mennyei oltárral függ össze, amiről tudjuk, hogy kezdetben a patriarkák, mikor áldozatot mutattak be vagy szövetséget kötöttek minden esetben oltárt építettek Istennek kő(vek)ből, de csak olyanból, amit emberi kéz és szerszám nem faragott meg, azaz Isten akarata által jött létre. Ezeket a kőből épített oltárokat sok esetben emlékként, oszlopként tartották fenn, mik visszaemlékezést, tanúbizonyságot adtak nemcsak a helyszínről, de magáról az itt történt eseményekről, üzenetekről is. Ezt még a mai kor is megpróbálja fenntartani, de már faragott emlékművekkel. Ez az oltárállítás a mózesi törvényben is elő volt írva:
2Móz 20:23-26 És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek. Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak. Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged. Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert amint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt. Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed/ruhátlanságod/meztelenséged fel ne fedeztessék azon.
Tehát a patriarkák az Istennel valós kapcsolatuknak és találkozásuknak sok esetben oltárépítés lett az eredménye, következménye, ami kőből vagy kövekből épült fel. Ez sok ószövetségi esemény az Úrral/Krisztussal való találkozást is szimbolizálja, valamint a Vele való kapcsolatba kerülést is, az Úrtól kapott üzenetet/rémát is. Az oltár az áldozat alapja, amire az áldozatot teszik, legyen az bűnért való vagy hála áldozat. De vajon Isten is állíthat, készíthet kő-sziklából áldozati oltárt, hogy az emberrel kapcsolatba kerüljön? Ő adott Nekünk áldozati Bárányt is, aki értünk áldoztatott a kereszten, de mi is készek vagyunk az életünket feltenni, feláldozni az Ő mennyei, égben lévő arany oltárára (Jel 8/3)? Mi lehet ez az arany áldozati oltár? Lehet-e a mennyei oltár egy valóságos kő-szikla/aszteroida? Megpróbálom a görög oltár szót kielemezni: a szó a thüsziaszterion, ez egy összetett szó, az első része thüszia, jelentése: áldozat, áldozati ajándék, áldozati szertartás, égőáldozat, ami lehet étel- vagy italáldozat, illatáldozat, a második része aszterion, jelentése: Csillagocska, vagy kisebb aszteroida, de akár megszemélyesíthet valakit az ion végződés miatt is, pld: Arnion (Bárány(ka)), vagy Thérion (Fenevad(ka) vagy Vadállat(ka)). A thüszia szó etimológiai jelentése a thüo, ami levág, leöl, áldozatot mutat be, áldoz valamit valakinek. Ha a szavakat megpróbálom csokorba kötni, akkor arra jutok, hogy az arany oltár az égben (királyi szék előtt, valaki szeme előtt, szeme láttára) egy áldozati szertartás miatt jelenik meg, amely egy kisebb, de valóságos kőszikla/aszeroida, melyre áldozatot kell helyezni. De ki(k) az áldozat(ok)? A Bárány(ok), a Krisztus és azok, akik az Övéi, az Ő juhai, az Ő eljövetelekor. Mint jóillatú áldozat száll fel az Isten elé, mint a mindennapi áldozatkor. Krisztus első eljövetelében a mindennapi áldozat példáját is láthattuk benne. Megáldoztatott a bűneinkért, de a mindennapi áldozatot részeire szedték a levágás után és feltették az áldozati oltárra egészen égő áldozatul. Ha az eklézsia a Krisztus tagjai, részei, akkor az egésznek egyfajta áldozati eseményen, szertartáson is át kell mennie, hogy Isten elé, mint kedves és jó illatú áldozat eljusson „De semmi, amit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból amije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne adassék, és meg se váltassék; minden, ami teljesen neki szenteltetett, igen szentséges az Úrnak. Senki, aki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonnyal”(3Mózes 27/28-29.). Ez az esemény lesz az a tűz, amin az eklézsiának át kell mennie. S kinek-kinek a munkája aszerint lesz megpróbálva, hiszen tűzben jelenik meg. Mi ennek a kőszikla/aszteroida becsapódásának a fizikai, szellemi-lelki tűzében leszünk megpróbálva, ez jelenti majd az újjászületést, kiszületést a világból a mennyei királyságba, a testünk teljes megváltását (átváltozását) és ez az esemény hozza el a nagy nyomorúság 3,5 éves korszakát is. Szerintem…
„És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.” (Mt 24:4-5)
„És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.” (Jel 6:2)
„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.” (Mt 24:6)
„És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd. És előjőve egy másik, veres ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.” (Jel 6:3-4)
„Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek …” (Mt 24:7a)
„És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében. És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.” (Jel 6:5-6)
„… és döghalálok, és földindulások mindenfelé.” (Mt 24:7b)
„És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jőjj és lásd. És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.” (Jel 6:7-8)
„Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.” (Mt 24:8-9)
„És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.” (Jel 6:9)
„És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (Mt 24:10-13)
Ekkor Jézus azt mondta nekik: – Ó, de értetlenek és lusta szívűek vagytok ti arra, hogy elhiggyétek mindazt, amiről a próféták beszéltek! Hát nem ezt kellett elszenvednie a Krisztusnak, és nem így kellett belépnie a dicsőségébe?! Majd elkezdve Mózestől és valamennyi prófétától elmagyarázta nekik mindazt, ami valamennyi Írásban meg volt írva felőle.
Lukács 24/25-27.
Igék dobálásának semmi értelme, értelmes, igei vizsgálatnak, vizsgálatoknak annál több, nem gond másként látni, majd egyszer úgyis színről színre látják azok, akik várják Őt és találkoznak Vele az égben kinyílt kapuban.
Kedves Batvan, nagyon érdekes, amiket írtál, annál is inkább mivel én tök hülye vagyok héberből is görögből is. Semmit nem tudok. Mindenestre azt észrevettem hogy a bibliai szimbólumrendszert szaktekintélyek is sokféleképpen értelmezik, ezért gondolom nem annyira egyértelmű a dolog.
„….ki volt a tanítód hol jártál iskolába…?”
Mindenesetre köszi az infokat, nagyon érdekes.
Itt egy idézet a Talmudból. Ez is figyelemre méltó: „….A Talmud……tanítja, hogy a Teremtés 4000. évében (szerintük ez i.sz. 240, de az időszámításban vélelmezhető egy 166 éves tévedés a mai történeti kronológia szerint, tehát akkor i.sz. 74-ben Maszada pusztulásakor) elkezdődtek a Messiás napjai, amelyek kétezer évig fognak tartani – “de ezek számunkra [a zsidóság számára] bűneink miatt elvesztek” (!!!) -, és utána kezdődik az ezer évig tartó világsábát, a nyugalom kora………” (Ruff Tibor tollából http://divinity.szabadosadam.hu/?p=4521 – Milyen érvet ne használjunk a pokollal kapcsolatban? 2012. jan. 31. (ez a hozzászólás a blog alatt: 2018 dec. 20, csütörtök – 11.28) – sokat tanultam a kommentekből, izgalmas. Azóta olvasgatom a Talmudot időnként.
Kedves Vándor!
Köszönöm a szavaidat, én egy amatőr Biblia olvasó vagyok, nem járok és jártam teológiai kurzusokra, de nyitott vagyok az igék tanulmányozására és más személyek gondolatára is. Hiszem, hogy a Szent Szellem a legjobb tanító mindannyiunk számára, tanulunk folyamatosan és kutatjuk az Isten igéjének a titkait (Dániel 12/4). Ruff Tibor személye előttem is példaérték, a benne lévő ismeret és tudásanyag egy kincs Krisztus testében. De azt látom, hogy sokakban munkálkodik az Isten Szelleme, de nagy különbségek is vannak Krisztus személyének az ismeretében. E világkorszak lezárása nagyon közel van, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megszentelődésre és a Krisztus királyságába való bemenetelre, meg kell tudni nemcsak a szellemünket és a lelkünket, de a testünket is tagadni ettől a világtól. Ne szeressük ezt a világot, mert abban nincs meg az Atya szeretete. Én már a katonai (evilági) leszerelés cetlijét vágom, néhány nap azért még hátra van, de még nem is bontottam ki teljesen az Apophis nevű aszteroida megjelenésével kapcsolatos képeket és információkat, amik a szívemben vannak. azt gondolom, hogy a 2029-es év lesz a legjobban várt év a Krisztus testében. Nem tudom, hogy erre kíváncsi-e még Valaki rajtad kívül? Szívesen írok még más gondolatot is, ha nem untatom és zavarom az olvasóközönséget.
Inkább maradjunk a témánál.:)
Kedves Ádám!
Akkor, ha jó értem Te is támogatod a további gondolatokat?
Nem tudom, hogy álljak ehhez. Még 80 év sem telt el a világháború óta, úgyhogy ha most jön a nagy összeomlás, akkor vélhetően az kis összeomlás volt. De akkor mi lesz a nagy összeomlás? Teszem azt, a korlátozott áramfogyasztás miatt nem tudom megírni a kis kommentemet este csak holnap délelőtt? Nem lesz banán augusztusban a boltban? Nem oda megyek nyaralni, ahova akarok, hanem „marad” Magyarország? Kb. 10 éve majdnem ráment a devizahitelre a lakásunk, nos, az nagyobb probléma volt a számomra.
Azzal teljesen egyetértek, hogy kell egy lelki erőforrás a változások menedzseléséhez, és ez számomra is Jézus. De nemcsak a rosszat, hanem a jót is rosszul viseli az ember, ha nincsenek lelki erőforrásai.
Kedves Mindenki! A témánál maradva akkor göngyölítem a lovasok további képét. A Jelenések 6. részének lovasai egy csokorban szerintem egy eseménysorozat részeként nyilvánul meg (ez a Jelenések 8-ban és 12-ben is visszatükröződik), az, hogy sokan feltételezik azt, hogy az Antikrisztus lehet az első lovon ülő személy abból vezetik le, hogy a Bárány nyitja fel a pecséteket, így hogy lehet, hogy Ő legyen a lovon, mint egy győztes lovas. Ez egy paradoxon, valamint az is, hogy a többi lovas gonosz dolgokat hoz a Földre, így akkor az a lovas „gonoszként” kell, hogy megjelenjen, ami a fényesség látszatát kelti, mint a világosság angyala. Egy bizonyos, hogy a Jó(ság) és a Gonosz(ság) keveredése és megjelenése a Bibliában többször látható, az ítéletekben (Özönvíz kora, Lót esete, egyiptomi 10. csapás, a Veres tenger kettéválása stb..) gyakran látjuk Isten kegyelmének és az Isten haragjának/Sátán pusztító erejének az együttes megnyilvánulását. De több esetben először is az Isten kegyelme jelenik meg azokon, akiket Isten kegyelemben részesít, majd jön az ítélet/csapás a hitetlenekre/bűnösökre. Én ebben a képsorozatban is ezt látom, mielőtt a csapás megérkezik, azelőtt a kegyelem jelenik meg (a lovon ülő a láthatatlan Krisztus, mint győztes király lovagol be az eklézsiáért/mennyasszonyáért, a másodjára ismét lovon látható módon Izraelért. A királyi törvényben (5 Mózes 17/14-20) olvassuk, hogy először a pogány népek állítottak királyt maguk fölé, majd Izrael tesz maga fölé királyt később, ha belép az ígéret földjére. Ez egyfajta toposza az eljövendőnek, először mivel a Krisztust meg/elvetették a zsidók, mint Királyt és Megváltót Izraelben, a nemzetek kaptak lehetőséget, hogy Jézust Királlyá tegyék maguk fölé, azt, akit Isten, az Atya választott magának, hogy uralkodjon (Lukács 19/26-27). Amikor ezt látják majd, hogy Krisztus lett a királyuk ez által kapnak egyfajta felingerlést, hogy Ő fölöttük is Ő legyen a Király (Máté 23/39), és kiáltanak Ő hozzá. Krisztus eljövendő királyságába csak azok vesznek részt, akik elfogadják Őt Királyuknak és Uruknak. A Király nem térhetett vissza Egyiptomba (a bűn és a szolgaság hazája) és nem tarthatott „sok” lovat és feleséget. Itt a „sok” (rává) szó etimológiai alapja a rávav, aminek a jelentései között szerepel: nyíllal lő vagy nyílaz, ez a rávav a héber ószövetségben két helyen szerepel, az egyik helyen akkor, mikor Jákób halála előtt megáldja a fiait és itt Józsefre mond áldást (1 Mózes 49/22-24): Termékeny/gyümölcsöző fa/fiú József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat (egy másik fordításban: fiatalasszonya a színe elé járul/utazik/megy, mint királyhoz ünnepélyesen felemelkedve, ugrálva). Keserítik, lövöldözik (rávav) és üldözik a nyilazók: De mereven/folyamatos marad kézíve (vagy szivárványa), feszülten/izmosan keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, kősziklájától (even). József (jelentése: megsokasít, még adni fog) a Krisztus toposza, aki mikor megjelenik megsokasodik a magja, és a mennyasszonya lesz a „sokaság, ami egy, de mégis sokakból áll. A második megjelenése a Zsoltárok 18/15-ben: És kibocsátotta/kiküldte nyilait és elszélesztette azokat, villámokat/nyilakat szórt/lőtt (rávav) és megháborította/megzavarta azokat. Ha ezek alapján próbálunk képeket összetenni, akkor az vehető ki az igékből, hogy a Krisztus megjelenése villámokkal jár együtt, a mennyasszonya pedig ekkor jelenhet meg előtte a kegyelméből. Ezt a Jelenések 12-ből is le lehet vezetni szerintem. A mennydörgés/égzengés szó egy apróbb értelmezést igényel. Ez nem egy vihar apró égzengése, hanem annál sokkal, de sokkal erőteljesebb hang, de hogy ne én legyek ennek a bizonyítéka, itt egy video, meg lehet hallgatni a 3. perctől a fülek hallására és szemek nézésére, az írott anyag pedig elég alapos tájékoztatást ad egy ilyen esemény részleteiről: https://www.csillagaszat.hu/hirek/nr-egyeb-naprendszer/nr-meteoroidok-meteorok/negy-eve-tortent-a-cseljabinszki-meteorrobbanas/
Ha tehát az égzengést elfogadjuk, hogy egy aszteroida/égi kőszikla okozza, akkor megértjük, hogy miért mondta Jánosnak, hogy jöjj és lásd, mert ez egy valós égben zajló eseményt jelent, ami egy univerzális és klimatikus hatással is jár. A jöjj szó azt is jelenti görögül: eljön, megtörténik, bekövetkezik, megérkezik, a lásd azt is jelenti görögül: nézed, ránézel, szemmel követed, figyeled, figyelemmel kiséred, szem előtt tartod, odafigyelsz valamire, azaz ez egy fizikai testben követhető esemény lesz. Ez a dánieli nézed szóval is megegyezik, amikor a kőszikláról beszél. A fehér szó ragyogást, nagy fényhatást, erős-vakító fényességet is jelent, ez akkor is megtörtént, amikor Jézus Mózessel és Illéssel találkozott a hegyen/dombon. A két ószövetségi személy a feltámadást is szimbolizálja, Jézus ott egyfajta átváltozáson (metamorfózison) ment keresztül, a ruhája fehér lett, mint a hó. Az, hogy koszorút (sztephanosz) kapott, a kapott szó a „didómi” jelentheti még: rábíztak, átadtak, odaadtak, ajándékoztak számára valamit, azt is értelmezhetjük ez alatt, hogy a győztes hívők számára biztosítja/átadja a koszorúkat, akik fenn az égben találkoznak Vele az eljövetelekor (1 Péter 5/4, Jel 2/10, 2 Timótheus 4/8, 1 Thess 2/19). A kijött szó fordítható valaki(k) elé jön, győztesként jön, hogy győzzön/diadalt arasson/erőt vegyen valami/valaki fölött. Azaz ezen igék részletes elemzése alapján a fehér lovas személyében én Jézust látom, az esemény pedig egy aszteroida becsapódás első jeleit, nyomait vetíti ki, amikor a fehérbe öltözött mennyasszony/eklézsia győztes tagjai a győzelmi koszorúikat átvehetik a felettük uralkodó győztes Királyuktól. Ha szükséges és van igény rá, folytatom..
Kedves Ádám!
Szeretném megkérdezni, hogy a „mérséklésre” intett hozzászolásokat szoktad cenzúrázni? Nem zavar, csak érdekel. Válaszolhatsz az e-mailemre is, ha ez nem nyilvános válasz. Köszönöm.
Kedves Batvan,
ha moderálósorba kerül egy hozzászólás (akármilyen okból), arról egyenként kell döntenem, hogy átengedem-e. A Te kommented valószínűleg azért került moderálósorba, mert Batvan helyett Btavan volt a nick, és ezt a rendszer új hozzászólóként értelmezte.
Önmagában nem zavar, ha a Jel 6 lovasairól megy itt beszélgetés, de a cikk témájáról kissé elviszi a figyelmet, mert ahhoz képest esetleges, hogy a lovasokat pontosan hogyan értelmezzük. Ezért írtam, hogy maradjunk inkább a témánál.
Kedves Ádám!
Köszönöm a válasz és a korrekciót, módosítást a névben. A témát itt lezárnám, gondolom lesz még a közeljövőben hasonló témakör, mert izgalmas, mozgalmas időben élünk. Amúgy meg nagyon örülök ennek az interaktív Blognak, a Krisztushoz elkötelezett személyedet és igeismeretedet is nagyra értékelem, a témakörök nagy része igen inspiratívak, van, hogy írnék több kommentet is, de az időm nem mindig engedi. Azt azért leképződik, hogy a hívő társadalom milyen vegyes Isten és Krisztus képpel rendelkezik, mennyire eltérőek az igei álláspontok, de én hiszem, hogy ahogy haladunk előre egyre szűkebb lesz az út sokaknak a Krisztus dicsőségébe, így talán a kicsiny kapun sokan be fognak jutni a mennybe, ha Isten is úgy akarja és mi még megéljük az Ő eljövetelének napját. Isten áldjon és ne add fel!