Nagy Károly Zsolt rólam szóló facebook bejegyzése alatt (amit Tóth Sára megosztott) találkoztam ezzel a kedves kis gyöngyszemmel. „Hogy mondtad egyszer?” – kérdezi a kommentelő a szerzőt. „Szabados azóta fundamentalista, amióta befogadták maguk közé.” Ez a gondolatmenet találgatásnak egész kreatív, nekem például nem jutott volna eszembe. Izgalmas, hogy ezek szerint megint fundamentalista lettem, ráadásul azóta, hogy befogadtak ők, a fundamentalisták. Bár őszintén nem tudom, mire utalhat a kedves kommentelő (vagy Nagy Károly Zsolt, akitől ezt hallotta), de mosolyt csalt az arcomra, és lehetőséget ad arra, hogy bemásoljam egy tavalyi cikkem idevágó részletét, amely arról szól, hogy hol is kezdődik a fundamentalizmus. A cikket akkor írtam, amikor (a Tóth Sárával is nemrég a Felszabtér Anti-fundamentalizmus rovatában interjút készítő) Monostori Tibor már a neoortodox Karl Barth-ot is fundamentalistának nevezte, valamint videóban listázta a tíz legjelentősebb magyarországi fundamentalistát (a tizedik helytől az első helyig: Pocsaji Miklós, Somody Imre, Köntös László, Szeverényi János, Bagdy Emőke, Vágvölgyi Gergely, Kulifai Máté, Márkus Tamás, Szilvay Gergely, Bese Gergő, Szabados Ádám, Németh Sándor, Balog Zoltán, Veres András, Megadja Gábor). Íme az akkori cikkem részlete:
Slavoj Žižek A törékeny abszolútum című kötetben elmésen fejtegeti, mennyire nem egyszerű eldönteni, „hol kezdődik a Balkán”. „A szerbek számára a Balkán odalenn délen van, Koszovóban vagy Boszniában, és ők azok, akik megvédik a keresztény civilizációt Európának ettől a Másik felétől. A horvátok szerint az ortodox, despotikus és bizánci Szerbiában kezdődik, mellyel szemben Horvátország védelmezi a nyugati demokratikus értékeket; mi szlovének úgy véljük, Horvátország a határ és mi vagyunk a békés Mitteleuropa utolsó védőbástyája. Sok olasz és osztrák számára a Balkán pereme Szlovénia, a szláv hordák nyugati előretolt hadállása. A legtöbb német szerint azonban történelmi kapcsolat miatt már magát Ausztriát is megfertőzte a balkáni korrupció és a kontárság; sok észak-német úgy hiszi, hogy Bajorország – a maga katolikus, provinciális tendenciáival – sem mentes a balkáni szennyeződéstől. Számos arrogáns francia szemében a maga balkáni, keleti brutalitásával egész Németország vált idegenné a francia kifinomultságtól.” (6-7) A briteket pedig a kontinentális Európa emlékezteti a balkáni Török Birodalomra – mondja Žižek.
A szlovén filozófus gondolatmenete onnan jutott eszembe, hogy a „fundamentalista” jelzővel hasonló a helyzet. A szó a huszadik század elején született, amikor a liberális teológia olyan alapvető hittételeket kérdőjelezett meg, mint Jézus feltámadása, istensége és engesztelő áldozata. A fundamentalizmus egyszerűen a hit legalapvetőbb tételeihez való ragaszkodást jelentette. Aztán a fogalom gyorsan a Balkán sorsára jutott és negatív viszonyítási ponttá vált. Erről a „fundamentalisták” is némiképp tehetnek, ahogy a Balkán lakói is saját világuk arculatáról. De ennél számomra most érdekesebb, hogy a „melegházasság egyházi megáldását” és egyéb progresszív célokat sürgető Monostori Tibor szemében valahogy még Karl Barth is fundamentalista lett. Azon már nem csodálkozom, hogy engem annak nevez, bár ez is különös, mert a fundamentalizmust magam is sokszor bíráltam; egynémely kritikám olvasható Teológus a sakktáblán című könyvemben is. A kötetet az Evangélikus Egyház Luther Kiadója kezdeményezte és publikálta, amelyet azért lássuk be, nehéz volna a fundamentalizmus zászlóshajójának nevezni. De Franciaországból nézve Németország is Balkán, és még inkább Angliából. Monostori Tibortól nézve Barth is fundamentalista. A címkék használata mindig sokat elmond a használóik topográfiájáról is. Amikor a progresszív történész a fundamentalista jelzőt aggatja emberekre, önmagát legalább annyira pozícionálja, mint vitapartnereit. (Amely csoport lényegében magában foglalja az egész történelmi kereszténységet.)
„Szabados azóta fundamentalista…” – hangzik az újabb spekuláció. De vajon számít, hogy mióta, ha egész Európa Balkán?
Te nem vagy fundamentalista, a fundamentalizmus szitokszóvá változott a progresszív keresztények diskurzusában, ahogy a jobboldali politikai diskurzusban az lett a „kommunista” és a „marxista”, amit olyan eszmékre és szerzőkre is ráaggatnak, akik szinte semmit sem vallanak Marx vagy Lenin tételeiből. Aki nem fogadja el, hogy a kereszténység tételeit éppen úgy kell csűrni-csavarni, ahogy azt a „korszellem”, a világ szeretné, az a Monostori & Co. csapat számára „fundamentalista”. Mivel még az oly bőszülten antifundamentalista Barr is azt állítja („The Bible in the Modern World”) c. könyvében, hogy a kereszténység nem az, amit éppen ez, vagy az a modern keresztény annak tart – ezért nem csodálkoznék, ha őrá is rásütnék a „fundamentalista” jelzőt.
A fundamentalista az, aki azt állítja (mint Warfield), hogy a Biblia nem csak teológia, hanem történeti és minden egyéb kérdésben is tévedhetetlen. Ilyet te soha mondtál. Az viszont, aki azt állítja, hogy a Biblia (és a keresztény teológiai hagyomány) komoly teológiai és erkölcsi kérdésekben is tévedhet (mint amilyen a homoszexualitás), annak a kezében – ha protestáns – nem lesz semmiféle kritérium, amely az ortodox, a valóban keresztény tanítást elhatárolhatja a nem-kereszténytől. Akkor keresztények az unitáriusok is (akik tagadják Krisztus istenségét, feltámadását és megváltói áldozatát), keresztények a mormonok, akik egy párhuzamos, másik kinyilatkoztatást hirdetnek, és azt, hogy Jézus a feltámadás után Amerikában is járt, keresztények a Jehova Tanúi is… mindenki keresztény, aki éppen annak mondja magát…
Ilyen is van! : https://www.amazon.com/Why-Am-Fundamentalist-You-Should/dp/194577424X
Kedves Szalai Miklós!
Elnézést a kérdezősködésért, hozzászólásokat olvasgatva jól értettem, hogy Ön ateista?
Ha így van akkor csak úgy kíváncsiságból kérdezem, hogyhogy ennyire érdeklődik a keresztény „belharcok” iránt?
Ádám, elkövetted azt a súlyos bűnt, hogy van egy véleményed és ezt – pofátlan módon – meg merted osztani.
nem csoda hogy a toleráns és inkluzív haladó csodakeresztények verbálisan lincselnek.
Kedves Bili!
A dolognak van egy szubjektív része: engem minden „merev” dogmatikus eszmerendszer vonz, és érdekel. Az ortodox marxizmus is, az ortodox zsidóság is, a keresztény fundamentalizmus is…Érdekel az, hogy kinek van igaza…és sokkal többre becsülöm azt, aki koherensen, következetesen gondolkodik, és ragaszkodik a maga nézeteihez, mint azt, aki felhigítja a maga eszméit azért, hogy „eladhatóvá” tegye. És van egy objektív: ateista álláspontról egyáltalán nem mindegy az, hogy milyenek a keresztények, mit hisznek, mit csinálnak …ugyanis a rendszerváltás óta Magyarországon a kereszténység „felívelt”, megerősödött…És mivel a mi társadalmunkban mélységes értékválság van, sok megoldatlan probléma – ezért nagyon nem mindegy, hogy van egy jól szervezett, erős meggyőződésektől fűtött kisebbség, amely viszont úgy érzi, úgy hiszi, hogy tudja a megoldást a problémákra… Természetesen nem akarok olyasmit vízionálni, hogy Magyarországon létrejöhetne egy, az iszlám fundamentalista rendszerekhez hasonló keresztény állam, felgyújtják a szexmozikat, betiltják az ateista könyveket, vagy ilyesmi… de ebbe az irányba mutató tendenciák azért vannak…
Kedves Miklós,
bár nyilván hatalmas a világnézeti szakadék köztünk, és örülnék, ha megismernéd azt a kegyelmes Istent, akit mi, Jézus-követők szeretünk, de tisztelem a nyíltságodat és a szándékaid megfogalmazásában az egyenességet. Ehhez lehet viszonyulni.
hol lehet olvasni Nagy Károly Zsolt bejegyzését?
Kedves Miklós!
Köszönöm szépen válaszát!
Nagyon sajnálom, hogy ateista, kifejezetten érdekelne az is, hogy miért az, bár természetesen megértem, ha ezt nem egy kommentszenkcióban óhajtja kifejteni.
Sok olyan keresztényre lenne szükségünk, mint Ön és nagyon sajnálom, hogy Tóth Sárát nem sikerült lebeszélnie arról, hogy keresztény legyen! 🙂
Mivel ezen a blogon megjelent névvel a hozzászólásom, itt is regálok:
Karcsitól azt kérdeztem annó (nem kis csodálkozással), hogy Szabados Ádám mióta lett evangelikál (régi írásaiból nem így ismertem). Erre ő azt felelte, hogy valaki azt mondta, hogy mióta befogadták. Tehát nem ő mondta, idézte, és nem fundamentalistáról, hanem evangelikálról van szó, bár a kettő az én fejemben nagyjából egyet jelent (my bad).
De ez a hozzászólás nem azt firtatja, hogy valaki fundamentalista vagy evengelikál, mert ha az, lelke rajta (vannak laposföld-hívők is, így kerek a világ), hanem azt, hogy ott mennyire hitelesen van jelen. Én inkább arra reflektálnék, hogy tényleg hiteles vagyok-e ott, ahol vagyok. Hogy most jó evangelikálnak vagy fundamentalistának lenni, azt nem kell bizonygatnom, hanem elég egyszerűen hitelesen megélnem.
Kedves Alpár-Csaba,
köszönöm a hozzászólását. Számomra a fundamentalista és az evangelikál (vagy ahogy én szeretem mondani: evangéliumi) nem ugyanaz. Valóban azóta vagyok evangéliumi (evangelikál), amióta Krisztus kistestvérei engem is befogadtak maguk közé. Nagy megtiszteltetésnek tartom. Ha a megtérésemet számítom, akkor ennek nagyjából harmincnégy éve. Ha azt is ide számítom, amikor még megtéretlenül szerettek, akkor sokkal több.
Ön nem 34 éve evangelikál. https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Evangelikalizmus
Legalábbis ebben az értelemben biztosan nem. De az utóbbi időben viszont annak tűnik. Ezért kérdeztem: mikor lett azzá?
Nem szép dolog a csúsztatás, keresztény embertől pláne nem.
Egyébként a fundamentalizmus az evangelikál mozgalom egyik irányzata, mégsem tévedtem olyan nagyot, amikor összekevertem a kettőt.
Harmincnégy éve.
Rendben. Ha Ön nem gondolja úgy, hogy változott és alakult volna a gondolkodása az elmúlt 34 évben, hanem azt mondja, hogy ma is pontosan ugyanazt az irányzatot képviseli, mint akkor, akkor nincs miről tovább beszélgetni. Nekem csalódás volt egy idő után olvasni az írásait. De hát ez az én bajom.
Dehát én nem mondtam olyat, hogy pontosan ugyanolyan a gondolkodásom, vagy hogy semmit nem változott volna. Ilyen ember szerintem nincs is. A kérdés az volt, hogy mikor lettem evangelikál (ami nekem nem azonos a fundamentalistával, és jobb szeretem evangéliumi kereszténynek mondani). A válasz: 34 éve. Amikor megtértem.
Kedves Alpár-Csaba!
A következőt írja: „Én inkább arra reflektálnék, hogy tényleg hiteles vagyok-e ott, ahol vagyok. Hogy most jó evangelikálnak vagy fundamentalistának lenni, azt nem kell bizonygatnom, hanem elég egyszerűen hitelesen megélnem.”
Az Ige a fundamentum, a végső tekintély, a sola scriptura. Az Ige nélkül nincs hitelesség. Az Ige szerinti cselekedetek adják a hitelességet. A feltámadt Jézus Krisztus tesz hitelessé, aki tisztán és világosan beszél a bűnről és a megtérés szükségességéről.
Nem az teszi hitelessé az embert, hogy valamiféle teológiai irányzathoz hű marad, hanem az, hogy hű marad az Úr Jézus Krisztushoz.
Kedves Miklós!
A kereszténység nevében még államot is létre lehet hozni. De az bizonyos, hogy annak sok köze nincs a kereszténységhez.
Jézus Krisztusban hívő testvérek közössége nem fanatizálható, hiszen számukra az írott Ige, a végső tekintély, a fundamentum. Az Ige pedig azt mondja ne ölj, ne károsítsd felebarátodat, mondj nemet a bűnnek.
Csak az ördög nevében lehet ölni, károsítani, bűnben leledzni.
Ezért is veszélyes az a fajta gondolkodás, ahol az Ige relativizálva van, mert ott valóban bármit meg lehet indokolni, még azt is, hogy a kereszténységet karddal kell megvédeni, vagy a azonos neműeket össze kell házasítani, a gyereket érzékenyíteni. Sajnos a fundamentalistázó keresztények ezt teszik.
Tisztelt Nagy Alpár Csaba!
Szerintem sokaknak meg Ön okoz csalódást.
De komolyan, mi ez az elszabadult progresszív inkvizíció?
Esetleg tilos mást gondolnia egy protestáns teológusnak mint a mai nyugati mainstream?
Talán nem a Szentírás a zsinórmérték?
De a mai kor társutas ” békepapi mozgalmának” is a gonosz fundamentalisták leleplezése a fő baja, úgy tűnik.
Nagy Alpár Csaba: a lapos Föld különösen övön aluli volt szerintem: lényegében a másik fél fanatikusnak / alusisakos tudománytagadóvá nyilvánítása.
(Mielőtt elfogultsággal vádol: nemhogy evangélikál nem vagyok, de még csak protestáns sem…)
„A kereszténység nevében még államot is létre lehet hozni. De az bizonyos, hogy annak sok köze nincs a kereszténységhez.
Jézus Krisztusban hívő testvérek közössége nem fanatizálható, hiszen számukra az írott Ige, a végső tekintély, a fundamentum. Az Ige pedig azt mondja ne ölj, ne károsítsd felebarátodat, mondj nemet a bűnnek.
Csak az ördög nevében lehet ölni, károsítani, bűnben leledzni.”
Zoli, kérlek, egy kicsit gondolkodj el a történelem tanúságán. Hazánk legvallásosabb és legtudósabb árpádházi királya, Könyves Kálmán – politikai hatalmi megfontolásokból – megvakíttatta nem csak a saját testvérét, Álmost, hanem annak az ötéves kisfiát is (a későbbi Vak Béla királyt…). Közelebbi példa: hazánk első női képviselője, Slachta Margit, irgalmasrendi apáca követelte, hogy a botbüntetést terjesszék ki nőkre is. Koszterzitz József (Koszter atya), a magyar cserkészet elsőszámú lelki vezetője írt egy utópisztikus regényt („Fulgur”), ahol egy derék katolikus diktátor keresztényszociális mintaállamot csinál Magyarországon. És ahol „a házasságtörő asszonyt, meg a sztrájkoló munkást” munkatáborba viszik, átnevelni. A regényt a cserkészet folyamatosan terjesztette és nem oly régen a Szent István társulat újból kiadta. A déli amerikai protestánsok teológiai érvekkel igazolták a rabszolgaságot, a délafrikai kálvinisták az apartheidet. A latinamerikai katolikusok az amerika-ellenes és balos (félig-meddig kommunista) partizánmozgalmakat és forradalmakat, Che Guevarát és FIdel Castrot. A francia katolikus egyház a Harmadik Köztársaságban (túlnyomó többségében) a nagy francia forradalom öröksége, a köztársaság és a demokrácia ellen uszított és támogatta azt a gondolkodót, Maurrast, aki ugyan deklaráltan ateista volt, de vissza akarta állítani a királyságot és a katolikus egyház társadalomszervező szerepét. Röviden: a vallás (a keresztény is) a minden társadalom éppen adott és fontos szociológiai tényezők által alátámasztott emberi törekvések eszköze, eszközévé válik – függetlenül attól, hogy az őszintén vallásos emberek (mint te is) ettől berzenkednek, meg felháborodnak rajta. A muzulmán fundamentalistákat sem a Korán érdekli igazán, hanem hogy az Egyesült Államok és a Nyugat magasabb életszínvonalon él és több a hatalma, mint nekik…
Kedves Bili!
Tényleg nem tudom itt, kommentben kifejteni. Hogyha érdekli, akkor szívesen látom (péntekenként reggel 10 és 12 órától) az ELTE FIlozófia Tanszékén, a vallásfilozófia kurzusaimon. Úgyszintén elolvashatja a könyvemet (Létezik-e Isten? L’Harmattan Könyvkiadó). Mivel Ön keresztény, ezért esetleg elolvashatja, amit róla a Megmondóka c. blogon Sytka Tibor írt. További irodalom: Daniel Howard-Snyder (szerk.): The Evidential Argument from Evil, és J. L. Schellenberg: DIvine Hiddenness and Human Reason, valamint Michael Martin: Atheism. A PHilosophical Justification.
Kedves Zoli,
„Jézus Krisztusban hívő testvérek közössége nem fanatizálható”
Nem árt az a belátás, hogy mi is emberekből vagyunk.
Szolzsenyicin a lényegre tapintott ebben a mondatában: ” Csakhogy a jót és rosszat elválasztó vonal minden ember szívén belül húzódik.”