A bűn olyan, mint a szakáll, mondta Luther. Ma megborotválkozunk, az állunk tiszta és sima lesz, de a szőr holnap megint elkezd nőni, megint meg kell borotválkoznunk, aztán holnapután is, és ez így megy életünk végéig. Az a bűn természete, hogy állandóan nő, vagy nőne bennünk, ha hagynánk. Nem tudjuk gyökerestül kitépni, újra és újra megjelenik, ezért újra és újra le kell vágnunk. A bűnnel való harc rendszeres és ismétlődő. Ha azt gondoljuk, hogy egyszer s mindenkorra le tudunk számolni vele, becsapjunk és nevetségessé tesszük magunkat.
Jézus is valami hasonlót mondott Péternek az utolsó vacsorán. Teljes teste megtisztítására nincs szüksége, de a lábát újra és újra meg kell mosnia. Azért kell megmosnia, mert a bűn bepiszkítja. A bűn állandóan újra megjelenik, mint a szakáll. Jézus máskor azt tanította, hogy mikor imádkozunk, mondjuk el: „bocsásd meg a bűneinket!” Már megigazultunk, de mivel vétkezünk, a kapcsolat helyreállításához elengedhetetlen a rendszeres bocsánatkérés. János szerint ha azt állítjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk magunkat, és inkább az igazság nincs meg bennünk. De ha megvalljuk a vétkeinket, Isten hű és igaz, megtisztít minket minden gonoszságtól. Lépésről lépésre, újból és újból.
A lényeg tehát az, hogy ne felejtsünk el naponta borotválkozni! A bűn szakálla holnap is nőni fog, meg holnapután is, és egy idő után igencsak szőrössé válhat a fejünk, ha nem teszünk ez ellen valamit.
Nekem nem rémlik, hogy Jézus azt mondta volna Péternek, hogy a lábát újra és újra meg kéne mosni. Mintha inkább az a gondolat lenne ott, hogy akit egyszer megmostak, az már tiszta.
„Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta.” (János 13,10)
Én azért tartom rossz hasonlatnak, mert a szakállnövesztés nem hogy nem rossz, vagy bűn, hanem Jézus korának kultúrájában a borotválkozás volt a pogány, hellenista szokás, és a Szentírás is a pogány szokások, az a szerinti borotválkozás és hajnyírás ellen volt, tehát a szakállas állapot volt a normális, a borotvált a rossz. Amikor fogadást tettek (nazír, haj és szakáll növesztő fogadalmat), amiről az Újszövetség is ír több helyen, pl. Pál apostolnál is, hogy leteltek a fogadásának napjai, elment megnyíratni magát és a paphoz bemutatni azt a törvény szerint, de már mint keresztyénként.
Viccesen azt is szokták mondani válaszul, amikor kérdezik valakitől, hogy miért növesztett szakállat: – Hát nem olvastad, hogy a Biblia megmondta, hogy ne csinálj faragott képet? – mert a borotválkozás viccesen mondva az arcunkon levő szőr lefaragása.
Helyesebb hasonlatnak gondolnám, ha a szakáll növesztés nem lenne „kriminalizálva” a hasonlatban, ami -már a szakállnövesztés és viselés – önmagában nem bűn, sőt közelebb áll a biblikus viselethez és gondolkodáshoz szerintem, ahogy a nők hosszú haja is, nem véletlenül van az ortodox (zsidó és keresztyén) hívőknek is hosszú szakálluk.
Talán másik példaként a kertben újra és újra kinövő gazt lehetne említeni, amit ha nem gondoz valaki, akkor tönkre teszi még a jó növényeket is.
A piszok a testen eredeti hasonlat is jó volt, amit Jézus a lábmosással, az Ige fürdőjével is szemléltetett.
Ha ez megnyugtat, én is szakállas vagyok és Lutherről is van szakállas portré. A szakáll itt természetesen ugyanúgy metafora, mint az 1Kor 5-ben szereplő kovász.
A takarításra már sokszor gondoltam így. Nem elég egyszer kitakarítani (sajnos).
De a gazzal nem egészen így áll a helyzet, igaz, elszívja a haszonnövények elől a nedvességet, tápanyagot, viszont rendet csinál (a természetben és nem a kiskertben). Ezt fontos lenne helyére tenni: a „gazok” gyógyítják a rendszert, nem ellenség (mi vagyunk a természet ellensége). Annak analógiája hogy „minden javunkra válik” 🙂
Fontos és aktuális poszt.Minden keresztyén ember számára nagyon fontos,napi feladat a lelkik kertészkedés,gyomtalanitás.Ezt a gaztalanitást nem szabad megspórolni.Még keresztyén körökben is ma kevés szó esik a bűnről.Relativizálva lett a bűn fogalma.A bűn egyik jellemzője az,hogy szaporodik.Sokan a szőnyeg alá seprik és azt hiszik,hogy a dolog le van rendezve.Pedig ott a „szőnyeg alatt”a bűn elkezd bűzleni és nem lehet nem észrevenni.A Biblia beszél titkos bűnökről.Mennyi ilyen rendezetlen titkos bűn lehet.Vannak hivő emberek akik egy állandóan visszatérő bűnnel viaskodnak(pl.a férfiaknál a pornográfia),harcolnak ellene,visszaesnek,bevallják majd ismét beleesnek.Frusztráltakká válnak és a sok vereség teljesen padlóra küldi őket.Nagyon nincs is kihez fordulnia a bajával.A bűn témája nem trendi.Kevés szó esik róla,a prédikátorok sem szivesen beszélnek róla.Az embereket idegesiti ha erről van szó hiszen valamilyen szinten minden ember(hivő ember is!)érintve van a dologban.A bűn úr,aki cselekszi az a szolgája(Jn.8,34).És ez egy kiméletlen uraság.Bűn szempontjából folyik a néger mosdatása:szomorúan olvasom az egyik keresztyén blogon a homoszexualitást méltató posztot.Némelyek szalonképessé akarják tenni a bűnt.A megtűrt bűn lelkileg legyengiti a hivő embert,nem tud imádkozni,a Biblia olvasása fárasztó a számára és nem is szól hozzá.A bűn akadály.Fontos energiákat visz el.Az elsődleges feladat,hogy a saját életemben számoljak le a bűnnel és ne próbáljam azt magyarázni…Gyorsan észrevesszük a bűnt a másiknál,magunkkal szemben sokkal megengedőbbek vagyunk.Az,hogy a bűn relativizálódott a keresztyének között az a szekularizációnak tudhatjuk be.Valaki mondta:”Amit szekularizációnak látunk,annak a mozgatója nem az ateizmus,hanem a LELKIISMERET FÉKEZŐ EREJÉNEK A GYENGÜLÉSE,hivők körében,egyházon belül is…a választóvonal a lelkiismeret és a gátlástalanság között húzódik.”Állitólag egyszer megkérdeztek egy öreg indiánt,hogy szerinte mi a lelkiismeret.Azt válaszolta,hogy a lelkiismeret egy éles háromszög amely az ember szivében van.Ha bűnt követ el akkor fordul egyet és fájdalmat okoz.Viszont ha sokszor forog akkor eltompul és többet nem okoz fájdalmat,nem figyelmeztet.Igy válhat az ember érzéketlenné a bűnre.És ha már itt tart akkor egy lépésre van a megkeményedéstől.Szerintem a mai keresztyénség erőtlenségének egyik oka az,hogy a bűn fogalma félre van téve,nem foglalkoznak vele,tolerálják,elhallgatják.Némelyek viszont a másik szélsőségbe esnek és csak a bűnnel foglalkoznak és ostoroznak másokat.Aztán ki szokott derülni,hogy ők is „ápolgatnak”bűnöket életükben.Bűnnel a szivemben nem tudok haladni,fejlődni a hivői életben.A be nem vallott és a nem elhagyott bűn akadály,fék.Ezért kell naponta fel venni ellenne a harcot mert a „szőr”nő.Hiánypótló ez a poszt.Többet kellene erről a dologról beszélni.A legnehezebb feladat ma nevén nevezni a dolgokat.Aki ezt ma megteszi az minimum nem lesz népszerű…Ma nem mondjuk ki a bűnről,hogy az bűn hanem esetleg véteknek,botlásnak nevezzük.A nyugati keresztyénség egy része szinte egy egész szinonima rendszert fejlesztett ki,hogy ne kelljen kimondania a bűn szót.Mondjuk helyette,hogy tévedés stb.Attól,hogy nem beszélünk róla,vagy másképpen nevezzük, a bűn bűn marad és romboló hatását kifejti…
Köszönöm a posztot!
Én is köszönöm a posztot, és Arpicus, neked is a hozzászólásodat. Nagyon fontos téma.
Ádám, kösz a posztot! Fontos dologról jó gondolatok.
Fölvetnék egy ezzel kapcsolatos problémát, mert azt hiszem, viszonylag jártas vagy a korai egyháztörténelemben. Szóval az zavar engem már régóta, hogy ezt a tant és hozzáállást, a rendszeres megtérésről és az „indwelling sin”-ről, nem találom az ante-niceai atyák írásaiban, sőt, viszonylag korán beállni látszik – bár nem túl sokáig – a teljes, vagy majdnem teljes perfekcionizmus. Akik pedig mégis lehetségesnek hitték a bemerítkezés utáni bűnökre a bocsánatot, azok azt nem egy imán vagy hasonló protestáns utakon keresztül próbálták elérni, hanem nyilvános, a gyülekezet előtti bűnvallással, később aszkézissel, jó cselekedetekkel, majd gyónással.
Mit gondolsz erről? Rosszul látom a helyzetet, vagy ha nem, akkor mi lehetett az oka ennek a korai és – protestáns szempontból – súlyos tévedésnek?
De nem akarom nagyon elvinni a témát, úgyhogy ha szerinted ez nem ide illő, akkor hagyhatjuk.
Én is látok erős moralizáló tendenciákat a korai egyház irodalmában. Az viszont tanulságos, hogy az egyházatyák nem tudták elképzelni az olyan Jézus-követést, melyben nincs a bűnnel való valódi, külső viselkedésben is megmutatkozó szakítás. A bűnbánatot sem vették könnyedén, arra törekedtek, hogy annak valódisága a bűnös és a közösség számára egyaránt nyilvánvaló legyen. Az antinomizmusra hajló mai evangéliumi kereszténységnek ez nagyon furcsa, de talán velünk is gondok vannak, nem csak a korai egyház hívőivel.
Kedves Ödönbéla!
Érdekes a kérdésed.
A gyülekezet előtti bűnvallásnak, lehet hogy megvolt az elgondolkodtató, „visszatartó ereje”.
A mai kor emberére is kifejthetné a hatását.
Kérdés, hogy a megszentelődést, vagy a képmutatást szolgálná…
A gyülekezeti megvallással kapcsolatban:látva a mai gyülekezetek lelki állapotát és szellemi szinvonalát szerintem ez nem járható út.Nagy a visszaélés lehetősége és olyan sebek okozása amely még inkább lenyomná a bűn alatt vergődő személyt.Valahol olvastam,hogy a bűnt az ELKÖVETÉS SZINTJÉN kell kezelni.Általában három szintű bűnvallást ajánlanak:
a)az Istennek tett bűnvallomást minden bűnünkért,
b)a kölcsönös bűnvallomást olyan személyek között, akik megbántották egymást,
c)a nyilvános bűnvallomást a közbotránkozást okozó bűnök esetében.
Csak a harmadik esetben ajánlanám a gyülekezet előtti bűnvallást,azt is
nagy óvatossággal.Egyébként még nagyobb kárt okozhatnak.A bűnvallás cálja a helyreállitás kell,hogy legyen és nem az itélkezés.(Jak.5,19-20).Olvastam már nagyon szerencsétlen bűnrendezésekről amelyeknek tragikus vége lett.Csak a bűnéhez makacson ragaszkodótól kell megválni.A vallás veszélyes üzem,aki avatatlanul kezel dolgokat az csak tetézi a bajt.Csak szellemi tekintéllyel és alapos vizsgálat után szabad a dologhoz nyúlni.Van Pál apostolnak egy nagyon kemény utasitása az 1Tim 5,20-ban.Ma ez nehezen menne,mert nem hiszem,hogy félelem támadna a hallottak alapján…inkább másnak adna teret:
http://www.ujkalvinizmus.com/2015/04/26/vannak-pletykak-koztunk-peter-masters/
Igen,a gyülekezet előtti bűnvallás kellene hogy gyakorlat legyen, de a mai gyülekezetek nagy többsége erre nem alkalmas és felkészült,az autoritások,a tekintéllyel rendelkező vezetők is hiányoznak.És még valami:nagy a bizalomhiány a hivők között.Nem mindegy,hogy ki előtt nyitjuk meg magunkat és intim dolgainkat.Még ha olyannak is valljuk meg bűnünket akiben megbizunk az sem garancia,hogy több helyről nem halljuk vissza-kicsit modifikálva-a történetünket.Én életem során többször megégettem magamat.Olyanok előtt nyiltam meg akikben megbiztam.Csalódnom kellett.Most már igen bizalmatlan vagyok.Pedig mindenkinek kellene legalább egy lelki testvér aki segithetne neki a bűnrendezés dolgában ha az arra szorul.
Bocsánat ha OFF voltam!
A gyülekezet előtti nyilvános bűnvalláshoz: Átmenetileg a gyülekezetünkbe járt egy egyedülálló ffi, aki korábbi közösségéből hozva, olykor nyilvános bűnvallásokat gyakorolt az imáiban. Sajnos időnként nagyon kellemetlen helyzetbe hozta a gyülekezetben lévőket, főleg a nőket, lányokat, amikor a szexuális vágyait, vagy cselekedeteit terítette a nagyközönség elé. Próbáltuk is őt rábeszélni, hogy ezt inkább szűkebb körben tegye. Gondoljátok csak el, h a 9 éves lányotok előtt valaki az önkielégítés bűnét viszi az Úr elé.
Egyébként nagyon értékes és aktuális bejegyzés Ádám! … és a szakáll nagyon alkalmas metafora az üzenet átadásához.
Szerintem elhibázott a szakáll metafora alkalmazása, mert semmilyen módon nem hozható a bűnnel kapcsolatba a növekedése, ami Isten teremtéséből, természetes rendjéből adódik és sehol nem nevezi Isten bűnnek, vagy rossznak, és nem KELL levágni sem, mint ahogy a bűnt meg kell bánni és elhagyni. Maga a növekedés ténye (amit Isten ad, és nem az ördög és ezért nem szükséges levágni sem a szakállat) sem használható példának, mint a kovász esetében, ami a bűn egyik jelképe, a növekedés jelképe mellett (a dagadást okozó tulajdonsága miatt). A kovász poshasztó, átterjedő, megfertőző hatása miatt, vagyis egy kis kovász az egészet megposhasztja. Ezért kellett eltávolítani azt bűn értelmezésként a gyülekezetből, pl. a paráznákat.
„Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.” (1Kor 5,6-8.)
„Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti.” (Gal 5,9.)
A farizeusok, szadduceusok kovásza, bűne, pl. képmutatása, szeretetlen kitekert törvényeskedése, hamis vallásossága volt többek között, amitől óvott Jézus is.
„Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!” (Mt 16,6.)
Nyilvánvaló, hogy minőségi és nem mennyiségi értelemben használja a kovászt a negatív, eltávolítandó példákban.
A szakállnál nem látok semmilyen értelmezési tartományt, erkölcsi/jogi alapot, ami alkalmassá tenné a bűn eltávolításának tanítására, akár metafóraként, ami inkább belemagyarázásnak tűnik számomra, még ha Luther is írta le, aki antiszemita írásairól is híres többek között, és nem mindenben példakép, bár sok dologban jó irányba tett lépéseket a reformáció idején, voltak hibái, tévedései is.
Jaj.
Kedves Lemuel!
Van amikor egy-egy poszt üzenete elveszik másodlagos dolgokon az olvasó számára.
Vannak emberek, akik írásának 90 százalékával én is így járok.
Kivűlről úgy tűnik, hogy a kákán is csomót keres az ember, belülről pedig meg van győződve a maga igazáról.
Nem árt ilyenkor elolvasni a kommenteket, abból kiderül, hogy kire milyen hatással van egy adott poszt.
Kedves Csaba!
Pont ezért írtam meg az ellenvéleményemet, ami nem a bűn elleni küzdelem ellen, hanem a szakáll bűnnel való kapcsolatba hozása ellen van, a poszt címe ugyanis szakáll, és a hangsúly azon van. Miért szükséges elhomályosítani a ma emberének a bűn elleni harc szükségességének tiszta és egyenes üzenetét, főleg, ha az csak a férfiakra van kiélezve, mivel ők tudnak szakállasak lenni,ők tudnak borotválkozni, és talán egy nő el sem olvassa emiatt…
A bűn ellen harcolni kell, a szakáll ellen fonák dolog felszólalni, hiába tartja elsőre jó képnek valaki.
Engem zavar ez a kép alkalmazása, ezért írtam, hogy árnyaltabb képe legyen a hozzászólások olvasóinak.
Visszatérve Lutherre, kiábrándító egy ilyen nagyra emelt példakép antiszemita levelezését elolvasni, de rengeteg más visszásság, megosztottság is van a keresztyénségben az ősegyház korától kezdve mind a mai napig sajnálatos módon, és nem csoda, hogy sokan kiábrándult(n)ak a keresztyénségből, holott egy eszményien szép, követendő utat és egységben, szeretetben való közösséget kellene bemutasson a kívülállók számára. Az egyháztörténelmet nézve, ezt a lehetőséget nagy volumenében eljátszották a keresztyének, ami talán a legnagyobb bűn az egyházon belül ma is és rendezhetetlennek, megoldhatatlannak látszik, bár mikro közösségekben bizonyára be tudták néhányan Krisztust és efelől való jó szándékát mutatni. A külső, látható egység mellett fontos lenne a belső, szellemi egység is (keresztyének között felekezettől függetlenül is), az egy hullámhosszon rezdülés, vagy legalábbis Krisztushoz való tagok általi egységre juttató felnövekedés, és annak az elősegítő szolgálata. Nem Lutherban való egység, nem a szakáll kérdésben való egység a lényeg, hanem a bűnt elutasító, Krisztust követő és szerető egység, Isten igazságában való egység. Ha a poszt és a hozzászólások ezt a célt szolgálják valóban, építő módon és Isten szerint is, akkor örülök neki.
Egy példát is hadd osszak meg. Amikor sok év imádkozás és bizonyságtétel után az egyetlen hitetlen családtagunk végre rászánta magát, hogy eljöjjön velünk a gyülekezetünkbe, akkor az volt a benyomása (megfigyelve a gyülekezetben levőket egy hosszabb, egész délutános összejövetel kapcsán), hogy képmutatók közé került és soha többé nem jött el megint. Hasonló megtapasztalása volt egy unokatestvéremnek, és egy nagybátyámnak is egy másik közösségbe mikor elment, mindegyiküket eltántorították, nem bevonzották, és nem ők voltak a meglátásom szerint a hibásak, hanem megismétlődött a Jézus korabeli jelenség, amikor a farizeusok kovászától őrizkedésre intette a tanítványait, ami részben a képmutató, részben a törvényeskedő magatartásukra vonatkozott, más dolgok mellett. Egy farizeusnál, aki mintaszerű vallásos életet él külsőleg, formailag, nagy tiszteletnek és tekintélynek is örvend, elismert tagja a közösségnek, ki gondolná, hogy Jézus elmarasztalólag néz, és ma is megismétlődhet közülünk egyesekkel. Könnyű a vámszedő bűneire gondolni, és a farizeusé eszünkbe sem jut, holott pont mi vagyunk épp azok a farizeusok.
Eszembe jut ennek az Igének üzenete is:
„Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek Isten evangéliumának?
És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös?” (1Pt 4,17-18.)
Kedves Lemuel!
Szerínted hányan gondolják itt, hogy bűn a szakáll?
Metafora, lehet hogy a gaz jobb lett volna, de nem a szakállra van a poszt kihegyezve, hanem a bűnre…
Ahányan borotválkoznak – a hasonlattal megfogalmazott válasszal.
Szakáll ide, szakáll oda, nekem a bajuszom nő újabban, és az is zavar.
De János első levelében nagyon megnyugtató a következő rész:
„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.” 1 János 1:8-10
És a Jakab 5:11-16 is:
„Íme, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.
Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen.
Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”
Tehát a bűnt meg kell vallani, és a tűrni tudók boldogok. Ádám, boldog lehetsz. A szőrszálhasogatókra is szükségünk van, olykor. 🙂
Lemuel!
Te tipikus példája vagy a „fától nem látja az erdőt”jelenségnek.A szakáll mint metafora nagyon is megfelelő e jelenség szemléltetésére.
Vagy nem érted mi a metafora vagy szándékosan tereled el a témát.
Itt a bűnről van szó-ennek a metaforája a szakáll.Gondoltam,hogy reagálok egy-két dologra a hsz-aidból(pl.a megtéretlen családtag sommás véleménye egyetlen délutáni alkalmon való részvétel után…)de elállok ettől.Az ilyen hozzászólásokkal nem segited az együttgondolkodást… 🙁
Luthert pedig,ajánlom,hagyd békén,fogalmad sincs ki volt és milyen hatalmas művet hagyott maga után.Ezt nem egy lutheránus irja,hanem egy
baptista aki nagyon magasra értékeli Luthert.Persze ő is emberből volt,voltak hibái…viszont az életét tette kockára az ügyért egy nagyon kemény időben.Hatványozottan több a pozitivum nála mint a negativum.Ha egy ilyen fontos emberrel foglalkozol akkor illene az egész életművét figyelembe venni.No nem csak ez a probléma a hozzászólásaiddal…de nem megyek bele mert nem tartom érdemesnek és elvinné a vitát mellékvágányra.Az pedig senkinek sem kell…
Luthert az átlagnál jobban ismerem kedves baptista testvérem. A reformációról, aki tanult, aki tanulmányozta a véres háborúival, kivégzéseivel, anabaptisták kivégzésével, az alámerítés kontra gyermekkeresztség, stb. témáival, az tudja, hogy két féle olvasata van annak az időszaknak, a felületesben szép és jó volt minden, mélyebbre ásva elszörnyülködik az ember, és a reformátorok oldalán elkövetett visszásságok, radikalizmusok láttán is. Úgy gondolom, hogy ezt Isten tudja igazán megítélni, ahogy a szakállas témában felvetődött vita során is kinek mi van a szívében és volt-e, van-e értelme a felvetésemnek, miszerint nem jó analógia a szakáll növesztés a bűnösségre, sem a borotválkozás a megtérésre, hisz nem mindenkinek van és nő szakálla, de minden ember bűnös, és nem bűn, ha valaki szakállas, ugyanakkor megtéretlen hitetlen bűnösök is borotválkoznak, megtérés nélkül, és emellett szakállas ember hogyan taníthat hitelesen a borotválkozás szükségességéről, akár valós, akár metaforikus értelemben. Ezeket és más le nem írt gondolatokat is Isten ítélje meg, ne egymást ítélgessük. Én nem ítélem el sem Ádámot, sem más hozzászólókat, de helytelennek tartom a szakáll kérdés belekeverését a bűnrendezés témájába, akár Luther, akár más találta ki, és erre szerettem volna felhívni a figyelmeteket, ha ezért kaptam is a fejemre, de az Ige engem is vigasztal ezekben a helyzetekben és nem kötözködni, hanem Isten igazsága mellett szeretnék továbbra is állást foglalni, ha ez most nem is érthető rögtön mindenkinek. Ezért kérem, hogy Isten ítélje meg ezt a vitát, amit én ezzel a magam részéről le is zárok, mert nem építő haszontalanul vitatkozni.
Lemuel,
valószinűleg bennem van a hiba,ostoba tulok vagyok-de továbbra sem értem mit akarsz közölni velünk.Nem a szakállon van a hangsúly-az csak segit
a dolog könnyebb megértésében.Mivel világos,hogy nem értjük egymást maradjunk ennyiben.Értelmes vitát nem folytathatok veled,abbahagyom…
Neked van egy prekoncepciód,azt erőlteted.Szerintem hibás,de mindegy.
Remélem egy tőlem sokkal képzettebb hozzászóló segit majd neked meglátni és megtalálni a lényeget:miről is szól ez a frappáns poszt.Egyébként nagyon világosan és egyszerűen le van irva:még egy gyerek is megértheti.
Ennyi.
„A keresztények teljesen utálják egymást, egyfolytában egymást rágalmazzák a leghitványabb sértésekkel, és képtelenek egyetértésre jutni tanításaik alapkérdéseiben.” Kelszosz
Kelszosz 178 körül élt. Vagyis 2015-178= 1837 éve ez folyik. Ez elgondolkodtató azért.
A Reformációnak tényleg megvoltak a szörnyűségei is. Ha belegondolok, a vélt és a valós igazság mellett történő tulbuzgás volt minden rossznak az alapja.
Kedves balivi!
Kelszosz csak a saját nevében nyilatkozzék a múltból, s te is.
Sok keresztyénnel és sok mindenben nem értek egyet, de senkit sem utálok közülük.
Lemuel! Bár én valószínűleg nem vagyok az a hozzáértő, akire Arpicus utal, annyit a javadra írnék, hogy nem hagyod magad absztrakció (elvonatkoztatás, fogalmi gondolkodás, metafórák) alá vonni, amire büszke lehetsz. Jézus is ilyen volt sztem. Ha ez megnyugtat, sztem sok mindenben igazad van. Ez a hozzászólásod pl. kimondottan tetszett: „Könnyű a vámszedő bűneire gondolni, és a farizeusé eszünkbe sem jut, holott pont mi vagyunk épp azok a farizeusok.” Lehet, hogy nem vagy messze Isten országától?
Kedves Csaba! Akkor lehet, hogy nem is vagy keresztény? 😉
Kedves balivi!
Nekem nincs kétségem a keresztyénségem felöl, viszont azt megkérdőjelezem, hogy azok ketesztyének-e, akik utálják egymást…
Csaba! Ha meg kellene fogalmaznod, mit mondanál, miért tartod magad kereszténynek? A hit miatt? Mert hiszel a feltámadásban? Ez a sarokpont? Vagy azért, mert megcselekszed az Atya akaratát? Azt nem mondhatod, hogy a hited hozza létre, hívja életre a cselekedetedet, mert akkor azt kell mondanom, hogy nem érted Pál apostol tanítását.
Illetve mondhatod, csak akkor azt kell kérdeznem, honnan veszed? Lehet igazad, csak magyarázd el, hogyan van ez.
Bár nem szándékom befolyásolni a válaszodat, ezzel a bejegyzéssel mégis azt fogom tenni akaratomon kívül, mert mielőtt írnál a hitről, akartam, hogy olvasd el, Kelszosz hogyan ír máshol iu.:187, vagyis az egyház születésének ideje körül; „A ti hitetekben benne van; Jézus előre megmondta, hogy feltámad halála után, győzedelmeskedni fog a halál felett, és feltámad. Hát, nem hallottatok éppen elég hasonló történetet a jámbor hívők megtévesztésére? Zamolix, Püthagorász szolgája meggyőzte a Szkítákat, hogy több évig halott volt egy barlangban, majd utána feltámadt! Továbbá maga Püthagorász Itáliában, valamint Phampsinitus Egyiptomban szintén feltámadtak! A sort folytatva: Orfeusz feltámadt az Odrissziánusok között, Protesilaus Thesszáliában támadt fől, és mindezek felett még ugyan csak csodás módon feltámadott Héraklész, és Thészeus is! De mindezen halálból való feltámadások, ugye legendának számítanak csak általatok, míg a ti feltámadás történetek: az valódi, igaz és nemes.”
Püthagórászról már írtam ezen a blogon. A mai kereszténység kedvenc jelképe, a hal tőle ered. A hal mértéke egy okkult számszimbólum semmi más.
balivi, kérlek, ne trollkodd szét ezt a beszélgetést.
Attól még nem lennék keresztyén, mert hiszek a feltámadásban, de a feltámadás része a keresztyén hitnek.
Ha azt mondanám, hogy azért vagyok keresztyén, mert hibátlanul követem az Atya akaratát, akkor szimplán képmutató lennék.
A cselekedeteimet a Krisztusban való újjászületésem hívja életre az Atya kegyelméből. Azért vagyok keresztyén, mert az Atya megadta, hogy Krisztushoz mehessek.
Azért mehetek az Atyához, mert ezt Krisztus lehetővé tette számomra.
Ez a keresztyén „áramkör” ahol a körforgásban tartó „feszültség” a hit. Hit nélkűl lehetsz okos, de keresztyén nem.
Kedves Lemuel, ha a kovász valamivel is jobb példa lenne mint a szakáll, akkor nosza, mellőzd az életedből mától a kovászt. De ugye abban egyetértünk, hogy ez butaság lenne! A kovász példája arról beszél, hogy ha egy kicsi bűnt hagyok/megtűrök az életemben, az milyen hatásfokkal terjed, és hálózza be az életemet. A szakáll pedig arról szól, hogy annak ellenére, hogy megfogadod a kicsiny kovász tanítását, és kiírtod az életedből, az másnap ismét ott kandikál, mint a szakáll, és újból fel kell gyürkőzni, és leborotválni (amennyiben itt a szakáll a bűn metaforája). Márpedig ha valaki annak használja, akkor az, még ha másvalaki tagadja is. Szóval a példa rendkívül jó, legalább annyira, mint a kovász, csak a szakáll mást oldaláról közelíti meg a jelenséget. Amennyiben továbbra is kitartasz álláspontod mellett, előtte az első mondatomat értelmezd az életedben. Csak bátran!
Kedves Csaba! Nem igaz amit írsz, mert a hit nem a te hited, hanem ajándék állítólag Istentől. Legalábbis Pál szerint. Ádám kérésére csak ennyi.
Arpicus, a nyilvános bűnvallásra írok egy példát. Egyszer láttam – azóta nem jártam abban a közösségben, nem tudom, hogy élik-e még így – és nagyon tetszett.
Ketten hallgattak egy harmadikat aki a bűnvallást tette, és bánatát is kifejezhette: egymással szemben térdeltek, ami persze az Úr előtti megadást jelentette, mert az egész történet Őneki szólt vagyis Ő volt a főszereplő 🙂 . Mégis, a két hallgató a megbocsátás tanúja volt (mások nem hallották miről volt szó, messze voltak) és segítségként tanácsot adhattak, együtt imádkoztak. Az igaz, hogy az egyik apáca egyszer még térdelésből is majd’ hanyattesett…
Uraim, a takarítással nem ugyanúgy van mint Ádám virtuális szakállával, vagy nincs képben? 🙂
Szeretnék rámutatni egy példával, hogy mi is az a gnózis:
A hal vonala által bezárt terület és az egyik kör megmaradt területének az aránya 153 : 265 (Arkhimédesz)
„Felszálla Simon Péter és kivoná a halat a partra amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal…” [Ján. 21: 11]
A gnózis nem az, hogy mit hiszünk Jézus létezéséről, hanem az, amikor két egymástól térben és időben egymástól távol élő ember egymás tanításának tudta nélkül idéz egy ősi hagyományt.
Két lehetőség van: 1.János ismerte a görög tudományt valahonnan, mert mondjuk tanították neki, akkor ez nem gnózis, (de akkor kicsoda János) vagy 2. nem ismerte a phütagóraszi iskolát, és akkor viszont gnózis (de akkor János gnosztikus volt).
A kérdés az, hogyan kerül az evangéliumba a fenti rész, akár gnózis, akár nem?
@balivi:
1. amit ajándékba kaptam, az attól még lehet az enyém 🙂
2. ha jól értelek, akkor a koincidenciát nevezed gnózisnak??
Ha ok nélküli, akkor az nem lehet a végső októl való.
Én nem neveztem a koincidenciát gnózisnak, mert azt sem tudtam, hogy van olyan:-) De a google segített, és sztem látszólagos ok nélküli egybeesés nem lehet az októl.
Jézus ezért választ(hat)ott írástudatlanokat valszeg. Nem voltak prekoncepcióik (jaj!).
Vagy Isten valamiért felfüggesztette az okságát, és akkor lehet koincidencia, de akkor ennek a felfüggesztésnek is oka van:-)
balivi, utoljára kérlek.
Köszönöm, kedves Ádám, rohanok borotválkozni 🙂
Gyuri, nekem is kéne.:)
akkor most inkább nem etetem a trollt.
Lemuel, írod:
„Szentírás is a pogány szokások, az a szerinti borotválkozás és hajnyírás ellen volt, tehát a szakállas állapot volt a normális, a borotvált a rossz.”
Hát ebben tévedsz. A Törvény a vallási célzatú borotválkozást, hajnyírást vagy tetoválást tiltja. A sima borotválkozást, sima hajnyírást, sőt, a sima tetoválást sem.
Lemuelnek, bocsánat, ha már volt. „Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vett egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, mire az egész megkelt.” Mt13,33 Poshasztó lenne a mennyek országa? Ádám jól írta: Jaj(j)!
Kedves Hunor!
Ajánlom a téma tanulmányozását, ahogy én is használtam, említve a kettős jelkép voltát is:
„A kovász kettős jelkép a Szentírásban. Jelképe az Isten Országa növekedésének és bizony jelképe a bűnnek is. A kovászt ma az élesztőhöz hasonlíthatnánk, ami a kenyérsütéshez nélkülözhetetlen. Nagymamáink a megkelt kenyértésztából lecsíptek egy darabot, kendőbe tették és elrakták azt egy későbbi kenyérsütéshez. Ez volt a kovász.
Tulajdonképpen a Szentírásban csak egyetlen esetben szerepel pozitív értelemben a kovász akkor, amikor Jézus a mennyek országa növekedéséhez hasonlítja (vö. Mt 13,33) azt. Minden más esetben az erjedés, a megposhasztás értelmében használja az Isten igéje a kovász jelképét, mert az tökéletesen szemlélteti azt a bomlasztó folyamatot, amit a bűn ereje az egyén, a közösség vagy a társadalom életében végbevisz.
Ez utóbbi értelemben használja Jézus is, amikor figyelmezteti tanítványait arra, hogy őrizkedjenek a farizeusok, a szadduceusok és Heródes kovászától (vö. Mt 16,6. Mk 8,15. Lk 12,1). Ebben az összefüggésben három igen veszélyes kovász fajtáról van szó, ami mind a mai napig jelen van a társadalmunkban és jelen lehet a saját életünkben is, hogy ha nem őrizkedünk tőle.”
http://biblia.hu/szentiras_com_cikkek/a_kovaszrol
http://biblia.hu/szentiras_com_cikkek/peldabeszed_a_kovaszrol
” 1. Milyen dolgokat jelképez Isten a kovász által a Biblia tanításaiban?
A bűn szimbólumaként használja leginkább.
A farizeusok képmutatását jelképezi általa. Luk. 12,1.
Általában azonban az emberek gonoszságának, megromlott természetének a jelképe. I. Kor. 5,6-8.
Jézus példázatában viszont az “Isten kegyelmének éltető, átalakító erejét” jelképezi, amely által életünket formálja.
2. Miért használt Jézus olyan szimbólumot, amit egyébként a bűn világával kapcsolatban ismertek az emberek?
A negatív képnek pozitív értelemben való használata minden esetben felfokozza az érdeklődést. …”
http://igemorzsa.hu/bibliakor-jegyzet/jez_peld/06-tema.html
Én ezt írtam korábban, és hasonlóan gondolkodom a fenti megfogalmazásokhoz, a kettős értelmezését tekintve, vagyis általában negatív, de pozitív értelemben is használja a növekedés értelmében az Isten országára Isten Igéje:
„Maga a növekedés ténye (amit Isten ad, és nem az ördög és ezért nem szükséges levágni sem a szakállat) sem használható példának, mint a kovász esetében, ami a bűn egyik jelképe, a növekedés jelképe mellett (a dagadást okozó tulajdonsága miatt). A kovász poshasztó, átterjedő, megfertőző hatása miatt, vagyis egy kis kovász az egészet megposhasztja. Ezért kellett eltávolítani azt bűn értelmezésként a gyülekezetből, pl. a paráznákat.
“Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.” (1Kor 5,6-8.)
“Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti.” (Gal 5,9.)
A farizeusok, szadduceusok kovásza, bűne, pl. képmutatása, szeretetlen kitekert törvényeskedése, hamis vallásossága volt többek között, amitől óvott Jézus is.
“Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!” (Mt 16,6.)
Nyilvánvaló, hogy minőségi és nem mennyiségi értelemben használja a kovászt a negatív, eltávolítandó példákban.”
Köszönöm Lemuel, így kicsit jobban érthető miért gondolod, úgy ahogy.
A kovász nem a bűn szimbóluma, hanem az elterjedésé. Ha nincs a tésztában, az nem kell meg, de elég egy kicsi belőle, s az egész tésztában elterjed, megkel. A kivonuláskor nem volt idő élesztőt/kovászt vinni magukkal, ezért kovásztalan kenyerek készültek. Kovásztalan kenyerek ünnepe. Valóban a minőségen van a hangsúly, de nem kizárólag a rossz minőségen, hanem azon, hogy ha megjelenik, egy ponton, akkor az elterjed. Egy ember által jött a bűn a világba, s kihatott a teljes emberiségre, hasonlóan egy ember által jött el a világba a kegyelem, s sokakra elhat.
Ha tehát számodra a kovász a bűn jelképe, akkor nem csodálom, hogy a szakáll mögött is ilyen értelmezést képzelsz. Láthatóan csak a házitroll dicsőít érte, mindenki más értette miről van szó.
Persze abban igazad van, hogy amikor kovász vagy bármi más helyett „saját” hasonlatot/metafórát keresünk, akkor az döcögős lesz, legalább abban az értelemben, hogy a határok szűkebbek lesznek, kevésbé lehet a „párhuzamot” fenntartani. Ám a cikk szerintem jól körülírja a „párhuzam” határait.
Semmiféle érdeklődés felfokozásáról nincs szó tehát Jézus szó használatában. Egyszerűen ugyanazon minőség elterjedési mechanizmusról van szó. Egyik esetben ez a bűn, a másikban a kegyelem. Mindkettőt elég elindítani, s akadálytalanul szétterjed. A kegyelem annyiban érdekesebb, hogy a már bűn által megkelt tésztát javítja meg egy újabb kelesztéssel. Olyan ez, mint amikor Elizeus a „halál van a levesben” esetben dob bele valamit, amitől az újra ehető lesz.
Amúgy a poszt utáni beszélgetés ennél többet érdemel.
Arpicus fontos amiket írsz, egy kis cserét azért javasolnék, vagy inkább kiegészítést. Amikor az embert arra szólítják fel, ha már keresztyén harcoljon a bűn ellen, ha a bűn a központi kérdés, abból így csak csalódás, megkeseredés lesz, illetve valóban képmutatás, amikor is az ember megpróbálja eljátszani, milyen „sikeres”. Ha pedig valaki nem is volt keresztyén, csak mondjuk szülei, környezete hatására „bemeritkezik”, „koknfirmál”, akkor a csalódások, keserűség könnyen egyenesen ellenségessé teheti a keresztyénség felé. A bűn elleni harcban a legelső, amire nagyon oda kell figyelni, az a kegyelem. A keresztyénnek egy dolgot kell mindig szem előtt tartania, azt, hogy akármekkora a kísértés, akárhányszor is bukott el, mindig a újrakezdhet. A bűn legyőzött ellenség, nem a tapasztalat miatt, hanem az ige tanítása miatt. Hitben járunk, nem látásban. A bűn ellen az első az, hogy hittel a Biblia ígéreteire emlékezünk, erre hivatkozunk. Ezzel a tudattal tudjuk a küzdelmet megvívni. Aki saját erejéből próbálja megkeseredik.
Ami a kibeszélt bűnök miatti csalódást illeti, ez is egy érdekes kérdés. Ne a bűn körül forogjunk, s ne aggódjunk, mit gondolnak rólunk. Annál rosszabbat úgy sem tudnak, mint amilyenek a kegyelem nélkül vagyunk. Ami világosságra került az világosság. Mindannyiunk a kegyelem miatt állunk meg Isten előtt, nem azért mert így úgy azt képzeljük milyen sikeresek is vagyunk a bűn elleni harcban. A bűnnek ellent kell állnunk, de ez csak arról az alapról megy, hogy mi már a kegyelem talaján állunk, senki sem kárhoztathat minket. Lásd: Róma 7 és Róma 8. A bűneink ott vannak a fán, erre hivatkozva tudjuk a kísértéseket egyre inkább legyengíteni, de amíg e testben vagyunk, mi kevesek maradunk ellene. Mindig igaz marad 1Jn1.
A győzelem a mi hitünk, s nem a mi ellenálló-képességünk. Százszor elesik az igaz mégis felkel, az istentelenek pedig egy nyavalyával is elbuknak…
Egy családtagom azt javasolta, hogy engedjem el a szakáll metaforáját, és használjam helyette a következőt: a bűn olyan, mint Lemuel ostoba kommentjei: mindig visszanő. Én azt hittem, ez egy egyszerű poszt lesz…
Köszönöm a nem várt sugárzó keresztyéni szeretetet, amit Isten majd biztos megjutalmaz gazdagon, és a hozzászólásokat olvasva a kívülállók is mind hitre jutnak majd, látva a keresztyének közötti békét, szeretetet, egységet, ami a Krisztust követő engedelmes tanítványokat jól láthatóan jellemez. Jellemez? A Szent Szellem gyümölcsének jellemző tulajdonságai között keresem és igyekszem majd megtalálni a megtapasztalt bánásmódot. Sokat okultam ebből a posztból és a hozzászólásokból, ami a mai keresztyénség egy oldalát jól tükrözi számomra. Remélem Isten áldása lesz rajtatok és ezen az oldalon és sokan épülhetnek majd a jövőben általa/tok.
Hunor,
először is köszönöm,hogy reagálásra méltattad a hozzászólásomat.
Továbbá:nagyon összeszedett és nagyon épitő amit a rekaciódban irtál.
Sokkal jobban összefoglaltad azt amit ki akartam fejezni.A kiegészitéseid nagyon is a helyükön vannak-tanultam belőlük.Tetszenek a hozzászólásaid,sokat tanulok belőlük.Tisztelem Benned a rendületlen hűségedet az Úr iránt és a mély tiszteletet az Ige iránt.És még valamit:a bátorságodat.Nem lehet Téged könnyen kizökkenteni.
Ha már a szónál vagyok engedj meg egy személyes megjegyzést:elnézésedet kérem,hogy abban a szerencsétlen vitában az új-kálvinizmussal és Timothy Kellerrel kapcsolatban elszaladt velem egy kicsit a ló.Ami miatt az elnézésedet kérem az a hangnemem és a tendenciózus hozzáállás.
Tanultam abból a vitából.Egyébként már vártam,hogy reagálni fogsz ennél a fontos posztnál.Jól tetted,hogy hozzászóltál!Kellett! 🙂
Egyébként most olvasom Tim Keller legújabb magyar kiadású könyvét(„Bálványaink”)és nagy szellemi élvezetet ad nekem a könyv olvasása.
A poszthoz egyébként nem akartam többet hozzászólni mert tkp.amit akartam azt elmondtam,de mivel reagáltál rám úgy láttam,hogy megköszönöm a hozzászólást és finom de határozott korrekciót a Részedről.
Kedves Lemuel, egyszerűen arról van csak szó, hogy egészen különleges módon nem érted a képes beszéd működését, és úgy tűnik, ennek tudatában sem vagy, mert immár sokadik kommentedben oktatod ki azokat, akik nem látják a a csomót, amit te oly szemfülesen észrevettél a kákán. Kommunikációs zsákutcákba sokszor kerültem már, de ilyennel azt hiszem, még nem találkoztam.
Néhány mondat a poszt befejező gondolataiból:
„………. János szerint ha azt állítjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk magunkat, és inkább az igazság nincs meg bennünk. De ha megvalljuk a vétkeinket, Isten hű és igaz, megtisztít minket minden gonoszságtól. Lépésről lépésre, újból és újból. ……….”
Én is ebben gyakorlom magam. Miközben a világosságban járok (1 János. 1:7) felismert bűneim megvallom Istennek, Jézus Krisztusnak vére pedig megtisztít azoktól, ami azt is eredményezi, hogy ilyenkor növekszem a kimeríthetetlen kegyelem megismerésében (2 Péter 3:18). Továbbá szellemileg eszem az Ő értem is megtört testét, és iszom az értem is kiontott vérét (életét) ezért örök életem van, Ő bennem lakozik, én pedig Őbenne (János 6:54-56).
Mindezek koronájaként időről időre egy falat pászka (kenyér) és egy korty bor vételével, az Úr Jézus Krisztus áldozatára emlékezem (1 Kor. 11:24-25).