Olyan poszt következik most, ami szinte senkinek nem fog tetszeni. Talán még nekem sem, mert nem teljesen illeszkedik a szívem jelenlegi hőfokához, ahogy talán senki máséhoz sem. Mégis megírom, mert sokféle cikk közül, amit megfogalmazhatnék (és szívesen meg is fogalmaznék), ezt gondolom a leginkább helyénvalónak. A szívünkről – vagyis legbelső motivációs énünkről, életünk motorjáról – lesz szó. Bölcs Salamon arra figyelmeztet, hogy minden féltve őrzött dolognál jobban óvjuk szívünket, mert onnan indul ki az élet (Péld 4,23). A szívünk választások idején is őrzésre szorul, ennél talán csak akkor van nagyobb veszélyben, amikor a szerelem rángatja jobbra vagy balra. De hogyan vigyázzunk a szívünkre április 8-án? Hadd adjak egyetlen tippet.
A hegyi beszédről prédikálva Martyn Lloyd-Jones sajátos tesztet ajánl a szívünk megvizsgálására. Jézus a hegyi beszédben kettéválasztja a földi kincseket, amelyeket a moly és a rozsda megemészt, és a mennyei kincseket, amelyek örökre megmaradnak, és megkérdezi tőlünk, melyikhez kötődik a szívünk. „Ne gyűjtsetek kincseket a földön” – mondja –, hanem „gyűjtsetek kincseket a mennyben”. „Ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.” Lloyd-Jones szerint az egyik egyszerű tesztje annak, hogy hol vannak a valódi kincseink, a politikai választások ideje. A politikai választásokkor az emberek – politikusok és választók – elmondják a véleményüket, hogy hogyan akarnak „földi kincseket” adni vagy kapni (a „földi kincseket” itt a lehető legtágabban értve), mit gondolnak ennek a módjáról, és a különböző pártok mit ígérnek az embereknek ezekkel kapcsolatban. Ilyenkor minden a földi kincsekről szól – mondja Lloyd-Jones, aki a 20. század derekán ezzel kapcsolatban a következő próbát javasolja.
„Amikor az általános vagy helyi választások alkalmával el kell döntenünk, hogy melyik jelöltet támogatjuk, észleljük magunkban azt, hogy az egyik politikai álláspontot mindenestül helyesnek, a másikat pedig mindenestül helytelennek hisszük? Ha igen, akkor véleményem szerint végső soron magunknak akarunk kincseket felhalmozni a földön. Ha azt mondjuk, hogy az igazság teljesen egyik vagy másik oldalon van, a motivációinkat vizsgálva arra fogunk jutni, hogy vagy védeni akarunk valamit, amink van, vagy nagyon meg akarunk szerezni valamit, amink nincs. Vizsgáljuk meg becsületesen magunkban, hogy miért gondolkodunk úgy, ahogy gondolkodunk! Mi a valódi érdekünk? Mi a motivációnk? Ha nagyon őszinték és becsületesek vagyunk önmagunkhoz, mi van igazából a politikai nézeteink mögött? Ez a kérdés világosságot gyújthat bennünk, ha őszinték vagyunk. Ha az emberek becsületesen szembenéznek a kérdéssel, többnyire azzal fognak szembesülni, hogy van valami földi kincsük, amit féltenek vagy amiben érdekeltek.” (Martyn Lloyd-Jones: Studies in the Sermon on the Mount Vol. 2. IVP-Eerdmans, 2000, 87)
No igen, de nem túl sarkos ez a vélemény? Nem épp az a politika dolga, hogy az életünk földi kereteit rendezze? És miért ne védhetnénk azt, ami nekünk fontos? Lloyd-Jones tesztjét valóban alkalmazhatjuk életidegen módon, de azt gondolom, van benne bölcsesség, és semmivel sem radikálisabb annál, amiről Jézus beszél. Sokunknak valószínűleg erős véleményünk van már arról, hogy melyik párt, politikai erő és egyéni képviselőjelölt a jobb (vagy legkevésbé rossz) választás most Magyarország számára. Ez lehet jele annak, hogy felelősséget érzünk a tágabb közösségünkért, meg lehet annak is a jele, hogy a szívünk kincse rossz helyen van. Mi, keresztények is részei vagyunk ennek a politikai közösségnek, ezért helyes, ha részt veszünk az alakításában. Még jobb, ha ezt imádsággal, körültekintéssel és végül jó meggyőződéssel tudjuk tenni. Ugyanakkor igaza van Lloyd-Jones-nak: jelezhet valamit a szívünkről, ha az egyik oldalnak mindenben igazat adunk, a másiknak pedig semmiben sem. És ezt a jelzést komolyan kell venni.
Nem, nem valamiféle semmitmondó, centrumpártos középen levést ajánlok (mindig taszított az ilyesmi), nem is közönyt a politika és a közélet iránt, hanem ezeknél alapvetőbb lelki távolságtartást. Ha szavazunk, nyilván választunk egyik vagy másik politikai erő között. A szavazás szükségszerűen döntés jelöltek és pártlisták mellett. A földiekről döntünk, és ez rendben van. Szavazzunk a szerint, ahogy jó lelkiismerettel tudunk, és ahogy a felmerülő szempontok sorba rendeződtek bennünk. Én is ezt fogom tenni. De a legfontosabb kérdés április 8-án mégis az, hogy a szívünk kié. Minél nagyobb a parlamenti választás tétje, annál radikálisabb bizonyítéka a tanítványságnak, ha a szívünk legfőbb kincse érintetlen marad tőle.
Ha már lelkiismeret és választásokat ezeken is illene elgondolkodni egy keveset.
https://youtu.be/N6uVV2Dcqt0
Nekem nem az a „bajom”, hogy nem tetszik, vagy tetszik. Hanem, mintha mondani akarnál valamit, mutatni valamire, de mégse egyértelműen, mintha valami el nem mondott gondolat hatná át, ami csak azért nem kristályosodik ki egy határozott állításban, mert az már befolyásolná az olvasót. Ez megérzés, és meglehet, nem helytálló, de ez az első zsigeri reakcióm.
Jézus ezt is mondta a szívről: ” Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. ” Ha a szív vizsgálatára határozzuk el magunkat, ez az idézet éppoly fontos szerintem.
A fekete-fehér példa nem állja meg a helyét nekem. A politika nem csak a földi kincsekre hat ki, képes, és tudja is befolyásolni az égi kincsekre való figyelmet, és gondoskodást. Azon kívül nem csak fekete és fehér.
Számomra a mostani választásokon egyszerűen nincs olyan párt, akire jó szívvel szavaznék, akik mellé tudnék állni, és akik nem mutatkoztak már be hitelesen az elmúlt 25-30 évben. A bemutatkozásukat elég volna annyival jellemezni: „Megmérettél, és könnyűnek találtattál.” Viszont szerintem az ő bemutatkozásuk pontosan bemutatja azt az országot, ahol élünk. Úgy fest, az elmúlt 30 évben(tisztelet a kivételnek) a magyar társadalom ilyen politikusokat tudott kitermelni magából. Ez nem róluk mond valamit, hanem rólunk.
Mindegyik oldalon van igazság, csak épp egyiken sincs hitelesen képviselve. A keresztényeké meg végképp nem. Szóval hogyan szavazzak jó lelkiismerettel?
Csak távolságtartással, mint írod, és anélkül, hogy a lelkiismeretemmel foglalkoznék. Nekem legalábbis így fog menni, mert ha a lelkiismeretemre hallgatnék, akkor nem mennék el, van azt ikszelném be a szavazólapon, amin nincs: Egyik sem alkalmas megfelelő módon. Ebben a kontextusban nem értelmezhető ez a mondatod: „De a legfontosabb kérdés április 8-án mégis az, hogy a szívünk kié. ” A szívem abban nem tud segíteni, hogy a sok rossz választás közül kiválasszam a számomra legkevésbé rosszat, mert egyik mellett sincsen. Akkor tudna segíteni, ha több dolog lenne, ami mellett tudnék voksolni, és emiatt nem tudok választani. Ez nem áll fenn, csak azok a hamis lózungok, amiket hallgatok pár évtizede. És sajnos az sem áll fenn, hogy belássuk, ahhoz, hogy olyan országban éljünk, amilyenben szeretnénk, nekünk kell megváltoznunk. Ha majd mi tisztességesek leszünk, nem oldjuk meg okosban, valahogy a dolgokat, nem visszük haza a gyárat jó hagyományőrzőkhöz híven, talán akkor.Mert az a rendszer, amit meg akarunk változtatni, a miénk, mi építjük fel, és pontosan úgy, ahogy előjön a szívünkből.Ebből következőleg nem a rendszert kell megváltoztatni, hanem annak kell megváltoznia, akikből áll. Ez az a terület szerintem, ahol egy kereszténynek a világi dolgokban világítani kell. A választások, meg a többi politikai cirkusz pedig úgyis elmúlik. 🙂
Börni,
a cikk gondolata a Lloyd-Jones teszt. Nincs mögötte most más gondolat, amit burkoltan el akartam volna mondani. Vagyis nem próbáltam még sután sem befolyásolni egyik vagy másik irányba, hanem új dimenziót próbáltam nyitni. Ha Kierkegaard segítségével akarnám a dolgot megvilágítani: a vagy-vagy választása mellett van egy még mélyebb egzisztenciális választás: a krisztushit mennyei kincsei.
Ádám, nekem tetszik.
Amúgy kifejezetten utálom, amikor a politika mindenhol ott van. Egyszerűen irreális. A modern ember( már a XVIII. Század óta) amúgy is túl sok hírt olvas, hall, és túl sok olyan foglalkoztatja, amit nem / alig tud befolyásolni. Sok szempontból a demokrácia is csak egy látszat, hiszen a ” piacok ” ( magyarul a gazdag tőkések, akiknek a zsebében van a politika)rövid távú érdekei aránytalanul súlyosabban jelennek meg, mint akár százmilliós embertömegeké.
Ádám, nekem tetszik.
🙂
Börni: „egyik sem alkalmas a megfelelő módon” — ennek a legjobb kifejezése az, ha minden rublikát beikszelsz: abból még véletlenül sem tudnak érvényes szavazatot csinálni. Ennek leginkább tömegesen lenne értelme, már 4-5 százaléknyi érvénytelen szavazatnak is üzenetértéke volna.
Amúgy az alkalmasság (és nem az alkalmatlanság) kérdése valóban az igazán lényeges. A kampány zömmel kölcsönösen a többiek alkalmatlanságáról szól, és nagyon-nagyon keveset arról, hogy miért alkalmas a jelölt.
Tőlem senki re reméljen szavazatot azért, mert meggyőz, hogy az ellenfele alkalmatlan. Arról győzzön meg, hogy ő alkalmas! Ennek alig-alig fut neki valaki is, még csak helyi szinten is, nemhogy a pártlisták esetében.
A választási rendszer eleve egy vicc. Az alapján kéne szavaznunk, hogy melyik párt ígérete a legszimpatikusabb? Ígérni bármit lehet és a szavazóknak nincsenek kellő ismereteik a témában, hogy eldönthessék, melyik ígéret lehet egyáltalán valós, ami ráadásul még nem is jelenti azt, hogy betartják. Amiből ki lehet indulni az az, hogy mit tettek a múltban, leginkább kormányon, hisz az számít igazán, valamint a retorikájuk, mit és hogyan mondanak. Két jelenleg is induló pártszövetség volt eddig kormányon, az egyik már 8 éve bizonyítja alkalmatlanságát, a másik azelőtt 8 évig bizonyította, bár nagyrészt más garnitúrával. A kormánypárt a szavazóit akarja megtartani, az ellenzék meg azokat akarja maga mellé állítani, akik kormányváltást akarnak. A kormánypárt üzenete, hogy „féljetek” és „csak mi védhetünk meg titeket”, mindez gyűlölködésbe és rasszizmusba csomagolva, míg az ellenzéké a kormányváltás. Számomra egyértelmű, hogy kire ne szavazzak. Valójában csak egy kisebb párttól kaptam értelmes programot (ígéreteket), de nekik meg nincs esélyük. Lehet, hogy mégis ők a legértelmesebb választás, nincs más ami alapján dönthetnék.
Mérlegelő típusú emberek esetén (vannak, akik érzelmi, indulati alapon döntenek) a szavazás a pro-k és kontrák gondos vizsgálata alapján történik, súlyozva azzal, hogy az egyes pártok különböző erősségei és gyengeségei mennyire fontos területeken jelentkeznek.
Mivel Ádám témaválasztása felhívás a keringőre, remélem nem lesz offtopic, ha egy kis politikai állásfoglalást is teszek. Aki az ilyesmit nem szereti, az alábbi szekciót ugorja át! 🙂
— politikai állásfoglalás on —
Nem kerülgetem a forró kását, én a Fideszre, illetve konkrétan Orbán Viktorra fogok szavazni. Teszem ezt annak ellenére, hogy számos Fideszes politikus egyértelműen korrupt, valamint a kialakult oligarchikus rendszer egyáltalán nem szimpatikus. Elismerem, az is rendkívül zavaró, hogy a Fidesz éra alatt a hatalom – a korábbi szemérmességnek még a látszatát is félretéve – mindenre igyekszik rátenni a kezét – olyan dolgokra is, amire nem kellene. Tény az is, hogy a Fidesz holdudvarában ráadásul számos olyan figura van, amelynek erkölcsisége igen távol áll a kívánatostól. Amennyiben a választásnak nem lenne hazánkon túlmutató tétje, akkor valószínűleg inkább valamelyik ellenzéki pártra szavaznék, nem meggyőződésből, hanem csak azért, hogy az erőviszonyok kiegyensúlyozottabbak legyenek.
Miért fogok mégis a Fideszre szavazni? Ennek nem elsősorban belpolitikai okai vannak – globális perspektívából nézve keresztényként egyszerűen árulásnak érezném, ha nem így tennék.
A mai nyugati világ legfőbb problémái szerintem a kövektezők: egyház és bibliaellenesség, marxizmussal kevert progresszivizmus, gender- és melegjogok erőszakos terjesztése, globalizáció ideologikus hajszolása, az iszlámmal szemben bemutatott gerinctelenség, Izrael ellenesség. Globális szinten alig van néhány olyan nyugati vezető, aki ezekkel a folyamatokkal szemben markáns módon és konzisztensen ellenerőt képes kifejteni. Orbán Viktor egyike ezen ritkaságoknak. Bármelyik jelenlegi ellenzéki formáció is kerülne hatalomra Magyarországon, annak az lenne az eredménye, hogy európai szinten egyel növekedne a száma az érdektelen és haszontalan politikusoknak, miközben jelentős veszteséget szenvedne az amúgy is folyamatos médiaössztűz alatt álló ellentábor (amelynek én egyértelműen drukkolok).
Fontos szempont számomra az is, hogy a külföldön élő, hozzám hasonló keresztények többsége – akik kellő távolságról, stratégiai szemmel figyelik az eseményeket, és akiket nem igazán érdekelnek a napi csip-csup belpolitikai ügyeink – egyértelműen annak drukkolnak, hogy a kicsiny Magyarország, méretéhez képest aránytalanul hangsúlyos eddigi szerepe ne sérüljön a mostani választás eredményeképpen. Ezt én meg tudom érteni – ők úgy vannak ezzel, ahogy én voltam Trumppal – értettem az amerikaiak finnyásságát és hogy mennyi gond van Trumppal, de mégis, zavaró volt látni, hogy a keresztények – normál körülmények között valóban igen fontos – erkölcsi részletkérdések miatt érzékenykednek és nem látják, hogy mekkora tétje van a választásuknak mindenki másra nézve. Ha akkor így vélekedtem velük kapcsolatban, most árulásnak érezném, ha holmi belpolitikai ügyek miatt (+ azért, hogy lássam lehervadni a mosolyt az elmúlt 8 év hatalomban lévő politikusainak szájáról – ami valljuk be, mindig jelent valamiféle elégtételt az átlagembernek) úgy szavaznék, hogy a fontosabb, mindannyiunk jövőjét sokkal inkább meghatározó szempontokat másodlagosnak tekinteném.
Véleményem szerint igenis kívánatos, hogy a kormány eddigi politikáját a mostani választási eredmény igazolja és erős legitimációt adjon Orbán Viktornak, hogy amit eddig képviselt európai szinten, azt ezután is képviselje. Tudom, hogy a legitimáció nem differenciál, és bizonyosan sok Fideszes politikus és pénzember – ill. maga Orbán Viktor is – úgy érezheti majd, hogy a politikájuk számomra unszimpatikus elemei is ezzel megerősítést nyernek (további párezer milliárd átvándorol az oligarchák számlájára, még néhány területen ráteszi a kezét a politika arra, amire nem kéne + a magyar egészségügyben haldokló emberek helyett a egészségtelenül haldokló magyar fociba fogjuk önteni a pénzt – pl. épül további 20 ürességtől kongó stadion). Mégis, ennek ellenére azt gondolom, hogy ez a helyes választás.
Csak megjegyzésszerűen említeném azt a további szempontot, hogy nyilvánvalóan nemzeti harakirinek minősülne az egymással folyamatosan acsarkodó ellenzék kezébe tenni az ország sorsát (amelynek meghatározó szereplői – Gyurcsány, Simicska, Vona – véleményem szerint erősen unszimpatikus, bizonyítottan káros, de mégis tartós szereplői a hazai politikai arénának).
— politikai állásfoglalás off —
Igazad van, Ádám. Nekem a „problémám” a szavazással épp ebből fakad. Ugyanis a fentvalók fényében én nem tudok jó lelkiismerettel szavazni senkire. A kereszténységet a tetteikkel, gondolataikkal megcsúfolókra egyértelműen nem(miközben hitvallásuknak tartják a szájukkal), a többire meg azért, mert már bemutatkoztak. Így (legalábbis az én perspektívámból) marad a legkisebb rossz(vagy a legvállalhatóbb értékrendileg, amit az adott párt transzparensen, cselekvően képvisel is).
dzsaszper, egyetértek veled, viszont kicsi hazánkban (bár meglehet, ez csupán kulturális bizalmatlanság a részemről) valószínűsítem, hogy az alkalmas jelölt/politikus ha nem magától, akkor mások által, de besározódik. Nincsenek meg a társadalmi feltételei annak, hogy nálunk egy valóban alkalmas embert hagyjanak érvényesülni.
Viszont most nem akarok érvénytelenül szavazni, már megtettem azt is, nem volt hatása 🙂 Ebben az esetben mi a teendő? ( A kérdés költői. )
„Fontos szempont számomra az is, hogy a külföldön élő, hozzám hasonló keresztények többsége….”. Umm!
Ha tegyük fel ma jönne volna el Jézus, vajon kik lennének azok, akik ellene fordítanak a többséget? Kik lennének azok, akik féltenék Tőle a saját fontos pozícióikat? Vajon ma is kivégeztettnék Őt?
Én nem hiszem hogy bármiben is megváltozott volna a világ az utolsó 2000 évben.
Én biztos nem fogok továbbra sem szavazni olyanokra, akik nem szolgálni akarják az alattuk lévőket, hanem éppen ellenkezőleg, hatalmaskodni, uralkodni felettük. Akármennyire is igyekeznek magukra ölteni azt a bizonyos báránybőrt.
Egyszer végig hallgattam O.V. tanúságtételét. Egyszer sem hallottam olyat a szájából, hogy „Jézus”, „Megvaltás”, „megbocsátás”, „kegyelem”, „hit”, „örökélet”.
És különben is Steve, Jézus a Golgotán mindet legyőzött, ami kárt tehet bennünk hivő emberekben, hogy nekünk már ne kelljen harcolnunk senkivel és semmiért. Sem az emberekkel, sem a politikai ideológiákkal, sem a gonosszal. Ezzel szemben az volt a kívánsága, hogy vigyük el mindenkihez a jó hírt és hogy szeressük embertársainkat, úgy mint saját magunkat.
Solt,
tégy a lelkiismereted szerint. 🙂
OV-ről én nem gondolnám, hogy olyan értelemben keresztény, mint amit én a kereszténységről gondolok, azonban azt is látom, hogy a fia például igen, a felesége is barátságos az olyasfajta keresztények felé, mint mi, és OV sem viselkedik ellenségesen. A mai balliberális politikusok esetén én sokkal nagyobb ideológiai korlátot látok, illetve az általuk képviselt értékek tipikusan keresztényellenesek – már rég nem az „élni és élni hagyni” mentalitás jellemző rájuk, mint régen.
De egyik vezető szívét sem látom belülről. Az én szempontjaim nem is ezek, hanem mások (ezt ki is fejtettem) – Trumpot nem tartom kereszténynek (látjuk milyen nőügyei vannak, hogyan beszél, stb.), de örülök annak, hogy felvállal olyan harcokat, amelyeket más nem mer vagy nem is akar. Orbán Viktorral sok probléma lehet, de ha tágabb perspektívából nézem azt, hogy ő hol áll és mit képvisel, akkor egyértelmű, hogy rá kell szavaznom (bár megjegyzem, OV a legtöbb európai politikushoz képest a személyes erkölcsök – pl. házastársi hűség, család – területén példátlanul fegyelmezettnek tűnik). Ha ő lekerülne a porondról, az egy komoly csapás lenne a V4 együttműködésnek, és általában Európának, még gyorsabban zuhannánk együtt az európai elit által erőltetett öngyilkos liberális álomba. Nem akarom a magyar választások másnapján ennek az európai elitnek az örömtáncát látni.
Steve,
Egyik vezető szívét sem látod belülről csak a balliberálisokét. Minden világos. Ez most, ha nem személyválogató hozzáállás, akkor mi?
Te komolyan hiszed, hogy Isten különbséget tett és tesz egy parázna, egy hazug és egy balliberális beállítottságú ember között? Jézus mindenkiért meghalt és mindenki bűnét magára vette. Azokét is akik csak egyszer esetek bűnbe és azokért is, akik számtalanszor. Godolom te is, akárcsak én, az utóbbiak táborához tartozól. Akkor miért kell neked mások fölött itelkezned? Szerintem mielőbb el kellene hagynod ezt a téves „fruit inspector” jellegű hozzáállást, mert még a végén neked sem fognak megbocsátani, ha eljön majd az ideje. Isten áldjon.
„OV-ről én nem gondolnám, hogy olyan értelemben keresztény, mint amit én a kereszténységről gondolok..”
„Tudom, hogy a legitimáció nem differenciál, és bizonyosan sok Fideszes politikus és pénzember – ill. maga Orbán Viktor is – úgy érezheti majd, hogy a politikájuk számomra unszimpatikus elemei is ezzel megerősítést nyernek (további párezer milliárd átvándorol az oligarchák számlájára, még néhány területen ráteszi a kezét a politika arra, amire nem kéne + a magyar egészségügyben haldokló emberek helyett a egészségtelenül haldokló magyar fociba fogjuk önteni a pénzt – pl. épül további 20 ürességtől kongó stadion).”
Kedves Steve!
Igazán nem akarok beleszólni, de sztem magasabbra rakhatnád a mércét, mert ezzel az attitüddel könnyen belefuthatsz egy antikrisztusba…(ö még keményebben fogja hangoztatni, hogy megvédi a kereszténységet, és mindezt még nagyobb énközpontúsággal teszi..)
Szia Solt,
szerintem eltérő dolgokról beszélünk. Én nem ítélkezni akarok, az nem az én dolgom, és pont azt mondom, hogy nem elsősorban az érdekel, hogy melyik politikusnak mi van a szívében és milyen a magánélete (bár egyébként ez is kéne, hogy érdekeljen). A választás inkább arról szól, hogy milyen politikát támogatok. Én olyat támogatok, ami nem fog engem vagy a gyermekeimet, olyan helyzetbe hozni, hogy keresztényként a lelkiismereti szabadságom korlátozva legyen. Ilyen egyszerű. Nem akarom, hogy az legyen, mint most pl. Kaliforniában, hogy törényi erővel akarják betiltani azt is, hogy a szülők egyáltalán konzultálhassanak arról, hogy van-e esetleg alternatívája annak, hogy a nemi identitászavarral kűzdő 5-6 éves kisgyerekük kötelező átoperáltatásával és életre szóló hormonterápiára kényszerítésével szemben van-e esetleg valamilyen alternatíva (pl. egy pszichológus segíthetne neki abba az irányba noszogatni, hogy elfogadja a saját testét).
Ha egy balliberális formáció kerül hatalomra és esetleg meg is szilárdul Magyarországon (amire ez esetben minden esély megvan, hiszen az EU ebben maximálisan érdekelt), akkor mi várható? A nyugati precedens alapján egészen biztosan kijelenthető, hogy előbb-utóbb a drogliberalizáció, a gender és melegjogok erőszakos kiterjesztése, a házasság relativizálása, multikulturalizmus támogatása, abortusz további liberalizációja, keresztények és általában a keresztény világnézet marginalizálása jön – olyan erővel, amire eddig még nem volt példa itthon. Azt gondolni, hogy nem ez jönne, teljesen irreális. Emlékszünk rá, hogy a legutóbbi liberális kurzus végefelé is már ezek a hangok próbálgatták magukat, pedig akkor nemzetközi fronton még messze nem volt ekkora presszió ezen a téren. Pontosan tudjuk látjuk, hogy a hazai „Európa barát” (mintha én nem lennék az?) politikai erők által olyan nagyra tartott példák hol tartanak ezen az úton.
El tudjuk képzelni Gyurcsányról, Karácsonyról vagy Széll Bernadettről, hogy nem fog kiszolgálni akármilyen európai liberális elit által erőltetett policyt szó nélkül? Örömmel ki fogják szolgálni, nem csak szervilizmusból, hanem elvhű módon, hiszen maguk is úgy gondolkodnak. *
Mindezek fényében szerintem igen nehéz megindokolni, hogy miért is kellene a fenti destruktív folyamatokat a legkisebb mértékben is támogatni, vagy ahhoz valamiféle ernyedten apolitikus hozzáállással („senki nem jó, mindenkiben csalódtam, én már nem is szavazok…”) asszisztálni. A szememben ezek a folyamatok a keresztények személyes sorsát, a gyermekeim lehetőségeit és az ország helyzetét egyaránt súlyosan érintő egzisztenicális kérdések, miközben a másik oldalon a jelenlegi kurzus problémái (korrupció, nem túl szimpatikus stílus, képmutató politikusok, fékek-ellensúlyok rendszerének folyamatos piszkálása stb.) bár komoly ügyek, de nem új jelenségek, hanem az emberiség évezredes történetének szerves részei.
—
* Vona talán kilóg a sorból, de elég nehéz látni, hogy ő pontosan mit is képvisel, hiszen a Jobbik mozgásban van, és láthatóan belső ellentétek vannak a párt tradicionális magva és a vezetés között is – mindenesetre Vona Gábor várhatóan nem tudja azt az erőt képviselni az ellenszélben, mint Orbán Viktor, akinek a természetéből fakad az, hogy minél nagyobb az ellenszél, annál jobban érzi magát – most pont ilyen emberre van szükség. Emellett Vona mögött ott van Simicska, aki semmivel sem tűnik rokonszenvesebbnek, mint Mészáros – ez utóbbi legalább lojális alkat és nincs teljesen szétcsúszva. További fontos szempont, hogy az Orbán-Mészáros viszonyban vezető-vezetett van, miközben a Simicska-Vona duóban nehéz eldönteni, hogy ki vezet kit (ott inkább Vona van kiszolgáltatott helyzetben, ami nem túl hízelgő egy miniszterelnök jelöltre nézve és engem eleve távolságtartásra int). De az erőviszonyok láttán az ellenzéki politikusok közül egyik sem lenne képes egyedül kormányt alakítani, tehát az ellenzéki erők győzelmi scenariója – saját bevallásuk szerint is – maximum a kormányképtelenség és egy elhúzódó marakodás lenne, majd egy újabb választás. A fairness kedvéért viszont meg kell jegyezni, hogy a választási rendszer átalakításával ebbe a helyzetbe maga a Fidesz kényszerítette bele az ellenzéket, még ha az elmúlt 4+ év alatt igazán megtalálhatták volna az ellenszert erre – ha össze akartak volna fogni (képes lenne ilyesmire az ellenzék), megtehették volna.
Szia kincseskenet,
„ő még keményebben fogja hangoztatni, hogy megvédi a kereszténységet, és mindezt még nagyobb énközpontúsággal teszi..”
Ezt pontosan mire alapozod? 🙂 Én pont az ellenkezőjét olvasom:
„Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze”
Egyébként szerintem a nagybetűs Kereszténységet nem kell „megvédeni”, mert az elpusztíthatatlan. Azonban én, mint történetesen keresztény állampolgár, igenis védelemre szorulok – nem szívesen élnék pl. Észak-Koreában. A politikai hatalom nyilvánvalóan meghatározza a keresztények életét és az egyház lehetőségeit is egy adott országban, régióban – ezt nem észrevenni elég komoly irrealizmust jelent. Én egyszerűen nem fogok az érdekeimmel és a családom érdekeivel szemben szavazni.
Kedves Steve! Kérdezek egy-két egyszerűt tőled. Te jobb ember vagy Isten szemében, mint Gyurcsány, Karácsony, Széll Bernadett,vagy Soros? Téged jobban szeret Isten?
Solt,
Krisztus mindannyiunkért egyformán odaadta az életét személyválogatás nélkül, ami azt jelenti, hogy mindannyiunkat egyformán szeret. Én, valamint Gyurcsány, Karácsony, Széll Bernadett vagy Soros egyaránt bűnös emberek vagyunk, akik egyaránt Krisztus kegyelmére szorulunk rá – tehát nem tartom magamat jobb embernek egyikőjüknél sem, miközben nem tagadom le Krisztus kegyelmének az erejét, amelynek elfogadása mindenki számára lehetőség, és amely kegyelem végső soron képessé tehet mindannyiunkat arra az Egyedül Jó követésére.
Sajnos azonban nem teljesen értem, hogy ennek mi köze ahhoz, hogy én kire szavazok. Ha felülök egy buszra, és észreveszem, hogy a buszsofőr vak, akkor inkább leszállok a buszról, másokat is erre buzdítok, sőt, ragaszkodni fogok ahhoz, hogy a busztársaság cserélje le a buszvezetőt. Nem azért, mert a sofőrrel az a bajom, hogy „nem szereti Isten” vagy „nem olyan jó ember, mint én”, hanem mert nem lát, ami egy sofőr esetén előnytelen, sőt, veszélyes tulajdonság – nekem pedig erőteljes érdekem fűződik ahhoz, hogy életben maradjak. Az ország vezetőit az ember ugyanígy vizsgálgatja – ha lehet választani 5 vezető közül, és számomra úgy tűnik, hogy 4 vak, az ötödik pedig félszemű, akkor én a félszeműt fogom választani. 🙂
A szavazás érdekek és számítások mentén történik – aminek fontos alapja az, hogy az embernek mi az identitása és hova tartozik (ebből fakad egy csoportérdek, amit józan ember figyelembe vesz a szavazásánál). Átgondolva, hogy melyik politikai alternatíva várhatóan mit eredményez – és az eredmény mennyiben felel meg az érdekeimnek és az általam fontosnak tartott, keresztény hívő identitásomból – meggyőződésem szerint – fakadó csoportérdeknek, eldöntöttem, hogy kire fogok szavazni. A választásomat fentebb részletesen meg is indokoltam, nyilván azzal a céllal, hogy ha lehet, megfelelő érvekkel próbáljak másokra is hatni, akik feltételezhetően hozzám hasonló csoportérdekkel rendelkeznek. Ez szerintem helyes, és korrekt dolog, és semmi köze ahhoz, hogy Isten kit szeret, és kit nem.
Vannak olyanok, akik eltérő érdekekkel rendelkeznek, ill. más csoporttal azonosítják magukat mint én. Megértem például, hogy magyarországi feminista liga elnöknője inkább Széll Bernadettre szavaz, a magyarországi iszlám közösség tagjai pedig Vona Gáborra. Azt is el tudom fogadni, hogy más keresztények máshogy súlyozzák a szempontokat, és valakinek fontosabb az, hogy ne épüljön annyi focistadion, vagy Mészáros Lőrinc zsebe ne dagadjon annyira, mint hogy a gyermekeinknek ne kelljen kötelezően genderideolgóiát tanulnia az oviban a délutáni foglalkozáson (miután délelőtt az volt a program, hogy a multikulturális mecsetlátogatáson a barátságos imám elkántáltatta velük a shahadát). Én máshogy látom a prioritásokat.
Azt hiszem a témában mindent elmondtam, amit akartam, köszönöm a lehetőséget! 🙂
Steve,
mielőtt kiszállsz a vitából a magad kedves, és diplomatikus módján, fűznék pár gondolatot a politikai állásfoglalásodhoz. Nem azért, mert meg szeretnélek győzni valamiről, sem, mert nem értek veled egyet- mindenkinek személyes, és egyelőre szabadon tehető dolga az, kire szavaz.
Egyik oldalon a baloldal, és a többi, akik(valóban van több pártnak is ilyesmi a programjában) a liberális mételyt , a nemzeti harakirit hoznák el az országnak, miközben „még ha az elmúlt 4+ év alatt igazán megtalálhatták volna az ellenszert erre – ha össze akartak volna fogni (képes lenne ilyesmire az ellenzék), megtehették volna”.
A másik oldalon a Fidesz, akik „apróbb”, de elnézhető hibáik ellenére(mert ezek a hibák ugye nem csak rájuk jellemzőek) még képviselni tudják azt az értékrendet, amit Te közel érzel magadhoz.
Az ellenzéki példa kiváló, de pontosan mutatja azt is, hogy ha kormányzásra kerülnének, akkor nem tudnák létrehozni az általad felvázolt liberális mételyt, mert nem tudna kialakulni semmiféle konszenzus közöttük. Ebben az esetben a reális egy előrehozott választás, ami viszont már egy olyan térben történhetne elvileg, ahol mindenki és mindenkinek egyenlően tudna bemutatkozni. Vagyis, egy lépéssel előrébb lennék, és egy lépéssel a Fidesz után.
Ugyanakkor a Fidesz, ahol elvileg keresztény politikusok is vannak, ezt a liberális genderabortuszsatöbbi folyamatokat képes megakadályozni. De, hogy itt is legyen ellentmondás, az a kereszténység, amit képviselnek, én nem tudom, honnan származik, mert ugye belefér a lopás, a csalás, a hazugság, a megfélelmítés, és más egyebek.
Egyelőre. Mert figyelembe véve OV szavait, ahol most tartunk, még mindig lehet kezdet. Ahol a folytatásban már azok is( Téged ide sorollak 🙂 ), akik eddig ( meg mondjuk az elmúlt 8 évben) egy burokban éltek(sok református, egy ideje a hit gyülisek egy része, és az értelmiség olyan körei, ahol még lehet tisztességesen dolgozni politikai állásfoglalás nélkül), aminek az anyagi síkját még „támogatta” (nem zúzta szét) a Fidesz, már nem biztos, hogy a jövőben biztonságban tudhatják magukat. Szaporodnak ezek a példák. A politikájuk miatt eddig több, mint félmillió erős, képzett, dolgozni akaró- és ebből következően csak tisztességes életet élni akaró- fiatalok, középkorúak távoztak. Az is nekik köszönhető, hogy az ország morálisan és lelkileg lezüllött erre a szintre, és hogy a végletekig megosztották az embereket. Ezt már a kormányra kerülésük előtt is tették, és akkor sem volt tisztességesebb.
Szerintem igen könnyen söpröd félre az ellenük sorakozó, és általad is felsorolt érveket, figyelembe véve, hogy ezek sokkal jobban kihatnak majd még az unokáid életére- mint az, amit az ellenék még meg sem tett, de hogy a következő 8-12 évben nem fogják tudni, az biztos. Viszont körülnézve az országban, azt gondolom, mi nem bírunk ki többet abból, amit a Fidesz csinál. És itt elsősorban nem is az anyagi részét nézem, hanem ahogy viselkedünk egymással- amit ők egyre sikeresebben termékenyítenek meg a negatív ideológiájukkal, és mindazzal, amit ez szül az emberekben. Az, hogy ráadásul keresztényként van olyan állásfoglalásod, ahol káros ideológiákkal szemben (én sem értek velük egyet, hogy félreértés ne legyen) inkább a korrupcióra, és az egyre jobban körvonalazódó diktatúrára szavazol- mert az mellékes a fő vonalakhoz képest, amit a párt képvisel-, részemről no comment, de minimum is komoly ellentmondás.
„A mai balliberális politikusok esetén én sokkal nagyobb ideológiai korlátot látok, illetve az általuk képviselt értékek tipikusan keresztényellenesek – már rég nem az “élni és élni hagyni” mentalitás jellemző rájuk, mint régen.”
Azt én sokkal nagyobb keresztényellenességnek tartom, mikor önmagukat keresztényeknek tartó emberek(politikusok) olyan dolgokat tesznek, amik az ellenkezőjét mutatják. Az a hitelességet rombolja, ami fontosabb, mint egy külső ellenség. Szerintem.
Mire megírtam, már el is késtem vele, Steve, de sebaj. 🙂
Szia Börni,
értem a véleményedet, és sok részlettel ill. szemponttal egyet is értek – és valóban, nem tudom teljes szívvel a Fidesznek adni a szavazatomat (anno Sytka blogján volt erről a kérdésről valamennyi lamentálás). Ahogy mondtam, a szempontok súlyozása alapján jutottam erre a következtetésre.
Jelen állapotban Orbán Viktornak szerintem nagyon erős ellenzéke van, de ezt nem a magyar ellenzéki politikusok alkotják, hanem az EU illetve a globalista elit. Emellett a magyar társadalom jelentős része is (részben pontosan az előbbiek által befolyásolva, részben pedig a Fidesz ill. Fideszes politikusok túlkapásaira reagálva, amire tanulság Hódmezővásárhely), amelyet viszont egy politikailag töredezett ellentábor nem tudott eddig kihasználni. Ezt a Fidesz is érzi, emiatt nem tehet meg mindent. Hazánk minden illúzió és ezzel ellentétes tartalmú propaganda ellenére egyáltalán nem független és erős ország, hanem egy pici ország, nyitott gazdasággal, amely ráadásul azonnal recesszióba zuhanna, ha az EU nem pumpálná ide a pénzt (bár maga az, hogy az ország ide jutott, és rászorul erre a pénzre nagyrészt az EU csatlakozás eredménye, de ez nem volt sorsszerű – ehhez kellett a szűklátókörű és ügyetlen politikai elit is) – tehát OV mozgástere eleve elég limitált. Éppen emiatt külön értékelem, hogy ki mer állni és elmondja a véleményét (amely több sorskérdésben egyezik az én véleményemmel is) európai szinten – szinte egyedüliként ezen a porondon.
Ahogy a legelején kifejtettem, ha OV nemzetközi porondon nem képviselné azt, amit képvisel, vagy nem lennének ennyire fenyegetők azok a fránya nemzetközi trendek, és a hazai választásnak nem lenne önmagán szerintem messze túlmutató stratégiai jelentősége, akkor talán a te gondolatmenetedet követve, máshogy szavaznék. Most azonban az elhatározásom szilárd a kérdésben. Én annak drukkolok, hogy OV-nak továbbra is erős hazai legitimációja legyen – ha ugyanis ez megrendül, akkor szerintem nem fogja tudni betölteni a jövőben azt a szerepét nemzetközi szintéren, amit pedig be kellene töltenie. OV olyan – szerintem – fontos kérdésekben, mint pl. Izrael ügye is olyan álláspontot képviselt (ez esetben elsősorban nemzetközi, stratégiai megfontolások mentén ill. talán valódi meggyőződésből – ezt nem tudom), ami még a hazai saját bázisa felé is bátor lépés volt (jelentős részt szembe ment azzal – lásd pl. Netanyahu meghívását, vagy a legutóbbi szavazásokat az ENSZ-ben) – és képes volt a saját táborát egy-két hónap alatt áthangolni a témában. Én ezeket az attrakciókat mind értékelem. Azt szeretném, ha ez az irány folytatódna, miközben a választások után egy egészséges takarítás is történne a jobboldal háza-táján, illetve ideje, hogy valami történjen pl. az egészségüggyel is.
Na de most már tényleg kiszállok a vitából a magam „kedves, diplomatikus módján”. 🙂
Kedves Steve
(munka közben dobtam gyorsan össze a választ, így bocsi a helyesírásért, az esetleges összeszedetlenségért..:-))
Gondolom tisztában vagy az antikrisztus szó jelentésével, aki Krisztus „ellenfele”,”ellentetje”,”helyetteítöje” lesz. Elég nagy kaliberü figura lesz, „aki fölébe emeli magát mindannak ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.” Mivel Istenként fogja mutogatni magát az Isten templomában, igy elég valószinü, hogy a kereszténység tudtával teszi ezt, és ami még valószinübb/szomorúbb a közbenjárásával..(nem véletlen a jézusi intés a Mt 24-ben-„imé itt a Krisztus, vagy amott, ne higyjétek”)
Ugyanakkor Nagy Konstantin óta tudhatjuk, hogy ha valami ellen nem megy a harc megfelelö hatékonysággal, az élére kell állni és máris megkezdödik a felhigulás..
Mivel Isten megismerése újjászületés által történik(belülröl), így a kivülröl jövö kereszténység(keresztény- kultura, -nemzet, -ország, európa) több kárt okoz Isten országának, mint hasznot. A „felvett” kereszténység konkrétan megágyaz az antikrisztusnak.
Ugyanakkor az antikrisztusi magatartás velejárója az énközpontúság. Az önmaga mások fölé helyezése.
Mit tudunk O.V.-ról a Te elmondásod szerint:
-nem keresztény olyan értelemben, amit Te gondolsz a kereszténységröl
(gyanitom, hogy a Te gondolataid a keresztényégröl biblikusak..)
-párezer milliárd átvandorol az oligarchák számlájára, és további kongó stadionok épülnek O.V. nagy örömére
Akkor összegezve: egy a „miénkkel” nem kompatibilis kereszténységü politikus aki a saját hobbiját tolja elötérbe(stadionépitések)az egészségügy hátrányára, ugyanakkor a tudtával kialakitott oligarcharendszerre a korrupció mindent elborító árnyéka vetül.
Tovább lehetne elemezni O.V. személyét, munkásságát, de nem ez a célom. Ebben a történetben nekem Te vagy az érdekes Steve. Egyszerüen nem értem, hogy ha valakire illik a fenti 2pont, akkor miért töle várjuk, hogy megvédjen minket a progresszivizmus, és az azzal járó ferötöl.? Miért nem félünk jobban attól amit ezután ö szabadit ránk a kötelezöen intézményesitett keresztenységgel, a jogrendszer kisajátiásával, önkényes használatával és a párját ritkító korrupcióval..? Szerinted tényleg akkora nagy bajban van az igaz kereszténység(nem a névleges..)hogy a bizalmunkat a keresztény értékrendünk megvédésével kapcsolatban egy ilyen politikusba kell helyeznünk..?
ps.:esetleg felvetödhet egy olyan opció(habár a 2.pont üti az elsöt..), hogy egy politikus kereszténysége nem csak álca(szavazatszerzés), akkor nem méginkább el kellene határolódni töle a nevéhez füzödö korrupció miatt? Hiszen nem biblikus munkásságával a valódi kereszténységet járatja le. Amit ö képvisel a kereszténységgel kapcsolják össze…
Szia ´kincs´eskenet´,
na jó, még válaszolok, de csak kivételesen. 🙂
OV-től én a kereszténység védelmezését inkább kultúrális értelemben. Én a keresztény kultúrkört megkülönböztetem a spirituális értelemben vett „igazi” kereszténységtől – azonban úgy gondolom, hogy ez a kultúrkör is értékes, nem megvetendő, még ha nem is az „igazi” – ezt védelmezni kell akár az iszlámmal, akár az ateista progresszív ideológiákkal szemben, mert azok lényegesen rosszabb alternatívák. Sajnos ebben a kultúrális kereszténységben megfelelő védelem nélkül valóban nincs meg a megfelelő erő, ami kellene ahhoz, hogy megvédje magát (elsősorban a keresztény kultúra mögött korábban ott álló hitvalló kereszténység bármilyen eddigi formájának erőtlensége, aposztáziája miatt). A helyzetet abnormálisnak látom ebből a szempontból.
Nincsenek illúzióim, bár túlzottan cinikus sem akarok lenni – sok Fidesz egy gyűjtőpárt, sok Fideszes politikus deklaráltan nem keresztény, vagy ha az, akkor pedig nem spirituális értelemben keresztény. De ettől még vannak őszinte emberek is, illetve olyanok is, akik próbálnak lavírozni a lelkiismeretük és a lehetőségek között. Politikusnak nem könnyű lenni, és bizonyos értelemben érzek feléjük egy empátiát. OV nekem – egyes megnyilatkozásai alapján – egy kereső embernek tűnik, miközben a családjában egyértelműen felütötte fejét a bibliai kereszténység + láthatóan a felesége is komolyan veszi ezt a kérdést – éppen ezért nem gondolom azt, hogy OV tisztán képmutatásból mondja azt, amit mond és teszi amit tesz.
De mint mondom, ez másodlagos, én pl. Trumpnak is drukkoltam, miközben egy percig sem gondoltam, hogy keresztény – de róla is azt gondolom, hogy nem képmutatásból csinálja, amit csinál – ő az a fajta ember, aki azt csinálja, ami az eszébe jut, és nem érdekli, hogy másokat ez zavar-e, vagy sem. Netanyahunak is drukkolok, holott ő már hivatalból sem lehet keresztény. Ugyanakkor Ferenc pápának nem igazán drukkolok, miközben ő hivatalból keresztény. 🙂 Tehát a felvállalt ügyeket és szerepeket néztem, a szíveket úgysem tudom vizsgálgatni. Orbán Viktor véleményem szerint betölt európai szinten egy fontos szerepet, amit ha ő kiesik a képből, más nem fog betölteni helyette, és ez szerintem nem lesz jó, hanem rossz lesz. De emellett a balliberális oldallal Magyarországra fog szakadni az összes korábbi postomban említett nyavalya is előbb-utóbb.
Azt a veszélyt jogosnak érzem, hogy ha a kereszténység nagyon „hozzáragad” a konzervatív oldalhoz, akkor ugyanaz lesz mint az USA-ban – ahol a politikai oldal már szinte hitkérdéssé vált (kicsit sarkítva, egy demokrata csak marxista liberális ateista lehet, a republikánusok pedig fundamentalista keresztények), és pl. a republikánus politika sara ráfröccsen az egyházra, folyamatos igazolást adva a „képmutatás” vádjának a liberális oldal részéről + mindez extra akadályokat képez egy liberális beállítottságú ember megtérése számára. Ez valós probléma. De igazából ez itthon már nagyjából eldőlt kérdés, mivel a keresztény egyházak eddig is a konzervatív oldalhoz húzódtak, talán kisegyházi vonalon nem volt ez ennyire egyértelmű – a HGy korábban a liberális oldallal volt asszociálva, de ez szép lassan ellehetetlenült (véleményem szerint a balliberális oldal egyszerűen annyira ellépet, hogy az vállalhatatlanná vált, miközben a helyzet is változott, a Fidesz is változott – ami pedig feltette az i-re a pontot a legtöbb hites szemében, az Orbán Viktor újdonsült Izrael barátsága, amit én nagyon üdvözlök), a többi keresztény kisegyház pedig a Fidesz által átnyomott, de KDNP által értelmetlenül kirekesztőre megkomponált egyháztörvény óta a mai napig nem tudja, hogy hova helyezkedjen (meglátásom szerint egy részük mindig megnézi, hogy a HGy hova helyezkedik, és ők azonnal áthelyezkednek a másik oldalra :)).
A specifikumok tekintetében: a stadionépítési mánia nekem speciel nem szimpatikus, bár vannak, akik szerint mindez majd valamilyen kacifántos módon hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalság egészségi állapota jobb legyen. Szerintem kár volt ez a sok látványberuházás, a humán tőkét kellett volna építeni (oktatás, egészségügy). Ugyanakkor a stadionépítés nem főbenjáró vétek, legalább épül valami abból a sok EU-s pénzből. 🙂 Az oligarchák kitömése, klientúraépítés és EU-s pénzek politikai alapon való szórása nem szimpatikus, sőt, kifejezetten káros, mert valós piaci alapon életképtelen formációkat hoz létre, miközben a mesterségesen túltőkésített politika közeli cégek elvonják levegőt a piaci alapon szerveződni akaró cégek elől – ez összességében többet árt az országnak, mint használ. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ugyanez zajlott (talán szemérmesebben) a baloldali érában is, és a mostani ellenzék egy része mögött álló Simicska (aki ennek a rendszernek az eredeti kiagyalója) pedig hiteltelenné teszi azt az érvet, hogy az ellenzék majd máshogy csinálja. Nyilván, Simicska vár valamit a befektetéséért. Azt az érvet, hogy az EU-s pénzek oligarchákba tömködése egyfajta „kurucos politika” (ami még mindig jobb, mintha visszaforogna az egész a tiszta játszmában valóban versenyképesebb német multi cégekhez), szintén értem, de nem értek vele egyet. Általában az egész mechanizmussal, az EU transzferekkel, az azt megelőző privatizációval nem értek egyet, az egész rendszer úgy rossz ahogy van, és már régen el lett szúrva – az „új nemzeti tőkésréteg” (a hatalom szempontjából érthető, de persze nem túl szimpatikus módon politikai lojalitások mentén, nem pedig rátermettségi alapon zajló) mesterséges felépítési kísérlete ennek az elrontott elmúlt 25 évnek a következménye, ami persze újabb feszültségeket és igazságtalanságokat szül. De ezeket a problémákat igazán jól orvosolni nem tudja jelenleg senki, tehát ezeken háborogva kormányt váltani teljességgel felesleges dolognak tűnik.
Most pedig akkor megpróbálok újra kiszállni a vitából kedvesen, de persze nem biztos, hogy ez sikerül. 🙂
Helló Steve!
Írod, idézem „Azt hiszem a témában mindent elmondtam, amit akartam, köszönöm a lehetőséget!”
Rendben, szíved joga, annyit írni, nyilatkozni valamiről, amennyit te szeretnél.
Én viszont még nem fejeztem be, ha nem gond. Nem vagyok a szavak embere, de igyekszem leírni miként kapcsolódik mindez ahhoz, hogy te kire szavazol. Azt már elmondtad miért szavazol azokra, akikre szavazni fogsz, így most nem fogom megismételni azokat a „keresztény” értékeket. Nos, a helyzet a következő. A kedves fiadnak nem a keresztény értékekre, vagy egy másik bűnös emberre van szüksége, A.K.A. Orbán Viktorra és az általa képviselt kevésbé rosszabb(?) ideológiára, hanem a Megváltóra,…azaz Jézus tökéletességére, Jézus tökéletes áldozatára. Az Írás szerint ez az egyetlen út. Nincs más!
Tudom. Tudom hogy ezt te is pontosan így tudod, de azért folytatom. Orbánnak is Jézusra van szüksége, Sorosnak, Ferinek, Brigginek én nekem is. Sőt, még Börninek is 🙂
Én már elfogadtam Jézust és ezzel együtt az örök élet ajándékát…., mert kegyelemből kaptam meg azt, nem a cselekedeteim miatt(hogy senki se dicsekedjék!).
Gondolom, vagyis inkább remélem hogy te is és a fiad is így van ezzel. Ha ez viszont így van, akkor ki az aki ezt elveheti tőlünk és hogyan? Képesek erre a balliberálisok? Esetleg Soros? Ugye ezeket te sem gondolod komolyan, csak valahogy és egęszen véletlenül sodródsz a keresztény(?) többséggel,…azokkal akik Orbánban az európai keresztények(?) megmentőjét látják. De tényleg,…a muszlimok és a liberálisok a mi ellenségünk? Én eddig úgy tudtam, hogy mi magunk vagyunk saját magunk ellenségei. Példaul úgy, hogy hozzá akarunk tenni Jézus áldozatához,…mert valaki azt tanította nekünk, hogy Jézus halála, Jézus miattunk megosztott értékes vére nem elégséges a megváltáshoz. Jobb ember akarsz lenni Steve? Szeretnéd ha a fiad is az lenne? Surprize, surprize! Jézusban már az vagy. Az vagy Steve? Ha igen, akkor honnan ez a pesszimizmus? Azt hittem a keresztények tényleg hisznek a jó hírben és ezt a jó hírt terjesztik a világban. De ehelyett azt látom, hogy folyton a bűnösökre vadásznak, az „ellenséget” keresik, amely tulajdonképen már nem is létezik, hiszen Jézus már legyőzte azt a Golgotán. Nem ítélkezem fölötted, csak próbállak megóvni saját magadtól, mert senki sem árthat neked, csak te saját magadnak, ha nem érted miért is kellett meghalnia Jézusnak. És azt, hogy mindannyian vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül, megigazulván ingyen az Ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való Váltság által, Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatúl, HIT ÁLTAL, az ő vérében, hogy megmutassa az ő Igazságát az elkövetett bűnöknek elnézése miatt,….
Hol van tehát a dicsekvés Steve, (a) kirekesztetett Steve? Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem, Steve, nem, hanem a hit törvénye által.
Látod milyen könnyű betölteni a törvényt Jézusban, megbocsátásban, szeretetben? Ha volt valami, ami anno Jézust kihozta a sodrából azok az „self-righteous” vallásos emberek voltak. Ne akard, ne akarjátok ti megváltani a világot,…azt Jézus már megtette 2000 évvel ezelőtt. És igen, kincs´eskenet’-t jól látja, ezzel a testi buzgósággal könnyen az antikrisztus hálójában kerülhet az ember.
Kedves Solt,
Azt hiszem, egy kicsit talán félreérted Steve aggodalmait, amikor azt kérded: „honnan ez a pesszimizmus”. Nem gondolnám, hogy konkrét politikusoktól féltené ő annyira a kereszténység ügyét vagy a gyermekei jövőjét.
Pál apostol írja:
„Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”
Attól tartok, hogy a Steve által is taglalt „progresszív” ideológia, ami a nyugati világban az elmúlt két évtized során fokozatosan lendületet vett majd pedig mostanra egész pályás letámadásba lendült, sajnos sok tekintetben hasonlatos a huszadik századból már ismerős ideológiáihoz, úgy mint a kommunizmus és a nácizmus. Ahogy azok, úgy emez is attól jön, aki „embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság.”
Ma sokan fogjuk a fejünket, ha a 100 évvel ezelőtt emberekre gondolunk. Hogy nem ismerték fel? Hogy nem látták előre, mivé lesz a fasiszta ideológia? És mások hogy tudtak még akár lelkesedni az anarchizmusért, vagy a „nagy októberi szocialista forradalomért”? Hát nem látták, hogy 50 és 100 millió emberek halálát fogják okozni ezek az embergyilkos ideológiák? Hogy lehettek ennyire vakok, hogy még asszisztáltak is hozzá? Hogyan tanulhatnánk a hibáikból? Észre vesszük e majd mi magunk a következő hasonló világméretű téboly felemelkedését még időben? Mi talán okosabbak vagyunk nálunk?
Én teljesen egyetértek Steve-el és osztom az aggodalmait: ha csakis (!) a kisebb rosszra figyelünk, azaz ha túlságosan az aktuális problémákra – vagy mondjuk ki: bűnökre, erkölcstelenségre – koncentrálunk, akkor félő, hogy nem vesszük idejében észre azt, ami igazán gonosz és ami sokkal veszélyesebb azoknál.
Ne érts félre, nem azt mondom, hogy a progresszív ideológia képviselői kiszakíthatnának valakit személy szerint – – mondjuk pl. Steve, vagy az én gyermekeimet – Krisztus hatalmából. Pállal együtt én is meg vagyok arról győződve, hogy „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”
De aggodalom és félelem ezzel együtt is van bennem a körülöttem lévő emberek életéért. A gyermekeim majdan megszületendő gyermekeinek életéért is. Hogy vajon ők is megkapják e az élet és a születés jogát úgy, ahogy évezredek óta ember elődeik egész sora, akik egyenként és személyesen is az Úr akarata és az általa alkotott természet rendje szerint az Ő saját képmására megalkottatnak? Vagy jön egy emberi hatalom, ami erőszakot tesz majd és már a lehető legkorábbi időpillanatban hatalmat követel magának afölött, hogy eldöntse: ki az aki megszülethet és élhet és ki az aki nem?
Aggodalommal tölt el a keleti keresztény testvérek történelme is. Hová lettek Szíria, Alexandria, Konstantinápoly és a többi egykor virágzó keleti keresztény központ virágzó keresztény közösségei? Hol vannak templomaik, kolostoraik? Na és Karthágó vagy Hippo mivé lettek?
Órigenész vajon dolgozhatott volna a Hexaplán hosszú éveken át az iszlám hódítás után? És Augusztinusz vajon megalkothatta volna életművét egy évezreddel később is Észak-Afrikában?
Persze nem kételkedem abban, hogy minden a történelem Urának kezében van és végső soron az Ő akarata szerint lesz meg minden. De remélem és bízok benne, hogy unokáimnak vagy dédunokáimnak nem az Irakban élő keresztények kemény sorsa jut majd osztályrészül saját hazájukban.
Ha innen nézem a dolgot, akkor – bocsánat, ha ez téged megbotránkoztat – , de Mészáros Lőrinc vagy a stadionok ügye múló kis pitiáner problémáknak tűnnek. A vizitdíj is. Meg az is (ami az események sűrűjében persze felháborít), ha a fiammal 6-8 órákat kell esetleg várni a balesetin.
Néhány évtized és ezek az emberek – velünk együtt – eltűnnek a történelem színpadáról.
A holokauszt botránya nem fog ilyen gyorsan eltűnni. Sem a kommunizmus bűneinek következményei. Az anyaméhben elpusztított sok tízmillió kis Isten-képmás halála szintén más léptékű és horderejű probléma. A család és a házasság Istentől eredő intézményeinek szétrombolása nem különben: ezek még sok-sok emberöltő múlva is mérgeznek majd és rombolnak.
Nem hiszem, hogy felelőtlenül jár el, aki ezen szempontokat is mérlegre teszi akár a mostani, akár a későbbi választásoknál.
„………………. szívünk választások idején is őrzésre szorul, ……….”
Épp ezért szívem továbbra is otthagyom a védelem alatt, és ha Isten éltet, így
megyek szavazni. Hálás vagyok, hogy ebben az izgalmas és sok ellentmondástól
terhes időszakban tetszett Istennek itt és megtartani életem. Öröm számomra,
hogy mint a társadalom parányi alkotórésze, „imádsággal, körültekintéssel és
végül jó meggyőződéssel” véleményt nyilváníthatok. Az eredménytől függetlenül,
továbbra is a jól ismert igei útmutatást követem:
„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esede –
zéseket és hálaadásokat minden emberért, királyokért és minden feljebbvalóért,
hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.
Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden
ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. (1Timótheus 2:1-4)
Így felvértezve „szívem legfőbb kincse érintetlen marad” a parlamenti választás
esetleges visszásságaitól, ellentmondásaitól, csalódásaitól, tétjeitől.
Kedves svgy!
Mesélnék neked ennek (hu.m.wikipedia.org/wiki/Kollektivizmus) a társadalomra, gazdaságra váló negatív hatásairól, de nem szeretném eltéríteni a jelenlegi témát. Annyit azért röviden elmondok, hogy sem Hitler, sem pedig a balliberálisok nem a derült kék égből, pottyantak,pottyannak mai is a pozícióikban. Tudod ahhoz mindig is kellettek az ilyen jóhiszemű választók mint te,vagy Steve és még sorolhatnám hosszasan. Bizony kedves barátom, a választók, támogatók nélkül nincs másokon való despota uralkodás. Mert mi volt a kommunisták vagy nácik sikerének kulcsa, ha nem a kollektívizmus? Konyhanyelven az az állapot, amikor többen ráerőltetik akaratukat az egyénre.
Ha nem vagy hajlandó Jézusra hallgatni, akkor hallgass végig kérlek néhány anarchisták és midjart megérted a mindenkori probléma gyökerét. Na igen, az anarchizmust is felreértetted. Nem te tehetsz róla tudom, mert ezt is mások nevelték beléd. De szerencsére van fény az alagút végén. Jézusnak nevezik 🙂
Örülök annak, hogy Ádám az írásával lecsendesít, bár felizztak az eltérő vélemények ! Magam az írás megjelenése előtt két nappal nyugodtam meg, az Úr Isten karjaiba vetve magam, aki a Teremtésben bebizonyította hatalmát: mi ez neki, egy kis országnak sorsdöntő (!) választása ? 🙂
Steve, tudok róla, hogy a HGy-ben nagy viták voltak, és a főpásztor véleménye egyezik a tieddel. A véleményét illetően, hogy OV a legnagyobb politikus személyiség, akire országot bízni lehet, egyet is értek, csak nem mindegy, hogy valaki a tehetségét mire használja: sokáig kiválóan … A stadionokat illetően pedig az a látásom, hogy az majd megtelik Isten dicséretével, mert el fog jönni az ébredés, a jelek itt vannak 🙂
Rettenetes állapotban van az ország. Humanitárius katasztrófa van. EMIGRÁCIÓ, de sorolhatnánk a belső frusztráltságot, és belső emigrációt, a konkrét TÖNKREMENETELT, a családok szétbombázását a kilakoltatások kapcsán, a gyámhivatalok megerősítését, kibővítését. A „keresztény” kormány semmit nem tett, nem támogatta az LMP javaslatát, hogy legalább gyermekkel ne lehessen kilakoltatni senkit (és kerüljön az államnak sokkal többe csak a gyermek elhelyezése …)
Ádám könnyű helyzetben van 🙂 hiszen épp a veszprémi polgármester adta vissza tagkönyvét nem is olyan régen, és mondott le azzal, hogy „meggyaláztátok a keresztény hitet” (valahogy így, most nem nézem meg, fenn van a neten).
Steve, a nagy tehetséggel nemcsak jót lehet tenni, hiszen van erre példa, éppen elég a világtörténelemben. A fájdalom, ami a mindennapjaimat terhelte az a HAZUGSÁG ami szembe jött a kerítésbontókkal, miközben a kormány az elején igen barátságos üzenetet küldött a határsértőknek: „ha jöttök, be kell tartanotok törvényeinket”. Emlékszünk ?
Akik már akkor kerítést/védelmet, plusz védelmet határőrséggel, javasoltak, azok éppen az(ok) aki(k)nek kezében a csípőfogó van – elfogadhatatlan! Ez nem kampányfogás, hanem nettó hazugság 🙁 majd ez alapján szembefordítani családtagokat ! „Ha nem jössz a békemenetre neked a migránsok kellenek”!
Én bízom akkor is, ha a kormány marad, miközben a „márciusi ifjakat” látom a három miniszterelnök-jelöltben. NEM lesz káosz, a feladatok egyértelműek (és lenne végre természet- és környezetvédelem, legfőképpen pedig embervédelem). Számomra az alaptörvény szerinti természetes család „mindent visz” – mégsem egészen, de ezt nem fogják tudni megváltoztatni, mert a kétharmad az ellenében nem fog összejönni hála Istennek !
Van, aki komolyan veszi hogy megtorlás következik/következne, nincs is kizárva http://ahazapartja.hu/?p=12951#post-12951 (ez egy józan poszt, a kettővel előzőt inkább nem hoznám ide, de aktuálisnak tartom: ne rémüljetek meg, nem fognak tudni róla az emberek, dolgozzatok és imádkozzatok tovább nyugodtan 🙂 )
A szívemben kampánycsend van, ahogy Ádám, köszönet, erre intettél. Nemcsak egy x a kérdés, amit teljes felelősségünkkel az Úr Isten előtt, ezért már a nyugalmunkban kell behúznunk, hanem utána sem szabad háborognunk. Az ő békéjét kell megőriznünk, BÁRMI történik https://www.youtube.com/watch?v=-qq7Y0Rz_V4
Köszönöm, Ádám, a posztot. Nagyon korrekt volt. Jómagam nem csak jogomnak, hanem kötelességemnek is tartom a szavazást, elmegyek, és a lelkiismeretem szerint fogok szavazni.
A vitához is hozzátennék egy pici adalékot, ha lehet. Ha jól olvasom, az itteni keresztények két táborra oszlanak: az egyik a kormánytagok hiteltelensége és etikátlan tettei miatt nem szavaznak a Fideszre, a másik tábor pedig messzebbre néz, és a nyugati vadliberalizmus terjedésének megállítása érdekében szavaz majd a Fideszre.
Engem is zavarnak a kormány etikátlan tettei, ugyanakkor messzebbre is nézek, mert gondolok a gyermekeim, unokáim jövőjére – annak ellenére, hogy a Jelenések szerint a Nagy Nyomorúság egyre közeledik, és egyszer majd mindneképpen nagyon nehéz lesz majd kereszténynek lenni. Na szóval. A Fidesz az elmúlt években módszeresen leépítette a demokratikus intézményeket, úgymint tisztességes és arányos szavazás, szabad sajtó (média), független bíróság és ügyészség. A nemzetbiztonsági üléseket is elszabotálja. Jelenleg egy olyan folyamat kezdetén vagyunk, ami a diktatúra felé tart. Egyetlen dolog garantálja azt, hogy ne legyen mégis az: ez Orbán Viktor személye maga, aki, ahogy fogalmaztatok: „OV a legtöbb európai politikushoz képest a személyes erkölcsök – pl. házastársi hűség, család – területén példátlanul fegyelmezettnek tűnik”. Azonban ő sem él örökké. És amikor majd eltűnik a porondról, nem tudni, ki jön utána, és ki fogja kihasználni azt, amit ő lerombolt. Már jelenleg is félelemben él az ország, az emberek nem merik kimondani, amit gondolnak, mert egy ötperces nyilvános beszédnek az lehet az eredménye, hogy egy nagycsaládos édesapát megtorlásképp elbocsátanak az amúgy sem túlfizetett állásából. Jelenleg is szűken mérik a szabad sajtót, ezt ugye nem kell magyaráznom. A Fidesz által irányított legfőbb ügyésztől függ, hogy ki ellen nyomoznak ma Magyarországon, és ki maradhat büntetlen. A jelenlegi szabályozás szerint könnyebben lehet bíró az, aki megbízható Fidesz-káder, mint aki jó szakember, mert az Országos Bírói Tanács elnöke is visszaélt a hatalmával: önhatalmúlag, érdemi indok nélkül utasítja el a neki nem tetsző bírók kinevezését, ezzel párhuzamosan pedig nem feltétlenül szakmai alapon nevez ki másokat. Mennyire messze van innen az, amikor majd úgy oszt be peres ügyeket különböző bírókhoz, hogy azok kimenetele előre el legyen döntve?
A rendszer abba az irányba tart, hogy az igazságtalanságokat jogilag bebetonozzák, a fellebbezés és a kritika lehetőségét pedig a minimumra vagy az alá szorítják. És amikor majd Orbán, mint személyes garancia távozik a színpadról, és jön utána valaki más – egy Rogán, egy Szíjjártó, egy Lázár, egy Mészáros vagy még rosszabb -, aki még kultúrájában sem keresztény, akkor ez az egész rendszer a keresztények ellen fog fordulni.
A demokratikus intézményeket, a jogi fékeket és ellensúlyokat, a jogállamiságot nem szabadna hagyni lebontani. Igaz, ezek teret hagynak a balliberális, progresszív, családromboló ideológiának – de a kereszténységnek is. És ami fontos: HAGYNAK SZABAD VÁLASZTÁST.
5 Móz 30:19: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” Én nem hiszek a keresztény diktatúrában. Én a szabad választásban hiszek, mert Isten is hagy bennünket szabadon választani. Nem erőlteti ránk a helyes megoldást, nem térít meg, csak szelíden kopogtat. A személyes döntési szabadságunk még az örök életünknél is fontosabb neki. A Fidesz jelenleg módszeresen veszi el az emberek döntési szabadságát azzal, hogy nem hagy választást: mindenkit belekényszerít ugyanabba a sínbe. A tanár nem választhat más tankönyvet, csak olyat, amiben Olaszország legfőbb ismérve, hogy nagy a gond a migránsokkal. A magyar emberek legnagyobb része nem találkozhat más véleménnyel, csak kormánypártival, mert az ellenzéki médiát módszeresen bedarálták. Sorolhatnám tovább a példákat, de hát tudjátok ti is. Én ezért nem fogok a Fideszre szavazni. Nem TUDOK a Fideszre szavazni, annak ellenére sem, amit Steve és svgy mondott. A lelkiismeretem nem engedi. Végtelenül sajnálom, mert eddig mindig rájuk szavaztam. 🙁
Kedves mindenki! Már akárhányadszor olvasom a „család” fogalmát mint valami örökölt és védelmezni szükséges keresztény értéket. Rendben legyen úgy, de azért mondja már meg nekem valaki, akár egy másik poszt alatt is, ha már annyira fontos hallgatnunk Isten szavára, hogy miként képzelte el Isten a családot. Miből áll az és milyennek kellett legyen az a bizonyos Istentől elvárt családi rend. Aztán nézzük meg a mai családokat és azok tagok közti viszonyát, viselkedését. Kommunizmus? Fasizmus? Liberalizmus? Hamarosan kiderül.
Steve, félelmetesen súlyosan gonosz és szemét amit és ahogy írsz… (és ebben ügye benne van az is hogy néhol igazad van és ettől még gonoszabb és mág súlyosabb az egész).
És hát több oldal írásra hogy lehet válaszolni? Sehogy. Úgyhogy csak ezt akartam mondani.
Árad belőled az a mentalitás, hogy a saját, víztől (felnőtt korban) és lélektől újjászületett testvéreidet simán kiközösíted, semmibe, nullába veszed, sőt, nem tartod testvérednek, miközben orbánviktorok meg trumpok „keresztény család részei” (idéztem egy hgy-s nyilatkozatból).
Miközben persze a hatalmas cél, a világ megmentése lebeg a szemed előtt…
endi,
kérlek, olvasd el a moderálási elveimet. Nem kell egyetértened Steve gondolatmenetével, de ő tisztelettel érvelt az álláspontja mellett. Ha nem értesz vele egyet, te is érvelj, ne megbélyegezd őt.
Érdekes volt olvasni az elmúlt pár nap kommentjeit. A felvetett témák és válaszkísérletek elég jól fedik a saját vekengéseimet.
Amúgy nálam is volt egy kis párt, akikkel szimpatizáltam, korábban szavaztam is rájuk, de saját magukat hiteltelenítették menetközben előttem.
Innentől kezdve tényleg az a kérdés számomra, hogy mi a legkisebb rossz, ami sajnps vagy így, de vagy úgy, de nagyon rossz. Ez van.
Már sok éve mondogatom, de most különösen előjön: nagyon hiányzik egy keresztény liberális (politikai értelemben klasszikus liberalizmust képviselő) párt, valami olyasmi, mint az elmúlt 1-2 évtizedben a briteknék a LibDemek voltak…
Most úgy látom, hogy a nemzetközi színtér is jelentős, és számomra a döntő szempont jelenleg az, hogy kit szeretnénk az Európai Tanácsban (az EU-s kormányzatok tanácsában) látni hazánk képviseletében.
Krisztina,
ismerek más, jó szándékú keresztényeket is, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak, csak két megjegyzést szeretnék tenni azzal kapcsolatban, hogy szabad-e a választás. Az egyik a médiával kapcsolatos. Én elsősorban az interneten tájékozódom, és sokszor szeretném megtudni, hogy mi egy kormánypárti politikus vagy pundit véleménye, de nagyon nehezen találom meg azokat a fórumokat, ahonnan ezeket letölthetném. Az atv vagy a hirtv videói könnyen hozzáférhetők, izgalmas műsorok mennek rajtuk, az mtv, a tv2 vagy az echotv videói számomra nehezebben letölthetők. Lehet, hogy csak én vagyok béna, de nekem jelentős gondot okoz megtalálni ezeket. Hasonló a helyzet az online újságokkal. Tudom, hogy az ellenzéki véleményeket könnyen megismerem a hvg, a 24, a 444, az index, a 168 óra, a nepszava, a magyarnemzet, az atlatszo es még tucatnyi felületen. Ha kormánypárti véleményeket akarok olvasni, az origo, a 888, a magyarhirlap és a magyaridok jutnak eszembe, no meg a mandiner, ami talán a legigényesebb az összes közül. De ezek kevésbé közismertek, mint az ellenzéki felületek. Lehet, hogy ez csak az én tapasztalatom, de tudatos fogyasztóként lényegesen könnyebben jutok hozzá ellenzéki kommentárokhoz, mint kormánypártiakhoz.
A másik megjegyzésem a választási rendszer igazságtalanságával kapcsolatos. A magyar választási rendszer jogilag nem igazságtalanabb, mint mondjuk a brit, ahol egy 45%-os párt akár a mandátumok 95%-át is elviheti. Régi vita a demokráciákban, hogy az arányos vagy a többségi választási szisztéma a jobb, a kontinentális európai rendszerek inkább az előbbi, az angolszászok inkább az utóbbi mellett vannak. A jelenlegi választási rendszer nem kedvez a széttagolt ellenzéknek, ellenben kedvez a Fidesznek. Viszont ha Magyarországon létrejön egy hasonlóan egységes ellenzéki tömörülés, mint amilyen a Fidesz-KDNP, és van olyan támogatottsága, mint a Fidesz-KDNP-nek volt 2010-ben és 2014-ben, az ellenzék akár kétharmados többséget is könnyen szerezhet. 1994-ben az MSZP-SZDSZ írta át a választási rendszert úgy, hogy az nekik kedvezzen (csak hónapokkal a választás előtt), ez önmagában nem jelent a diktatúra felé való elmozdulást. Szerintem a hódmezővásárhelyi ellenzéki győzelem és a mostani bizonytalanságok is mutatják, hogy ha van az ellenzéknek elég támogatottsága és megfelelően egyesítik az erejüket, tudnak a jelenlegi rendszerben is nyerni.
Nem azért írom ezt, hogy a szavazatodat befolyásoljam, hanem azért, mert a diktatúra-narratívát a média és a választási rendszer miatt nem tartom indokoltnak.
Ádám, nyugodtan törölheted a hozzászólásomat.
@endi, tömören: én nem látom azt a mentalitást, amit szerinted Steve-ből árad, és azt nem fejtetted ki, hogy mi alapján állítod, hogy árad…
De ha már le lehet írni az állásfoglalásunkat, leírom én is. Én az utóbbi két szavazáson a fideszre szavaztam, nem mintha jobbnak tartottam volna őket, sőt. Azért szavaztam rájuk, hogy „ha lúd, legyen kövér”, azaz legyen egy pártnak akkora hatalma hogy bármit megtehet, és végre egyenesen kiderüljön hogy ez jó-e, vagy hogy mi lesz belőle egyáltalán. Ilyen értelemben tehát egyetértek az angol szavazási rendszerrel.
Most nem a fideszre fogok szavazni, mert túlhatalmuk lett, és ezzel egyértelműen, szemét módon és pofátlanul visszaélnek.
Nyilván sok dologban egyetértek a fidesszel, sok dologban meg az ellenzékkel. Volt, hogy direkt kis pártra szavaztam, hogy azok is bejussanak. Most is így fogok tenni.
Ezen kívül az a véleményem, hogy a fidesz most már inkább lejáratja a migráns kérdést. Lényegében a saját népét hiszterizálta és bulvárosította azzal, ahogy „harcolt” a migráns betelepítések ellen. (Egy ilyen néppel aztán később bármit el lehet hitetni.) Plusz ügye ha bukik a fidesz, akkor is nagy hatalma marad, úgyhogy nem kell attól félnünk, hogy nem lesz aki kiáll az esztelen migráns betelepítések és hasonlók ellen.
Na és azzal, hogy a fidesz ilyen módon kampányol a migráns ügyben, számomra egyértelműen azt üzeni, hogy nem gondolják ezt komolyan, csak szavazatszerzésre használják. Orbán szinte minden beszédében azt sugallja sunyin, de teljesen egyértelműen, hogy aki nem fideszes, az nem magyar. Ez így nagyon gáz…
De a legrosszabb gyümölcs amit látok, hogy milyen hatással van a HGY-re ez az egész. Számomra ez a legrosszabb gyümölcse a fidesznek és orbánnak…
Ádám,
köszönöm a válaszod. A választási rendszert most hagyjuk, bár fontosnak tartom megjegyezni, hogy ami jogszerű, az nem feltétlenül igazságos vagy helyes is. Maradjunk a médiánál. Mi mindketten olvasott, tájékozott, internet előtt élő értelmiségiek vagyunk. Valószínűleg az ezen a blogon kommentelők nagy része is. De pl a szüleim nem. Ők a tévé előtt élnek. És a tévéből a kormánypárti propaganda dől. Igaz, a tévén is vannak ellenzéki csatornák, lehetne onnan is tájékozódni. De vegyünk Mari nénit, akinek Mucsajröcsögén a legolcsóbb kábeltévés csomag jár. Ő mit néz? Állami tévét. Mit hallgat? Állami rádiót. (Országos frekvencia csak az van.) Mit olvas? A megyei lapot, amik majdnem kivétel nélkül a Fidesz szócsövei. Mi jut el hozzá? Hát az ellenzék véleménye biztosan nem. És akkor még a plakátháborúról nem is beszéltünk. Mari néninek meglenne a szabad választása, de azt se tudja, mi közül választhat, annyira beszűkültek a kormánypárton kívüli információs csatornák. Azt meg magyaráznom se kell, hogy ha valaki sokat hall valamit, előbb-utóbb el is hiszi, egyszerűen csak azért, mert mindig azt hallja. Működött ez a 30-as évek Németországában is: annyit plakátolták tele az országot a gonosz, ördögi zsidók képeivel, hogy az átlag német idővel elhitte, hogy minden bajukat a zsidó nép okozza. A történelem ismétli önmagát, és aki nem tanul belőle, arra ítéltetik, hogy újra átélje.
A diktatúra még nincs itt. De már látni a jeleit. Amikor a független bíróság is elesik, akkor már nagyon nagy lesz a baj. És akkor már nem lesz demokratikus eszköz, hogy visszacsináljuk.
Egyet értek Krisztinával…
…és egy érdekes, de remélem nem bántó észrevételt tennék, a nem bántás szándéka jeléül nem is nevesítve senkit, hogy akik teológiához értve a lehető legtávolabbi teológiai véleményeket is egymás mellé tudják helyezni, azt képesek értékelni s adott esetben, kisebb nagyobb megkötésekkel, de elismerni, azok a politikai véleményükkel már nem feltétlenül hasítanak, s véleményeik nem többek mint azok véleménye, ítélete teológiai dolgokban, akiknek ismerete teológiailag kevés, mert bár, jó szándékkal teszik, de ítéletük a téma mély ismeretének hiányán, és a teológiai gondolkodás nem kellően elmélyült voltán nyugszik.
Sziasztok,
@endi: Peace! 🙂 A HGY-s témát itt kitárgyaltuk:
http://megmondoka.blogspot.hu/2018/01/fejest-es-nyakig.html
Röviden: egyetértek a HGY állásfoglalásával, és örülök, hogy NS az a fajta ember, aki megmondja a véleményét (akár tetszik a környezetének – beleértve sok hitest -, akár nem), nem pedig mindenféle kódolt üzeneteket próbál küldözgetni vagy hízelegni mindenfelé. De megértem, hogy ez nem mindenkinek tetszik, és azt is tény, hogy néhány éve ő maga is egy politikailag semlegesebb álláspontot hirdetett – pontosan azért, hogy az erős politikai állásfoglalás ne tántorítson el bármilyen világnézetű embert is a gyülekezettől (az más kérdés, hogy mivel a mai uralkodó európai politikai széljárás miatt a hatalommal kapcsolatban évezredek óta rendszeresen felmerülő erkölcsi problémákon és visszaéléseken – korrupció, önkorlátozás hiánya, stb. – is túl alapvetőbb, és individuális keresztény szabadságot is potenciálisan veszélyeztető ügyekről is szó van – lásd korábban kifejtve -, ez a semleges hangnem nehezen fenntartható). Azt elismerem, hogy NS véleménye az én véleményemet is erősen befolyásolja, de ezt nem szégyenlem – régen leszámoltam azzal az illúzióval, hogy nem vagyok befolyásolható és a valóságot a maga objektivitásában látom. A legtöbb gondolatom és ismeretem másoktól származik (pl. Ádám írásai is befolyásolnak). Szerintem már az nagy eredmény ha valaki megérti, hogy ki hogyan befolyásolja – ilyen szempontból a direkt befolyásolást jobban szeretem, mint a manipulatív kommunikációt, mert ez segíti a tisztánlátást (ezért is nincs bajom azzal, hogy NS világosan megmondja, hogy ő mit javasol, különösen, ha értelmesen kifejti, hogy miben és minek hatására változtatja meg a véleményét). HGY+politika témában ezen a fórumon többet nem írnék most.
@Solt: úgy érzem, elbeszéltünk egymás mellett.
@svgy: egyetértek!
—
A média kérdés tekintetében Krisztinával és Ádámmal is egyetértek – városi értelmiségi emberek liberális túlsúlyt éreznek (ebbe belejátszik az, hogy a liberális beállítottságú emberek gyakran egyszerűen kreatívabban és érdekesebben tudnak kommunikálni – és ha van választás, akkor sokan inkább hajlamosak ezeket olvasni), de látom, hogy pl. a vidéki idős rokonok szinte csak a kormánypropagandával találkoznak, így nem érvek mentén, hanem zsigeri alapon szavaznak az elvárt módon. Ez zavar, és tartok attól, hogy ha egyszer ez a monstrum rossz kezekbe kerül, valóban baj lesz. Őszintén szólva én (annak ellenére, hogy a Fidesz-re szavazok) 1 percnél tovább nem tudom nézni az M1-et, mert szabályszerűen ideges leszek attól a szájbarágós propagandától, ami ott zajlik. De fordítva, az Indextől is gyakran undor tör rám (+ az Origótol is, különösen az háborít fel, hogy az oldal tetején „keresztényi” dolgok vannak, az oldal alján pedig erkölcstelen képek és videok).
Csabacz,
egyetértek, és ha rám is gondoltál, szívesen magamra veszem.:) Teológusként semmivel sem ér többet a politikai véleményem azok véleményénél, akik nem a teológiával foglalkoznak. Ezért írtam elsősorban a szívről, nem pedig pártokról.
Krisztina,
a vidéki lapok kapcsán igazad van, de ez csak egy szelete a tájékozódásnak. Én például Veszprémben élek (eredetileg budapesti vagyok), és azt tapasztalom, hogy az emberek errefelé néha szélesebb látókörrel rendelkeznek, mint egy progresszív, nyugatos, 444-et, indexet, hvg-t és Mércét olvasó pesti, aki eleve bunkó-suttyónak tartja a vidékieket és nem kíváncsi a véleményükre. A vidékiek nem hülyék. Veszprémben 2015-ben egy független jelölt nyert a fideszessel szemben, itt ment el a kétharmad, pedig az még a G-nap hatása előtt volt. Az otthonokban errefelé ugyanúgy van internet, mint Budapesten. De van egy csomó másféle tapasztalat is, ami nem a médiumokon keresztül éri el az embereket, hanem közvetlenebb módon. Ez még inkább igaz a falvakra. Sokszor reálisabb a vidéki emberek értékelése azzal kapcsolatban, hogy mi van ténylegesen az országban, mint belpesti buborékokban élőknek, akik kizárólag 444-et olvasnak. A vidékiek – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nem is hiszékenyebbek, mint a pestiek. Persze van köztük olyan is, de nem több, mint a pesti panelokban vagy gödörklubokban.
Ami a diktatúra csíráit illeti: lehet, hogy igazad van, van, ami engem is aggaszt, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a helyzet. Az egyházügyi törvény kapcsán első kézből tapasztaltam, milyen az önkényesség és jogfosztás, írtam is erről Balog Zoltánnak akkoriban nyílt levelet. 2013-ban írtam arról is, hogy a mértéktartás hiánya miért probléma. A média tekintetében azonban a 90-es években tényszerűen sokkal rosszabb helyzetben volt a jobboldal, mint most a baloldal, mégsem gondolom, hogy akkor baloldali diktatúra lett volna. Az akkori koalíció is élt a túlhatalmával (l. választójogi törvény utolsó pillanatban való megváltoztatása), és szerintem a 2006-os rendőrterror sokkal mélyebb pont volt a magyar demokrácia történetében, mint bármi, amit az Orbán-kormány tett.
Ami a plakátokat illeti: errefelé szinte mindent beborítanak a jobbikos plakátok, a fideszeseket néha keresve sem találom.
„Ami a plakátokat illeti, errefelé …” írod, Ádám: hát persze ! Mert ez volt az első hely, ahol megingatták a kétharmadot 🙂
Meg ugye Simicska is itt lakik…
Csabacz, tudnál egy-két személyt említeni, aki szerinted „hasít a politikai véleményével”?
Az emberek (választók) 99 százaléka egyébként nem ért a politikához, sőt sokszor a politikusaink sem! A politológusok pedig ma már a pártok szekerét tolják.
„A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.” (Churchill)
Krisztina
Az is igaz hogy a 90-es 2000-es években viszont liberális kézben volt a média. A Fidesz 2002-től a Hír Tv-vel kezdte ellenzékből felépíteni a konzervatív elektronikus médiát. A népszerűsége épp a liberális média félretájékoztató tevékenysége miatt nőtt meg.
Egy – lazán – kereszt(y)én(y) alapokra épülő társadalomban, mint többek között a miénk, csak az lehet alapvetően problámás politikai erő, amelyik értékrendje lazán sem épül a kereszt(y)én(y) alapokra. Szerintem ma nincs ilyen kulturálisan vadidegen párt Magyarországon. Még az sem ilyen, amelyik kifejezetten egyházellenes, hiszen az is többé-kevésbé kereszt(y)én(y) alapokon áll, csak ambivalensen viszonyul.
Lackfi János: „A nemzethalál érdeklődés hiányában elmarad.”
Parafrázisom: a demokrácia és a bal-lib értékrend halála is elmarad. Nem kell annyit stresszelni.
Valaha – implicit módon – Auschwitz és Szibéria között kellett választani. Na, az stresszes, bár kicsi a különbség. Ma meg +/- 5% adó és +/- 5% jólét / szociális demagógia között lehet választani. Ez a maximális kockázat, ami nem stresszes, hanem szerencsés és kellemes helyzet.
Választani azért célszerű, hogy a következő négy évben ne akarjunk jogosulatlan panaszkodni: ha a többség szerinted rosszul döntött, és te másképp szavaztál, teljes joggal panaszkodhatsz. Ha a kormányra szavaztál, de csalódtál, szintén jogos a panaszod. Ha el se mentél, ám elégedetlen vagy az eredménnyel, nem jogos a pampogás; végül is, a többségre bíztad a sorsodat. Nem ismerek olyan embert, aki jobban megfontolva tényleg a többségre bízná a sorsát. Olyat viszont rengeteget ismerek, aki imád panaszkodni. Ezért célszerű elmenni, itt a lehetőség a saját sors felelős alakítására.
Ez most nagyon idevág:
http://hvg.hu/itthon/20180406_Gomperz_A_30_ezustpenz_meseje
jgabor: az hasít a politikai véleményével, aki tág alapra, helyes kontextusba helyez, több oldalról megvilágítva jár körül egy politikai kérdést, tehát nem az aki megmondja melyik a jó, melyik a helyes. Egyszóval nem a választókról írtam…
Steve: Tisztelem és elfogadom a véleményed. De had írjam ide s nem kell hogy válaszolj, inkább csak megjegyzésként, észrevételként, hogy szerintem az senkit nem zavar hogy NS milyen fajta ember, az talán igen, hogy mit sugall az a mondatod, hogy aki viszont nem olyan, az kódol és hízeleg… illetve NS szerintem mindíg is markánsan politizált és nem volt sose semleges… 🙂
Ezekkel együtt nagyon sokat épülök hozzászólásaidból!
Ádám: Köszönöm a válaszod. Soha nem láttalak olyannak mint aki piedesztálra akarná emelni önmagát. 🙂
Olvasva a hozzászólásokat, sok nagyon értékes gondolat jelenik meg, az én látóköröm jelentősen szélesedett (köszönöm mindenkinek!) illetve rengeteg indulat, érzelem, önigazolás.
Földi és mennyei kincsek szemléletében, amiről igazából a poszt is szól, ezt kellene helyre rakni.
Várva továbbra is a politikai nézetek kifejtését, ráfordulhatnánk ennek kifejtésére is! 🙂
A plakátháborúval kapcsolatban nem arra gondoltam, hogy melyik pártnak van több plakátja errefelé, hanem hogy milyenek azok a plakátok. Egy normális kampányban a pártok a programjukat igyekeznek bemutatni: azt, amit szeretnének elérni. Ha újraválasztást akarnak, akkor bemutathatják azt is, amit eddig elértek. A Fidesznek ezen a területen volna mit bemutatnia, tényleg volna. Ezzel szemben a kampányuk egyetlen, nagy gyűlölködés-folyam, amit már három éve nyomnak, de most teljes gőzre kapcsoltak. Egyszer már volt egy negatív kampányuk, azt elvesztették. Elég rossz fényt vet az országunkra nézve, hogy olyan állapotba kerültünk, hogy most meg pont negatív kampánnyal lehet győzni. Sírni tudnék azon, ha látom, hová jutottunk.:( Egy gyűlölködő országban élek, és messze van még a vége. Leépíteni sokkal több idő lesz, mint felépíteni volt.
Elsőgenerációs értelmiségi vagyok, minden rokonom vidéki. Valamint keleten élek, nem nyugaton. Itt mások az emberek. Pl kevesebbet keresnek. Messzebb vannak a nyugati határtól, ahová esetleg ki lehetne járni dolgozni. Messzebb Budapesttől. Itt a vidéki emberek még átutazóban se láttak migránst, mégis ettől féltik legjobban az országunkat. Azok is a Fideszre szavaznak, akik a legjobban megszívják a Fidesz gyakorlatát: az alsó középosztály és a leszakadó néprétegek. Mert hálásak a közmunkáért, a rezsicsökkentésért, az Erzsébet utalványért, ami csurran-cseppen Itt, ha megkérdezel valakit, hogy miért oda szavaz, ahová, nem érveket fog felhozni, hanem „mert ő adta a közmunkát”.
Az egyházügyi törvény volt az egyik első szög, amit a Fidesz a koporsójába vert, részemről legalábbis. Nem az egyetlen, de a mai napig a legfontosabb. Kiöntötte a fürdővízzel a gyereket is. Jobb lett volna, ha parlament helyett a bíróságokra bízza, hogy eldöntse: egyház-r egy szervezet, vagy sem. A bíróság nem korrumpálható, nem befolyásolható, nem elfogult (elviekben legalábbis), ellenben kirendelhet megfelelő szakértőket, és lehet fellebbezni az ítélet ellen.
„Amikor az általános vagy helyi választások alkalmával el kell döntenünk, hogy melyik jelöltet támogatjuk, észleljük magunkban azt, hogy az egyik politikai álláspontot mindenestül helyesnek, a másikat pedig mindenestül helytelennek hisszük?” Ezen a teszten azt hiszem, átmennék. Nincs sem olyan jelölt, sem olyan program, amit mindenestül helyesnek tartanék, vagy mindenestül elutasítanék. Éppen ezért nehéz döntenem. Mik a valódi érdekeim? Mik a motivációim? Nos, én pont Orbán célközönsége vagyok, az a középosztály, akit anyagilag erősen támogat (családi adókedvezmény, CSOK stb). Anyagilag ellenérdekelt vagyok a jelenlegi kormány leváltásában. Lelkiismereti okok késztetnek a Fidesz ellen szavazni. A hatalmas pénzekkel szemben, amit az én társadalmi rétegem kap, többre értékelem az olyan mennyei kincseket, mint a tisztesség, igazmondás, irgalom, odafigyelés, bűnbánat és bocsánatkérés, alázat, részvét, segítségnyújtás.
Ezt nevezik politikai naivságnak, azt hiszem. 🙂 Jézus nem véletlenül nem foglalkozott politikával, hatalommal, annál többet a mennyei kincsekkel.
Csabacz, értem, hogy nem a választókról írtál, csak sajnálom, hogy kevés olyan véleményformáló hangot hallok, „aki tág alapra, helyes kontextusba helyez, több oldalról megvilágítva jár körül egy politikai kérdést, tehát nem az aki megmondja melyik a jó, melyik a helyes.”
Krisztina, a napokban a kezembe került egy DK-s szórólap, hát, az is eléggé árasztotta a gyűlöletkeltő mondatokat.
„Jézus nem véletlenül nem foglalkozott politikával…” Philip Yancey-nél olvastam, hogy Jézus megvetéssel, és enyhe undorral viseltetett a politika (politikusok) iránt. 🙂
Nekem a következő igék jutottak eszembe a poszt olvasása közben:
Ezt mondja az Úr: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve!” (Jer 17:5)
Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.” (Zsolt 147:11)
Aki igazán a mennyei kincsekkel foglalkozik, néhány hónapja ezért a politikai hadszíntéren IS, ő Reichert Johann, Lánchíd Rádióban, + a honlapján http://www.aaa111.info/
Kiemeli a hazugságözönt, amit én sem bírtam elviselni. Egy volt munkatársam meghallva Vona Gábor nevét, rögtön arra az idétlen fotóra gondolt, ahol kerítésbontóként volt feltüntetve.
Figyelem ! A legutolsó narancs szórólapok CSAK a kerítésről szólnak, hogy „őrizzük meg az országunkat magyarnak” de, a legutolsó szórólapokban írásban MINDEGYIK párt, melyeket a márciusi ifjakhoz sorolok, tematizálja újra: természetesen nem bont kerítést … Miután Karácsony Gergely a „párbeszéd” híve, ezt el is fogadom, az LMP felmondta (!) a szerződését a kampánymenedzserével, mert párbeszélni akart ő is, ami sikerült. Nem baj, ilyen úgysem volt (még): az ország bizony a pártok közötti megegyezésre, nyugalomra vágyik, ezért is „pihent” néhány évig kicsit bezárva érzékszerveit és tévesztette össze a vágyottat a valósággal.
Micsoda kép! A Momentumos ifjak, akik a gendert mint a levegőt szívják magukba (nem hibáztathatók ezért) Bayer borzalmas mondatait festik fel az utakra, amin aztán a „keresztények” áthaladnak a békemeneten. Csupa béke, szeretet „mi olyanok vagyunk” csakhogy elhangzott a FENYEGETÉS. Szél Bernadett börtönre számít, egyszer mondta …
Nem hiszem, hogy a NEMZET képviselete csorbát szenvedne nemzetközi viszonylatban, hogy a családügyek csorbát szenvednének, sőt … felnőtt egy nemzedék, nem a liberalizmus talaján, és szerintem lehet rájuk számítani. Tavaszi szél vizet áraszt … melyben, de jó lenne, ha a kormánypártok is megfürödnének, megújulnának – egy hideg zuhany után 🙂 – adja az Úr Isten!
Krisztina,
értelek, meg egy csomó kérdés is felmerül bennem a hozzászólásod kapcsán, amelyek egy része arra vonatkozna, hogy miben lenne jobb egy kormányváltás – mondjuk Gyurcsánnyal, Vonával, Molnárral, Hadházyval és egy új (bár részben ismerős) garnitúra oligarchával – pusztán ha csak azokat a mennyei kincseket veszem sorra, amelyeket felsorolsz: tisztesség, igazmondás, irgalom, odafigyelés, alázat, bűnbánat, bocsánatkérés. Arról is kérdeznélek, hogy vajon elveszne-e szerinted fontos érték, ami most minden rossz mellett mégis megvalósul. De ezeket a kérdéseket most nem teszem fel, mert a cikkem célja nem a politikai vita volt, hanem egy fontosabb választásra való emlékeztetés.:)
Szigorúan értelmiségi olvasóknak! Fogadjátok szeretettel 🙂
„Minden választás olyan, mintha a lopott javakat előre elárvereznénk.” – H. L. Mencken (1880 – 1956) amerikai újság- és cikkíró.
„Hogyan biztosíthatnánk a folyamatos fejlődést, ha egyre inkább olyan életformát teszünk magunkévá, amelyben senki sem vállal felelősséget saját magáért és mindenki a kollektivizmus biztonságára vágyik? Ha ez a mánia folytatódik, társadalmunk olyan rendszerré silányul, amelyben mindenki a másik zsebében kotorászik.” – Ludwig Erhard, korábbi német kancellár, a háború utáni német gazdasági csoda eszmei atyja.
„Az állam az a nagyszerű kitaláció, amelynek segítségével minden ember mindenki más költségén akar élni.” – Frédéric Bastiat (1801 – 1850) francia klasszikus liberális gondolkodó és közgazdász.
„A demokrácia a nép akarata. Reggelente meglepődve olvasom az újságban, hogy mi az, amit akarok.” – Wim Kan, holland komikus.
„Akik a nagyobb állami beavatkozást sürgetik, végső soron még több kényszert és még kevesebb szabadságot akarnak.” – Ludwig von Mises, osztrák közgazdász, a szabad piac elkötelezett védelmezője.
Solt,
Nyilván nem mondok azzal semmi újat hogy az általad is igen veszélyesnek tartott kollektivizmussal világszerte mindenhol szorosan összeforrott az a neomarxista ideológia, mely az osztály-identitást tekinti elsődlegesnek. Ezzel együtt pedig az egyén, mint szuverén és döntési szabadsággal rendelkező, de egyúttal személyes felelősséggel bíró személy egyre inkább háttérbe szorul.
Mármost talán azt sem sokan vitatják, hogy világviszonylatban ezt az ideológiát éppen a balliberális politikai formációk tűzik rendszerint a zászlójukra és képviselik is egyre erőteljesebben, amennyire csak ez pillanatnyilag számukra lehetséges. És sok helyen egyre inkább lehetséges, legalábbis a határok és a polgárok tűrőképessége folyamatosan tesztelve van mindenütt, ahol ilyen ideológiát képviselő pártok kerülnek a hatalomba. Pl. a skandináv országokban, vagy Kanadában, illetve az USA-ban is az ezredforduló utáni demokrata pártban.
De mostanra – innen nézve legalábbis – úgy tűnik, hogy magukat „keresztény demokratának” tituláló politikusok is simán kiszolgálják ezt az ideológiát mondjuk pl. Luxemburgban vagy akár Németországban is, ha azt érzékelik, hogy az össznépi politikai véleményklíma már amúgy is ebbe az irányba mozdult el.
Mármost értem én, hogy Magyarországon az elmúlt 8 évben éppen a Fidesz államosított vissza egy sor dolgot, vagy ahogy pl. Krisztina is írta, ők korlátozták be eléggé az iskolai oktatás lehetőségeit, stb. Ezen túlmenően folyamatosan nyomják az émelyítően kurucos és magyarkodó retorikát, szóval deklaráltan (és persze erőből) próbálják közösségi(bb) alapokra terelni az itt élő emberek identitását.
Mégis, a külföldön eluralkodó trendeket figyelembe véve én őszintén azt tudom mondani, hogy ezzel együtt is jobban tartok a kollektivizmus egészségtelenebb formáinak térnyerésétől itt Magyarországon is akkor, ha netán olyan pártok kezébe kerülne a hatalom, mint mondjuk a DK, vagy akár az LMP.
Lehet engem emiatt itt ma 2018-ban hülyének nézni a Fidesz elmúlt 8 éve után (és főleg a kampányban dübörgő szörnyen blőd és tényleg a félelmekre építő kormánypárti propaganda mellett…) , de mégis: ez idő szerint én azt gondolom, hogy az egyén szuverenitását és a vélemény nyilvánításának szabadságát még mindig inkább biztosítva látom rövid és közép távon a Fidesz és OV hatalomba maradása esetén, mintsem akkor, ha átszakadnak a gátak és benyomul a ma nyugaton eluralkodóvá vált, a Fideszénél sokkal körmönfontabb, jóval erősebb szellemi háttérrel körbebástyázott, cizelláltabb, entellektüellebb és kifinomultabb hangnemben előadott progresszív vélemény-diktatúra. Az a helyzet, hogy ez az ideológia ma világviszonylatban sokkal erősebb és hatalmasabb, mint itt nálunk a Fidesz(ke). Sajnos tovább is juthat a maga társadalom-átalakító terveinek megvalósításában is, mint amire a Fidesznek lehetősége volt eddig, vagy lesz ezután. Ezzel biztos sokan nem értenek egyet, én mégis így gondolom.
Nagyon találóak az idézetek, amiket összegyűjtöttél.
Pl. ez is: „A demokrácia a nép akarata. Reggelente meglepődve olvasom az újságban, hogy mi az, amit akarok.” – Wim Kan, holland komikus.
Szerintem ha a Fidesz most megbukik, akkor nem kell hozzá pár év és mindenhonnan dőlni fog a magyar emberek orrába-szájába itthon is, hogy milyen fontos a tolerancia és a másság tisztelete. Hogy mennyire fontos, az LMBTQxyz csoport identitású emberek érzékenységét maximálisan tisztelni és tolerálni.
És persze a sort lehetne folytatni más egyéb csoportokkal is (menekültek, más vallásúak, más fajúak, még más(abb) neműek, stb.) A „proletariátus” ill. a „munkásosztály” mostanság épp lekerült a legnépszerűbb identitások listájáról, de kreativitásból nincs hiány, időközben ugye számtalan egyébbel sikerült őket pótolni…
Biztos lesz (ahogy persze ma még jócskán van) ezzel szemben az emberekben ellenérzés, ahogy volt korábban (és nyomokban még ma is van) a nyugaton élő józanabb emberekben is, de kellő anyagi háttérrel és elszántsággal, valamint az előbbiektől nem függetlenül kitartó befolyással az oktatásra, a sajtóra és a jogalkotásra át lehet ültetni ezeket az üzeneteket is az emberek fejébe. Szerintem itt nálunk is.
Lehet mondani, hogy ezek a mai magyar valóságtól elrugaszkodott feltételezések (pl. „sose lesz ilyen társadalmi támogatottsága itt a progressziót kiszolgáló pártoknak”, stb.), de szerintem egy átlag amerikai republikánus szavazó sem képzelte volna el legrosszabb (rém)álmában sem mondjuk pl. Reagan elnök alatt azt, ami 30 évvel később várt rá a saját országában.
Ha lehetséges, én nem szeretnék most egy ilyen jövőképre szavazni…
Kedves jgabor,
én még egy Igét hozzátennék: „Az én országom nem ebből a világból való”. 🙂
Kedves Krisztina, nekem az a bajom, hogy ha következetesen állok hozzá, akkor az összes pártlista, aminek minimális esélye van a bejutásra, meg velük az összes helyi jelölt szép számmal szögeket vert a koporsóba.
Ha nem érvénytelen szavazatot akarok leadni, akkor a sok nagyon rossz közül kell választanom. Márpedig érvénytelen szavazatot leadni nem látom értelmét. Addig oké, hogy ne erre, meg ne arra, meg ne emerre, meg ne amarra, de akkor ki a csudára szavazzak?
Nem véletlenül írtam, hogy az alkalmasság kérdése számomra a fontos, nem az alkalmatlanságé. Ha csak azt nézem, hogy ki mikor és hogyan lett alkalmatlanná, akkor beikszelem az összes rublikát és odaírom, hogy mindenki menjen el melegebb éghajlatra.
Ádám,
teljesen igazad van a fontosabb választásban. Ami egyebek mellett arról szól, hogy nincsen itt maradandó városunk, és hogy azt a bizonyos nem ebből a világból való országot választjuk az ebből a világból vakó ország(ok) felett.
Emellett ott a felelősség elsősorban nem keresztényként, hanem mezei állampolgárként, hogy ha már egyszer annyit megkérdeznek, hogy ki képviseljen minket, akkor próbálunk bölcsen választani, itt ebben a világban és a földi városainkban is.
Ide kapcsolódik az alábbi irás is:
http://kotoszo.blog.hu/2018/03/20/a_balvanyimadas_es_politikai_idiotizmus_jelei_a_valasztasi_idoszakban
dzsaszper és Ádám,
számomra a kérdés úgy merül fel, hogy tudok-e jó lelkiismerettel arra a pártra szavazni, és ezzel jó eséllyel kétharmadhoz és ismét kotlátlan hatalomhoz juttatni egy olyan pártot, amelyik:
– gátlástalanul hazudik (még akkor is, amikor kérdez, lásd konzultáció)
– irgalmatlan
– gyűlöletet kelt együttérzés helyett
– segítség helyett szankcionál (lásd gyámhivatalok)
– a szakmai szervezetek véleményét (akik egy szakterülethez értenek) nem kéri ki; ha mondják, nem hallgatja meg
– képtelen belátni, ha téved, és tanulni belőle
– lop
– úgy szórja a közpénzt és az EU-s pénzeket, mintha cukorka lenne
– korlátozza a szólásszabadságot
– nem tartja be a bíróság jogerős ítéleteit (pl a Hoppál-ügy és hasonlók, rá lehet keresni)
– szakmaiság helyett lojalitás alapján dönt
– a saját képére szabta át a választási körzeteket, hogy nyerjen, azaz csalt
– szisztematikusan lebontja a demokratikus intézményeket és jogrendet (Állami Számvevőszék, ügyészség/legfőbb ügyész, Nemzeti Választási Bizottság, Országos Bírói Tanács, visszamenőleges törvénykezés stb)
– a gazdag terroristákat tárt karokkal fogadja, a szegény legális menekülteket ellenben a tranzitzónában szenvedteti
– a törvényeket és a közbeszerzéseket a haverokra szabja
Tudok-e utána a tükörbe nézni, ha a szavazatommal ahhoz segítem őket, hogy minden fék és ellensúly nélkül, gátlástalanul tudják ugyanezt tovább csinálni, még több gyűlöletet keltsenek ebben az országban, és véghezvigyék az Orbán-terv hátralévő részét is, hiszen kaptunk ígéreteket arra, hogy a független média maradék részét is bedarálják, az ellenzék meg szerintük egyenesen hazaáruló. Vagy megpróbálok mérhető mennyiségű ellenzéki képviselőt juttatni a parlamentbe, hogy a Fidesz ne tudjon BÁRMIT megtenni, amit akar, ne kapjon korlátlan hatalmat, hanem kénytelen legyen egyeztetni, meghallgatni mások véleményét, megpróbálni kompromisszumokat kötni, nem csak erőből kormányozni. Lehet, hogy úgy lassabban fognak majd történni a dolgok, nehezebb lesz kormányozni. De talán kevesebb lesz az erőből, hatalmi/anyagi/haveri érdekből, szakmaiság nélkül meghozott döntés is. Közben azok, akik most még csak kis pártok, megerősödhetnek, kialakíthatják a konkrét véleményüket, a szavazóbázisukat, labdába rúghatnak. Akik tényleg bejutnak a parlamentbe, és tehetnek is valamit, megmutathatják, mihez értenek.
A korlátlan hatalom nem való homo sapiens kezébe. Nincs olyan ember, aki nem korrumpálható, akit ne rontana el a korlátlan hatalom. Nincs olyan. Én sem. Aki nem hiszi, olvassa el a Gyűrűk Urát. Amikor Orbán Viktorra nézek, mindig ez jut az eszembe: ki volt, és mivé lett.
Végezetül idetennék még egy idézetet Jókai „Egy magyar nábob” c regényéből, a stadionok, a korrupció és a haveri kör margójára: „Mennyi nemzeti intézet, mennyi emberbaráti vállalat, mennyi közhasznú indítvány jöhetett volna létre csak azon hulladékokból, melyek a nábob terített asztaláról lehullottak, és amiket később egy nemzedék hangyaszorgalma ismét morzsánként alig győz összehordogatni, hogy felépítse apródonként mindazt, amit az elődök építtetlen hagytak!” Ez is gyakran az eszembe jut. 🙁
Ádám, a kérdéseidet (miben lenne jobb egy kormányváltás, elvesznének-e a szerintem fontos értékek) köszönöm, elteszem, és megrágom magamban.
Ha eltekintünk attól az illúziótól, hogy kis országunkban(vagy szerintem máshol is) a demokratikus választás olyan változásokat hoz, amit a legtöbben élhetőnek tartanának(az élhetőt elosztanám hárommal, mert a 2/3-a kulturális siránkozás), még mindig marad pár dolog.
Szerintem a kereszténység mindenképpen megpróbálódik a következő évtizedekben, függetlenül az itthoni politikai berendezkedéstől. Nagy kihívása a „liberalizmus”, bármit is jelentsen ez. Nekem úgy tűnik, itthon ez most a végletekig le van bontva, analógiában a menekültkérdéssel(aminek a kialakulásában mi is benne vagyunk európaiakként, akár fogyasztóként, akár, mert benne vagyunk a világ 8%-ában, akik remekül élnek).
Tévedés volna azt hinni, hogy aki nem a Fideszre szavaz, az akarja például annak a morális szennyfolyamnak a beszivárgását, amit liberálisnak nevezett ideológiák tartanak össze. Viszont aki egy picit is körülnéz, az láthatja, hogy az, amit a jelenlegi kormányzás folytat, sokkal rombolóbb, mint amitől „védeni” óhajt minket. Az látszik, hogy akik nem rájuk szavaznak, azt nem a programjuk miatt nem teszik, hanem érzelmi, és emberi alapon. Persze amit idáig politika címszó alatt tettek, is erősen kérdéses. A munka törvénykönyvének módosítása miatt a dolgozók sokkal kiszolgáltatotabbak, már szinte törvényileg is rabszolgák lehetnének. 2/3-os törvényeikkel mindent ledózeroltak. Semmilyen civil, érdekvédelmi, szakmai szervezetekkel nem tárgyaltak. Sorolhatnám.
Ami szerintem már kiüti a biztosítékot,nem a mit, miért, hanem a hogyan. Az, hogy a társadalmat hülyének nézik, nem újdonság, de az-az arrogancia, és pofátlanság amit kiválóan és sikeresen ötvöztek egy mindent átható negatív, megosztó retorikával , borzalmas. Kérdem én azoktól, akik annyira félnek a melegházasságtól, és a muszlim szomszédoktól, hogy mire ez a korszak beköszöntene, már milyen lelki, és szellemi állapotban lenne a társadalom?
Már most súlyosan beteg(fizikailag is) minden szinten, és ezt úgy tűnik, csak kihasználják.
Nem az a baj Orbánékkal, hogy lopnak, ésatöbbi, hiszen ezt teszik a politikusaink 25-30-50-100 éve. Hanem az, hogy átléptek egy határt, és pontosan tudták, hogy nem lesz semmiféle társadalmi következménye. Nincs lélektani határunk, úgy fest. Ha csak a mostani 8 évükből az elsőt veszem, már ott el kellett volna vérezniük bármilyen, a demokráciát picit is komolyabban vevő országban. Az pedig, hogy annyit loptak, amiből ezt az országot egy normális pályára lehetett volna állítani, hab a tortán. A felelősségük sokkal nagyobb abban, hogy az ország milyen mentális állapotban van. Vajon ez az állapot nem rombolóbb, mint az, amit a liberalizmus fenyegetése jelenthet a jövőben? És ha azt ilyen szellemi szinten folytatjuk, annak mi lesz az eredménye? Homoszexuálisokat fognak égetni a kihasználatlan stadionokban?
A Fidesz számomra legkomolyabb „bűne”, hogy elkezdték kiölni az emberekből a legfontosabb értékeket, mint például az empátia. De itt is lehetne tovább sorolni. Teszik mindezt úgy, hogy közben kereszténységre, és keresztény értékekre hivatkoznak. És persze materiálisan úgy is, hogy például gyülekezetet vesznek maguknak.
Nem mondom, hogy ennél a liberalizmus jobb, de ahol most tartunk, és ahová úgy fest, ezzel a vezetéssel haladunk tovább, hát…
Utolsó utáni szó:
ahogy írtam korábban: sem olyan párt nincs, aminek a programjával teljesen egyetértenék, sem olyan, amit teljességgel elítélnék. A Fidesz tettei közül pl maximálisan üdvözlöm azt, hogy a házasságot EGY FÉRFI és EGY NŐ önkéntes életközösségeként határozták meg, és ezt az Alkotmányba is beemelték.Remélem, ezt onnan semmi ki nem mozdítja, remélem, nem bukkan fel olyan erő Magyarországon, ami elég hatalomhoz jut, hogy megtegye. Ez egy olyan érték, ami minden rossz mellett mégis megvalósult.
Kedves Börni,
ezt írod: Viszont aki egy picit is körülnéz, az láthatja, hogy az, amit a jelenlegi kormányzás folytat, sokkal rombolóbb, mint amitől “védeni” óhajt minket.
Ezzel azt mondod, hogy Steve vagy svgy – bár értelmes embereknek látszanak – nem néztek körül, picit sem. El tudod képzelni, hogy van olyan nézőpont, ahonnan mások az arányok, más tűnik fenyegetőnek, és másért hálás vagy éppen hálátlan a hívő, aki jól akar választani?
Ez nyilván fordítva is feltehető kérdés, hiszen ott van a te nézőpontod is megfontolásra másoknak.
Gégény István szintén megfontolandó gondolatai.
Kedves Szabados Ádám!
Talán érzékelhető volt részemről, hogy nekem elsősorban nem az X,Y nevű vezető személyekkel van gondom, hanem maga a rendszerrel. Ha néhány perc erejéig eltudnál tekinteni a jelenlegi kormány kereszténynek hangzó (már akinek,nekem biztos nem) retorikától, mi lenne az a többi érték, ami miatt továbbra is a FIDESZ mellett foglalnál állást?
börni nagyon jól összefoglalta, teljesen egyetértek.
még annyit tennék hozzá, hogy az nem zavarja a fidesz-pártolókat, hogy bulvár viktor úr folyamatosan azt kommunikálja teljesen egyértelműen bár sunyin, hogy csak az magyar, aki fideszes? a haza nem lehet ellenzékben, csakafidesz, mi magyarok ezt és ezt gondoljuk stb stb stb. azaz bulvár viktor szerint csak a magyarok 40%-a (fidesz szavazók) a magyarok.
hova fog ez kifutni? már el is kezdett: ügye hallunk olyanokat hogy embereket kirúgtak a munkahelyükről mert nem fideszesek, meg hogy vállalkozásokat, üzleteket vettek el emberektől bűnös módszerekkel…
Solt,
ami szerintem támogatható:
– családbarát politika
– munkaalapú gazdaság
– középosztály erősítése
– CSOK és egyéb lakástámogatások
– a progresszív ideológia terjedésének akadályozása
– működő gazdaság (növekedés, egyensúly, emelkedő bérek, alacsony infláció, csökkenő államadósság)
– rezsicsökkentés + a bankok és multik közteherviselése
– nemzeti szuverenitás védelme
– V4-ek regionális együttműködése
– tömeges migráció és kötelező kvóta ellenzése, határvédelem
– potens vezetés.
Ezek jutottak hirtelen eszembe.
endi,
Dehogyisnem. NAGYON zavaró, sőt bántó ez a retorika a Fidesz részéről. Ahogy egy csomó minden egyéb is, amiket itt már fentebb felsoroltak többen is.
Kedves Szabados Ádám,
És ennek a nagyobb lelkű kormánynak honnan van minderre pénze? Feltetted magadnak valaha ezt a kérdést? Szerintem te és a legtöbb jóhiszemű magyar állampolgár nem vagytok tisztába a „jóléti” állam dinamikájával, mellékhatásaival….elkerülhetetlen végkimenetelével, miközben az ezekre utaló jelek nagyon is láthatóak és érezhetőek.
Ebben a rövid videóben Milton Friedman jól elmagyarázza a szitut. Jó lenne M.F.-re vagy más osztrák tangazdaságot hirdető közgazdásza is odafigyelni, mert ezek az emberek nem hülyék. Például a srácok a Mises Institute-tól (misesmedia a YouTube-on). Némi gazdaságtan ismeretek nélkül ezek a notórius hazudozó, kimutatásokat hamisító politikusok még a csillagokat az égről is megfogják tudni ígérni neked, az embereknek. És ez ami már most történik, idehaza és külföldön nagyon sajnálatos. Kérlek ne értsd félre, nem kioktatni akarlak,csak megérteni ezt az egészet.
https://youtu.be/d8L3lb1cq2U (vannak hosszabb verziók is)
Krisztina,
bennem az érdemi kérdés az, hogy tudok-e a tükörbe nézni, ha minden rublikát beikszelek, mert mindenkit kicsuktam, és ezzel lemondtam arról, hogy bármit is érjen a szavam, vagy próbáljam az amúgy teljesen elfogadhatatlan pártok közt megtalálni a legkevésbé rosszat.
Kedves Börni,
nézzünk szembe a kis magyar valósággal:
amit X párt folytat, sokkal rombolóbb, mint amitől “védeni” óhajt minket.
Szerintem ez minden, 1% feletti támogatással bíró pártra igaz Magyarországon.
Mégis, valahogy rangsorolni kell abban, hogy ténylegesen mitől véd, és mit rombol. Nincs az az illúzióm, hogy az eredő pozitív lesz bárkinél is.
Ugyanakkor felelősnek érzem magam abban, hogy — az alapján, ahogy én látom a dolgokat — a legkevésbé negatív eredőt válasszam. Sajnos nem jó a felhozatal, és a magasugrásnál a léc kb. a Duna medrének a legmélyére került, mert magasugrás címszóval mindenki épp metróalagutat fúr. De nagyon örülnék, ha valakit látnék, aki legalább úszik a Dunában, és a lécet -1 méterre lehetne rakni.
(Jó, sarkítottam az érthetőség kedvéért.)
Kedves svgy!
Szavaidat olvasva ledöbbentem, hogy mennyire központosított gondolkozásuvá tett ez a jelenlegi demokratikusnak nevezett rendszer. Egyszerűen szörnyű, de komolyan.
Folyton „ezek”-ben és „azok”-ban gondolkodsz, mintha rajtuk, azaz a két egymással szembenálló ideológián kívül(ezt te mondtad, nem én) már nem is létezhetne egy másik, vagy több lehetőség. Említetted az oktatást mint az ideológiát befolyásoló eszköz és persze megintcsak a 2 lehetőségre leszűkítve. „Ha ezek maradnak” vs.”ha azok veszik át az oktatási irányítást” Na bumm! Ennyi? Semmi további opciónk nincs? De van. Mit szólnál egy független oktatás rendszerhez, amelytől távol tartaná magát a mindenkori politika és ideológiái? És egy teljes mértékben privát alapokon álló oktatáshoz? Ahol az iskolák maguk versenyeznének a diákokért…árban és esetleg a konkurenciánál jobb szolgáltatással, biztosított feltételekkel? Ahol minden iskolának meg lenne a maga profilja és csakis az ottani tanári kar döntené el, hogy mi legyen a tananyag és a tanítási módszer. Most leegyszerűsítettem, de attól még érthető a lényeg, amit mondani akarok. Te jóságos Ég, lehet épp most és itt találtam fel a spanyol viaszt? Nem, ezt nem én találtam ki. Ez már régen is működött és ma is működhetne sokkal de sokkal jobb eredményekkel mint, amit manapsag ez a mindenkori központosított állami oktatási rendszer le tesz az asztalra. Hogy lesznek olyanok, akik majd nem engedhetik meg maguknak a gyerekeik iskolaztatását? Mindegy bizonnyal. És? Miből gondolja valaki, hacsak nem egy neo-marxista az illető, hogy mindenkinek egyformán jár minden ebben az életben? Amúgy mindegy melyik kormány van helyzetben, mind az állam hatalmán szorgoskodnak.
Kedves Ádám!
„Ezzel azt mondod, hogy Steve vagy svgy – bár értelmes embereknek látszanak – nem néztek körül, picit sem. El tudod képzelni, hogy van olyan nézőpont, ahonnan mások az arányok, más tűnik fenyegetőnek, és másért hálás vagy éppen hálátlan a hívő, aki jól akar választani?”
El tudom képzelni a másféle nézőpontot, igyekszem megérteni, és adott esetben elfogadni is. Semmi gond ezzel. A „gondom” pont azzal van, hogy értelmesnek tűnnek, és azok is. És hogy ráadásul körül is néztek. És sajnos nem tudok egyetérteni(nem is akarom őket meggyőzni) azzal a retorikával(ami amúgy kísértetiesen emlékeztet NS szavaira), ami rendkívül könnyedén söpri félre azokat a társadalmi problémákat amik a mostban már uralkodnak, és évtizedes betegségek, olyan fenyegetésekkel ellensúlyozva, amik bár talán igazak, de a megoldásához vezető útra sikerrel csak akkor juthatunk, ha társadalmilag is felnövünk hozzá. Ennek pont az ellenkezőjét látom egyre jobban megvalósulni.
És szerintem, ha egy értelmes ember elismeri, hogy gyakorlatilag hagyja magát befolyásolni, akkor ott a kérdésed értelmét veszti. Ugyanakkor megértem, és az ő szemszögükből egyet is értek a véleményükkel, meglátásaikkal, és akár azzal is, kit választanak, viszont a saját nézőpontomból egyet nem tudok érteni velük,és nem abból fakadóan feltétlenül, amit én gondolok, hanem amit ők gondolnak az értékrendjük alapján, és amit választanak. Ez a saját ellentmondásuk szerintem, amit nekik kell/vagy sem megoldaniuk. De ezt én már ítélkezésnek tartom, ezért nem is akarom erre helyezni a hangsúlyt, és természetesen megbántani sem senkit.
Kedves dzsaszper!
Ha figyelted a hozzászólásaimat, láthatod, hogy pontosan ugyanezt gondolom. Ebben az esetben annyi kivétellel, hogy azt a mélypontot(ha valóban ott vagyunk), amit társadalmilag elértünk, a Fidesz pofátlansága nélkül nem sikerült volna. A többiek jobban sumákoltak, mert féltek a lélektani határ átlépésétől, de a Fidesz pontosan tudta, hogy szinte bármeddig ki lehet tolni, és ki is tolták.
Én is örülnék, de alapvetően azt gondolom, hogy megérdemeljük a politikusainkat. Egytől-egyig, és mindent, amit tesznek velünk, az utolsó lélegzetig is. A választásokat igazából nemzeti önkielégítésnek tartom, ahol olyan a vélemény, mint a hasonlatban. A végeredmény is. Mert úgy várunk változást, hogy közben mi nem teszünk érte semmit, sem magunkban, sem a környezetünkben. Viszont arra nagyon is figyelünk, hogy a másik mit csinál. Amit persze mi sokkal jobban tudnánk.
Ha majd ezeket a kulturális sajátosságokat kinőttük, vagy legalább az arány nem 8:10 az így gondolkodók javára, akkor induljunk el választani. Addig pedig tényleg az maradhat, hogy hagyjuk befolyásolni magunkat, elhisszük, hogy csak az a választási lehetőség, ha a számunkra kisebbik rosszat válasszuk, ésígytovább. Én várom azt a pártot, aki képes engem gondolkodó lényként megszólítani, akiknek pártpolitikán túlnyúló elképzelései vannak az alapvető társadalmi dolgokról, és akik megoldásokat keresnek, nem a szóba jöhető problémákat sorolják fel. És a többi idealista maszlag, amit idetehetnék, de inkább felébredek. 🙂
Csak úgy egészen véletlenül jutott eszembe erről a mindent elpusztító progresszív liberalizmusról és a dicső nemzeti kormányunk ellene irányuló hősies küzdelméről,…szerinteket ki okozta eddig a legnagyobb kárt a fiatalabb generációk soraiban, a magyar liberális „Soros-bérenc” ellenzék, vagy a nemzeti csatornákon is éjjel-nappal folyamatosan lesugárzott liberális propagandával megtömött hollywoodi filmek?
Hasznos volt olvasni a pro-kontra érveket. Én továbbra is úgy látom, hogy bár számos olyan jogos szempont van, ami eltántoríthatna az, hogy Orbán Viktort támogassam a mostani választásokon, de a véleményem továbbra is változatlan. A fentiek alapján az alábbi szempontok szólnának az ellen, hogy a Fideszre szavazzak:
I. Korrupció
Ez véleményem szerint egy olyan standard indok, amivel mindig, és többnyire jogosan lehet támadni a regnáló hatalmat. Kell is, mert különben még nagyobb lenne a kontrollvesztés. Ugyanakkor erőteljes naivitás azt gondolni, hogy bármilyen új berendezkedés a magyar környezetben egy fikarcnyival is jobb lenne a mostaninál (erre garancia, hogy az ellenzék meghatározó erői – pl. Gyurcsány és Simicska maguk is a magyar korrupt rendszer emblamatikus figurái, vagy architektjei).
II. Fékek-ellensúlyok rendszerének megerősítése
Jogos észrevétel, hogy a Fidesz nagyon erőszakosan nyúlt bele a rendszerbe, és a fékek-ellensúlyok rendszere megroggyant, minden lényeges tisztségben pártkatonák vagy szigorúan lojális emberek ülnek. Ugyanakkor ezt a rendszert csak nagyon radikális módon lehetne lebontani, és az Alaptörvénnyel kellene kezdeni – az ellenzéki pártok mind ki is fejtették, hogy mindenképpen valamiféle (jelenleg jogilag nem igazán belátható) megoldást keresnének erre a problémára. Én bár megértem a problémákat, de keresztényként nagyon aggaszt, hogy az ellenzéki pártok ideológusainak jelentős részét az Alaptörvény következő két mondata zavarja igazán:
„Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”
III. Média helyzete, sajtószabadság
Ezt a kérdést már korábban itt kitárgyaltuk. Valóban van miről beszélni ezen a téren, de itt Ádámmal értek egyet. Nem elegáns, ami a „közszolgálati” médiában zajlik, valamint zavaró, hogy a megyei lapok is mind egy kézben összpontosulnak. Ugyanakkor nagyon erős túlzásnak érzem azt, hogy ne lenne sajtószabadság – az ellenzéki média is nagyon erős poziciókkal rendelkezeik, valamint a magyar kormánypárti konzervatív média tevékenységét nemzetközi perspektívában vizsgálva azt látom, hogy a globális liberális média orkánjával szemben a kormánypárti kontrollált média egy kis vihartól tépett sátorszerűségnek tűnik.
IV. Orbán Viktor diktatórikus hajlamai
Lehet sok indokot találni arra, hogy OV egy „diktátor”, a magyar Putyin. Azonban szerintem a helyzet ennél árnyaltabb. A problémám az egész diktatorosdival az, hogy a modern liberalizmus az individualizmus szélsőséges eszméjét képviseli, és ezért a valóságot teljesen irreálisan látja. A szemükben ha valaki nem az ő kottájukat fújja, hanem bármiféle nemzeteszményt, vagy közösségi identitást, vagy az individuum totális szabadságát bármiben relativizáló eszmét képvisel, majd valamiféle hatalomra teszt szert, az kizárólag diktátor lehet. Külön vörös posztó, hogy OV – igaz, néha valóban nem túl elegáns hatalomgyakorlási technikákkal – képes a saját táborát tartósan egyben tartani. Egy baloldali-liberális gondolkodónak már a lojalitás ténye elfogadhatatlan – szemükben minden lojális ember csakis agymosott lehet a „diktátor” befolyása alatt (kivéve, ha nem valamilyen celebhez, vagy liberális ikonhoz lojális valaki, az más). Nyilván, ha mindez a kultúrális kereszténység zászlaja alatt történik, akkor nem csak diktátorról, hanem fasiszta diktátorról és az ő „agymosottjairól” van szó. Ebben a paradigmában ők (azaz a baloldali-liberális emberek) az áldozatok. Ha pedig valaki áldozat, annak különösen igaza van, és jogos forradalmi dühhel kell lázadnia. Ez az a gondolkodásmód, amit én tudatosan elutasítok (holott magamon is érzem időnként a reflexeit) és a modern nyugati világ egyik fő problémájának tartok.
V. A Fidesz miatt elvándorolnak a magyarok!
Ezt az ellenzék mantraszerűen ismételgeti. Én nagyon kevés olyan embert ismerek, aki a Fidesz miatt akar elvándorolni (pedig az egyházon kívüli ismerőseim túlnyomó része liberális értelmiségi). Én ehelyett úgy látom, hogy egyrészt ez egy korjelenség, másrészt pedig a legutóbbi kivándorlási hullám hangulatszerű megindulásának közvetlen oka egyértelműen gazdasági jellegű (ami a balliberális kormány nem túl áldásos tevékenységének volt az eredménye, hiszen az ország szó szerint az összeomlás szélére került), az eladósodottság problémája, ill. ebből fakadó kilátástalanság réme állt a hátterében. Vannak ezentúl specifikus problémák egyes szektorokban (építőipar – itt a kormány már igyekezett lépni; egészségügy – itt sok tennivaló lenne; szolgáltatási szektor – itt nagyon nehéz lépni, mivel a hazai fizetőképes kereslet történelmi okokból meglévő gyengesége miatt nem lehet a nyugati bérekkel versenyezni). De biztosan vannak olyanok is, akik azért mennek külföldre, mert elegük van a Fideszből, de maradjunk reálisak – ez elenyésző kisebbség.
VI. Oktatás, egészségügy
A KDNP oktatáspolitikáját nem akarom védeni, őszintén szólva nekem ez úgy ahogy van, nem tetszik. A permanens, de érdemi eredményeket soha fel nem mutató oktatásreform egy katasztrófa. A kormánynak volt egy történelmi esélye ezt rendbe tenni, neki is futott, de nem igazán sikerült. Szerintem ezt kár volt a KDNP-re bízni, jobban örültem volna, ha Pokorni féle szakemberek foglalkoznak ezzel, a KDNP pedig inkább csak inputokat ad. Az egészségügy területén is inkább csak toldozgatás-foltozgatás zajlott, különösen Budapesten, bár valamihez hozzákezdett a kormány. Ugyanakkor a magyar egészségügy a rendszerváltás óta folyamatos krízisben van, és érthető, hogy az első 4 évben (amikor az ország fizetőképességének puszta fenntartása volt a cél) nem ezzel indított. A második 4 évben azonban valóban nem látok mentséget arra, hogy miért nem lehetett 4-5 szupermodern kórházat építeni Budapesten 4-5 szupermodern stadionberuházás helyett. Emellett azt hozzá kell tennem.
VII. Túlzott állami szerepvállalás
Sajnos a Fidesz – amellett, hogy sok tekintetben egy modern konzervatív párttá kezd alakulni – nem igazán a kicsi, hatékony állam eszméjét követi. Szavak szintjén volt erre utaló néhány jel, de a valóságban teljesen ellentétes folyamatok zajlottak. A magyar állam nagyobb, pénzéhesebb, kiterjedtebb, mint valaha. Az egészségügy terén is szerintem komoly probléma, hogy a Fidesz – anno szerintem puszta ellenzékiségből – a tisztán állami egészségügy mellett tette le a voksát (igaz, a népakarat is őket támogatta ebben), illetve az első ciklusban egyszerűen pénzügyi okokból az állami nyugdíjrendszerbe terelt vissza mindenkit („megmentjük a nyugdíjat” címszóval), ahelyett, hogy általában az öngondoskodás irányába terelné az állampolgárokat, a valóban rászorulók számára fenntartva egy alapellátást biztosító szociális hálót. Ugyanez történt az oktatás területén is („ingyenes diplomát!”). Ezekről sajnos érdemi vita nincs Magyarországon, a baloldali pártoktól nem nagyon lehet vállalni azt, hogy egy amerikai republikánus államfelfogást magukévá tegyenek. Nincs ma olyan magyar párt, aki fel merné vállalni, hogy változtat ezeken (szerintem Gyurcsány/MSZP sem magától, hanem a koaliciós társ SZDSZ-ben ülő gazdasági liberálisok miatt csinálta azt, amit csinált az egészségügyben – és meg is itta a levét, kb. úgy, mint ahogy a Fidesz most issza a KDNP oktatáspolitikájának a levét). Ennek végső oka az, hogy a kádárrendszeren nevelkedett idősebb generáció, és a balos ideológiák által befolyásolt fiatal generáció hallani sem akarnak ilyesmiről – mindezt a „rezsicsökkentés” sikere is bizonyítja, ami önmagában elég volt a Fidesznek legutóbb ahhoz, hogy újra 2/3-adot kapjon (egy kis időre, ez utána elveszett).
VIII. A Fidesz-KDNP „képmutató álkeresztényekből” áll
Ez részben igaz. Vannak képmutatók, érdekemberek a Fidesz oldalán is, csak úgy, mint mindenhol. De ez igaz a másik oldalra – különösképpen a Jobbika (lásd Simicska) – a DK-ról és MSZP-ről pedig hadd ne beszéljünk. Én a Fideszben nem azt keresem, hogy őszintén keresztények legyenek – szerintem a választás érdekekről szól, ha egy politikai erő akár színből, akár szívből olyan számomra fontos szempontokat akar képviselni (és ezzel manipulálni engem, hogy szavazzak rá), ami nekem fontos, akkor a részemről az egy „done deal”. A taxisofőrtől nem azt várom el, hogy őszinte keresztény legyen, hanem azt, hogy úgy és oda vezesse azt a taxit, ahogy én szeretném (de persze örülök, ha őszinte keresztény az illető). Az ország vezetői felől ugyanígy gondolkodom.
Konklúzió
Összefoglalva tehát, a választott politikusaimtól nem azt várom el, hogy keresztény legyen, vagy erkölcsileg tökéletes (örülök, ha az!). Azt sem várom el, hogy ne játsszon politikai és hatalmi játszmákat (ez a mai világban irreális). Azt sem várom el, hogy ne kelljen kompromisszumokat hoznom, hiszen tudom, hogy nem lesz olyan párt, amely minden apró nézetkérdésben pontosan azt képviseli, amit én helyesnek gondolom. Azt viszont elvárom, hogy a számomra legfontosabb kérdésekben – ami miatt végül rászavazok – konzisztens politikát folytasson. Egy kereszténynek szerintem hasznos, ha van annyi esze, hogy felismeri, és követi a saját maga, és a keresztény identitásának alapját képező közössége valós és stratégiai érdekeit (ha valóban ez a legfontosabb szempont a számára), ne pedig a hype-trainra felülve, forradalmi hevületből szavazzon olyanokra, akik végső soron a saját meggyőződésével deklaráltan ellentétes eszméket képviselnek és igyekeznek érvényre juttatni. Ha történetesen én transzvesztita lennék, aki magán-abortuszklinikát akar nyitni, miközben egy fával szeretnék összeházasodni lehetőleg iszlám szokások szerint, a keresztény erkölcsi világkép létének pedig puszta gondolatától is pánikrohamot kapnék, akkor pl. az érdekeim azt diktálnák, hogy a DK-ra szavazzak. Ha nem így tennék, akkor bolondnak néznének. Viszont egy keresztényhez egyszerűen nem igazán illik szerintem, hogy jelen körülmények között a DK-ra, LNP-re, MSZP-re szavazzon (vagy a Jobbikra, bár ott mások a problémáim), mert azt árulja el azzal, hogy nincs tisztában a saját érdekeivel, hanem meg van vezetve.
Keresztény vagyok, és nem szeretném, hogy az ellenzék „több Európát” szlogenje (értsd: legyen Budapest is olyan, mint most Brüsszel – melegházasság, multikulturalizmus, drogliberalizáció, evangélium hirdetése maga a gyűlöletbeszéd, stb.) megvalósuljon, ezért eszem ágában sincs másra szavazni, mint a Fideszre. Ehhez még hozzáveszem, hogy véleményem szerint ez nem csak Magyarország számára kulcskérdés, hanem a V4-ek számára is, azon keresztül Európa számára is, sőt, Orbán-Netanyahu jó személyes kapcsolata miatt Izrael amúgy is nagyon limitált EU-s érdekérvényesítési lehetőségei miatt is, ill. végső soron globális szempontból is. Elég csak azt megvizsgálni – nemzetközi szintéren is -, hogy mely csoportok, közösségek, meghatározó egyének azok, akik Orbánnak drukkolnak, és kik azok, akik a vesztét akarják. Önmagában ebből nagyon könnyedén el kellene, hogy tudjuk magunkat helyezni atekintetben, hogy melyik oldalon érdemes állni. Azt én nem mondanám azt ki, hogy „árulás” a mostani helyzetben keresztényként félreszavazni, de megértem azokat a hevesebb vérmérsékletű testvéreimet, akik ezt így látják.
—
ps. Ádám listájával a kormány eredményeivel egyetértek – világosan emlékszem, hogy mekkora káosz és kétségbeesés jellemezte az országot az előző balliberális kurzus végére. Ehhez képest most az ország helyzete most lényegesen jobb, miközben sok mindent kellene még tenni vagy jobban/máshogy/tisztábban/korrektebbül csinálni.
Kedves Steve!
Csak egy kérdés:
Most akkor hogy is van ez?
„A taxisofőrtől nem azt várom el, hogy őszinte keresztény legyen, hanem azt, hogy úgy és oda vezesse azt a taxit, ahogy én szeretném (de persze örülök, ha őszinte keresztény az illető). Az ország vezetői felől ugyanígy gondolkodom.”
vs.
„Keresztény vagyok, és nem szeretném, hogy az ellenzék “több Európát” szlogenje (értsd: legyen Budapest is olyan, mint most Brüsszel – melegházasság, multikulturalizmus, drogliberalizáció, evangélium hirdetése maga a gyűlöletbeszéd, stb.) megvalósuljon, ezért eszem ágában sincs másra szavazni, mint a Fideszre.”
Itt annyi kiegészítés, hogy akkor ők keresztények? Vagy csak azt az értéket képviselik? Vagy tökmindegy, de ők legalább állnak a viharban, miközben mindenki más még bekapcsolja a ventillátorokat is, hogy jobban fújjon?
Nekem ez olyan ellentmondásnak tűnik, amin érdemes volna elgondolkodni. Ha nem értem félre, persze. 🙂
Tetszenek a képek, amiket használsz a leírásaidban. Nekem is van egy hasonló, ami még talán valahol kapcsolódik is a poszt tartalmához, valahogy így szól, a mostani választás(és a választhatók)margójára:
A jövőben valószínűleg jobb szívvel fogok egy Budapest Pride-on kézenfogva sétálni a felvonulókkal, minta következő évtizedekben azon a kötelező április 8.-i békemeneten, ahol majd emlékezünk a Párt utolsó, és elsöprő győzelmére. 🙂
Ezt is inkább szemléltetésképp a margóra, kedves Steve és Ádám. Ez ismét az-az ellentmondás, ami miatt az ember elgondolkozik más nézőpontjának a helytállóságán, és azon az érvelésen, amire alapszik.
„Viszont egy keresztényhez egyszerűen nem igazán illik szerintem, hogy jelen körülmények között a DK-ra, LNP-re, MSZP-re szavazzon (vagy a Jobbikra, bár ott mások a problémáim), mert azt árulja el azzal, hogy nincs tisztában a saját érdekeivel, hanem meg van vezetve.”
” Azt elismerem, hogy NS véleménye az én véleményemet is erősen befolyásolja, de ezt nem szégyenlem – régen leszámoltam azzal az illúzióval, hogy nem vagyok befolyásolható és a valóságot a maga objektivitásában látom. A legtöbb gondolatom és ismeretem másoktól származik (pl. Ádám írásai is befolyásolnak). Szerintem már az nagy eredmény ha valaki megérti, hogy ki hogyan befolyásolja – ilyen szempontból a direkt befolyásolást jobban szeretem, mint a manipulatív kommunikációt, mert ez segíti a tisztánlátást (ezért is nincs bajom azzal, hogy NS világosan megmondja, hogy ő mit javasol, különösen, ha értelmesen kifejti, hogy miben és minek hatására változtatja meg a véleményét). HGY+politika témában ezen a fórumon többet nem írnék most.”
A saját érdekeimmel először akkor leszek tisztában, ha nem vagyok befolyásolható, ha képes vagyok magamat reálisan szemlélni, ha tisztában vagyok a korlátaimmal, és még sorolhatnám. Én így látom, szerintem Steve érvelése emiatt saját magába veszett. Persze, a tévedés, és a félreértés lehetősége nincs kizárva.
Szia Börni,
igen, szerintem jól érted. Olyan politikusokra szavazok, amelyek az én _érdekekeimet_ képviselik (én pedig figyelembe veszem az általam felismerni vélt tágabb értelemben vett keresztény közösség érdekeit). Azt, hogy ezt a szavazatomért teszik, vagy szívből, az másodlagos kérdés. Szkeptikus alkat lévén inkább arra gyanakszok, hogy egy politikus a szavazatokért teszi azt, amit tesz. De persze örülök, és drukkolok annak, hogy az illető politikus szívből képviseljen szerintem fontos ügyeket – akár menet közben ráhangolódva azokra azáltal, hogy sorsközösséget vállal ill. védelmez és érvel ezen ügyek mellett (ennek jeleit én egyébként egyértelműen tapasztalom több kormánypárti politikuson – az elmúlt néhány évben sok, a szememben korábban igencsak kétes figura – ebbe OV is beletartozik – mintha a rendeltetésszerű helyére és szerepébe került volna – őszintén meg kell mondjam, ebben én ráadásul felfedezni vélem az isteni gondviselést is hazánk számára).
Mindenképpen inkább szavazok egy képmutató keresztényre vagy keresztény színezetű politikusra, aki viszont bizonyított módon a keresztények lelkiismereti szabadságát kevésbé sértő berendezkedést képvisel, mint egy őszinte ateistára, akinek formációja viszont olyan törvényeket hozna, amelyek dilemmára kényszerítenek: lelkiismereti okokból engedetlen leszek, vagy pedig a lelkiismeretemet megtagadva alkalmazkodok – lásd a liberális Nyugat-Európai országok helyzetét, vagy hogy mi zajlik az USA egyes liberális államaiban. Ezeken a helyeken hithű keresztényeknek ki kell szolgálniuk a melegházasság intézményét ha nem akarják elveszteni teljes vagyonukat a bíróságon, ahol a keresztény tanácsadó köteles az abortuszt is javasolni mint megoldást, ahol a hívő egészségügyi dolgozó a lelkiismerete ellenére részt kell, hogy vegyen az abortusz végrehajtásában, ahol egy szexualitásával küszködő tinédzsernek nem lehet segíteni a Biblia alapján, ahol az iskolákban kötelező a genderideológiát hallgatni, ahol a helyi őshonos lakosság idegennek érzi magát saját országa belvárosaiban – tömegesen inkább vidékre költözve.
A helyes választás tehát számomra a napnál is világosabb.
„A jövőben valószínűleg jobb szívvel fogok egy Budapest Pride-on kézenfogva sétálni a felvonulókkal, minta következő évtizedekben azon a kötelező április 8.-i békemeneten, ahol majd emlékezünk a Párt utolsó, és elsöprő győzelmére.”
Ha így gondolkodsz, akkor azt kell, hogy mondjam, megértem, hogy miért szavazol máshogy, mint én – hiszen jelentős világnézeti különbség áll fent kettőnk között. Én keresztényként ezt így nem tudnám leírni.
„A saját érdekeimmel először akkor leszek tisztában, ha nem vagyok befolyásolható, ha képes vagyok magamat reálisan szemlélni, ha tisztában vagyok a korlátaimmal, és még sorolhatnám. Én így látom, szerintem Steve érvelése emiatt saját magába veszett. Persze, a tévedés, és a félreértés lehetősége nincs kizárva.”
Véleményem szerint a „nem befolyásolhatóság” állapota merő illúzió – vagy ha valaki tényleg nem befolyásolható/meggyőzhető semmiben, akkor definíció szerint elveszett emberről van szó. Ezért is hangsúlyozom, hogy én az egyéni érdekeim alapján szavazok, azonban az egyéni érdekeimet jelentős mértékben befolyásolja a csoportérdek, amit tudatosítok is magamban + tisztában vagyok azzal, hogy általában a keresztény hitem, annak értelmezése alapvetően kapott dolog (végső soron Isten ajándéka, és ennek van egy spirituális komponense a belső megismerés által – de az emberi közvetítő közeg szerepe nem elvitatható). Hasonló dolgok elmondhatók a politikai világnézetemről is, vagy arról a rendezőelvről, ami alapján a tények ismerete alapján merőben ellentétes következtetéseket vonok le, mint Te. Ehhez a kérdéshez tartozik, hogy én a nemzethez, valamely keresztény közösséghez (esetemben a Hit Gyülekezete), vagy egyéb csoporthoz való tartozást, az ebből fakadó lojalitást, és a közösség vezetőinek véleményének figyelembe vételét nem negatív, hanem pozitív erényeknek látom (hacsak nincsen valamilyen nagyon alapos indokom arra, hogy azt elutasítsam, amire a szabadságom megvan, így minden döntésem – lojalitásom, ellenszegülésem – erkölcsi szempontból is értékelhető). Tudom, hogy sokan nem így gondolkodnak – véleményem szerint ezért van az, hogy hazánkban nagyon ritkán tud bármilyen közösség fennmaradni (vagy ha valamilyen külső kényszerérdek hatására mégis fennmarad, akkor állandóan belső marakodás zajlik) – sajnos ez a tendencia az egyházban is világosan felfedezhető.
—
Mára részemről ennyi, jó szavazást holnap mindenkinek! 🙂
Bolyki Laci írása, még meleg: http://szemlelek.blog.hu/2018/04/07/en_nem_izgulok_mert_pontosan_tudom_mi_lesz_a_valasztasok_vegeredmenye
(Nekem tetszett Gégény Istváné is.)
Annyit tennék hozzá, hogy szerintem azt sem lehet morálisan elítélni, aki most otthon marad. Azzal is a demokráciát ünnepelem, ha nem megyek el, hiszen szabadon dönthetek róla, senki nem kényszerít, hogy elmenjek. Olyat sem olvasok a Bibliában, hogy: „ímé, elédbe adom a választás lehetőséget, válaszd azért a kisebbik rosszat…” Ha tömegek nem mennének el szavazni, az is egy nagyon erős üzenet lenne a politikusainknak.
Bolyki Laci cikkét én is be akartam linkelni, köszi jgabor!
Jó híreim vannak 🙂 „A Nemzeti Választási Iroda legfrissebb adatai szerint 7 óráig a szavazásra jogosultak 0%-a járult az urnákoz.”
„Egy férfi az Árkád üzletház I-style üzletében megtámadott és tettlegesen bántalmazott egy a családjával Magyarországon tartózkodó kanadai rabbit. A támadó minden előjel nélkül megütötte a rabbit, a fejéről leverte a kipát, majd sebtében próbált távozni az üzletből. Az eset 11.50-kor történt, szemtanúja volt a rabbi felesége, leánya és testvére is – írták a Tett és Védelem Alapítvány Facebook-oldalán.
Az esettel összefüggésben feljelentés, bejelentés a BRFK X. kerületi Rendőrkapitányságára csütörtök estig nem érkezett, azonban a BRFK X. kerületi Rendőrkapitányság hivatalból indított eljárást garázdaság vétség gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen.”
A tettes csakis egy szavazó lehetett.
A mai napig érvényes csak, fontos megőrizni Lányi cikkét ebben a nagyszerű vitában https://mno.hu/velemeny/a-kis-gomboc-valasztasi-mese-2018-bol-245682és egy másikat, Máté-Tóth Andrástól http://szemlelek.blog.hu/2018/04/04/igy_fogok_szavazni_mate-toth_andras
Steve, burokban élsz, ami jó főleg neked 🙂 és mindenkinek, akit a hited elér. ONNAN nem látszik, hogy amiről írsz, pszeudo ahogy majdnem minden látszat a jelenünkben és komoly szellemi erőfeszítés szükséges a tájékozódásban (idegen-lelkietlen tájakon), hit + ima visz el a lényeglátáshoz azért, hogy ne légy becsapva (ez csak a politikai viszonyokra értendő). A „márciusi ifjakat” is segíteni kell, ha sikerül egy áttörés ugyanazon irányban, és célért, a fényért az alagút végén, amit felrajzoltál. A mai nappal nem ér(het) véget részvételünk a közéletben.
Börnivel hangsúlyosan egyetértek, írását megőrzöm és terjesztem 🙂 különösen a magyarság lelkiállapotáról. Erről készült egy film, Jelenczki rendezésével. A magyar nemzet NEM engedi magához közel a lelkiismeretét, de van remény ! http://ticket.urania-nf.hu/esemenyek/623/2016/05/28/on-ter-kep-a-magyar-nemzet-lelkiallapota-diszbemutato
Ha összejön egy nézőközönség, akkor vetítik, különben elérhetetlen. Kétszer láttam, könyvben kiadják vagy kiadták de a pszichiáter által rendezett folyamatot látni kell !
Ki és hogyan foglalkozik a roncstársadalommal ? Ez a film feltétlenül. A hatalmon lévők pedig szeretik eltüntetni – mindenféle hatalmon lévők, beleértve egyházi hatalmasságokat, gyülekezetvezetőket (sajnos). Erről ír Máté-Tóth András is. TISZTELET a kivételes hangoknak, melyek miatt Bayer „egyházat váltott” !
Ádám, a legutóbb felsoroltak – amikor végül politizálni kezdtél, miattunk – szintén mind pszudo szerintem, beleértve a családbarát intézkedéseket: a „csok”-ot, mely ugye megkülönböztet szegényt és gazdagot 🙁 A középosztály megerősítése ? Egészen MÁS „osztályt” erősítettek. A szolgalelkűség/szolgaság/függés rendszere csak belülről látszik, annak, akinek akármilyen kis köze lett politikai ügyekhez – vagy, csak szeretett volna valamit ingyen tenni az országért – ahogy az is, hogy dobálják ki azokat állásukból, akikben csak egy kicsit meginogva látják a párthűséget … ide látszik a kötelező május 1-i felvonulás mintájára a listázás és a MÁSFÉLE listázás. Reméljük, a fekete autó azért nem érkezik értünk, ahogy Kásler Á. vizionálta.
Nagy pozitívum a Fideszben Varga Mihály gazdasági miniszter, akiről nem esett szó pedig pont róla kellett volna. Aki valóban keresztény, csak nem hallatszik ki. Gazdasági siker mindig az ő érdeme volt: teljesen kívül áll mindazon, amiért a kormányt/kormánypártot joggal elmarasztalják és amiért max hittel lehet örülni az újbóli esetleges győzelmüknek. Köszönet illeti …
Jó volna, ha felvállalnánk mindannyian, ami keresztényként a feladatunk, nem a burokban, hanem a hadszíntéren 🙂 Isten minket úgy segéljen !
Mi változott? 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=wVamVcfNm7U
Kedves Steve! Azért olyan könnyen nem szabadulsz tőlem 🙂
Nos én továbbra sem értem milyen jövőért harcolsz te például ezzel a választással? De most tekintsünk el a választásoktól, mert nálam nem ezen van a hangsúly, amikor a keteszténységről beszélgetek, és mond el nekem kérlek őszintén, hogy te milyen jövőt szeretnél látni ebben a világban.
Azt szeretnéd, ha ez a világ, azaz az emberek bűn nélkül élnének, tegyük fel, hogy már mindenki tudja melyek azok a bűnök a Biblaból?(mondjuk már ez a kérdés egymagában is megérdemelne egy külön posztot)
Vagy azt szeretnéd, ha már mindenki hinné, hogy Krisztus a megváltója és Ő benne örök élete van, a múlt és a jövőbeli bűnei mindörökre eltörölve?
Imádok Krisztus szerepéről és a jó hírről beszélgetni 🙂 Az ördög meg, már több mint 2000 éve, le van szarva! Bocsánat kedves Admin, de megcsúszott a hüvelyk ujjam az érintőképernyőn.
Éva,
remélem tudod, hogy annál azért rutinosabb vagyok, hogy a „burokban élsz…” típusú érvelésektől összezavarodjak. 🙂
Solt,
nem teljesen értem, hogy a kérdésnek mi köze a választásokhoz. Szerintem a keresztényeknek van egy elég erős érdekük, mégpedig az, hogy szabadságban éljenek, és az állami törvények ne olyanok legyenek, hogy választani kelljen az emberi ill. Isteni törvények megtartása között. Amennyiben ez utóbbi helyzet áll fent, a keresztényeknek lelkiismereti kötelessége az Isteni törvényekkel ütköző állami törvényekkel szembeszállni. Nyugat-Európa egyes országaiban és az USA liberális államaiban látjuk, hogy ez a helyzet igenis már előállt, illetve folyamatos törekvés van erre nézve. Magyarországon véleményem szerint jelenleg az egyetlen gátja ennek a mostani kormány. Nehéz számomra megérteni, hogy ez miért nem felismerhető.
Azt mondani, hogy „mindez nem számít” (ha jól értem, te valami ilyesmit bizonygatsz), egészen meglepő álláspont – személy szerint biztos vagyok benne, hogy a korábbi elnyomó korszakokban élő, élő hittel rendelkező keresztények nem így gondolkodtak és nem ezért imádkoztak. Örülni kellene, hogy Magyarországon vége a kommunizmusnak, és szabadon lehet kereszténynek lenni, nem pedig annak drukkolni, hogy megint legyen egy olyan rendszer, amely a keresztényeket gúsba akarja kötni. Látjuk, hogy most egy világtrendről van szó, és még olyan országokban is, ahol semmi hagyomány nincs erre nézve (USA), képesek olyan törvényeket hozni, amelyek teljesen figyelmen kívül hagyják a keresztények lelkiismereti szabadságát. Mire számítunk, Magyarországon akkor mi várható? A törvényeket a hatalomba szavazott politikusok hozzák, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen emberek állnak a hatalom élén, és a keresztényeknek nem szabad kivonulni a politikából, ha a saját és országuk javát akarják előmozdítani.
Mindenkinek joga van úgy szavazni, ahogy szeretne, azonban nehezen tudom megérteni azt, aki a saját érdekei ellen szavaz (meglepve olvastam például a hozzászólások között, hogy vannak olyan is itt, aki még azt is elismeri, hogy a mostani kormány politikája számára minden szempontból kedvez – de ennek ellenére a balliberális ellenzékre akarna szavazni).
Aki tehát szeretne újra keresztényként elnyomás és lelkiismereti presszió alatt élni, az nyugodtan szavazzon azokra, akik deklaráltan ebbe az irányba akarják fordítani az országot (nem titkos dolgokról van szó, elég csak megnézni a baloldali ellenzéki politikusok állásfoglalásait kulcsfontosságú kérdésekben – tessék megvizsgálni, hogy mit képvisel Gyurcsány, Széll, Karácsony pl. melegkérdésben, családpolitikában, stb.). Aki arra vágyik, hogy az EU liberális elitje által meghatározott diktátumok, és egy ez alapján kialakított gyűlöletbeszédről szóló törvény kösse gúsba a prédikátoraink száját, az is szavazzon nyugodtan rájuk (megjegyzem, még a nagyon korrekt és visszafogott Szabados Ádám több blogpostja is simán feljelentések alapját képezné néhány nyugati országban)! Én nem ilyen országra vágyok, ezért nem fogok az ellenzékre szavazni.
Ennyi. 🙂
azonban nehezen tudom megérteni azt, aki a saját érdekei ellen szavaz (meglepve olvastam például a hozzászólások között, hogy vannak olyan is itt, aki még azt is elismeri, hogy a mostani kormány politikája számára minden szempontból kedvez – de ennek ellenére a balliberális ellenzékre akarna szavazni). Steve, ha ebben rám gondoltál, szerintem nem értettél meg, és rosszul is idéztél. A mostani kormány politikája egyáltalán nem kedvez nekem MINDEN szempontból. Csak anyagilag. Anyagilag tényleg jól járunk (családi adókedvezmény, CSOK, ingyenes étkezés, ingyen tankönyv stb). De ott van pl az oktatás meg az egészségügy. És nekem nem érdekem, hogy a gyerekeim heti öt órában fussák a köröket az iskola körüli járdán, benzingőzt szívva a tüdejükbe, mert a mindennapos testnevelés fontos ugyan, de tornatermet már nem adtak hozzá. Ahogy az se érdekem, hogy a gyerekeim általános iskolai negyedikben Zrínyi Ilona leveleit elemezzék mondjuk Janikovszki Éva helyett, mert az van a tankönyvben (amit nem volt idő lektorálni sem, így tele van tárgyi meg helyesírási hibával), és nem, nem lehet másikat választani, mert ezt a lehetőséget is elvették a tanároktól.
Egy dolog miatt nem szavazok a Fideszre, és az maga a Fidesz. A politikájuk, elsősorban a szakpolitikájuk. Hosszú listám van a rosszul kezelt dolgaikról (Ócsától Eliosig), ugyanis évek óta írom ezeket. Már az előző választásnál is rezgett a léc, ami engem illet, de akkor még feléjük billent a mérleg nyelve. Most nem. Az én határaimat túllépték.
Ha rám gondoltál, akkor közlöm azt is, hogy sehol sem említettem, hogy a ballibre szavaznék. Mint ahogy nem is a ballibre fogok.
(Ha lenne hiteles kereszténydemokrata párt, az jó lenne, de nincs. Ami van, az csak bólogató jános, és nem sok köze van a kereszténységhez.)
Jelen állás szerint magas a részvétel, ami az előrejelzések szerint az ellenzéknek kedvez. Valószínűleg nem lesz meg a Fidesz-kétharmad, sőt, elképzelhető, hogy az egyszerű a többség sem. Ha így lesz, az hatalmas pofon lesz nekik – de nem baj. Nem baj, ha Orbánék megtanulják, hogy nem mindenhatók és nem mindentudók. Hogy a kritika fontos, mert tanulni lehet belőle. Hogy a tévedés beismerése nem a gyengeség, hanem az erő jele. Hogy a párbeszéd szükséges, és nem csak a szavazókkal, az egyetértőkkel. Különösen azokkal szükséges, akik alul vannak, és akik a kulimunkát végzik, mert ők látják, hogy alul mire van szükség. Nem baj, ha megtanulják, hogy nem erőből kell kormányozni.
A törvényeket a hatalomba szavazott politikusok hozzák, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen emberek állnak a hatalom élén. Erről beszélek, Steve. Erről beszélek. Ha a Fidesz csak Varga Mihályokból meg Pokorni Zoltánokból állna, nem itt tartanánk.
Steve,
Nem válaszoltál a konkrét kérésre, inkább mellébeszéltél és próbálod más irányba tolni a beszélgetést. Ez elég gáz Steve 🙁
Lehet valami olyasmi ellen tusakodsz, amit nem is fogsz tudni befolyásolni, tökéletességre vinni meg pláne nem. Márpedig ez Isten mércéje, a tökéletesség! És,aki azt megvalósította Jézus volt.
Akkor miért értelme ennek az egész küzdelmednek? Merthogy „ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az.”
Mindenesetre én továbbra sem adom fel, míg van rá lehetőségem segíteni szeretnék neked és másnak is megérteni, hogy hiba van sok keresztény készülékében,…gondolkozásában, hozzáállásában.
„Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.” !!!
@Krisztina,
elnézést szeretnék kérni, valóban félreértettelek, és köszönöm, hogy tisztáztad! 🙂 Több gyakorlati ponton egyetértek veled, szakpolitikai kérdésekben valóban sok probléma van (ezt fentebb magam is jeleztem, bár azzal is tisztában vagyok, hogy soha nem lesz olyan párt, amellyel minden részletkérdésben egyetértek). Az elmúlt 8 év elszúrt, folyamatos oktatási reformja az egyik olyan pont, amellyel kifejezetten elégedetlen vagyok. Ahogy írtam is, mindez mérlegelés és súlyozás kérdése.
A részvétel valóban magas, meglátjuk, mi lesz az eredmény. Akárhogy is, én nem számítok nyugodt időkre, ha egyértelműen a Fidesz nyer, akkor azért (látjuk, milyen boszorkányüldözés zajlik az USA-ban mióta Trump nyert), ha az ellenzék nyer, akkor pedig amiatt (valószínűleg nem tudnak megegyezni, és előbb-utóbb újabb választást kell kiírni). Ha pedig az eredmény akármelyik fronton szoros lesz (akár a Fidesznek nem lesz meggyőző fölénye, vagy ha valamiféle vesztes helyzetbe kerül, miközben az ellenzéki térfélen nem lesz világos, hogy kinek kéne a vezetőnek lennie), akkor a helyzet még izgalmasabb lesz! De azt hiszem este/holnap okosabbak leszünk. 🙂
@Solt – értékelem a segítő szándékodat.
Solt,
Folyton “ezek”-ben és “azok”-ban gondolkodsz, mintha rajtuk, azaz a két egymással szembenálló ideológián kívül(ezt te mondtad, nem én) már nem is létezhetne egy másik, vagy több lehetőség.
Én ilyet szó szerint nem írtam le és szerintem félre is értesz talán.
Körbenéztem a jelenlegi alternatívák közt.
Az MSZP-t mindig is elvtelen emberekből álló pártnak láttam és a mostani megnyilatkozásaik sem hazudtolták meg ezt a képet. De a korábbi kormányzásuk sem. Széltől hajladozó nádnak tűntek korábban is és most is. A DK ugye eleve szóba sem jöhet, mert ha az MSZP elvtelen, akkor a DK sajnos kevésbé az: kifejezetten destruktív elveket vallanak.
LMP: eddig még nem voltak hatalomban, de sajnos deklaráltan azt a progresszív liberális ideológiát képviselik, amire a keresztény meggyőződésemből fakadóan én ma azt gondolom, hogy jó lelkiismerettel nem szavazhatok.
Momentum: alapvetően szimpatikus (lenne) a fiatalos agilitásuk és tenni akarásuk, de amit mondogatnak, hogy a 21. században a jobb és a baloldaliság már meghaladott fogalmak, az számomra azt mutatja, hogy egyelőre híjával vannak a bölcsességnek és az emberismeretnek.
Az alapvető értékek már csak olyanok, hogy előbb-utóbb ki kell állni mellettük és ezáltal szükségszerűen konfrontálódni kell más, ellentétes elvekkel. Ezt megspórolni szerintem nem lehet sem keresztény meggyőződésű embernek egyénként, de nem lehet megspórolni közösségi ill. társadalmi színtéren sem.
Márpedig ez – bizonyos szempontból – szükségszerűen elválasztja az embereket egymástól, legalábbis akkor biztosan, ha egy politikai formáció valóban megpróbál bármilyen általuk értékesnek tartott elvek mellett következetesen kiállni (és igen, ez által bizony szükségszerű, hogy valami mások ellen is ki kell állni, amelyeket vagy kevésbé fontosnak, vagy pedig akár kifejezetten ártalmasnak tartanak)
Ezért nem tudom komolyan venni azt a politikai formációt, ami egyszerre azt állítja, hogy ők a baloldali, meg a jobboldali, a liberális és a konzervatív értékeket valló embereket egyformán képviselni akarják. Aki ilyeneket mond, az szerintem nem ismeri eléggé sem a történelmet, sem az emberek állapotát a bűnbeesés óta, de valószínűleg még önmagát sem ismeri eléggé.
Ezért hát a Momentum is kiesik, mert nem tisztult meg le körülöttük eléggé a kép, hogy kik is ezek és pontosan mit akarnak. A hírek szerint már tavaly december körül megindultak a belső viták és kilépések – így volt ez a korai MDF-nél és a Fidesznél is, nem különben az FKGP vagy a KDNP esetében – ,én pedig további szakadásokra számítok egészen addig, amíg legalább önmaguk számára világossá nem válik, hogy akkor most liberális, konzervatív, jobb vagy baloldali pártként képzelik-e el magukat.
És persze a genderideológiával kapcsolatban már lehetett olvasni tőlük azt, hogy sajnos a rossz oldal felé tendálnak ők is – ami sajnos (!!!) ma már egyensen következik egy „nyugatos” ideológiájú, „modern” szellemiségű párt esetében. (És itt bátran merek „jó” és „rossz” oldalt említeni, mert Isten igéje és a keresztény vallás 2000 éves tanítása egyaránt nagyon egyértelmű abban a kérdésben, hogy Isten az embert nőnek és férfinak teremtette és hogy a házasságnak mi a definíciója).
Maradt még ugye a Jobbik. Na most egyrészt a kifejezetten zsideóellenes retorikán, amit éveken át képviseltek, én nem tudok egyelőre olyan könnyen átlépni. Vona Gábor személyisége sem tűnik számomra eléggé kiforrottnak. Oké, pár éve még tetszhetett neki ez meg az az iszlámban (vannak dolgok, amiben tényleg példát lehet venni róluk is, pl. egy átlag muszlim számára a (nagy) család a mai napig kiemelten fontos érték), bár annyira azért nem fejtette ki részletesen, hogy miért tartotta „az iszlámot az emberiség utolsó reménységének a globalizáció és a liberalizmus sötétségében”.
Erre persze a Fidesz felépített egy nyilván fals és demagóg karakter-gyilkosnak szánt retroikát vele szemben, de én most nem erről beszélek. Inkább azt látom, hogy zavaros ennek az embernek az értékrendszere. Az ősmagyarkodó táltosos, ezoterikus vonal úgy tűnik nem idegen személy szerint tőle, meg a pártjától sem. Ez mindenképpen bizalmatlanná tesz velük szemben. Ha a Fidesz-KDNP-n számonkérjük azt, hogy hiteltelenül képviselik a keresztényég ügyét, akkor ilyen tekintetben a Jobbiktól sem várnék semmi jobbat.
A párt közelmúltban történt „baloldali fordulata” szintén azt a benyomást erősíti bennem, hogy a párt vezetője (és vele együtt maga a párt is) sodródik az eseményekkel és az egész formáció nekem valahogy alaktalan és zavaros.
Azt kérded: Mit szólnál egy független oktatás rendszerhez, amelytől távol tartaná magát a mindenkori politika és ideológiái?
Tudnál erre az elmúlt 30 évből példákat mondani szerte a nagyvilágból? Maga az idea szépnek tűnik, virágozzék száz virág, de a gyakorlatban ezt én őszintén szólva kevéssé látom megvalósíthatónak. Nyugaton legalábbis ezzel eléggé ellentétes folyamatok zajlanak, ahogy arról pl. itt ezen a blogon Ádám is már nem egyszer tudósított.
@svgy szép volt ez az elemzés, annyit hozzátennék hogy a pártvezér/min.elnökjelölt nem minden esetben írja le magát a pártot: a Jobbik harcait – és az LMP-ét – a fővárosi közgyűlésben is követtem.
Mindketten jeleskedtek a földtörvény meghozatalakor – gyakorlatilag akkor adták el az országot – hárman tartózkodtak (a legfőbb „méltóságok” !) melyről az átlag kormányszavazó egészen hibás információkkal bír, meg van tévesztve, mégis biztos az igazában 🙁 Ezt azért hoztam fel, mert régebben történt ugyan, de általános jelenség, máig igaz.
Jobbik: „hazaárulók” és „második Trianon” – LMP: „földosztást” bolygatták meg transzparenseikkel és kirohanásukkal 🙂 a parlamenti nyugodt törvényhozást. Légy forró vagy hideg, de ha langyos vagy, kivetlek a számból – mondja az Úr.
Felnőtt egy nemzedék a Jobbikban, amely már nem hungarista, kivált belőlük a ‘rosszabik’: értékes személyiségek, politikusok vannak ott. Ha pedig nem kiforrottak, akkor rajtunk a sor, hogy forrjanak 🙂 Paks nem mindegy, már „meggondolandó” mondta Vona (és mögötte nyilván többek véleménye) pedig előbb még mellette foglalt állást.
Ami pedig a törökországi látogatása után a muszlim KULTÚRA dicséretét illeti, én hozzáteszem: a szufiban, a muszlim misztikában tanulandó dolgokat talál a szeretetről (Khalil Gibran: A Próféta c.könyvében például) „loptak” is belőle történetet keresztények, megmosolyogtatott amikor hallgattam. Az ember Isten képmásaként több vetületben találkozik Vele de V.G. hitvalló keresztény, múltja is innen forrásozik, és ha a világ dolgaiban „Odüsszeusz, aki még nem tudja, melyik szigeten köt ki” (mondta Németh Sándor róla) az KIZÁRT, hogy a liberális nyugati féltekén. Mindig ellentüntetői voltak a Pride-nak például.
@Steve: köszönöm. 🙂
Kedves Börni és Steve,
A taxisfofőrtől, illetve politikusoktól mit várunk kérdéshez szeretnék hozzászólni.
Az első észrevételem — ezt még elemzőtől nem láttam, de számomra nyilvánvaló –, hogy az idei választásokon az erkölcsi/morális kérdések hangsúlyosak voltak (azon belül is a házasság-gender téma különösen is, a másik hangsúlyos kérdés a nemzetállam szerepe).
A progresszív új erkölcs (legalábbis egyelőre) alaposan kikapott.
Figyelembe véve a szavazatok területi eloszlását, a progresszív erkölcs (hála Istennek, és legalábbis egyelőre) nem tűnik kompatibilisnek a vidéki szavazók megnyerésével.
A másik észrevételem az az, hogy az új erkölcs kapcsán nem az zavar önmagában, hogy nem a keresztyén értékrdendet követi. Persze nem követi, és ennek sem örülök, de ez önmagában még beleférne a taxisofőr vezessen szemléletbe.
Ennél viszont sokkal több zavar, és nem keresztényként, hanem klasszikus szabadelvűként.
Az emberi jogi vonatkozása az, hogy jól átesünk a ló túloldalára, és a diszkrimináció tilalma fontosabbá válik, mint a véleménynilvánítási és gyülekezési szabadság. és a gyakorlatban a hagyományos erkölcs irányáb avett negatív diszkrimináció lesz belőle. A politikai korrektség ezeknek a kérdéseknek még a felvetését sem akarja megengedni!
Ez már olyan jelleggel zavar, mint amikor a taxisofőr 50-es sebességkorlátnál 80-nal száguldozik a városban.
A dolog morális-filozófiai vonatkozása az, hogy ezt az egészet morális inverziónak látom: egy erkölcsi túlérzékenységet ideológiai irányban kihasználva, a cél szentesíti az eszközt alapon tömegek hergelése a cél. A bökkenő ezzel az, hogy ezt az eszközt már ismerjük a történelemből: a fasizmus és a bolsevizmus is lényegében így hergelte be a tömegeket.
Ha pedig következetesen gondolkodunk az állam szerepének a gyengítéséről, akkor nem értem, hogy miért akarunk az EU-ból egy erős Európai Egyesült Államokat csinálni, hacsak nem egy EU-s szintű totalitárius diktatúra építése a cél?! (Attól függetlenül, hogy ezt a témát a magyar politikusok átlátják-e avagy sem).
Na engem ezért zavar az új erkölcs nyomatása, és úgy tűnik, az átlag vidékit is zavarja; ha átlátja ezeket a vonatkozásokat, ha nem…
Ez meg már a taxisofőr közúti veszélyeztet kategória nálam.
dzsaszper, egyetértek.
Én korábban liberális konzervatívként gondoltam magamra – erkölcsi területen konzervatív vagyok, de tudom, hogy a keresztény erkölcsöt, hitet, világnézetet kényszerrel nem lehet másokra erőltetni (hiszen az erőltetés ellentétes azzal, hogy mindenkinek azt kívánom, hogy őszintén, hitből, szabad választásból és akaratból térjen meg az élő Istenhez, ami nem történhet kényszer alatt – sőt bármiféle emberi kényszer, presszió akadályozza ezt a folyamatot). Ezért kissé idegenkedtem pl. a „keresztény nemzet” kifejezéstől – nem azért, mert marxista lennék, hanem azért, mert a „keresztény nemzet” kifejezés számomra oximoronnak tűnt, illetve a történelmi tapasztalatok alapján magában hordozta a lelkiismereti presszúra spirituális kereszténység szempontjából kontraproduktív gyakorlatát.
Ugyanakkor mostanra kissé elbizonytalandotam az egész megközelítésem helyességében. A probléma az, hogy az a fajta liberális konzervativizmus, amiben én gondolkodtam, feltételezi azt, hogy a társadalmi szinten van valamilyen konszenzus arra nézve, hogy mik az alapértékek. A nemzet, a család, a férfi és női identitás, a házasság, stb. egy klasszikus értelemben vett liberális ember számára is értékek – miközben fontosnak tartja a lelkiismereti szabadság, szólásszabadság, vallásszabadság, demokratikus választás, stb. ügyeit (amelyek esszenciálisak a szabadságnak ahhoz az atmoszférájához, amelyben pl. az egyház is életképes tud maradni és egészségesen tud fejlődni – biztosítva a teret mindenkinek a szabad döntésre). A csavar viszont az, hogy ez a fajta liberalizmus a kereszténység talaján nőtt ki (az említett szabadságjogok keresztényként a Bibliából is levezethetők), és csak addig működőképes, amíg össztársadalmi szinten a konszenzus a fentebb említett alapértékek tekintetében továbbra is megvan, tehát a keresztény kontextus nem tűnik el.
Ha a liberalizmus (a szabadság) abszolút önértékké válik és kiszakad a kereszténység által kitermelt, kiinduló pontként is funkcionáló keretek közül, és ennek hatására a társadalom jelentős része bibliai értelemben szélsőségesen „törvénytelenné” válik a gondolkodásmódjában és moralitásában, akkor olyan toxikus atmoszféra jön létre, amelyben maga az állam törvényei (a törvényhozók eltorzult gondolkodásmódjának következményeként) szembe fog szegülni Isten törvényeivel. Az így kialakulú rendszer a keresztények szabadságát korlátozni fogja a szabadság nevében, vagyis egy újfanta zsarnokság jön létre. Olyan, amely sajnos alattomosabb, mint a hagyományos zsarnokság, mivel a szabadság szlogejne mögé bújik úgy, hogy azt a társadalom jelentős része valóban szabadságnak is éli meg (aki nem akar Isten törvényének engedelmeskedni, az szabadságnak éli meg, amikor mindent szabad, kivéve Isten törvényének engedelemskedni). Ebben a rendszerben nincs diktátor, nincs látványos elnyomás – politikailag korrekt beszéd van, „befogadás kultúrája”, „alternatív együttélési formák”, nyitottság más kultúrák felé, „love trumps all” mentalitás, és az agyakban zsigeri szinten működő öncenzúra. A keresztények egy ilyen légkörben ugyanúgy tudnak szenvedni, mint egy nyílt elnyomásban. Amikor az igazság kimondása „agresszió” és „intolerancia”, ahol a melegházassággal való lelkiismereti okokból történő egyetnemértés „gyűlöletbeszéd” és „diszkrimináció”, ahol a nemzeti identitás védelme „nácizmus”, akkor már nagyon közel járunk ehhez.
Solt a „Másnap” c. írás alatt egy kommentjében utal arra, hogyan képzeli el az antikrisztusi rendszert (ő Orbán Viktor rendszerére gondol). Én nem osztom a véleményét – szerintem az antikrisztusi rendszer akkor fog eljönni, amikor olyan társadalom alakul ki, amelyben már nincs szükség diktatúrára, mivel tömegek tudatosan elutasítják az igazságot, és ahogy mi keresztények internalizáljuk Isten törvényét (szívünkre van írva), ugyanúgy a törvénytelensében hívő tömegek internalizálják a törvénytelenséget – azaz teljesen szabadnak érzik magukat a teljes törvénytelenség kultúrájában. Egy ilyen közegben az antikrisztus nem mint elnyomó fog megjelenni, hanem mint hős szupersztár – csak Isten népe fogja az elnyomót látni benne. A Sátánnak a történelemben csak addig van szüksége hagyományos diktatúrákra, ameddig az emberiség lelkéből nem veszett ki tömegméretekben a hagyományos moralitás és Isten törvényét valamennyire követő lelkiismeret.
Lezárva tehát a gondolatmenetemet, most úgy látom, hogy valahogy igenis vissza kellene találni a „keresztény nemzet” koncepcióhoz Európában – nem azért, hogy vallási elnyomás legyen, hanem azért, hogy az igazi szabadság (illetve az ehhez szükséges erkölcsi keretek) érvényesülni tudjanak, annak egyáltalán legyen alapja, értelmezési kerete. Kérdés, hogy ez egyáltalán lehetséges-e, vagy a romlási folyamat nem megállítható-e – a keresztény színezetű államegyház zsarnokságának tanulságából kinövő keresztény liberalizmus után a posztkeresztény liberalizmus kora törvényszerűen eljön-e, vagy vissza lehet valahogy forgatni a történelem kerekét? Erre őszintén szólva nem tudom a választ – de ha igen, akkor ez hatalommal vezérelt módon lehetetlennek tűnik, ezt Orbán Viktor vagy pláne Semjén Zsolt sem fogja tudni megoldani (miközben a globális romlási folyamattal szembenálló helyi kezdeményezések támogatását határozottan a keresztényi társadalmi küldetés részének gondolom – és ezért is örülök a Fidesz győzelmének, mert ez azt jelzi, hogy Magyarország még nem esett el ebben a harcban). Az igazi megoldáshoz isteni csodára és az egyház megújulására van szükség.
Lehet, hogy ez csak az én tapasztalatom, de tudatos fogyasztóként lényegesen könnyebben jutok hozzá ellenzéki kommentárokhoz, mint kormánypártiakhoz.Igen, a választási eredmények igazolták, hogy ez csak a te saját, személyes tapasztalatod. Tudatos fogyasztó vagy. Az ország nagy része azonban nem az, és ellenzéki véleményhez nagyon nehezen jut hozzá (4 évente 5 perc pártonként a köztévében!), ellenben a csapból is kormánypárti vélemény folyik. A választási eredmények (megmozdultak a vidéki falvak is a Fidesz érdekében) azt mutatják, hogy a tudatos fogyasztó kritikus, az átlagos választó azonban nem tud utánajárni az információknak, mert nem tudja, hogyan tegye, talán internete sincs, és a zsigeri félelmei alapján fog dönteni. És most adtak neki egy ellenségképet, ami összefogja az országot. Lehet mondani, hogy az ellenzéknek egy programja volt, a kormányváltás, de fideszesek sincsenek jobb helyzetben, ugyanis az új nemzeti egység a migránsgyűlölet. Büszkék lehetünk.
Az index riportjai szerint a vidéki ember amit lát a tévében, azt elhiszi. Pláne, ha még a rádió is bemondja.
https://index.hu/velemeny/2018/04/09/hogy_lehetett_ennyire_hulye_egesz_magyarorszag/
– Kire fog szavazni?
– A Fideszre.
– De miért?
– Nem akarom, hogy jöjjenek a migránsok, és megerőszakolják az asszonyokat. Tiszteletreméltó vélemény. Csak éppen hazugságon alapul.
Nem reprezentatív felmérésem szerint (szüleim és anyósom-apósom) 4 emberből 3 azért szavazott a Fideszre, nehogy bejöjjenek a migránsok. Nem elvből, nem meggyőződésből, nem azért, hogy a progresszív genderideológia ne szivárogjon be Magyarországra a nyugati egyetemekről, hanem mert FÉLNEK A MIGRÁNSOKTÓL. Ott a legelsöprőbb a Fidesz-győzelem, ahol a legkevesebbet profitáltak az emberek a Fidesz-kormányzásból: vidéken, a falbakban, a a szegények között. Ez azért nagyon gáz, és nagyon lesújtó képet fest az országunkról. Meg a kormányról is.
Krisztina,
megint csak azt tudom mondani, hogy megértem a benned lévő gyászt. De szeretnék mellé tenné pár gondolatot. Szerintem legalább két szempontrendszer létezik, ami a döntéseinket befolyásolja. Az egyik az, hogy hogyan látjuk a valóságot. A másik az, hogy hogyan rendezzük sorrendbe azokat a kérdéseket, amelyek befolyásolják a döntésünket. Vagyis a valóság leírása és az értéksorrend. Szerintem mindkettő nagyon eltérő lehet még hívő emberek között is.
1. Én például nem gondolom (egyetértve Török Gáborral), hogy igaz lenne a diktatúra-narratíva Magyarországon. Az igaz, hogy az Orbán-kormány erővel tépte szét a posztkommunista struktúrákat, és ennek sok ártatlan áldozata is lett (többek közt a kis evangéliumi egyházak is, mint a miénk). Igaz, hogy a Fidesz nem ismert mértéket, szinte mindig elment a falig, amikor tehette. Igaz, hogy régóta szavazatmaximalizáló logikát követ, amely felülír (szinte) minden más logikát. De ezek csak azzal a felhatalmazással történnek, amit demokratikus úton kaptak. Hódmezővásárhely megmutatta, hogy demokratikus választáson le lehet győzni a Fideszt. Az a tény, hogy szinte mindenki el tudta képzelni még április 8-án is (!), hogy kikap a Fidesz, szintén azt mutatja, hogy elvben nem legyőzhetetlen. Vasárnap napközben mindenki a demokrácia ünnepéről beszélt, még ellenzéki politikusok is. Időköziken többször veszített a Fidesz (Újpest, Veszprém, Tapolca). Most óriási részvétel mellett kapott a Fidesz megint kétharmadot. Kurucországban, amely tud lázadni, ha azt érzi, hogy elnyomják. Ez szerintem dupla zárójelbe teszi a diktatúra-narratívát.
A sajtó kapcsán sem hiszem, hogy Magyarország diktatúra felé haladna. Az online sajtó jelentős (talán nagyobb) része nem kormánypárti, és az elérhetősége is ha jól tudom, jóval magasabb, mint a kormánypárti sajtóé. Simicska majdnem az egész jobboldali sajtót ellenzékivé hangolta. Tudom, a vidéki lapok… de a másik serpenyőben meg ott a közösségi média (Facebook, Instagram stb.), amelyik ezt ellensúlyozza, meg ugye a kormányt régóta támadó RTL Klub, amit szintén ne becsüljünk le. Falvakban is ott az emberek kezében az okostelefon: hozzáférhetnek az internethez. És ahogy korábban is írtam: a 90-es években ennél sokkal durvább volt a baloldali fölény.
Ettől függetlenül igazat adok neked abban, hogy az emberek jelentős része vidéken burokban él, amelyet valamilyen mediatizált narratíva ural. Csak én úgy gondolom, hogy egy 444-et és indexet olvasó belpesti ember is ilyen mediatizált burokban él, amit az ő zárt plauzibilitási struktúrája tart fenn. A progresszív gondolatkörnél kevés zártabb gondolatvilágot ismerek, ezért sem értik, miért szavazott a vidék a Fideszre, és mi az, ami igazán zavarja az ellenzékben. Nem arról van szó, hogy a vidéki ember el van zárva a valóság elől, hanem arról, hogy más forrásokat választ a valóság megértéséhez. Ezek a források csak részben szennyezettek. Több tekintetben viszont talán tisztábbak, mint a Falon túliaké.
A demokrácia kérdése csak egy példa arra, hogy a valóság leírásában különböző lehet a véleményünk. Ahogy abban is, hogy Európában a migráció veszélyforrás-e vagy sem (erről is lehet értelmes vitákat folytatni).
2. Ami meg a témák sorrendbe állítását illeti: tiszta szívre vágyó krisztuskövetőkként is lehet eltérő értéksorrendünk. Egyetértek veled abban, hogy nagy baj a korrupció. Abban is igazat adok, hogy ez a kétharmad ezt most nem orvosolja, inkább visszaigazolást ad, hogy ez mehet tovább. Ez is baj. De ha elolvasok egy Mikszáth- vagy Móricz-regényt (az elmúlt években többet is olvastam), tisztán látom, hogy az uram-bátyám világ nem a Fidesszel kezdődött, még csak nem is Gyurcsánnyal, de nem is a rendszerváltással, és még csak nem is a szocializmussal. Irreális elvárás az, hogy éppen a Fidesz-kormányra ne legyen ez jellemző. Ettől még rossz. Csak nem csodálkozom azon, ha egy átlagos szavazó nem feltétlenül ezt a kérdést helyezi az első helyre.
Ha kihívok egy kőművest, és tudom, hogy háromból három nem ad számlát, akkor nem az alapján döntök a kőműves személyéről, hogy ad-e számlát, hanem az alapján, hogy jól dolgozik-e, szép-e, amit csinál, és vannak-e jó referenciái. Vagyis a számla kérdése – bár nagyszerű lenne, ha olyan világ lenne, ahol mindenki ad számlát – nem feltétlenül döntő szempont. Szerintem így gondolkodott sok ember vasárnap is. Nem a korrupció érdekelte, hanem a kormányképesség, vagy egyéb kérdések (pl. migráció, gazdaság helyzete, progresszív ideológia, nemzeti szuverenitás). A választók nagy többsége ezekben a Fideszt jobbnak ítélte, mint a többi pártot. Egymás mellé rakta a 100 leggazdagabb embert, és azt mondta: mindegyik oldalnak megvannak az oligarchái, tehát nem ez a különbség köztük. Egymás mellé rakta a pártokat, és azt mondta: ismerjük ezeket is, azokat is, nem a korrupció köztük a különbség. És döntött az alapján, amiben másnak látta őket.
Hogy jól döntött-e az ország, arról hívő keresztényekként is lehet eltérő véleményünk. Mert ahogy a fenti cikkben írtam: vannak olyan kincseink, amelyeket viszont ez nem érinthet.:) Én ezen a blogon ezekre a kincsekre szeretném a figyelmet irányítani akkor is, amikor a közéletről, a társadalomról, a kultúráról vagy akár a politikáról írok.
Ádám, köszönöm a válaszod. Jólesik olvasni a belőled áradó higgadtságot most, amikor forr bennem az indulat.
1) Épp ma jelentették be, hogy vége a Magyar Nemzetnek, a Lánchíd Rádiónak, Simicska nem finanszírozza többé ,és megszorítások lesznek a Hír Tv-ben is. Az ellenzéki oligarcháknak egyre kevesebb pénze van médiára is. És hiába van okostelefon még a falvakban is, ha nem tudják helyesen használni. Interneten keresni, híreket értékelni, álhíreket kiszűrni meg kell tanulni. Ez sokszor még a felnőtteknek se megy, és bekajálnak mindenféle álhíreket, a 3 hét alatt megtanulható angoltól kezdve a holnap a fejünkre pottyanó Nibiru bolygóig, amit a NASA eltitkol. Az én anyám is elhitte, amikor a tévében látta, hogy hogy színesbőrű bevándorlók fosztottak ki egy olaszországi boltot idén, pedig a felvétel három éves volt, és Dél-Afrikában készült…
2. tiszta szívre vágyó krisztuskövetőkként is lehet eltérő értéksorrendünk. Lehet. Ezért fáj annyira, amikor azt hallom, azt olvasom, hogy „keresztényként csak a Fidesz”. Még papoktól is!
Egyetéretek, az uramabátyám-világ évszázados terheltség.
Szerintem így gondolkodott sok ember vasárnap is. Nem a korrupció érdekelte, hanem a kormányképesség, vagy egyéb kérdések Az egyéb kérdések között első és második (!) helyen is a félelem. Érdekes egybecsengés volt, hogy mind a férjem, mind a szüleim azért szavaztak a Fideszre, mert azt hallották a médiában, hogy az ellenzék áll nyerésre, és féltek, hogy a Fidesz veszít. Az ő szavaik, nem az enyém. És lőn: félelemből kétharmad.
„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem.” (Franklin D. Roosevelt) Sokan nem tudják, hogy létezik politikai pszichológia. Pedig létezik. A politikusok tudják, hogy a szociális és politikai attitűdjeink megváltoztathatók pusztán a fizikai biztonságérzetünk befolyásolásával. Most már az is világos – legalábbis számomra -, hogy a politikusok miért szónokolnak előszeretettel a terrorizmus és a bevándorlás veszélyeiről: a félelem- és gyűlöletkeltéssel még több szavazatot gyűjthetnek be.
Az alternatív tények világában élünk. Épp a mi időnkben, amikor mindennél könnyebb hozzájutni a helyes információkhoz… ugyanakkor mindennél könnyebben árasztanak el bennünket az álhírek és a hamisságok is.
Politikáról csak itt, ezen a blogon írok. Máshol sehol. És azért itt, mert itt lehet normális hangnemben, anélkül, hogy egymásnak ugranánk. Pedig nem vagyunk mind egy véleményen. Köszönöm, hogy írhatok, hogy van ez a hely.
Gyász ide, öröm oda,Jézus meg miegymás,…így vagy úgy, de jönni fog az eljerulhetetlen. Ez van amikor az emberek átadják a maguk és a családjuk iránti személyes felelősséget, a józan számításaikat Samu bácsinak.
Lefogadom, hogy amikor majd megtörténik, akkor is egymásra fognak mutogatni a kormányok és az emberek, hogy ki ……el, ahelyett hogy bárki is papír-ceruzával, utánaszámolna ennek az őrületnek, ennek az öngyilkos központosítot szocialista gazdaságnak, rendszernek. Orbán gyarapodást ígér, de attól tartok, hogy ennek pont az ellenkezője fog bekövetkezni. Nálam az IMF-nek a szinonimája a MEGSZORÍTÁS, MEGSZORÍTASOK.
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/sulyosbodhat_a_helyzet_figyelmeztet_az_imf.660265.html
1) Simicska lépése előre várható volt, nem kellene, hogy igazi meglepetést jelentsen. A választások mögött két befolyásos férfi harcát is láttuk, akik korábban bajtársak voltak, most pedig esküdt ellenségek. Simicska egyrészt Orbán elleni személyes bosszúvágyból, másrészt pedig üzleti számításból ölt annyi pénzt a Jobbikba ill. a médiabirodalmába – mindez kifizetődő lett volna, ha sikerül a kormányváltás. A végcél nyilván az lehetett, hogy valamiféle hasonló rendszer alakuljon ki, mint anno az Orbán-Simicska duó, csak Orbán helyett mással/másokkal (Simicska számára ez jelentette volna korábbi barátja legyőzését és saját döntésének visszaigazolását – Orbán megy, Simicska marad). Úgy tűnik, most ez a harc most eldőlt. Teljesen logikus lépés, hogy Simicska mindjárt másnap döntést hoz arról, hogy elzárja a pénzcsapot és leírja a veszteségeket, hiszen ő végső soron egy üzletember, akinek sikere alapvetően a politikai hátszélhez kötődött – most elszállt az esélye is annak, hogy ez a hátszél meglegyen. Én még azon sem lepődnék meg, ha egyszerűen külföldre költözne ezek után (Simicska megy, Orbán marad), bár Simicska szerintem nem az a típus, aki józanul le tudja zárni a harcot.
2) A félelem valóban nagyon erős szempont volt – a Fidesz hibáival én is tisztában vagyok, de a kisebb rossznak tartottam – tehát félek a nagyobb rossztól. Az ellenzék szerintem eltaktikázta magát, nagyobbnak mutatta az erejét, mint amekkora (pl. LMP: „Most mi jövünk”). Elhitették, hogy valóban képesek kormányt váltani, még a Fidesz szavazótáborral is, sőt a Fidesz vezérkarral is – erre elképesztő mozgósítás és összezárás volt a válasz. Ez a stratégia látványosan a visszájára fordult. Az ellenzéknek az összefogás körüli bakiparádé mellett ez az alaptalan magabiztosság volt talán a másik fő stratégiai hibája (amellett, hogy egyébként az általuk képviselt program/értékek, és az azokat képviselő személyek is nagyrészt alkalmatlanok voltak arra, hogy elég embert megmozgassanak).
Utólag bevallom, ha előre tudom, hogy ennyire kiegyensúlyozatlan lesz az eredmény, valószínűleg én sem, és sokan mások nem izgulnak annyira, vagy esetleg úgy szavaznak, hogy a mezőny egy kicsit kiegyenlítettebb legyen. A nagy arányú győzelem egyrészt jó (pl. Brüsszel felé erőt tud mutatni a kormány), másrészt veszélyes, mivel az önmérséklet tényleg nem jellemző a Fideszre (a Fidesz kétharmad szerintem is magában hordja a veszélyét annak, hogy a nagyon szükséges megtisztulás elmarad, és visszajön az a kormányzási stílus, hogy minden apró-cseprő ügy miatt az Alkotmányt írják át – naivitás lenne az ellenkezőjét gondolni, még ha bizakodom is). Egy egyszerű többséggel is nagyszerűen lehetett volna boldogulni, a 3. ciklusra már az is nagyszerű felhatalmazást jelentett volna. Azt gondolom, izgalmas, fordulatos 4 év elé nézünk, és simán benne van a pakliban, hogy jobboldali szavazóként is a fejemet fogom csóválni sok esetben.
„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem.”
Roosevelt idézete jól hangzik és tartalmaz bölcsességet, de nem az érvényessége nem univerzális – az egészséges félelem igenis hasznos dolog: senki nem akarja megégetni magát, mert tudja, hogy az fáj.
„de nem az érvényessége nem univerzális”
helyett:
„de az érvényessége nem univerzális”
Krisztina, erre mondtam azt hogy Orbán bulvárhazugságokkal, bulvármódszerekkel érte el a sikert. A jót nem lehet rosszal szolgálni, ez teljesen ellentétes Jézus tanításával.
A dolgot ezerszeresére súlyosbítja, hogy Orbán kereszténynek tartja magát, sőt, erre veri is a mellét.
https://youtu.be/r_zped34120
Ajánlom mindenkinek, aki érti és, aki egy kicsit jobban meg akarja érteni a világi folyamatokat, ideológiákat,azok eredetét. Szerintem senki sem az, ami mondanak, vagy élénk „tárnak”, hogy csakis azokra figyeljünk. Megfodtok lepődni, hová vezetnek etej az elvek, szálak.
Krisztina,
örülök, hogy elmondod itt a véleményedet. Valószínűleg igazad van abban, hogy sokakat manipulált a migrációval kapcsolatos eszement riogatás. Én pl. az origót nem bírtam olvasni az elmúlt hetekben, mert 28 cikkből 27 azzal kezdődött, hogy migránsok… Ugyanakkor engem az az agymosás is hihetetlenül zavart, amit az index és a 444 csinált, amely úgy bagatellizálta a kérdést, mintha nem a migráció határozná meg ma az európai diskurzust máshol is (l. holland, német, osztrák, olasz választások). Soros szerepével kapcsolatban is globális szinten zajlik vita, nálunk mégis úgy alakult, hogy az egyik oldalon annyira idióta propagandává züllött a sorosozás, a másik oldalon meg a probléma annyira bárgyú tagadásává, hogy elveszett az értelmes diskurzus lehetősége.
A vidéki ember félelmét mégsem nevezném alaptalannak. Akkor sem, ha az a narratíva lenne igaz, hogy semmi veszély nincs a migrációban. Azért nem nevezném alaptalannak ezt a félelmet, mert sokkal mélyebbek a gyökerei, mint a média mostani manipulációja. A félelem abból az alapélményből táplálkozik, hogy ha elkezdenek a magyar ember környezetében társadalommérnökösködni, abból ő mindig rosszul jön ki. Ugye ott a régi mondás: Engedd be a tótot, kitúr a házadból. Gondolj bele, milyen tapasztalatok hozták létre, táplálták és tartották életben az ehhez hasonló mondásokat! Nem az a lényeg, hogy jól sül-e majd el a migránsok betelepítése (ami nem hazugság és propaganda, hanem létező terv!), az a lényeg, hogy az emberek ezt nem akarják kipróbálni. Ezért nem adnak bizalmat azoknak, akik lehet, hogy mégis ki akarják ezt rajtuk próbálni…
Egy igazi, befogadó, toleráns liberális meg akarja érteni ezt a másságot is. A magyar vidék másságát. Hacsak nincs maga is buborékban…
Ami feltűnő számomra : az itteni fórum kommentelők is megoszlanak már erősen. Szerintem a látszat ellenére a Fidesz túl van a zeniten, vagy ez volt az.
Mondjuk nem is csoda. Sokan vannak, akik nem azt várták a Fidesztől, hogy bulvárra, az emberek gyűlöletig hiszterizálására építi a kampányt, miközben elég furán mennek a közpénzek ide-oda.
Vagy hogy az akadémiai szférában is elkezdik egyenként megfélemlíteni az egyetemen oktatókat, ahogy egy bizonyos egyetemen történt. Ez utóbbi nagyon nagy gáz, ha tovább folyik a politika leszivárgása a mindennapi életbe, az előbb utóbb igen nagy haragot generál. Budapesten már kétszer annyian utálják őket, mint szeretik. Vidéken is inkább szavazók vannak már, mint híveik.
Pedig van jó pár dolog, amiben igazuk van, remélem ezek nem mennek velük a lecsóba, ha egyszer megfordul a trend, és más kap kétharmados többséget…(pl a családi adókedvezmény)