Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

1Móz

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (37) – Súlyos érzelmek

2020. március 6. | , , | 1 hozzászólás

„Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.” (1Móz 35,29) Az egész 35. fejezet tele van súlyos érzelmekkel. Isten Bételbe küldi Jákóbot, hogy építsen ott oltárt annak emlékére, hogy megmenekült Ézsau kezéből. Ézsau kétszeri említése (1, 7) különös jelentéssel bír annak a fényében, hogy Jákób egyrészt most békült ki vele, másrészt viszont ígérete ellenére nem ment vele, hogy együtt lakjanak. Olyan, mintha a szöveg megerősítené Jákób utóbbi döntését. Jákób Ézsau mellett nem lehetett biztonságban. Amikor Jákób és fiai...

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (34) – A neved Izráel

2020. február 21. | , , | 2 hozzászólás

„Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32,29) Amikor Jákób az idegennel küzdött a Jabbók révénél, és közeledett a hajnal, az idegen új nevet adott neki. Az új név: Izráel, pontosabban Jiszráél (יִשְׂרָאֵל). Azt jelenti: Isten harcosa vagy Istennel harcoló. Jákób küzdött Istennel és emberekkel és győzött. Megbirkózott Istennel, majd e küzdelem által szellemi értelemben kipróbált harcosa lett. Jákóbból Izráel. Jákób harca azonban különös harc. Jákób Istennel birkózik, de nem tudja őt legyőzni. Viszont el sem engedi őt. Akkor sem...

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (33) – Megmenekült a lelkem

2020. február 19. | , , | 1 hozzászólás

„Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Móz 32,31) Jákób áldott volt, mégis áldatlannak érezte magát. Lábántól ökrökkel, szamarakkal és juhokkal, szolgákkal és szolgálókkal jött el. Két tábort is tudott belőlük csinálni. Ézsau közelsége azonban áldatlanságára emlékeztette. Hiába kapta meg az atyai áldást, az Isten áldása hiányzott az életéből. Nem az anyagi áldás, hanem az Isten arca és az abból sugárzó békesség. Ézsauhoz közeledve Jákób szíve bűntudattal és félelemmel telik meg. Megmosolyogni való igyekezettel...

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (32) – Konfliktusban Isten oldalán

2020. február 14. | , , | 2 hozzászólás

„Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek!” (1Móz 31,3) Amikor Isten azt mondja Jákóbnak, hogy térjen vissza atyái földjére, többszörös konfliktus felvállalására hívja őt. Egyrészt szembekerül Lábánnal, akinek nem csak vejévé, de idővel jól tejelő „fejőstehenévé" is vált, ezért nyilván nem akarja majd elengedni. Másrészt Jákóbnak hazatérve szembe kell majd néznie bátyjával, Ézsauval, akitől elcsalta az atyai áldást, és apjával, Izsákkal is, akitől rettentő ambivalens hangulatban kellett elbúcsúznia a kecskeszőrös incidens után. Isten ezekbe...

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (31) – Isten a vitában?!

2020. február 10. | , , | 2 hozzászólás

„Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Jákóbnak… Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét.” (1Móz 30,17.22) Egyszerre komikus és fájdalmas látni a versengést, ami Lea és Ráhel között kialakult a gyermekszülés terén. Még szolgálóikat is bevetik, hogy felülkerekedjenek a Jákób szeretetéért vívott vetélkedésben. Lea nyerésre áll, de egyáltalán nem szimpatikusan viselkedik, amikor például felrója Ráhelnek, hogy elvette tőle a férjét (mintha nem úgy kezdődött volna a történet, hogy az esküvőn Lea került Ráhel ágyába). Emberileg...

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK