Amikor angol nyelv és irodalom szakos egyetemistaként a diplomadolgozatom témájául két allegorikus művet választottam, az Everyman középkori moralitásdrámát és John Bunyantól a The Pilgrim’s Progress (A zarándok útja) c. regényt, témavezetőm megkérdezte, nem tartom-e unalmasnak az utóbbit. Meglepett a kérdés, mert én már gyerekkoromtól a könyv hatása alatt voltam, és amikor megtértem, még elevenebben ragadtak magukkal a könyv képei és párbeszédei. Talán egy kis dac is volt bennem ezek után, hogy T. B. Macaulay-val értsek egyet, aki ezt írta: „Talán az egyetlen olyan könyv, amelyet illetően száz év elmúltával a művelt kisebbség fogadta el az egyszerű emberek véleményét.” Kitartottam tehát Bunyan mellett, megírtam a diplomadolgozatot, és azóta is kitartok mellette, sőt, A zarándok útját néhány évente újra elolvasom, és minden alkalommal közelebb kerül a szívemhez. Érthető tehát az örömöm, amikor Roger Scruton A szépről c. könyvében a következő idézetet találtam:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
A zarándok útja
Bunyan arról, hogy miért hagyják el emberek a hitüket
Mindig szomorú és megrázó arról értesülni, amikor valaki hátat fordít a keresztény hitnek. Pár napja éppen Joshua Harris (a Búcsú a randevúktól c. bestseller szerzője) jelentette be, hogy nemcsak válik feleségétől, de nem tartja magát már kereszténynek sem. Harris néhány éve elkezdett Canossát járni a könyve miatt (törvényeskedőnek minősítve azt a radikális „tisztaság-kultúrát”, amit akkoriban képviselt), most az LMBTQ-közösség tagjaitól is bocsánatot kért a melegházasság korábbi ellenzése miatt, és bejelentette, hogy kicsekkolt a kereszténységből. Ez mindenképpen becsületesebb, mintha...
Értelmező házában – a félelmes álom
Még egy képet szeretnék megmutatni, amit Bunyan Értelmező házában látott. Fontos ez a kép is, mert az ítélet napja, amiről a kép szól, minden keresztény hitvallás integráns része (vö. Apostoli hitvallás: „onnan jön el ítélni élőket és holtakat"), és ahogy a szövegben lévő bibliai hivatkozások is mutatják, Jézus és az egész Biblia egyöntetű tanítása. Hiába nem szereti a kultúránk ezt a tanítást (mikor szerette?), a kinyilatkoztatáson alapuló kereszténység elképzelhetetlen nélküle. Megkockáztatom, talán éppen az utolsó ítélet képe az, amit leginkább érdemes fontolóra vennünk, hogy az...
Értelmező házában – a vaskalitkában ülő ember
A legfélelmesebb kép Értelmező házában a vaskalitkában lévő ember képe. Azé az emberé, aki elindult a hit útján, de aztán a vágyait követve kétségbeesésbe jutott. A vaskalitkás ember képétől évszázadok óta megborzongunk, mert sok ilyen embert ismerünk mi magunk is. A kép egy tragikus helyzetet fest le, amelyben egy ember, aki elhagyta a hitét, semmilyen békességre nem lel többé. Sötét és tökéletesen reménytelen kép, de figyeljük meg, hogy a kétségbeesett ember helyzetének megváltoztathatatlanságát nem Értelmező, hanem ő maga mondja ki. Ő gondolja azt, hogy a zárat nem lehet kinyitni. (Amiben...
Értelmező házában – a bátor harcos
A kálvinista teológiában szépen megfér egymás mellett Isten szuverén kegyelme és az emberi felelősség. Félreértik a kálvinizmust, akik a kegyelmet fatalizmusnak gondolják. Bunyan evangéliumi kálvinistaként a kegyelmet tartotta az üdvösségre jutás és a hitben való kitartás végső okának (ahogy ezt az előző bejegyzésben is láttuk), azonban ezt nem az emberi felelősség ellenében, hanem annak megalapozásaként értette. Ezt szemlélteti az alábbi kép, amit szintén Értelmező mutatott Keresztyénnek. „Láttam most, miként fogta Értelmező újból kézen, s mint vezeté egy kellemes helyre, hol egy nagy,...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK