Charles Malik szenvedélyesen hitt az egyetemek társadalom- és kultúraformáló szerepében, és ebből kifolyólag abban is, hogy a keresztények nem mondhatnak le az egyetemek világnézeti kritikájáról és befolyásolásáról. Ez a meggyőződése nem csak közéleti felelősségvállalásából következett, hanem megtérés-teológiájából is. Malik féloldalasnak tartotta azt a megtérést, amely nem formálja át egyben a gondolkodást is, és féloldalasnak tartotta azt a tanítványságot, melybe nem tartozik bele a körülöttünk lévő világ befolyásolása. Meggyőződéssel vallotta, hogy a Szentlélek az értelmünket is meg...

tovább