Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Augusztinusz

Meg kell ölnünk Istent, hogy szabadok legyünk?

James Morrow Towing Jehovah (Jehova elszállítása) című regényében Gábriel arkangyal 1992-ben megjelenik egy hajóskapitánynak, hogy közölje vele: Isten meghalt és három kilométer hosszú holtteste az óceánba esett. Elmondja, hogy a tetemet el kellene szállítani a sarkkörön túlra, hogy ott örök nyugalomra helyezzék egy erre a célra kivájt jégbarlangban. Az egyik szereplő, Ockham atya (a Vatikán megbízottja) azon gondolkodik, hogy Isten vajon tényleg meghalt-e, nem csak arról van-e szó, hogy szelleme levedlette a korábbi testét. A könyv végén a pap arra a következtetésre jut, hogy Isten maga döntött saját létezése megszüntetéséről, látva, hogy ez bennünket, embereket, mennyire gúzsba kötött. Kifejezetten nagylelkű tett – mondhatnánk, ha nem lenne az egész felvetés abszurd és blaszfém, ugyanakkor ijesztően csábító is.

tovább

Legjobb olvasmányaim 2023-ban

Olvasmányokban gazdag év volt az idei is, nagyon sok jó könyvet olvastam. Ezek ablakot nyitnak a világra és inspirálnak, gondolatokat, szándékokat ébresztenek bennem. Olyanok, mint egy külföldi utazás, vagy akár egy időutazás. Válogatás következik a legjobb olvasmányaimból a szokásos hármas felosztásban: teológia, spiritualitás, kultúra. Van, amit több kategóriába is tehetnék, de hát a kategorizálás mindig kicsit szubjektív tevékenység. Sokkal nehezebb döntés a legjobbakat kiválasztani.

tovább

Szent Ágoston látomása Isten szabad városáról

Amikor Kr. u. 410-ben a vizigót Alarik csapatai feldúlták Rómát, olyan civilizációs átrendeződés vette kezdetét, melyhez képest a Nyugat hegemóniájának mostani megingása jelentéktelen bolhacsípésnek látszik. Az Örök Város addig elgondolhatatlan megrendüléséért sokan a kereszténységet tették felelőssé. Ez egyáltalán nem tűnt abszurdnak, hiszen Nagy Konstantin csupán száz évvel korábban vette magára a kereszt jelét, Theodosius császár pedig mindössze három évtizeddel azelőtt tette a (niceai) kereszténységet államvallássá. Az antik rend hívei úgy gondolták, hogy a Mediterráneumot sasként uraló Római birodalom számára végzetessé vált a „sápadt Galilei” erőtlensége, a kereszten függő Megváltó egyszerűen nem tudta úgy védeni Romulus és Remus hagyatékát, mint a régi római istenek. A keresztényeket ért vád annyira súlyos volt, hogy Augusztinusz (Szent Ágoston) tizenhárom évet szánt annak megválaszolására. Hippó tudós püspöke ennyi idő alatt írta meg ugyanis az Isten városáról szóló monumentális apológiáját, amit én pedig ezen a nyáron olvastam végig, régi vágyamat beteljesítve.

tovább

Miért vetítenek ördögöt a falamra? – Válasz Izsák Norbertnek

Izsák Norbival régóta ismerjük egymást, ezért – ha nem is vagyunk szorosabb kapcsolatban – nem szívesen szállok vele nyílt vitába. De mivel Miért küzd a teológia a saját démonaival? címmel válaszolt az írásomra, én is szeretném egy válasszal megtisztelni őt. Mindig jóleső megnyugvással olvasom az olyan kritikákat, amelyekből érződik, hogy bár egyetnemértésből születnek, nem sértettségből táplálkoznak, és noha szembeszállnak a gondolataimmal, nem projektálnak, hanem először megértésre, utána az érvek tiszteletteljes ütköztetésére törekszenek. Izsák Norbi nekem írt posztja a címet leszámítva jól indul (ekkor kezdtem az előbbi bekezdést is fogalmazni), de amint Norbi (saját bevallása szerint is) fáradni kezd az írásban, jönnek a felszínre a számomra érthetetlen előítéletei, amelyekkel a cikkemet olvasta. Ezt leginkább talán ez a bekezdés szemlélteti: „Nagyon nem értem az első mondatot és nagyon nem értek egyet vele”.

tovább

A boldogság nyomában – Karthágóból Hippóba

Augusztinusz Vallomásai az elmúlt kétezer év keresztény irodalmának egyik legcsodálatosabb alkotása, amely ráadásul teljesen korszerű is. Az afrikai egyházatya mai szemmel is lenyűgöző őszinteséggel ír arról, hogy változtatta meg Isten kegyelme az akarata irányát. Augusztinusz életében Karthágó és Hippó egy-egy szimbólum. Karthágó testesíti meg az érzéki szenvedélyeket és az akarat általuk való megkötözöttségét, Hippó azt az időszakot, amelyben az Isten tiszta szeretete teszi szabaddá a szenvedélyek által űzött akaratot. Az alábbi idézetek felvillantják a Karthágó és Hippó közötti éles és...

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK