A fenti kép egy izlandi templom frissen festett kerti lépcsője. Ha jól látom, az Isten házába ott csak a szivárványos grádicsokon lehet feljutni, az egyetlen alternatíva a sziklamászás, ami idősebbeknek nyilván nem opció. Jegyezzük meg: ez nem egy tarkára kivilágított stadion, nem egy városházára politikusok által kitett szivárványos zászló, nem egy piactéren elhelyezett LMBTQ-szimbólum, hanem egy keresztény templom, amelynek 21. századi jelképe, üzenete és hitvallása a szexuális forradalom ideológiája. Az egyház a történelemnek pont azon az oldalán menetel, ahol a világ, maga is a hátán cipeli a zászlót, amit a környezete lenget és a magasba emel. Hite a világ hite, reménysége a világ reménysége, szeretete a világ szeretete. Egy másik történelmi kor másik zászlaja jutott erről az eszembe.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Bonhoeffer
Hódítsuk vissza az Ószövetséget!
Megfigyelhető, hogy az egyház kapcsolata időről-időre megromlik az Ószövetséggel. Ennek rendszerint a tágabb kultúrával való viszony az eredője. Az 1930-as évek közepén például a német protestáns egyház a náci ideológia és a keresztény teológia összehangolásával volt elfoglalva, és ennek egyik fő eleme a Biblia zsidótlanítása volt. A náci teológia neo-markionita (az Ószövetséget az Újszövetségtől hermetikusan elválasztó) tendenciáinak elhatalmasodását látva Dietrich Bonhoeffer (a Hitvalló Egyház egyik legismertebb teológusa) az Ószövetség visszahódításának fontosságát hangsúlyozta....
Az utolsó vagy az utolsó előtti?
Jézus követőiként az eljövendő világ népe vagyunk, hiszen miénk lesz a mennyek országa és örökölni fogjuk a földet. Erről szól a hitünk és a reménységünk. Martyn Lloyd-Jones szerint a problémáink fele mégis abból a gyakorlati feltételezésből fakad, hogy ez az élet az egyetlen életünk és ez a világ az egyetlen világunk. Ha megkérdezik tőlünk, hogy hiszünk-e az utolsó ítéletben és az eljövendő országban, igent mondunk, de ez a hitünk sokszor egyáltalán nem befolyásolja azt, ahogy a mindennapi életünket éljük. Pedig Jézus szerint az ő követésének az a kiindulópontja, hogy mindent az Isten...
Vocatio saecularis
A reformáció egyik legjelentősebb, messze önmagán túlmutató mozzanata volt az, amikor Luther kisétált a monostorból és hátat fordított a szerzetesi életnek. (Nem a Bóra Katalinnal később kötött házasságára gondolok, noha az is része – fontos része – volt a lépésnek, hanem arra az általánosabb gesztusra, hogy a világban élést választotta a világtól való elkülönülés helyett.) Ebben a szimbolikus lépésben benne van az a reformátori gondolat, hogy a szentség megélése evilági, és hogy nincsen minőségi különbség a szerzetesi hivatás és a világi feladatokban álló hivatás között, illetve ha van,...
Bonhoeffer a halál legyőzéséről
„Húsvét? Mi bizony inkább a meghalást látjuk, mint a halált. Hogy miként kezeljük a meghalást, az fontosabb nekünk a halál legyőzésénél. Szókratész legyőzte a meghalást, Krisztus viszont a halált győzte le mint ἔσχατος ἐχθρὸς–t [1] (1Kor 15,26). A meghalás legyőzése még nem azonos a halál legyőzésével: a meghalás legyőzése az emberi lehetőségek körébe tartozik, a halál legyőzése viszont a feltámadás. Nem az ars moriendi-ből [2], hanem Krisztus feltámadásából fújhat friss, tisztító szél a mai világba. Itt van a válasz. Arkhimédész mondására: δῶς μοι πᾶ στῶ καὶ τὰν γᾶν κινάσω [3]. Sok minden...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK