„Ha a fölkent pap vétkezik, és a nép vétkessé vált miatta, akkor elkövetett vétkéért mutasson be egy hibátlan bikaborjút vétekáldozatul az ÚRnak.” (3Móz 4,3)
A vétekáldozatok bemutatásának különböző fajtái voltak, attól függően, hogy ki vált tisztátalanná Isten előtt. Vétkezhetett közember, vezető, az egész nép, vagy maga a főpap. Mindegyik számára volt lehetőség a megtisztulásra, de ha közember vétkezett, elég volt egy nőstény kecske, ha vezető ember, akkor kecskebak, ha az egész gyülekezet vagy a főpap vétkezett, akkor bikaborjú vérére volt szükség, és annak a bemutatása is komolyabb szertartás keretében történt.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK