Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
A Tűzfal podcast negyvenhetedik epizódjában az Ádám almái című dán filmklasszikus alapján beszélgetünk valóságtagadásról, a gonosz valóságáról, és a kereszt paradox, újjászülő csodájáról. Egy zseniális film felkavaró szimbólumain keresztül jutunk el az evangéliumig. A mostani epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Egy jó Isten világában a gonosz valósága az egyik legnehezebb kérdés mind az értelem, mind a szív számára. Vajon az ainuk muzsikája, az Ainulindale, J. R. R. Tolkien A szilmarilok című regényének gyönyörű első fejezete közelebb visz a feloldáshoz? A Tűzfal podcast huszonegyedik részében erről gondolkodunk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel!
A sorozat eddigi részeiben arról volt szó, hogy az Isten országa az Izráelnek adott ószövetségi ígéretek beteljesülése, köze van a két világkorszakhoz (jelen és eljövendő), valamint Istennek a Sátán feletti uralma mutatkozik meg benne. Az Isten országa közelségét Keresztelő János hirdette meg, pontosan jelezve, hogy az eljövendő ország Jézus Krisztus személyében és szolgálatában közelített el. Arról is szó volt, hogy Jézusban hogyan köszöntött be ez az ország. Definíciót azonban eddig még nem adtam az Isten országára. Ezt most megteszem, de mielőtt rátérek, tisztázzunk egy különbséget, amely a szinoptikus evangélisták szóhasználatában jelentkezik.
Sokak szerint az istenfélelem a gonoszság egyik fő forrása, mert úgy gondolják, hogy az istenfélelemnek nevezett attitűd végső soron az elnyomó hatalmi struktúrák fenntartását szolgálja. Akik az istenfélelem alapján élnek, akár a legocsmányabb bűnöket is képesek eltakarni vele. Jól ábrázolja ezt A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) c. Hulu sorozat, melynek disztópikus világában Isten nevében tartanak fenn egy rettenetes zsarnokságot, ahol az egyik legkibírhatatlanabb kellék a gonoszságot elfedő kegyes nyelvezet. Ez nem csak képzelt világokban lehet így. Richard Dawkins és Christopher Hitchens vehemens valláskritikáikban a vallásokat tették felelőssé a világban lévő konfliktusokért, háborúkért, erőszakért és elnyomásért, hiszen aki féli Istent, az maga is félelmet terjeszt, és jó eséllyel félelemben tart másokat.
Döbbenetes könyvet fejeztem be. A szerző Richard Wurmbrand romániai lelkész, aki tizennégy évet töltött kommunista börtönökben. Wurmbrandot Visky András erdélyi drámaírón keresztül szerettem meg. A Fogoly vagyok c. könyvecskében édesapja Wurmbrandról szóló visszaemlékezéseit szabdalta kiváló dramaturgiai érzékkel rövid történetfoszlányokra. Ezekből ismertem meg „Richárd rabbi” szárnyaló szellemét. Az én példányomba András a konyhaasztalukon tréfás üzenetet firkantott, utalva egy beszélgetésünkre: „Ádám! Ez itt egy fölfelé pörgető mókuskerék! Szeretettel, öleléssel: András. 2003. június 12.” Azóta végigolvastam Wurmbrand több könyvét, a Beszédek a magánzárkában-t másodszor is, a Mélységben járattad őket c. életrajzi regényét pedig a feleségemmel olvassuk éppen újra. Régi ismerősként köszöntöm a történeteit. Valóban fölfelé pörgettek. Egy viszont eddig kimaradt: a Marx és Sátán (Stephanus, 1997). Ez az a könyv, ami újdonságként robbant most a lelkembe.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK