„Nevetés – el tudjuk képzelni, hogy ez áll a liturgiában? Nagyon remélem, istentiszteleteinken időnként felhangozhat ez is. De már jóval kérdésesebb volna a rendtartás egyik pontjaként: ’Most nevessetek!’” Az óegyházban – s a keleti egyházban még később is – különös szokást gyakoroltak húsvét vasárnapjára virradó éjszaka. Éjfél közeledtekor a gyülekezet mély hallgatásban ült együtt. Halotti csend honolt. Azokra a napokra és órákra emlékeztek, amikor Jézus a sírban feküdt. Ám az éjfél pillanatában hangos, boldog nevetés robbant bele a némaságba. Ez a kacagás egyfajta ördögűzésként hatott:...

tovább