„Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett.” (1Móz 45,4b-8) József közelebb hívja magához a testvéreit és felfedi előttük kilétét: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba!” Drámai pillanat ez, amelybe bele van sűrítve József szenvedésének mind a tizennégy éve. József megjárta ezalatt a rabszolgaság, a száműzetés, az igazságtalan vád és a börtön minden poklát. A börtönből való szabadulás és gyermekei születése tudta végre elfeledtetni vele apja házát (1Móz 41,51), amelytől erőszakos...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Isten szuverenitása
Nem szíve szerint szomorítja meg az embereket
Ha szeretnénk megismerni Isten legmélyebb indulatait a gonosz kapcsán, az egyik bölcs dolog, amit tehetünk az, hogy a kezünkbe vesszük és végigolvassuk az Ószövetség egyik legrövidebb költeményét, a Jeremiás siralmairól szóló könyvet. A könyv az ún. ünnepi tekercsek (Megillót) egyike, mert négy másik rövid könyvvel együtt a jeles ünnepeken olvasták fel a zsidók. Jeremiás siralmai Jeruzsálem Kr. e. 587-es pusztulását siratja. Felfoghatatlan tragédia volt ez Izráel népének. Az emberveszteség, az ellenség brutalitása, a nép szenvedése az ostrom alatt és után önmagában is leírhatatlanul szörnyű...
Mi a gond a molinizmussal?
A molinizmus egy keresztény teológiai-filozófiai irányzat, amely Isten előrelátását és az emberi akarat szabadságát igyekszik egyetlen logikai rendszerbe foglalni. A nevét Luis de Molina jezsuita hittudósról kapta, aki a dominikánus teológusokkal vitázva hangsúlyozta, hogy Istennek a világ aktuális létéről való előzetes ismeretét megelőzte az ún. kontrafaktuálisokról való ismerete, vagyis az a tudás, hogy a ténylegesen létező világon kívül milyen más világok jöhettek volna még létre. Amikor Isten úgy döntött, hogy megteremti a világot, Molina szerint Isten az összes lehetséges világ közül...
Fájdalom és derű: R. C. Sproul Jr. felesége és lánya haláláról
Két területe van a keresztény életnek, melyről ritkán és csak nagy félelemmel beszélek. Az egyik a gyermeknevelés, a másik a szenvedés. A félelmem mindkét esetben ugyanaz: félek, nem tudok a témához hitelesen hozzászólni. Ez más kérdéseknél is gátolhatna, de valahogy ez a két terület az, ahol a hiteltelenségtől félve az átlagosnál bátortalanabb vagyok. Ha a gyermeknevelésről beszélek, azt kockáztatom, hogy saját gyermekeim lesznek élő cáfolatai annak, amit képviselek. Nagyszerű fiaim vannak, de ezt a terhelést nem biztos, hogy elbírják. Mármint nem ők, hanem az én nevelésem, amit a valóság...
A szerző analógiája: Tolsztoj vagy Dosztojevszkij?
Az előző bejegyzésben a szerző analógiájának előnyeiről és veszélyeiről írtam Isten és a világ kapcsolatában. A Pál által használt iparművészeti metaforához hasonlóan az irodalmi metafora is kockázatokat rejt magában, de Isten mindenütt (és mindenkor) jelenvalóságának problémájához és a megtestesüléshez új módon közelít. További távlatokat nyithat meg a teológiai gondolkodás előtt, ha megvizsgáljuk, hogy a szerző analógiájában pontosan mit jelent a szerző uralma az alkotása felett. Az analogia auctoris Isten szuverén uralmát ugyanolyan erőteljesen ábrázolja, mint a fazekas-edény hasonlat, de...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK