Régóta komoly fejtörést okoznak Ferenc pápa kétértelmű megnyilatkozásai, de a Hittani Dikasztérium legutóbbi nyilatkozata, amely lehetővé teszi azonos nemű párok egyházi megáldását, joggal veri ki a biztosítékot még azoknál is, akik eddig hajlandók voltak nagyon messzire elmenni abban, hogy Papa Francesco progresszív irányba való kikacsintásait a kétezer éves hagyományon belül értelmezzék. Most is nyilván elindul az örök vita, hogy a római katolikus hagyományfejlődés átírja, meghaladja vagy egyszerűen csak kibontja-e Jézus Krisztus és az apostolok tanítását. Szinte a végtelenségig lehet ezt folytatni a szexuáletikai nyitás területén is. Lehet vitázni, hogy vajon a Dikasztérium a melegpárok megáldásának engedélyezésével most felülírta azt, amit eddig az egyház a homoszexuális kapcsolatokról tanított, vagy csak egy üres gesztust tett, hogy megtartsa a németeket, vagy mindössze nyitottságot akart közvetíteni, ami nem ír fölül semmi lényegeset, legfeljebb megbirizgálja a konzervatívok érzékenységét, ami egyáltalán nem árt.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
katolikus
A SCOTUS-vita teológiai analógiája: aktivista katolicizmus vs. originalista protestantizmus
Amerikában a progresszívek és konzervatívok között zajló ideológiai háború legfontosabb frontvonala a Legfelsőbb Bíróság (a SCOTUS) összetétele. Az abortusz lényegében korlátlan engedélyezéséről annak idején nem az államok döntöttek, nem is a szövetségi állam, hanem a SCOTUS. Arról, hogy az ún. „melegházasság” alkotmányos jog-e, szintén a SCOTUS (illetve annak szűk többsége) döntött 2015-ben. Azt is a SCOTUS döntötte el nemrégiben, hogy a nemi diszkrimináció tilalmába beleértendő a nemi orientáció, a „nem” (sex) szó pedig jelöli a transzgender identitást is. Arról is a SCOTUS döntött, hogy a halálbüntetés alkotmányos, és a fegyverviselés korlátozására tett törekvések is rendre a Legbelsőbb Bíróság előtt véreznek el. Hogy egy megüresedett alkotmánybírói székért mekkora vetélkedés folyik, azt 2018-ban láthattuk Brett Kavanaugh méltatlan meghurcolásakor, most pedig megint lélegzetünket visszafojtva várhatjuk, hogy zajlik a SCOTUS liberális ikonjának számító Ruth Bader Ginsburg helyének betöltése.
Rómából Rómáról
A reformáció emléknapján hadd hívjam fel a figyelmet Leonardo de Chirico olasz evangéliumi teológus angol nyelvű előadásaira, melyek az ELF-en hangzottak el. De Chirico a Breccia di Roma gyülekezet lelkipásztora, eredetileg történelmet, bioetikát és teológiát tanult Bolognában, Padovában és Walesben. Evangelical Theological Perspectives on Post-Vatican II Roman Catholicism (Peter Lang, 2003) címmel írta meg doktori disszertációját a londoni King’s College-ban. Idén jelent meg a pápaságról szóló kiskönyve olasz és angol nyelven (itt látható egy olasz nyelvű interjú és egy sajtókonferencia a...
Erosz és agapé: antitézis (3)
Ha túlzónak is hat, van igazság az ateista filozófus, Irving Singer megállapításában, aki Anders Nygren elemzését vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az agapé keresztény szemlélete kizárja a személyek közötti szeretetet (The Nature of Love. Chicago University Press, 1984). Volt tanárom, C. Stephen Evans hasonlóképpen érvel: „Ha a felebaráti szeretet azt követeli meg tőlünk, hogy minden emberhez ugyanolyan módon viszonyuljunk, akkor az nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen olyan különleges viszonyulásokkal, mint a házasság, romantikus szerelem vagy barátság. Nehezen tudnék bárkit is...
A Szentírás Isten igéje (16)
Remélem, az eddigi bejegyzésekkel sikerült mindenki számára meggyőzően megmutatnom, hogy a Szentírás Isten igéjeként való fogadása nem a modernista teológiára adott fundamentalista reakció, hanem a reformátori – kálvini és lutheri – teológia közös kiindulópontja. Azok tértek el ettől a hagyománytól, akik Semlert követve elválasztották egymástól az Isten igéje és a Szentírás fogalmakat. Most hátrahagyjuk a protestáns világot, és azt fogjuk látni, hogy a Szentírás Isten igéjeként való tisztelete az egész kereszténység közös öröksége. Mindenekelőtt vessünk egy pillantást a római katolikus...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK