Érdeklődéssel hallgattam végig (még a helyszínen) a november 23-i Keresztyénség és filozófia konferencia előadásait, és azóta is forgattam magamban, amit aznap az előadótársaimtól hallottam. Az átfogó nagy témáról (kereszténység és filozófia) a bevezető előadásomban elmondottakat gondolom, de az alábbi posztban összeszedtem néhány további rövid reflexiót, ami a többi előadással kapcsolatban fogalmazódott meg bennem. Ezek tényleg rövidek, ráadásul meglehetősen szubjektívek, de talán másnak is segítenek továbbgondolni a felvetéseket.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Kierkegaard
Mi köze Athénnek Jeruzsálemhez?
Néhány napja Keresztyénség és filozófia címmel rendezett konferenciát az Evangelikál Csoport Egyesület, és bár kockázatos dolog egy teológustól várni az alaphang megadását, engem ért az a megtiszteltetés, hogy a bevezető előadást („Mi köze Athénnek Jeruzsálemhez?”) megtarthattam. Az utánam következő filozófus-előadók eltérő felekezeti háttérből jöttek, sőt, Szalai Miklós személyében ateista is volt köztük, ráadásul képviseltetve volt mind az analitikus, mind a kontinentális bölcseleti hagyomány, ami különleges színt adott az eseménynek. Nagy ívet jártunk be Tertullianustól és Jusztinosztól Kanton, Hegelen, Kierkegaard-on és Heideggeren át a szcientizmusig és az analitikus filozófiáig, és mindezt folyamatosan a kereszténységre vonatkoztatva. Igazi szellemi csemege volt számomra a nap, mélyen elgondolkodtató felvetésekkel. Akit érdekel, az alábbi linkeken visszanézheti az előadásokat:
Kétféle módja annak, hogy ne legyünk önmagunk
Most egy olyan bekezdés következik, ami elsőre nem biztos, hogy érthető lesz, de ha kibontom, némelyeknek akár az életét is teljesen megváltoztathatja. A halálos betegség (Göncöl Kiadó, 1993) című könyvében Søren Kierkegaard ezt írja az Énről: „Az Én [Selv, Selbst] olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul; az Én nem viszony, hanem az, hogy a viszony önmagához viszonyul. Az ember a végesség és a végtelenség, a mulandó és az örök, a szabadság és a szükségszerűség szintézise, röviden szintézis. A szintézis két dolog viszonya.” (19) Elmondom, miért fontos ez a néhány bonyolult mondat.
Kierkegaard-ról beszélgetünk
„Rövidesen győzedelmeskedem, az egész harc egyszerre véget ér, és én megpihenhetek a rózsák termében, ahol örökké beszélgethetek Jézusommal.” Ez Søren Kierkegaard maga választotta sírfelirata. Azé a Kierkegaardé, akinek a gondolatai egy egész filozófiai iskolát teremtettek, és a mai napig hatást gyakorolnak keresztényekre és nem keresztényekre egyaránt. Heller Ágnes a polgári társadalom kritikáját látta benne, amely Marx gyakorlati megoldásához képest nála még csak elméleti volt, a fenti idézetből látszik azonban, hogy Kierkegaard hívő keresztényként gondolkodott a társadalomról, és a kritikája sokkal mélyebb volt, mint pusztán a fennálló társadalmi rend kritikája. Kierkegaard a Jézusban való hitre akarta vezetni a kortársait, és az örök életben hitt.
S. Kierkegaard: Félelem és reszketés
A Tűzfal podcast huszonhatodik részében a hit mozzanatát járjuk körbe, mégpedig abban a történetben, amikor Ábrahám kész feláldozni a fiát, Izsákot. A beszélgetéshez az ismert dán filozófus ikonikus könyvét hívjuk segítségül. Azt hiszem, az egyik legnehezebb beszélgetésünk volt eddig, nagyon mély és szinte megválaszolhatatlan, ugyanakkor a hit misztériumának szívét érintő kérdések kerültek szóba. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK