Ebben a posztban az előző kettő folytatásaként Klaus Douglass Az új reformáció c. könyvére adott részletes reakciómat teszem közzé. A sorra vett „feladatok" azokra a teendőkre vonatkoznak, melyeket Douglass szerint a protestáns nagyegyházak strukturális megújítása érdekében meg kell tenni. Hogy miért kommentálom ezeket szabadegyházi lelkipásztorként, azt az első bejegyzésben indokoltam. Egyrész közel áll hozzám az az egyházkép, amelyet Douglass felvázol, másrészt saját gyülekezetemet és felekezetemet is előbb-utóbb fenyegetni fogja a megkövesedett hagyományok és életidegen struktúrák...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Klaus Douglass
Az új reformáció? (2)
Az új reformáció olvasása közben folyamatosan jegyzeteltem, hogy részletes véleményt tudjak majd mondani annak a házaspárnak, akiktől a német szerző könyvét kölcsönkaptam. Az akkor (kb. tíz éve) megfogalmazott gondolataimmal ma is egyetértek. Douglass az egyház jövőjéről szóló 96 tételét tizenkét feladatba csoportosította, ezekről mondtam el a véleményemet. Mivel lényegében egy vázlatos levelet teszek most (szerkesztve) közzé, a reakcióimat nehéz lesz követni annak, aki nem olvasta a könyvet. Az fog ebből a két posztból igazán profitálni, aki már beszerezte és elolvasta Douglass könyvét, és...
Az új reformáció? (1)
Nagyjából tíz éve írtam a Keresztyén Ifjúsági Egyesület Vezess! c. lapjába egy könyvajánlót Klaus Douglass Az új reformáció (Kálvin Kiadó, Budapest, 2002) c. könyvéről. A cikket felkérésre dobtam össze. Kicsit hezitáltam, hogy én vagyok-e a megfelelő ember egy ilyen ajánló megírására, hiszen a könyv elsősorban nem az én felekezetem problémáimról szólt. Aztán mégis megírtam. Talán azért, mert úgy éreztem, a végeredmény, ahova Douglass eljut, meglepően közel áll ahhoz, ahova én a másik irányból, a szabad evangéliumi világból közeledtem. Meg talán azért is, mert tapasztalatból tudtam, a...
A guru macskája
A hagyományok kialakulása az egyik legesetlegesebb és legviszonylagosabb dolog a világon. Amiről azt gondoljuk, hogy mindig is úgy volt, ahogy most van, valamikor nem úgy volt, ahogy most van, és legtöbbször csak hosszú idő után lett pont úgy, ahogy most van. Ez a helyzet a keresztény (és keresztyén) hagyományokkal is, melyek esetlegességéről nem olvastam derűsebben gyilkos kritikát Klaus Douglass német evangélikus lelkész könyveinél. Douglass az írásaival gyomlál és irt, pusztít és rombol, hogy építhessen és plántálhasson (vö. Jer 1,10). Az új reformáció (Kálvin Kiadó, 2002) és az Isten...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK