Igazuk van azoknak, akik szerint Magyarországon az egyik legfőbb társadalmi törésvonal az, hogy a Nyugat kultúrájában inkább a haladás, vagy inkább a dekadencia jeleit véljük-e felfedezni. Akik a Nyugatban még most is alapvetően a haladást látják, azoknak a magyar ugar szánalmasan maradi és provinciális. Akik ezzel szemben a Nyugat kulturális irányát ma dekadensnek gondolják, azoknak a Nyugat követése felesleges önfelszámolás, a nemzeti szuverenitás őrzése viszont jogos önvédelem. Előbbiek a Nyugattal szembeni bizalmatlanságot ma a Kelet (Putyin, Erdoğan, Kína stb.) választásával azonosítják, Adyt és Anne Applebaumot idézik, és nagyon szomorúak, ha Magyarországra gondolnak. Utóbbiak a Nyugat utánzásában ma az identitás fontos pilléreinek (nemzet, család, vallás) feladását látják, Hamvast és Yoram Hazonyt idézik, és szomorúak, ha a Nyugatra gondolnak.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
krisztusi
Személyiség és jellem
A személyiség nem azonos a jellemmel. Ha a kettőt összekeverjük, azonnal két kellemetlen következménnyel kell szembenéznünk. Az egyik következmény az, hogy a jellemhibáinkat a személyiségük részének gondoljuk, ezért bűntudat helyett szégyent érzünk. Azt hisszük, hogy mi magunk vagyunk a bűn, ahelyett, hogy a bűnre úgy tekintenénk, mint ami valódi énünket idegen testként pusztítja. A másik kellemetlen következmény éppen a fordítottja az elsőnek: a jellemhibáinkat a személyiségünk jellegzetességének gondoljuk, ezért felmentést adunk rájuk. Ilyenkor a bűntudat helyett nem is szégyent érzünk,...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK