Van egy angol nyelvű felirat a nappalinkban, amely magyarul így szól: Élvezd a kis dolgokat az életben, mert egy nap rájössz, azok voltak a nagy dolgok. Gyakran eszembe jut ez a mondat, amikor a napi rutinhoz tartozó tevékenységeimet csupán a valódi feladatokhoz vezető ösvény szürke állomásainak látnám, vagy az apró-cseprő ügyek szakadatlan ismétlődése miatt azt a bosszúságot érezném, mint amikor egy svéd bútorboltban lehetetlenül hosszú labirintuson át kell eljutnom az egyetlen megvásárolni kívánt tárgyig. A felirat emlékeztet, hogy a nagy dolog éppen az, amikor egy kis problémát megoldok, egy rutinfeladatot elvégzek, egy apró bántást szelíden fogadok, egy jelentéktelen pillanatot megragadok. A nagy dolog az, amikor megiszom a reggeli teámat és közben váltok pár szót a feleségemmel, vagy kiülök a teraszra és figyelem az égen cikázó fecskéket, a felettük lomhán úszó felhőket, vagy a munkásokat, akik épp a füvet készülnek lenyírni. Az a nagy dolog, ha ilyenkor feltűnik, hogy a parkban ültettek egy fát, kivágtak egy bokrot, vagy megjavították a hintát. Vagy ha észreveszem a kutyáját sétáltató tagba szakadt szomszédot, és mosolyt csal az arcomra a felismerés, hogy a kutya mégsem mindig a gazdájára hasonlít (a szomszéd ugyanis már csak akkor üthetne el jobban a háziállatától, ha egy aranyhörcsögöt sétáltatna). Az a nagy dolog, ha ilyenkor szeretettel gondolok rá.

tovább