Tengernyi emléket fúj
házunk elé
az érzelmes, öreg gigász,
az őshonos óriás,
az októberi szél.
Sárga arcán piros szájjal
húzza, túrja, tépi, rázza,
vérét ontja a hosszú nyárnak,
de egyik emlék sem szól
vagy beszél,
nem kérdi, miért,
honnan, vagy hova,
mi célból hajtják ide vagy oda,
miért cibálja, tépi, hányja
az ősz óriás hatalmas foga.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
ősz
Őszi evangélium
Vihartépte aranylevél,
Kapaszkodik, le ne essen,
Jegenyefa ága hegyén
Hullámzik a végtelenbe.
Sápadt ködben piros angyal,
Fáradt tájra hajló fenyőn,
Árnyak között izzó magyal,
Késő szentek ujján ékkő.
Véres pettyek sárga dunnán,
Emez meghal, amaz éled,
Tűlevélen átdöfött bárd
Énekli a dicsőséget.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK