Bár a magyar kultúra pesszimista és cinikus kultúra, az emberek titokban reménykednek abban, hogy valahol mégiscsak van olyan tisztelhető életfelfogás, amit érdemes megvalósítani, és hogy ennek vannak fellelhető prototípusai köreinkben is. Vágyunk a példákra, bármilyen kritikusak is vagyunk egyébként azokkal szemben, akik kiemelkednek a szürke tömegből. Arról persze már régen lemondtunk, hogy a politikusok között keressük a követhető mintákat. A milliárdosokat sem tiszteljük, legfeljebb irigyeljük őket. A pedagógusi és orvosi pályák látványosan amortizálódtak. Sajnos a nagy keresztény...

tovább