A minap nekem szegezték a kérdést, hogy miért nem írok többet Oroszországról, Putyinról, miért a Nyugatot teszem még most is a bírálataim tárgyává, amikor Ukrajna megtámadásával egészen nyilvánvalóvá vált, hogy keletről jön az igazi veszély. A kérdés fontos (bár kissé félreérti a szerepemet), ezért megpróbálom röviden megválaszolni. Mielőtt azonban hozzákezdek, arra kérem az olvasót, vessen egy pillantást a fejlécre. A nevem mellett három szó áll: teológia, spiritualitás, kultúra. Ami nincs ott, az a politika. Bár érdekel a politika, nem vagyok sem politikai elemző, sem politikai újságíró, sem politikai aktivista. Hívő teológus vagyok, aki a kultúrával is foglalkozik. Ez a különbség fontos.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Putyin
Ázsiai zsákutca
Huszonöt éve ott álltam a Hősök terén, amikor egy fiatalember a sunyi csendet megtörve kimondta, amit akkor még nem volt szokás kimondani: az orosz csapatok megszállók, az 1956-os forradalmat eltipró kommunisták pedig gyilkosok. Tizenhat éves fejjel lelkesített ez az egyenes beszéd, és a szívembe zártam a fiatalembert, aki ilyen bátran, nyíltan, szívből néven nevezte a néven nevezendőket. Tőle hallottam először az „ázsiai zsákutca” kifejezést is. „A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK