Manapság annyira sokszor halljuk pulpitusokról, személyes bátorításokban, vagy épp polemikus youtube videókban, hogy új identitásunk alapja Isten atyai szeretete, vagyis hogy mi Isten szeretett gyermekei vagyunk Krisztusban (ez egyébként mélyen igaz!), hogy a keresztény közbeszédből szinte teljesen kiszorult a hívő identitás egy másik, hasonlóan fontos képe: a szolga (vagy inkább rabszolga) mivoltunk Krisztusban. Holott amikor az apostolok saját identitásukról írtak, rendre ezzel a szóval jelölték önmagukat. Identitásom: rabszolga. Jézus Krisztus rabszolgája. Hadd mutassak néhány újszövetségi példát.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
rabszolga
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (21) – Felkavaró
„Ha valaki rabszolgáját vagy rabszolganőjét úgy megüti bottal, hogy az meghal a keze között, annak bűnhődnie kell. De ha egy vagy két napig még életben marad, ne bűnhődjék az ura, hiszen a saját pénzéről van szó.” (2Móz 21,20-21)
Vannak olyan mondatok a Bibliában, amelyeket zavarunkban néha legszívesebben elrejtenénk, nehogy egy kétkedő vagy hitetlen ember véletlenül meglássa. Ez a két mondat pont ilyen. Először is mit keres a Tórában a rabszolgaság intézménye? Miért engedélyez ilyet a Mindenható? Hogy szabályozhat olyan gonosz intézményt, mint a rabszolgaság? Másodszor mi az, hogy ha a rabszolga nem hal bele az ütésbe, akkor az ura büntetlen marad, hiszen csak az ő pénze bánja? Hogyhogy büntetlen marad? Miért marad büntetlen? Mi ez egyáltalán? És hogy kerül a Bibliába?!
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK