szolgálat

Kedves menekülteket segítők! Nagyjából mostanra sokan elfáradtatok és az érzelmi kiégés határán jártok. A teher viszont egyre csak nő. Vannak, akik most mozdulnának rá a segítésre (nagyon helyesen!) és tőletek kérnek tanácsokat, akik pár nap alatt veteránokká nőttetek a szemükben. Talán ti is úgy éreztek, hogy egy örökkévalóság telt már el az első menekült könnyei óta, amin először megrendültetek. Mások anyagi erőforrásokat bíznak rátok, és ti ennek a felelőssége alatt is roskadoztok. És tudjátok, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Azt is sejtitek, hogy az adakozó kedv el fog apadni, sokan a túlvállalásban meg fognak keseredni, és az emberek, akikről gondoskodni kell, még mindig itt vannak.