„Isten pedig szólt Izráelhez éjszakai látomásban, és ezt mondta: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok! Ekkor azt mondta: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni. József keze fogja majd le a szemedet.” (1Móz 46,2-4) Jákób élete során többször találkozott Ábrahám és Izsák Istenével, de most egy hosszú, dermedt állapotból feléledve (1Móz 45,26-27) hallja meg Isten hangját. Jákób nehezen, de elhitte, hogy József él, el is indult hozzá, de nem teljesen biztos abban, hogy helyes...
Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (48) – Isten az út végén
bővebben
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK